Somogyi Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-07 / 32. szám

1996. február 7., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Csak minőségi munkát vesz át a német megrendelő Fehérnemű Kadarkútról Ronda, koszos munka ez, de mégis lehet szeretni A pulai röntgenszemű FOTÓ: KELEMEN TÜNDE Német piacra varrnak a ka­darkúti és a gigei ruhaüzem­ben. Berend István, a két varroda tulajdonosa el­mondta, hogy mindkét he­lyen női és férfifehérneműt varrnak bérmunkában egy mosonmagyaróvári cég megbízásából. Termékeik részben német, részben hazai piacra készülnek. — A külföldi megrendelőnek a minőség, a hazai piacon az ol­csóság a legfőbb szempont — mondta a tulajdonos. — Ez per­sze nem a varrásnál, inkább az anyagok minőségénél jelentke­zik. A német megrendelő csak minőségi fehérneműt tud el­adni, ezért saját jó anyagát küldi ide. leszabva; nekünk csak varrni kell. A belföldre szánt anyag mi­nőségé jóval gyengébb. Itthon Ebben az évben kevesebb ál­lami támogatást kapunk, mint 1995-ben, s ez meglehe­tősen megnehezíti gazdálko­dásunkat. Eddig szerencsére megúsztuk hitel nélkül, ám nem tudni, ez meddig tart­ható. Dr. Budavári Lajos, Attala jegyzője mondta ezt, amikor az idei kilátásokról beszélget­tünk. A jegyző „öreg róka” a szakmában. Huszonhat évet töltött a közigazgatásban, amikor Dombóvárról a kilenc- százharmincöt lelkes Attalába költözött. 1992 óta őrködik az önkormányzat törvényessége fölött, s mint megjegyezte: jól működik a képviselő-testület. Januártól kettőről három­ezerre emelték a kommunális adót. Az ebből származó egy­millió forintos bevételt járda- és útkarbantartásra kívánják fordítani, és takarékos közvi­lágítást építenének ki. A képviselők a költségvetés tervezésekor úgy döntöttek: semmilyen beruházásba nem fognak az idén, a szinten tartás az elsődleges cél. Jóllehet szinte csak vegetálásról van szó. Lapos önkormányzati er­szénnyel viszont nem lehet nagy reményekkel tervezni. A negyvenkét óvodás és a hu­szonhat iskolás ellátása a leg­fontosabb feladat. Az önkor­mányzat — gondos gazdaként — egy öregek otthonát is mű­ködtet. Attalában gyakrabban te­metnek, mint keresztelnek. Évről évre 15-20 személlyel csappan a lélekszám, s egyre az a szempont: minél kisebb le­gyen az előállítás költsége, hogy eladható legyen. A drá­gább fehérneműnek nincs fize­tőképes kereslete. Huszonheten dolgoznak a kadarkúti varrodában, és vala­mivel kevesebben Gigében. 17- 18 ezer forint az átlagkereset, és az idén várhatóan 20 száza­lékkal emelhet bért a tulajdo­nos. A gigei varroda már rég­óta, a kadarkúti mindössze egy éve működik. Mint megtudtuk, nem azért indította be a máso­dik üzemét a tulajdonos, mintha akkora üzlet lenne a fehér­nemű-készítés. — Egyszerűen arról volt szó, hogy a gigei var­rodában dolgozóknak több mint a fele Kadarkútról járt át. Ol­csóbb volt helyben egy varro­dát kialakítani, mint az egyre emelkedő útiköltséget kifizetni. N. L. kevesebb fiatal rak fészket a faluban. A jegyző abban bízik, hogy Dombóvár közelsége ta­lán kellő vonzerő, és a mostani gyerekeket majd fiatal felnőtt­ként is meg tudják majd tar­tani. Még akkor is, ha a helyi kenyérkereseti lehetőség mi­nimális. A szövetkezet él, de a község külterületi földjeinek csak egy részét használja. Be­léptek a magángazdálkodók; gazdag az attalai föld. Eltartja megművelőjét. Főleg búzát, árpát, kukoricát, cukorrépát termelnek. A polgármesteri hivatalt gyakran keresik föl az attala- iak. Az ott dolgozók pedig szívesen segítenek mindenki­nek. A helybéliek sokszor ma­gánügyeikkel kopogtatnak be hozzájuk. — Ez a természetes, hiszen szolgálatra szegődtünk — mondta dr. Budavári Lajos. — Az irodába gyakran jönnek be azzal: Aranyoskám, ezt a leve­let kaptam, mit válaszoljak rá? De szociális járadék- és rok­kantsági ügyekben is tanácsot kérnek tőlünk. Az utóbbi időben — leg­alábbis úgy tűnik —, mintha feléledt volna a település. Nemcsak a jegyző, hanem az attalaiak is azt tartják: a fiata­lok megpróbálják felrázni a szendergő falut. A kultúrház- ban zenés-táncos rendezvé­nyek csalogatják a népet, s nyaranta a hajdani kézi aratá­sok emlékét is megidézik. Él­tetik a népszokásokat. Azt vallják: a múlt öröksége is ad némi erőt a mindennapokhoz. Lőrincz Sándor Öt éve vezeti a kapospulai gumikereskedést Papp Sán­dor. A vállalkozó azt tartja: ahogy változik a piac, többet kell nyújtani a szolgáltatás­ban is. — Ronda, koszos munka ez, de lehet szeretni — mondta Papp Sándor, akinek gépész­mérnöki végzettsége van. — Mindig egy autószerelő mű­helyről álmodtam, de a gumi­kereskedést is megszerettem. Hat alkalmazottal dolgozunk, a múlt évi forgalmunk megha­ladta a százmillió forintot. Papp Sándor szerint ebben a szakmában a „röntgenszem” a legfontosabb. A munkások kü­lönféle terheléses próbákat végeznek, elemzik az abron­csokat: Arra keresik a választ: mit kell kijavítani a futómű­ben, hogy kiküszöböljék a rendellenes kopást. A telepet egy budapesti vállalkozó vette meg tizenkétmillió forintért. Közösen üzemeltették, de mi­után Papp Sándor kifizette a társát, most a maga ura. — Azt szeretném, ha a úgy vélekednének rólunk is, mint ahogy Bili Clinton, az Ameri­kai Egyesült Államok elnöke a hadseregéről: ti vagytok a leg­jobbak. A telepet együtt járjuk vé­Nehezebb anyagi helyzet­ben, jövőjüket féltve kezdik a második félévet a Kapos­vár környéki iskolák. Szinte mindenütt elmondták: ezt a tanévet még befejezik vala­hogy, de a következőt már nehezebb lesz átvészelni. Somogyszilban a működéshez szükséges 19 millió forint az idén is rendelkezésükre áll. Ez az összeg azonban évek óta változatlan: nem követi az inf­lációt, s így már szinte csak a fennmaradáshoz elegendő. Lesz Gyula igazgató el­mondta: évekkel ezelőtt vásá­roltak utoljára oktatási eszkö­zöket, erre már nem futja. S lehet, hogy továbbra is csak álom marad a régóta tervezett számítógép. Pedig a nadrág­szíjat sem lehet a végtelensé­gig húzni. Fűtésre jóval többet költöttek, mint tervezték. „Szénszünettel” ugyan vala­mit meg lehetett volna takarí­tani, ennek viszont meg­Terhelésvizsgálat az üzemben gig. Gumihegyek magasodnak az udvaron; teher-, személy- és erőgépabroncsok százai. A tulajdonos büszkén mondja: hosszabbított tanév az ára. Göllében ebben a tanévben már eggyel kevesebb csoport­tal indultak, s nem szeretnének még több megszorítást. A költségvetési irányszámok szerint azonban lehet, hogy a tavalyinál kevesebb pénzből kell gazdálkodni. — A működés feltételei megvannak, s ez is nagy szó — mondta Zsigárdi Péter igazgató. — Igaz, hogy új tan­eszközökre a második félév­ben sem jut pénz; a régi, el­avult felszerelést kell felújíta­nunk, karbantartanunk. A fű­tés nem okoz gondot, mert már nyáron beszereztük a sze­net. A kisgyaláni és a büssüi tagiskolával együtt 5-600 má­zsa szenet tüzelünk el évente. Még 200 mázsa van raktáron, ez a tél végéig elég. A felsőmocsoládi iskolában viszont már a szénszünetet fontolgatják. — A fenntartó önkormány­zatok nagyon rossz anyagi egy csarnokot szeretnének mi­előbb felhúzni. A teleppel szemközti területet is megvet­ték már. (Lőrincz) helyzetben vannak, s ez ránk is kihat — tudtuk meg Nánási Lászlótól, az iskola igazgatójá­tól. — Ugyan még nem ismer­jük a költségvetést, de bizto­san nem lesz jobb, mint az idei. Takarékoskodunk, amennyire lehet. A hosszúra nyúlt tél miatt elképzelhető, hogy még szénszünet is lesz. Böhönye a közepes nagy­ságú iskolákra példa: a szinten tartásra van elég pénz, ahhoz azonban nincsenek meg az adottságok, hogy a mai köve­telményeknek megfelelő, fej­lődni tudó, vállalkozó iskola legyen. Mutz Jánosné igazgató szerint a pályázati lehetőségek beszűkültek, a költségvetéstől függ minden. Tavaly 24 millió forintból gazdálkodtak, az idén több kellene. Szükség lenne a kosárlabdapálya bur­kolására, taneszközök pótlá­sára, az épület javítására, erre ugyanis az elmúlt harminc év­ben nem költöttek. Jakab Edit Megalakult Hetesen a nyugdíjasklub Több mint félszáz taggal nyug­díjasklub alakult a közelmúlt­ban Hetesen. A közösség tevé­kenységét Bank Tibor, a volt iskolaigazgató a vezetőségi ta­gokkal szervezi és irányítja. A klubtagok a hetesi faluházban tartják összejöveteleiket. Bőszénfai fiatalok a településükért Elkészült a fiatalok klubjának otthont adó közösségi helyiség Bőszénfán. Az épületrész ki­alakításához az önkormányzat 82 ezer forinttal járult hozzá, a fiatalok azonban mintegy száz­ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek az építkezés­nél. A berendezés egy részének megvásárlását is vállalták: a ta­valyi vasgyűjtés és a különböző rendezvények bevételéből szí­nes televíziót, magnót és társas­játékokat vesznek. Az asztalo­kat és székeket az önkormány­zat ajándékozta a klubnak. Szabadiban is farsangoltak Palotással nyitották meg a far­sangi bált Szabadiban. A táncot Dobosné Kolarics Mária óvónő tanította be a csornai fiatalok­nak. A bál védnöke dr. Gyur- kovits Kálmán c. egyetemi ta­nár, a mosdósi Tüdő- és Szív­kórház igazgatója és Pásztohy András országgyűlési képviselő volt. A farsangi bálon a Con­nector együttes muzsikált. Iskolai tárlatok Nagyberkiben A nagyberki általános iskola aulájában évente 4-5 alkalom­mal rendeznek kiállítást. Első­sorban a megyében tevékeny­kedő amatőr és profi képzőmű­vészeknek ad lehetőséget az in­tézmény bemutatkozásra. Ta­valy Magyar Attila kaposvári amatőr festő, Tibol László nagybajomi, Bene János és Kertész Sándor kaposvári mű­vésztanárok alkotásait láthatta a közönség. Legutóbb Farkas Béla fonyódi festőművész mu­tatkozott be. Az iskola ebben az évben js folytatja a sorozatot. Attala gazdag földje Több a temetés, mint a keresztelő - Fiatalok a faluért Szénszünettel, költségvetési vitákkal kezdődött a félév Aggódó iskolaigazgatók Földje vesztett szövetkezet négy falu határában - Csőddel fenyegetnek a megszaladó árak Segélyekből tengődnek a rákópusztaiak A gépműhelyben mindig van mit szerelni... Rákópusztáról egykor már csak a vá­góhídra vezetett a tehenek útja. A Ba- tétól pár kilométerre fekvő kis telepü­lésen volt ugyanis a kaposvári állami gazdaság tébécés tehenészete. Az ál­latállomány igencsak megcsappant azóta. Csökkent a munkalehetőség, és a fiatalok messze elkerülik a pusztát. A régi gazdaságra emlékeztet a mű­hely. Még most is tele van rozzant, ja­vításra váró munkagépekkel. Legin­kább az MTZ-ket kell karbantartani. A munka és a pénz szabja meg, hogy mi­kor és melyik kerül a szerelő keze ügyébe. A csöndes puszta nagy kincse a közkifolyó. Két éve csináltatta a ke­resztúri önkormányzat. Villany nincs, segélykérő telefon csak a gépműhely­ben található. — Bolt, rádió sincs, csak egy televí­zió, s a mentő is nehezen jön be. Unalmas itt minden — mondta a 23 éves Pápai Szilvia, miközben kannáját megtöltötte a kifolyónál. Batéból köl­tözött ide. Testvére férjhez ment, s neki kellett a batéi ház. Most anyjával él a pusztán. Nővérének 12 éves fia az egyetlen gyerek a környéken. Vonattal jár a batéi iskolába; télen körbe vág neki a havas útnak. A mindössze ki­lenc lakost számláló Rákóból nemrég ismét elköltözött két család. Az öt idős embernek Szilvia segít, vásárol a batéi boltból. Azt mondja „szocialista” se­gélyből tengetik életüket. Ő az anyjá­nak járó hatezer forintból meg a háztá­jiból gazdálkodik. Szilvia is otthagyná a pusztát, ám erre még nem csillant remény. Hatalmas pótkocsis munkagép zaja töri meg a csendet. Kiss György állat- tenyésztő száll le róla. A magángazda­ként is tevékenykedő férfi Kaposke- resztúron él, s a batéi kft-ben dolgozik. Tőle tudom: Baté, Taszár, Kaposho- mok és Kaposkeresztúr együtt működ­tet egy szövetkezetét, s mellette jött létre a Mikromente Kft. A szövetkezet fő ágazata a tejelő tehenészet és a nö- vendékmarha-tenyésztés. Az utóbbi Keresztúron van. Vöröstarka holste- infriz fajtából 350-et tartanak; a 3,8-4 százalék zsírtartalmú, extra minőségű tejből 3800-4000 litert adnak naponta. — Elsősorban a takarmánytól függ, hogy milyen az állomány — mondja Kiss György. — Mintegy százzal kel­lene fölfejleszteni, de a résztulajdono­sok elvitték a szántót, s eladták; a 3200 hektárból csak 800 hektár maradt. A kivitt földek másik része magángaz­dákhoz került. Ez nagy érvágás volt; föld nélkül ugyanis nem lehet takar­mányt termeszteni. Jó lenne, ha a tej felvásárlási árát 40-50 forintra emel­nék; most ugyanis csak 32 forintot ad­nak érte szekszárdi tejipari vállalat. A gázolaj és a villamos energia ára is na­gyon megszaladt. Ha a tej előállítása nem térül meg, bukfenc lesz: az állato­kat el kell adni, s nemcsak a szövetke­zet megy csődbe, de a magángazdák is. Mi, agrár szakemberek nem tudunk mit kezdeni az iparban. Kilátástalan a jövőnk... A jó minőségű, 40 aranykoronás föld főleg Kaposkeresztúron, Batéban és Taszáron kedvez a gabonának. A homokos területeken rozsot, zabot, burgonyát termesztenek. A téesz meg­alakulását követően azonban elfogyott a munkáskéz; öregednek a falvak. A kaposkeresztúri öt magángazda is nyugdíjas. A fiatalok — megélhetési lehetőség híján — messze elkerülik a vidéket. Ha a kft is megbukik, minden munkalehetőség elvész. A puszta ha­lálra van ítélve. Várnai Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents