Somogyi Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-29 / 51. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1996. február 29., csütörtök Télűző táncos est Somogyjádon Másfélszáz nyugdíjas ropta a táncot farsang utolján a so- mogyjádi öregek bálján, a té­lűző jégtörő Mátyáskor. A vi­gasságra meghívták a szomszé­dos Osztopán és Bodrog idős klubtagjait, közülük hatvanan mentek el a bálra. A mulatságot Lőrincné Kiss Ilona, Somogy- jád polgármestere nyitotta meg, részt vettek az önkormányzati képviselők és a körjegyzőség dolgozói is. A környékből 20- nál több vállalkozó ajánlott fel ajándékokat. Karád gondoskodik a nyugdíjasokról Tíz-tizenketten járnak rendsze­resen az idősek klubjába Kará- don. Ezt az önkormányzat tartja fenn, s egy gondozónő segít a klubtagoknak, biztosítva itt nemcsak a kényelmet, a szóra­kozást, hanem a fürdés lehető­ségét is. Az ide járó idősek kedvezményes áron kapják az ebédet, egy részfoglalkoztatású alkalmazott pedig naponta ház­hoz viszi a meleg ételt azoknak az időseknek, akik rászorulnak. A kisbárapátiaknak házi gondozó Házi szociális gondozónak ha­marosan beiskoláznak egy arra érdemes személyt Kisbárapáti- ban. A 360 lakosú településen élőknek ugyanis a 40 százaléka idős, nyugdíjas korú. Mivel a legtöbbjük nő, eddig nem na­gyon igényelték az ellátást; amit lehetett, elvégezték ma­guk. A falugondnok segítségét leginkább ők kérik, némelyi­küknek ebédet is szállít. Az idősek leggyakrabban átmeneti segélyt kémek az önkormány­zattól; tavaly egymillió forintot fizettek ki erre a célra a 19 millió forintos költségvetésből. Az első közös est a boronkai klubban Nagy sikert aratott a február ele­jén megalakult Boronkai Nyug­díjasok Egyesületének első kö­zös rendezvénye, a Batyus-bál. A bálozókat a Baglas Néptánce­gyüttes egykori oiterazenekara szórakoztatta. A nívós műsornak és a télbúcsúztató mulatságnak a boronkai kultúrház adott otthont. Háziasszonyok jelmezben A múlt héten tartotta hagyomá­nyos farsangi bálját a kaposvári nyugdíjasok háziasszony tago­zata. A maguk készítette sok öt­letes jelmez nagy sikert aratott. Nyolcvanan ülték körül a terí­tett asztalokat, egy estére fe­ledve a betegséget és a gondo­kat. Megjelent az ünnepségen Svajda József, az MSZOSZ megyei elnöke is. Újabb kárpótlási törvény kerül a parlament elé Bővülhet a jogosultak köre A parlament elfogadott me­netrendje szerint valószínű­leg már a jövő héten a T. Ház napirendjére kerül az életük­től és szabadságuktól politi­kai okokból megfosztottak kárpótlásáról szóló módosí­tott törvény megtárgyalása. Az 1992. évi törvényt az Al­kotmánybíróság tavaly februári határozatában alkotmányelle­nesnek nyilvánította, egyebek között azért, mert nem sorolta a kárpótlásra jogosultak közé azokat, akik bírósági eljáráson kívül, a magyar hatóságok poli­tikai önkényének estek áldoza­tul. A jogszabály másik hiá­nyossága, hogy a Szovjet­unióba kényszermunkára hur- coltakat, valamint a II. világhá­ború alatt faji, vallási vagy poli­tikai okból külföldre deportál­takat a szabadságelvonást szenvedettek körébe utalta. Diszkriminatív az eredeti tör­vényben az is, hogy csak a har­coló alakulatoknál munkaszol­gálatot teljesítők igényelhettek kárpótlást. Az új törvénytervezet sze­rint a politikai önkény áldoza­tainak hozzátartozóit — özve­gyét, gyermekét — 300 ezfer forint egyösszegű kárpótlás il­letné meg, elhunytak esetén az élő testvér 150 ezer forintot kaphatna. A munkaszolgálato­sok esetében az 1941. június 27-től 1945. május 9-ig elhur- coltakra terjesztené ki a jogo­sultságot. A törvényjavaslathoz több képviselői módosító indítvány is érkezett. Ezek egy része bő­vítené, más része szűkítené a kárpótlásra jogosultak körét. Vitára lehet számítani a kifize­tésre kerülő összegekről és az időpontról is. A politikai okokból kárpótoltak eddig nem válthatták át kárpótlási jegyeiket életjáradékra. A tör­vény újratárgyalása erre is le­hetőséget teremthet. ' A Somogy Megyei Kárpót­lási és Kárrendezési Hivataltól megtudtuk, hogy ezekkel az ügyekkel eddig is az országos hivatal foglalkozott. Az új ké­relmek beadásának és elbírá­lásának módjáról csak a tör­vény elfogadása után tudnak információt adni. K. Cs. Mindenki ott vásárol, ahol olcsóbb az áru Boltról boltra vándorolva Új vásárlási szokások ala­kultak ki; hiába van itt a sarki bolt, ha három utcával odébb olcsóbb a tej, a ke­nyér. Sokan gyalogolnak, ha megtakaríthatnak egy kis pénzt. Az igazi fölfedezők azonban a nyugdíjasok. Idős férfi - egyik kezében bot, másikkal a bevásárlókocsit tolja; benne egy kiló kenyér. — Ide csak pékáruért jövök — mondja a 84 éves Horváth György. — Egy kiló elég egy hétig is. Szombat-vasárnap meg a lányomnál kosztolok. Három boltba járok rendszere­sen. A tejet kimérve veszem, bár buszozni kell érte. Igényte­len vagyok, mert az én ko­romban már a szervezetem sem kíván többet, mint egy kevés főzeléket vagy tésztát. A kávéval kicsit becsapom magam: a gyengébb minősé­gűt veszem. Azért néha bos/,- szant, hogy vénségemre így kell fognom a pénzt... Mészáros Józsefné tiné­dzser unokájával jött bevásá­rolni. Péter nevelésének gond­jait is vállalták a nagyszülők: menyük gyesen van, a fiuk munkanélküli. — Ha valami olcsóbb, egy­szerre nagyobb tételt vásáro­lok. A mostani nyugdíjból cukrot vettem: húsz kilót. Fi­gyeljük az újságban a hirdeté­seket, s ha van akció, oda me­gyünk. Otthon szívesen sütök- főzök; fogy is a kelt tészta, ré­tes, de kedvelik a pogácsát, gánicát, kifőtt tésztát is. Nem válogatós az unokám, s így Több boltot is végigjárnak nem kell menzára járnia. Lek­várra, befőttre, savanyúságra sem költünk: megtöltjük a kamrát befőzés idején. Igaz, sokat kell dolgozni a kertben, míg minden megterem. A ci­pőt, ruhát azonban nem vará­zsolhatom elő házilag. Péter bakancsa például hatezer fo­rint volt, s az eladó szerint ez még az olcsóbbak közül való. Sajnálom a fiatalokat. Segí­tünk is nekik, ha már egyszer ránk vannak utalva. Szaftos körömpörköltet ígért az urának Győri Jó­zsefné. Most a sertéslábakat mustrálja a húsboltban. — A szükség régen megta­nított, hogyan takarékoskod­FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA junk. Minket már iskolás ko­romban befogott anyánk min­den munkába, s megtanultuk a háztartás szervezését. Vala­mikor a nő nem evett csirke­combot. Persze megmagya­rázta, hogy a csontos rész a legfinomabb. Csudát, csak nem maradt más... Mikor megkapjuk a nyugdíjat, bevá­sárolunk, feltöltöm a fagyasz­tót. Oda rakom majd a kész körömpörkölt egy részét is. Amint a postás meghozza a pénzt, azonnal szétosztjuk bo­rítékokba. Először a szám­lákra, s csak utána jön a gyo­mor. Szégyellném, ha a vil­lanyszámlát nem tudnám kifi­zetni. Izményi Éva Műsoros est Csurgón, az épülő közösségi házért Példává érő Őszirózsa Mi megtaláltuk a magunk kis társaságát. Fiatalabbak, talál­játok meg ti is! - így invitálta a csurgói Csokonai művelődési központ Őszirózsa nyugdíjas­klubja műsoros estjére a kö­zönséget. A bevételt az épülő új közösségi ház céljaira szán­ták. A ,Jds társaság” igazából nagy: 270 tagja van. Gáspár Gyó'zőné munkája beérett; nemcsak isme­rik egymást, együtt éreznek, örülnek és osztoznak egymás gondjaiban, ha valaki hiányzik, beugranak helyette. Utolsó far­sangi fellépésükön érződött a váltás; gördülékeny műsorukat természetes könnyedség, letisz­tultság jellemezte. A 16 műsor­szám félszáz embert állított színpadra. Ifjúságuk, legény-.. vagy nagylánykoruk dalait, ver­seit, szokásait élték át újra. A megyeszerte ismert Bella Józsefné, Tóth István, Tálas Jó­zsefné mellett ezen az esten Farkas János aktivitása volt a legfeltűnőbb. A 75. évében járó, köztiszteletben álló szabómester két és fél éve vesztette el a fele­ségét; az Úgy fáj minden című Reményik-versre vagy harminc verseskötet elolvasása közben talált. Érzékeny ember, ma is meghatódik egy-egy jócseleke­deten. Ahogy mondja, érzéke­nyek az idősebbek, mindig jól­esik egy halk szó, amely simo­gat. A Csudaszép a világ című dalt Solti Károlytól tanulta. A haza, a szülőföld szeretete köny- nyeket csalt a szemekbe. Szil- vási Jánosáéval vidámabb élet­képet jelenítettek meg. Még a 40-es évek elején Minden jó, ha a vége jó címmel mutatták be ezt a darabot, melyben Lengyelfi Miklós, a televízió szórakoztató főosztályának a vezetője volt a szolgája. Jó félévszázad múltán néhány részletét ugyanott újra elénekelte. Horváth József 340 idős ember kapott meghívót a balatonendrédi művelődési házban megrendezett idősek napi ünnepségre. Közülük kettő- százharmincan fogadták megha- tódottan azt a szeretet és megbe­csülést sugárzó műsort, melyet a község óvódás és iskolás gyer­mekei nyújtottak át, valamint Késmárki Tibor polgármester köszöntő szavait az idősebb korosztály, az elődök iránt érzett tiszteletről. A polgármester és Nagy Bé- láné anyakönyvvezető virággal, emléklappal és pezsgővel kö­szöntötte Nagy Lajosnét, a köz­ség legidősebb állampolgárát, il­letve Nagy Gyula és Czujfer Er­zsébet, Bozsoki Imre és Balázs Mária, Kolumbán Gergely és Nagy Piroska, Schien Lajos és Czer Róza házaspárokat, akik idén ünnepük aranylakodalmu­kat. Az ünnepély hangulatát meghittebbé tette a szomszéd te­lepülés, Zamárdi „Idősek Klubja” tagjainak kedves mű­sora. A képviselőtestület tagjai, a polgármesteri hivatal dolgozói süteménnyel, itallal kedvesked­tek a megjelenteknek. Az idősek ötszáz forintos vásárlási utal­ványt kaptak, melyet a helyi élelmiszerboltban válthatnak be. C. A. Nyerő herényi belépők Az utóbbi tíz-egynéhány esz­tendő legsikeresebb rendezvé­nyeként értékelték a résztvevők a napokban megtartott balaton- berényi idősek napját. Legalább 150-en foglaltak helyet a kultúr- házban vacsorához terített aszta­loknál, és hallgatták meg a talál­kozót rendező önkormányzat és a helyi vöröskeresztes szervezet nevében elhangzó üdvözlő sza­vakat. Mint az idősek véleked­tek: rég hallottak a falu, s ezen belül saját helyzetükről, támoga­tási lehetőségről olyan nyílt és őszinte szavakat, mint most Gazda János alpolgármestertől és és a vöröskereszt szervezeté­nek titkárától, Kovács Nándor- nétől. Pedig elmondták azt is, hogy a település apadó kasszá­jából ezúttal semmiképpen sem tudtak kiszorítani egy kis kész­pénz-ajándékot a herényi idő­seknek. Ezzel szemben kellemes hír­ként jelentették be, hogy az ér­kezésükkor kapott belépők mindegyike nyerő számot tar­talmaz. A sorsoláson háztartási cikkek mellett tortákat, borokat, sőt pezsgőt is nyertek a szeren­csésebbek, amivel azután meg- kínálgatták egymást. Miként a rendezők valamennyi résztvevőt egy zeneszó melletti, finom disznótoros vacsorával. A va­csora elfogyott, a zeneszó azon­ban még sokáig hangzott. Nem csoda, hogy többen táncraper- dültek, nótáztak - néhány órára ismét fiatalok voltak. (K. G. T.) Nyugdíjaskedvezmény a nemzetközi vásáron Az első napon ingyen Egy hónap múlva, március 28-tól 31-ig rendezik meg az V. Kaposvári Nemzetközi Vásárt a szokott helyen, a Damjanich utcai gépipari szakközépiskolában. Dómján Tamás vásárigazgatótól kér­deztük: terveznek-e valami­lyen kedvezményt a nyugdí­jasoknak? — Március 28-án, a meg­nyitó napján minden nyugdí­jas ingyen léphet be a vásár területére, akár unokákkal együtt is, hiszen a hat év alatti gyerekért sem kell fizetni be­lépődíjat. — Kémek-e valamilyen igazolást a kapuőrök? — A nyilvánvalóan idős korú vendégektől nem, de a fiatalos megjelenésűek nem árt, ha magukkal hozzák a nyugdíjasszelvényüket, így elkerülhető lesz a vita. Egyébként a vásár egész ideje alatt vásárolható családi jegy is 250 forintért; ezzel két fel­nőtt és két gyerek nézheti meg a kiállítást. — Miért lesz érdemes a nyugdíjasoknak elmenni a vá­sárra? — Több húsipari, tejipari és egyéb élelmiszert gyártó cég is bérelt standot a kiállítá­son, s a bolti árnál olcsóbban kínálják majd termékeiket. Az ingyenes belépést is beleszá­mítva, biztosan kevesebbe ke­rül így a húsvéti sonka. K. Cs. Nagy család, kevés nyugdíj - nehéz gyökeret verni Idősek gondjai Eddán Mint egy zsákot, úgy cipeli hátán a nehéz szatyrot az eddei utcán a hetvenéves Bogdán Jánosné. Hiába süt szikrázóan a februári nap, metsző a szél. Ezer forintot hagyott a boltban, s élelem van a put­tonyban. Négyezer forintot kap az ura után Bogdán Jánosné; mint mondta, ennyi a havi jöve­delme. A testvérénél lakik, tőle kap fát a fű­téshez. A gyerekek — valamikor nyolcán szaladgáltak körülötte — mind elköltöztek a faluból. A nyolc általánost elvégezték, és egyik sem munkanélküli. A család egyre gyarapodik: tizenegy unokája van és két dédunokája, egyszerre be sem fémének otthonába. Eddén a lakosság 35 százaléka idős em­ber, tizenhatan hetven év fölöttiek. Négyen veszik igénybe a szociális étkeztetést, szá­mukra Felvinczi Irén szállítja a somogyjádi általános iskolában készült ebédet. Ő váltja ki a gyógyszereket is a falu lakóinak a heti kétszeri orvosi látogatást követően, s bevá­sárol az időseknek. Fáncsi Jánosné éppen rokonlátogatóból tért haza a busszal; a szomszédos Somogy­jádon lakik a nővére. Eddén új lakónak számít: októberben költözött át Alsóbogát- ról a férjével. Sok a gond a házzal: csak most derült ki, hogy új szerzeményükön kétszázezer forint teher is van. Úgy érzi, becsapták. Minden pénzüket felemészti a felújítás. Különösen azt sajnálja, hogy ez­után nem tudja szíve szerint segíteni hét unokáját és három dédunokáját. Állatokat tart, kertet művel, így legalább a fontos éle­lemre nem kell költeni. A tavaszi munkák­hoz már csak jó egészség kellene, de a fájó ízületek, a rendetlenkedő szív gyakran pi­henőre kényszeríti. Izményi Éva Tizenegy unoka, két dédunoka láto­gatja Bogdán nénit fotó: török anett Vásárlási utalvány az endrédi öregeknek

Next

/
Thumbnails
Contents