Somogyi Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-14 / 63. szám
1996. március 14., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 9 Márciusi emlékmorzsák Valamennyien őrziink emlékeket a korábbi március 15-ékről. Ezek az élmények olykor ünnepélyesek, máskor hétköznapján emberiek. Összeállításunkban tizenhármán idézik föl legemlékezetesebb márciusukat. Halmos László kaposvári nyugdíjas. — Életem legemlékezetesebb március 15-éje 1948-ban, Szegeden volt a tanítóképzőben. Csodálatos március 15—ét ünnepeltünk a 100. évfordulón. Örök élményként a szavalok és népdalosok között én is ott voltam. Minden a hazaszeretet jegyében zajlottja március lehelete átfűtötte az akkori csodálatos tanári kart és az ifjúságunkat is. A száz évvel előtte történtek mind-mind fölelevenedtek előttünk; olyan ünnepséget csináltunk, amit elmondani sem lehet. Fehérné Tüzes Zsuzsanna, a Csokonai református gimnázium megbízott igazgatója (Csurgó) — Egyértelműen a tavalyi ünnep emléke a legmaradandóbb számomra. A mi gyerekeink adták a városi megemlékezés műsorát „Magyarság, nemzet” címmel. Diákjaink saját kezdeményezésükre, saját ötleteikből alkottak egy irodalmi összeállítást, amiben a mai életünk problémáira is reagáltak. Három tanárunk segítségével végülis egy városi műsorrá nőtte ki magát ez a produkció. Hauser Miklós rendőr őrnagy (Kaposvár) — Március 15. szerintem nemcsak a természetben, hanem társadalmilag is a tavaszt jelenti. A hosszú tél után kicsit föllélegezhetünk: vége van valami nyomasztónak. Történelemtanárként pedig — minden évben ilyenkor — a társadalmi tavaszt érzékelem. S nem utolsósorban: március közepe felé megkezdhetem a horgászatot; de az is fontos számomra, hogy a nők végre levetik a nagykabátot. Az élet tisztább, egyszerűbb és élhetőbb lesz. Sztipánovics Sándor, a Csurgói Tükör című folyóirat felelős szerkesztője. — Az első szabad, csurgói március 15-e él bennem a legélénkebben. Sokáig lefojtott feszültségek szabadultak föl akkor, 1990-ben. S ebben a felszabadultság-érzésben jó dolog volt megszervezni és megélni az akkori megemlékezést. Rajnai Miklós, a csurgói Csokonai művelődési központ igazgatója. — Két budapesti március 15-i megemlékezés különösen emlékezetes nekem. Az egyik 1986-ban volt, a Múzeumkertben, amelyet — ki merem mondani — még a KISZ központi bizottsága szervezett. Haladó és tisztességes ünnepi műsor volt ott; a szabadság- harc emlékéhez méltón, bátran és igazan adta vissza a régmúlt idők szellemét. Erre meghatározó élményként emlékszem, csakúgy mint az 1989-es napra, amikor már érezhető, remélhető volt, hogy egy jobb demokrácia — mert jó nincsen — épül a nemzet szolgálatára. Pelion Jenó' történelemtanár (kaposvári Táncsics gimnázium). — Magyar embernek ez a legközelebbi ünnep, érzelmileg ehhez kötődik a legjobban. Ez volt az első próbálkozás a nemzeti önrendelkezés megvalósítására; biztatást és eszmét is jelentett a magyarnak. Nekem mindig nagyon fontos volt ez a nap, bár sokszor sablonosra sikeredett. Az első igazi ünnep a 1980-as évek végén volt; Pesten, a Múzeumkertben szabadon engedték érvényesülni a nemzeti vonásokat. Akkor már lehetett látni, hogy ez magyar ünnep. Heizler György, kaposvári tűzoltó tanácsos: — Március 15. — egyebek között — azért emlékezetes, mert alig néhány nappal előtte ünnepeljük a nőket. S nekem a nők a tavaszt, a megújulást jelentik. Horváth Aladár balatonbog- lári helytörténész. — A szabadság napja. 1948. március 15-e volt emlékezetes számomra. Akkor a 100. évfordulóra országszerte 48-as emlékműveket építettek. Én mint családos fiatalember Tárnok községben szerveztem a megvalósítását, és 15-én avattuk fel. Nagyon szép volt. Azóta sajnos a beépítések miatt elbontották. Papszt Lajos lengyeltóti polgármester. — A gyermekkorom ünnepei voltak emlékezetesek. So- mogymeggyesen minden évben ünnepeltünk. Ez a falusi ember számára mást jelentett, hiszen ott sosem tiltották. Ez volt az egyedüli történelmi évforduló, amiről minden évben megemlékeztünk. Mióta az eszemet tudom, mindig volt kokárdám, és számunkra ez a hovatartozást jelentette. Volt időszak, amikor Lengyeltótiban elmaradt az ünnep; mi próbáljuk újra éleszteni. Csány István, a siómarosi Kossuth Kör elnöke. — Emlékszem, 58 évvel ezelőtt én szavaltam Petőfi vér- sét a szobornál — az volt az első nyilvános szereplésem. Az idei ünnepen lányunokám veszi majd át a szerepemet, aki a helyi kreatív szakkör tagjaként emlékezik a hősökre. Fenyő' Éva Siófok. — Szerettem, ha nagy társaság tűzte fel a kokárdát és közösen mentünk el koszorúzni. Nekem ma is nagyon sokat jelent ez az ünnep; ez hozza meg a tavaszt és értékelem, hogy a különböző politikai irányzatok fellépése során sem kallódott el. Mostanában sajnos nincs jó közösségi élményem március 15-vel kapcsolatban, mert az emberek fásultak lettek, nem érdekli őket a saját boldogulásukon kívül semmi. Boldizsár Imre Nágocs. — Számomra az egyik legemlékezetesebb az 1954. március 15.-e, amikor szüleimmel száműzetésben voltunk Ná- gocsról. Harmadik osztályos kisdiákként a gamászapusztai lakóhelyünkről — kokárdával a kabátom gomblyukában — gyalog mentem az alsótekeresi összevont kisiskolába, hogy az osztályteremben megemlékezzünk az ünnepről. Akkor, kemény tél volt. Örökké megmarad bennem, hogy a letaposott hótáblák az útmenti fák tövéhez voltak állítva. Tóth Ferencné Kisbárapáti. — Nekem, mint falusi embernek nem jelent ünnepet Március 15.-e, mert az állatokat akkor is etetni kell, munka van. Sajnos, napjainkban sokan megélhetési gondokkal küszködünk, így kevés idő jut a megemlékezésre. , Tovább épül Somogy első református általános iskolája Felső tagozatba lép a Lorántffy A kaposvári Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskolában az alsó tagozat négy osztályában tanítanak már. A leendő felsőtagozatnak már szűk lesz az épület. — Szokványostól eltérő felső tagozatot szervezünk — mondta Bellái Zoltán református lelkész, az iskola igazgató- tanácsának elnöke. — A negyedikesek év végén szintvizsgát tesznek, s ötödikben ez lesz a csoportbontás alapja. Ennek nincsenek merev korlátái: a tanuló szorgalma és tudása dönti el, mikor melyikbe, kerül. Az osztály erősebb és gyengébb csoportjában a törzsanyagot mindenki megtanulja, s a jobbak még külön képzésen is részt vesznek, a gyengébbeket pedig segítik a tanárok azokból a tantárgyakból, amelyekből szükséges. Most tizenkilenc negyedikesünk van. Szeretnénk nyolc-tíz jó képességű, érdeklődő gyerekkel növelni az ötödikesek számát. — Van-e tanár a felsó'tagozathoz? — A tanári kar háromnegyede megvan. Őket ötvenegy pedagógus közül választottuk ki. — Ha nó' a tanulók száma, hogyan férnek el az iskolában? — Bővítjük. Felső szintet rakunk — még az idén — a lapostetős épületre, s erre egy nyeregtetőt. A növekvő létszám miatt már a saját konyha kialakítását is tervezzük, s tárgyalunk a megyei önkormányzattal az iskola melletti, másik volt munkásőrépület megvételéről. Ott konyhát, éttermet lehetne kialakítani. — A vidéki gyerekeket el tudják helyezni? — Internátust alakítunk ki a református gyülekezeti ház (művészmozi) északi szárnyában; ez lenne a kaposvári középiskolákba járó református diákok kollégiuma. — Melyek a távolabbi célok? — Egy komplex, 10 osztályos iskola, ahol a két utolsó évfolyamon már szakmai alapokat is tanulnak. A főiskola, egyetem iránt érdeklődőket pedig az érettségiig szeretnénk segíteni. Tervezünk egy iskolaelőkészítő nulladik évfolyamot is óvodai nagycsoporttal. így nem jelent majd törést az óvodásnak az iskolába indulás. Nagy Miklós Somogy ötödik fesztiváltavasza Csemegének ígérkezik a stockholmi Városi Színház vendégjátéka. A svéd társulat a Vízkereszt, vagy amit akartok című Shakespeare-művel érkezik Kaposvár és a somogyi városok ötödik alkalommal rendezik meg a tavaszi fesztivált. Gazdag lesz az idei fesztiváltavasz is, hiszen csak a megyeszékhelyen több mint félszáz rendezvény és kiállítás várja az érdeklődőket. A többi város is legalább ennyi programot kínál, bár néhol érződik: erre az alkalomra „gereblyéztek össze” mindent. Király Zoltán, fesztiváligazgató bizakodó. A tavalyihoz hasonló sikerre, a hosszúra nyúlt télben vidám napokra vár, és a publikum elégedett örömére. Ormai István, Nagyatád polgármestere a fesztivált, mint bemutatkozási lehetőséget tartja jelentősnek. Az „utca embere” általában örül a rendezvények sorának, ám azt latolgatja: hány belépőjegyre futja majd. A rendezők tavalyi árakat szabtak, számos programra pedig nincs is belépő. Ilyen a kaposvári utcaszínházi találkozó is. — Hallottam, hogy a megyének és a városnak több millió forintjába kerül a fesztivál — mondja Kovács Jánosné nyugdíjas. — Ha ezt tudják nélkülözni, akkor kultúrabarát lévén én is örülök a rendezvényeknek. A legtöbbre ugyanis szívesen elmegyek. A tizenhét nap alatt a fesztivál-rendezvények és a mille- centenáriumi események néhol összemosódnak ugyan, ám így még színesebb lesz a kínálat. Az uradalmas Somoggyal, a dunántúli tárlat nagydíjasainak alkotásaival éppúgy megismerkedhetünk, mint Benkóék fergeteges dixieland muzsikájával, de csábító Harry Grodberg orgonaművész székesegyház beli koncertje, Gera Katalin és Or- szágh László Szín-Foltos, valamint Fekete Tamás kaposfü- redi tárlata. Az országban egyedülálló a somogyi kereskedelem relikviáit üzemelő boltban, a kaposvári Lazarine illattárban bemutató magán- gyűjtemény. Csurgó tavaszi zsongást ígér, Barcs a Dráváról vall, Marcali a csodaszarvas nyomában jár, Fonyódon pedig ismét megrendezik a költők randevúját. A függöny ma este gördül fel a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Lőrincz Sándor Készülődés az ünnepre Kaposváron a Bajcsy-Zsi- linszky utcai óvoda apróságai, már napok óta — huszárcsákókat, kokárdákat és zászlókat festegetve — készülődnek a március 15-i ünnepre. fotó: török anett Siófok sikere - Mexikóban Sikerrel zárultak a magyar kulturális napok a mexikói Puerto Vallartában. A helyi közönség és számos külföldi turista élvezte egy hétig a magyar zenészek, énekesek, táncosok műsorát, valamint a siófoki szakácsok közreműködésével tartott magyar gasztronómiai bemutatókat. A rendezvény- sorozat alkalmával tegnap ünnepi ülésén fogadta Puerta Vallarta képviselő-testülete testvérvárosává Siófokot. Az eseményen jelen volt a somogyi város polgármestere és a mexikóvárosi magyar nagykövet is. Dobostorta az Operettben Dobostorta címmel új, magyar nagyoperett bemutatójára készül a fővárosi Operettszínház. A Szakcsi Lakatos Béla és Csemer Géza szerzőpáros művéből zenés-táncos ízelítőt kaptak most az újságírók: a Fórum szálló bécsi kávézójában mutattak eb ebből részleteket. Maga a történet a századfordulón játszódik, alakjai is valós személyek voltak: Dobos C. József, a róla elhíresült torta atyja és Hegyi Aranka, annak a kornak egyik ünnepelt primadonnája. A kétrészes operettet Horváth Péter állította színpadra. Az új magyar nagyoperett ősbemutatóját április 11-én tartják a fővárosban. Ellopták Nagy László szobrát Eltűnt Nagy László szobra a költő nevét viselő ajkai művelődési házból. A bronzból készült arcmást feltehetőleg a legutóbbi rockdiszkó vendégei közül vitte el valaki. A művelődési ház vezetője ismeretlen tettes ellen tett följelentést. A rendőrök széles körű nyomozásba kezdtek, a diszkó résztvevői közt keresve elsősorban a tettest, s értesítették a színesfémfelvásárló helyeket is. Don Giovanni Tiranában Osztrák segítséggel ebben az évszázadban először kerül színre Tiranában a Don Giovanni. A Mozart-opera szokatlan premierjét május 3-ára tűzték ki. Ausztria 43 ezer schillinggel (mintegy félmillió, forinttal) támogatja a produkciót, amelynek rendezője az osztrák Paul Flieder. Flieder 1994- ben a bregenzi ünnepi játékok alkalmával vitte színre az operát. A Don Giovanni énekesei, zenekari tagjai most albánok; címszerepét a német Thomas Holzapfel énekli. Ötven év filmjei a moziban Az elmúlt 50 év magyar filmjeinek legjavát, fesztiváldíjas alkotásokat, mozisikereket mutat be az Örökmozgó Filmmúzeum a budapesti tavaszi fesztiválon. Ennek egyik érdekessége, hogy az itt jelen levő külföldiek angol szinkrontolmácsolással tekinthetik meg az 1945 után készült filmeket. Kästner ismeretlen verse Erich Kästner eddig ismeretlen versét találták még a napokban a berlini Állami Levéltárban. Az iratköteg leletben a Kästner-ver- sen kívül figyelemre méltó a több mint ötven éve bujkáló kortörténeti irodalmi dokumentumok halmaza. A Pichler asszony érkezése a mennyországba című verset Erich Kästner a háború előtti legendás értelmiségi folyóirat, a Die Weltbühne részére írta - abba az 1933. március 14-i számába, amelyet a diktatúra betiltatott.
