Somogyi Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-06 / 56. szám

1996. március 6., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Várda önálló lépései Önálló polgármesteri hivatal lé­tesült Várdán. A kormányprog­ram ajánlásával ellentétben — amely a hivatalok összevonását szorgalmazza — három közal­kalmazottal kivált a somogy- jádi körjegyzőségből. Várdán egyébként már 1991 óta műkö­dött képviselő-testület. Mózsiné Táskái Edit polgármester ko­rábban a somogyjádi körjegy­zőség szociálpolitikai és gyám­ügyi ügyintézőjeként tevé­kenykedett, de hivatala Várdán is volt. Patakiné Kereső Szilvia kezdő jegyzőként hat órában látja el munkáját; ügyintéző­ként Bek Józsefnét alkalmazták. Mindhárman a beosztásuknak megfelelő minimálbérért dol­goznak. A polgármesterasz- szony állítja: a fenntartás költ­ségei nem nőttek, ugyanakkor az 567 lelkes, fele arányban idősek által lakott településről nem kell utazgatniuk az embe­reknek, ügyeiket helyben inté­zik. Ló'rinczné Kiss Ilona, So- mogyjád polgármestere is ész­szerűnek tartotta a döntést. Azt mondta: Várdán olyan szak­ember látja el a feladatot, aki felelősséggel látja el munkáját. A közösen működtetett intéz­mények — iskola, óvoda — költségvetését ellenvetés nél­kül elfogadták, s az egyéb kö­telező önkormányzati felada­toknál — egészségügyi ellátás, védőnői munka, szemétszállí­tás — is megtartották a társu­lásos formát. (Várnai) Alapítvány tehetséges, nehéz sorsú mérői diákokért Zeneiskola tandíj nélkül Kaposmérőben összefogták az oktatás és a kultúra igaz­gatását. Miovecz János isko­laigazgató irányítása alá tar­tozik az óvoda és a faluház is. A feladatok ellátásában ki­egészítik egymást. Negyvenhárommillió forinttal gazdálkodnak az idén, ebből 34 milliót az önkormányzat ad, a többit maguknak kell megke­resni. Sorra születnek a tervek, de csak kis lépésekkel lehet megvalósítani. Legnagyobb gondjuk a hatvanas években készült iskola tetejének beépí­tése: ide nyelvi labort, számí­tástechnikai birodalmat álmod­nak. Egyelőre megelégednének a romlás megállításával is; eh­hez pályázaton próbálnak pénzt szerezni. Az elmúlt hónapok­ban öt személyi számítógéppel gazdagodtak, a tanulók jelenleg szakkörökön ismerkednek a számítástechnikával. Az iskolában 400 adagos konyha működik, ez biztosítja a településen a közétkeztetést. A 248 tanuló egyharmada kap ét­kezési támogatást, tavaly az is­kola félmillió forintnyi ebéddel segítette a rászorulókat az ön- kormányzati segélyen felül. Négy vállalkozó alapítványt hozott létre decemberben az is­kolában 115 ezer forinttal, Együtt a jövőnkért 95 néven. A tehetséges gyerekek támogatá­sát tűzték ki célul, s a pénz mostanra megduplázódott. A jövő tanévtől ennek évi kamatát osztják ki az arra érdemes diá­kok között. Az ősz óta van magánzene­iskola is — ennek az iskola és az óvoda ingyen ad helyet, s a gyerekeknek nem kell tandíjat fizetniük. A 104 zeneiskolás fele még óvodás. Ócsai Tiborné énektanár szerint már észreve­hetően javult a kicsik ritmus­készsége, fejlődött a hallásuk. Az iskolások hangszert is vá­lasztottak: furulya, gitár és zongora szakon kaposvári zene­tanárok oktatják őket. A zenéhez fűződik az a siker is, amivel a nyolcadikos Fer­tály Katalin büszkélkedhet: a népdaléneklési versenyben a te­rületi döntő negyedik helye­zettje. A jó hangú lány rendsze­res szereplő az iskolai ünnep­ségeken, évek óta tanul zongo­rázni és énekelni. Énekesnő szeretne lenni, s gimnáziumba, majd tanárképző főiskolára megy, hogy hasznosítható szakképesítés birtokában ke­resse a pódiumra lépés lehető­ségeit. (Izményi) Pöttyös-bál Somogysárdon Hagyományos pöttyös-bált tartottak a múlt hét végén a somogysárdi óvodában. A szülői munkaközösség, a pe­dagógusok, valamint a hely­beli vállalkozók anyagi támo­gatásával rendezték meg a re­mek hangulatú, vidám bált, amelyen a Somogysárdon élők apraja és nagyja egyaránt reszt vett. A csoportok színes mű­sorral léptek közönség elé. Ezt követte a gyerekdiszkó, majd pedig a szülői bál. A rendez­vény bevételét az intézmény játékainak kiegészítésére sze­retnék fordítani a pöttyös-bál szervezői. L. S. Második otthonuknak érzik a község idős lakói Múltidéző klub Sántoson Beszélgetés közben kézimunkázva gyorsabban telik az idő FOTÓ: KŐHALMI SZILVIA Kevés somogyi kis település fogadja öregjeit ilyen kényel­mes, jól felszerelt klubban, mint amilyen a sántosi. Az önkormányzat rájuk is gon­dolt, amikor egy tágas — mindkét korosztály igényei­nek megfelelő — helyiséget alakított ki. Tizenöt-húsz nyugdíjas múlatja itt az időt. A programokról Lakics Agnes gondoskodik. — Én naponta jövök a klubba — újságolja a hetve­néves Balogh Györgyné. — Egyedül vagyok, kell, hogy szóljak valakihez. Beszélge­tünk, énekelünk, kézimunká­zunk, tévét nézünk. Szinte minden napom így múlik el. A víg kedélyű, négygyere­kes asszony a kaposvári kór­házban dolgozott kisegítőként, onnan ment nyugdíjba. A kul- túrházat ő készíti elő a misére, gyűjti az adományokat, taka­rítja a ravatalozót. Kolev Sztojánné — aki az egyik unokájával él — már a hetvenötödik évét tapossa, de tízet bátran letagadhatna. Mi­közben beszélgetünk, ujjai nyomán virágmotívumok szü­letnek: a hímzés a mindene. — Amerikában születtem, de több mint ötven éve Sánto­son élek — meséli. — 1946- ban esküdtem a férjemmel, két és fél holdon kertészkedtünk. Amikor a földet elvitte a téesz, jött a nyomorúság. Most meg hiába akartam némi kárpótlást kapni, mindent megtagadtak. • Fél szatyor gyógyszert mu­tat Várhelyi Gyuláné. A hat- vankilenc esztendős, szívbe­teg asszony a patikából tért be az idősek klubjába. S mint megjegyzi: szeret beszélgetni. Főleg a régmúlt időkről. A ké­nyelmes fotelokból nehéz fel­állni. Inkább újra nagyító alá vesz 5-10 évet... — Aki dolgozott, annak mindig volt kenyere — mondja bölcsen. — Sántost dolgos emberek lakják. Én 1961 óta élek itt; azóta kiépült ez a falu. Nem volt itt koráb­ban szinte semmi. A sántosi öregek büszkék, hogy van a falunak postája, gyógyszer- tára, s épül a templom. Azt mondják: addig nem halnak meg, míg fel nem szentelik Is­ten hajlékát. (Lőrincz) Faluját is gyakran megörökíti a nyugdíjas rajztanár Somogyjád tájképfestője Molnár Pál Somogyjádon él már évtizedek óta. Jó né­hány képe készült a faluról és a környező tájakról. Mintegy 40 tájképe a helyi pol­gármesteri hivatalban látható. Ennek ellenére csöppet sem elégedett lakhelyével. — Nincs egy jó kilátóhely, ahonnét érvényesülne a falu — morgolódik. — Bezzeg az al- sóbogáti tó környéke, az jól festhető. Somogyjádról csak kis részletek foghatók be. Nincs más jellegzetes pontja, csak a református templom. Pedig még a víztoronyba is fölmentem, de a magasból sem találtam meg a jellemző látó­szöget. Képein mégis szépek az is­merős tájak. — Egy részük em­lékeim alapján készült, azért szép —mondja. —- Nem so­mogyi, hanem a zalai szülőföld tájai, de sokban hasonlítanak Somogyhoz. Ezek a tájak meg­szépülnek az emlékezetemben. Jellegzetesebbek, simogatób- bak a képeken a színeik. A va­lóságban ugyanakkor megcsú- nyultak: az a fa sem áll már ott — mutatja —, kivágták. Molnár Pál konzervatív festő. Tudna ő modem képeket is festeni de nem akar, mert az már nem ő lenne. Erre tanította a gyerekeket is, amíg nyugdíjba nem ment. — Minden szépsége mellett ta­posómalom az iskola, ezért nem is sajnáltam nagyon, hogy nyugdíjba vonultam. így végre sok olyasmire jutott időm, amit korábban is szívesen csináltam volna, mégis elmaradt. Az is­kolában az is zavart, hogy a si­ker mindenkié, a kudarc vi­szont csak a pedagógusé. Nagy László Jótékonysági bált rendeztek Igáiban Jótékonysági bált rendeztek Igáiban. A műsorban résztve­vők egy része a község vezető­iből szerveződött. A jótékony- sági bál bevételét az igali gye­rekek támogatására kívánják fordítani a szervezők. A tanu­lók nyári táboroztatásukhoz, ki­rándulásaikhoz járulnak majd hozzá és a tanulók jutalmazá­sára is futja majd a bevételbcíl. Kertész-festmények Somogysárdon Kertész Sándor kaposvári fes­tőművész alkotásaiból nyílt ki­állítás a somogysárdi általános iskola zsibongójában. A nagy érdeklődés övezte megnyitón Mihályfalvi László, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója ajánlotta a közönség figyelmébe a képeket. A tárlat megnyitóján az iskola tanulói színes műsorral — néptánccal, verssel és dallal — köszöntöt­ték az intézmény egykori mű­vésztanárát. Nyugdíjasjárat a taszári bázisra Másodízben tartottak lakossági fórumot a helybeli idősek rész­vételével, az amerikai béke- fenntartók vezetőinek kérésére a taszári nyugdíjasházban. A baráti hangulatú összejövetelen Anderson ezredes és őrnagy társa mintegy két órái beszélge­tett 95 nyugdíjassal. A résztve­vőket leginkább az érdekelte, mikor engedik ki a településre az amerikai katonákat, mert szívesen látnák őket otthonuk­ban. Többen a húsvéti ünne­pekre is meghívták a katonák családjait. Megállapodtak: szombatonként buszt küldenek Taszárra az idősekért, és kivi­szik őket látogatásra a bázisra. Lába kelt az akácfának Huszonhét akácfát lovasítottak meg néhány napja Kadarkúton a 14/G erdőrészletből az elmúlt hetekben. A Kaposvári Rend­őrkapitányság ismeretlen tettes ellen rendelt el nyomozást lo­pás bűntette miatt. Templomtorony éjjeli fényben Kivilágították a mernyei temp­lomtornyot. A 67-es úton köze­ledők így sötétben is megcso­dálhatják. Ifi Géza, a település katolikus papja elmondta: a díszkivilágítással a lakosság régi terve vált valóra, s így Memye egyik látványosságára az átutazók is felfigyelhetnek. A kivilágítás munkáit a kapós- füredi Kormon Géza irányításá­val végezték. Rövid idő alatt fölszerelték a világítóberende­zést, s felújították a toronyórát, amely a negyed- és a félórákat is üti. A négy számlapot a templom stílusához igazodva - szép barokk számok díszítik. A torony éjszakai kivilágítá­sához zömmel a katolikus hí­vek járultak hozzá, s a költsé­gek negyvenöt százalékát állta a polgármesteri hivatal. L. S. Megyeri János polgármester példája a méhek szorgalma Rabszolga kell az eddei földnek Három évtized elég ahhoz, hogy gyö­keret eresszen az ember. Megyeri Jánosnak Eddén ez olyannyira sike­rült, hogy a falu polgármesterének választotta az egykori betelepülőt. A Nógrád megyei Alsópetényből költö­zött ide a hatvanas években; erdész lett öt falu határában. — Nehéz szívvel hallgatom a munka- nélküliek panaszát — mondta Megyeri János. — Valamikor nagyon sok em­bernek adott megélhetést az erdőműve­lés, a fakitermelés. Szeretném, ha a falu nagyban vállalkozhatna, de ahhoz sok pénz kell. A saját gazdaságomat azon­ban megpróbálom több lábra állítani. Az erdészlak udvarán levő kaptárak- ban most egymást melegítik a méhek, a 12 család több mint három mázsa mézet ad évente. A repcéből van az első per- getés; ezt az akác, a hárs, majd a po­hánka követi. Ősszel felélednek a beol­tott fatuskók, s a fagyokig folyamato­san terem rajtuk a laskagomba. Ötszáz négyszögöles a karácsonyfatelep, a csemetekert kétholdas. — Azt mondják, a földnek rab­szolga kell, és ez igaz is. A szőlőm öt­száz négyszögöles, lugasrendszerű. Nem értek egyet azokkal, akik a vegy­szerek minőségét hibáztatják. Bár ez nem igazán bortermelő vidék, de rend­szeres, megfelelő permetezéssel jó eredményt lehet elérni. Ha a gazda nem rest tíz-tizenkétszer permetezni, a szőlő meghálálja a gondoskodást. A polgármesterség lemondással is jár, Megyeri János a vadászatot adta fel érte. A puska az erdész fiáé lett; ő már csak sétálni, gombázni jár az er­dőbe. — Az ősszel azokról a fákról szed­tem szelídgesztenyét, amelyeket 33 éve ültettem. Már egész erdő; több mázsát terem évente. Azokat a nyára- sokat is kitermelték és eladták, amiket én telepítettem. Ilyenkor látja az em­ber munkája hasznát. Magamnak is ül­tettem erdőt a kárpótlási jegyen vett egytized hektáron, s hamarosan a ré­temet is beültetem. Az a baj, hogy akik most, a privatizáció során kaptak föl­deket, inkább ki akarják termelni az erdőt; gyors haszonra törekszenek, és nem áldoznak a telepítésre. A cseme­tekertet ez veti vissza; nincs piaca, na­gyon nyomottak az árak. Az erdősí­tésre csak az erdőgazdaságok költe­nek. Izményi Éva Megyeri János eddei polgármester FOTÓT: TÖRÖK ANETT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents