Somogyi Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-26 / 48. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP DIAKPARLAMENT 1996. február 26., hétfő Jobb tanulási- és munkalehetőségeket kértek a diákok Kérdések össztüzében Késik az ifjúsági törvény — Biztató szó jutott a fiataloknak Indulásra készen, hazafelé fotó: lang Róbert Nem jöttek meg a miniszterek — Bár több közjogi méltó­ság, miniszter is jelezte, hogy részt kíván venni a di­ákparlamenten, távolmara­dásuk szerintünk csak any- nyit jelent, hogy komolyan vesznek bennünket — vála­szolta a Somogyi Hírlap kérdésére Fehérvári And­rás, a diákparlament egyik levezető elnöke, aki tegnap délután a városházán tartott összegező sajtótájékoztatót. — Persze nyilván emelte volna a rendezvény „fé­nyét”, ha részt vettek volna a diákparlamenten, de tud­ták, hogy itt nem protokollá­ris látogatásra van szükség, ezért az ifjúsági ügyekkel foglalkozó szakembereket küldtek maguk helyett. Mint mondta, a diákpar­lament sikeres volt, több mint ezer határozat és dön­tés született, s az össztüze­ken résztvevő minisztériumi képviselők is értékelték a küldöttek munkáját. Úgy tetszik, hogy a minisztériu­mok nyitottak voltak, s ez garanciája is a megegyezé­sek valóra válásának. A rendezvényt egyetlen •minisztérium támogatta. A diákoknak kétezer forint­jába került a részvétel, s eb­ben az összegben az utazási költség nincs benne. Az or­szág 1200 középiskolája közül 500-ból érkezett kül­dött. Ők — az osztálylét­számok átlagának arányta­lansága miatt — a diákság kétharmadát képviselték. A diákönkormányzatok támogatására 1996-ban egymilliárd forintot biztosít a kormányzat. Az ifjúsági szervezetek pályázatokkal juthatnak hozzá a működé­süket segítő összeghez. A vezérkar Tegnap az országos diákpar­lament megválasztotta az Országos Diákönkormány­zati Testület tagjait. A testü­let három budapesti tagja: Kanássy Ákos, Fehérvári Tamás és Balogh Judit, a vidéki tagok: Szamosi Krisz­tián (Balassagyarmat), Végsheő János (Nyíregy­háza), Tarján Dóra (Sze­ged) és Mikó Gábor (Ka­posvári műszaki középis­kola). A 7 tag a diákvárosok képviselőivel alkotja majd azt a negyvenöt tagú orszá­gos testületet, amely az évente tervezett diákparla­mentek között foglalkozik a diákönkormányzatok teen­dőivel. Diákérdekek és minisztériumi vélemények csaptak össze az országos diákparlament szom­bati fórumain. Az „össztűz” vendégei államtitkárok, a mi­nisztériumok képviselői voltak. Mindenütt elhangzott: a diákok javaslatai, kezdeményezései tiszteletre méltóak, de a külön­böző szaktárcák anyagi támo­gatást nem tudnak adni. A vita­fórumok nyolc tárgyköre a kül­politika, a környezetvédelem, az egészségmegóvás, a diákön­kormányzatok működési felté­telei, a pályakezdés nehézségei, a korosztályi önszerveződés, a diákérdekképviseleti reform és a diákvezetőképzés volt. A leg­nagyobb érdeklődés a diákön­kormányzatok működésével és a pályakezdéssel foglalkozó fó­rumokat kísérte. A diákközösségekkel, kor­osztályi önszerveződéssel kap­csolatban dr. Virágh Rudolf, a Belügyminisztérium főosztály- vezetője és dr. Lamperth Mó­nika somogyi országgyűlési képviselő, az MSZP frakcióve­zető-helyettese került a diákok kérdéseinek kereszttüzébe. El­hangzott: a települési önkor­mányzatokat nem lehet köte­lezni arra, hogy támogassák a diákönkormányzatok munkáját, de fontos volna az együttmű­ködést kialakítani. Arra sincs reális esély, hogy ebben az év­ben megszületik a diákok által fontosnak tartott ifjúsági tör­vény. Dr. Lamperth Mónika ennek ellenére ígéretet tett, hogy napirend előtti felszólalá­sában tájékoztatja az Ország- gyűlést a diákparlament mun­kájáról. A diákönkormányzatok működéséről, a diákjogokról Szabó titánnal, a Művelődési és Közoktatásügyi Miniszté­rium államtitkárával és Radó Péterrel, a Civil Kapcsolatok Igazgatóságának vezetőjével megállapodtak a küldöttek egy Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács létrehozásáról, és ennek pályá­zatokhoz kapcsolódó támogatá­sáról is. A Munkát! című fórumon el­fogadták a diákok javaslatát, hogy minden felsőoktatási in­tézmény készítsen részletes tá­jékoztatót a képzés körülménye­iről, a várható munkalehetősé­gekről. A munkaügyi központok szintén állítsanak össze részletes tájékoztatót a felsőoktatási in­tézménybe fel nem vett diákok munkalehetőségeiről. A fiatalok szerint félő, hogy a nyugdíjkor­határ felemelésével még kisebb esélyük lesz az elhelyezkedésre. A pályakezdési segély megszün­tetésével kapcsolatosan Vízi György, a Munkaügyi Minisz­térium képviselője elmondta: új segélyezési formákkal ezután is támogatni fogják a pályakezdő munkanélkülieket. Dr. Koncz István, a Nemzeti Gyermek' és Ifjúsági Közala­pítvány titkára, címzetes állam­titkár a diákérdekképviseleti re­formról szóló össztűzben ígére­tet tett a diákoknak, hogy né­hány héten belül megkezdődik annak a számítógépes hálózat­nak a kiépítése, amely a közép­iskolák közötti információá­ramlást segíti. A diákok szociá­lis állapotát elemző össztűz vendége dr. Bíró Boldizsár, a Népjóléti Minisztérium állam­titkára és Antalóczi Attila, a Mentálhigiénés Programiroda ifjúsági kabinetjének vezetője volt. A diákok legtöbb kérdése a szenvedélybetegségekre és a családalapításra vonatkozott. Javaslataik között volt például az is, hogy több állami támoga­tás jusson a szenvedélybeteg­ségek megelőzésére, és hogy elevenítsék fel a családlátoga­tás hagyományait. Dr. Bíró Boldizsár támogatta azt a fölve­tést, hogy a családsegítő szolgá­latok más szakértőkkel közösen találkozzanak a középiskolás diákokkal, hogy a családdal, családalapítással kapcsolatos problémáikra választ adjanak. A Külügyminisztérium vál­lalja, hogy szakmai segítséget nyújt a nemzetközi diákkonfe­renciákon való részvételhez, de anyagi támogatást nem tud adni, és a Külügyi Bizottság működésének technikai feltéte­leit sem tudja biztosítani. Ezt a külkapcsolattokkal foglalkozó fórumon mondta Erdős André, a Külügyminisztérium állam­titkára. Az Életteret! című kör­nyezet- és természetvédelmi fó­rum vendégei á Környezetvé­delmi és Területfejlesztési Mi­nisztérium munkatársai voltak. Bakonyiné dr. Mózer Judit fő­osztályvezető és Gellért Zita főmunkatárs ígéretet tett arra, hogy a diákszervezetek rend­szeres tájékoztatást kapnak a minisztériumtól a környezetvé­delmet érintő programokról, pá­lyázatokról. A környezetbarát termékek támogatása azonban nem megoldható. A diákvezetők képzéséről Mórocz Jánost, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapít­vány kuratóriumának tagját faggatták a küldöttek. Az ala­pítvány támogatja egy egységes alapképzés létrehozását, a résztvevők számára szállást és étkezést biztosít, de sem szak­embereket, sem pénzt erre nem tud adni. Jakab Edit-Tamási Rita VÉLEMÉNYEK A PARLAMENTRŐL Szunyogh Katalin (miskolci Berzeviczy Kereskedelmi Szakközépiskola): — Nem teljesen jött be, az, amit vártunk. A javaslataink közül többet elutasítottak. Én a diákvezetőképzés­sel kapcsolatos szekcióban dolgoztam. A Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány biztosított minket arról, hogy támogatja a diákvezetők képzését, de anyagilag nem járul hozzá. Reke Gusztáv (debreceni Beregszázi Pál Szakközépiskola): -— Eredménye a parlamentnek az országos diákönkormányzati testület tagjainak megválasztása, valamint az a 12 szekció, amely igen fontos kérdéseket vitatott meg. Jól éreztem magam Kaposváron a háromnapos rendezvényen is, hiszen jó progra­mok voltak. Évente kellene megrendezni a diákparlamentet. Talmácsi Péter (budapesti Pataky István Híradásipari Szak- középiskola): — Jó, hogy minisztériumi szinten is figyeltek a diákparlamentre, ám számos pénzügyi kérdésben nem született közös nevező; nem egyeztek a diákok és a minisztériumok ér­dekei. Persze volt számos ellenpélda is: abban a szekcióban, amelyben én dolgoztam egyebek mellett ígéretet kaptunk annak a számítógépes hálózatnak a kiépítésére, amely majd a középis­kolák közötti információáramlást segíti. Szigethy Endre (debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimná­zium): — A kaposvári diákparlament sokkal színvonalasabb volt, mint az 1993-as egri, ám még mindig fejlődnünk kell, hi­szen sokszor nevetséges hozzászólások is nehezítették a mun­kát. Mindenképpen csalódás volt, hogy Magyar Bálint kul­tuszminiszter egyetlen órát sem tudott szakítani arra, hogy meg­látogassa a diákparlamentet. Komássy Ákos, a Budapesti Önkormányzati Középiskolák Szövetségének elnöke: — Eredmény, hogy fontos megegyezé­sek születtek a diákok és a kormány, valamint az állam külön­böző fórumainak képviselői között. Mindez jó alapot teremt a működő, intenzív diákélethez. Úgy tűnik viszont, hogy nem nőttünk még föl a demokráciához: a viták során nem egyszer fiktív problémákkal, ellenvetésekkel kérdőjelezték meg maguk a diákok a diákparlament legitimitását. Szepesi Miklós (diákönkormányzatokat segítő pedagógus), Tóth Hajnalka és Lórincz Anita (debreceni Móricz Zsigmond Közgazdasági Szakközépiskola) közösen mondta el vélemé­nyét: — Visszatetsző, hogy nem láttuk itt a diákszervezetek re­gionális képviseletét. Úgy tűnik, hogy a MAKK kikiáltotta ma­gát országos jelentőségű szervezetnek, bármihez csak rajtuk ke­resztül lehet hozzáférni, hiszen a kormány őket ismeri el orszá­gos szervezetnek. A két diákparlament között működő Orszá­gos Diákönkormányzati Tanács tagjait úgy választották meg, hogy mindenki jelöltethette magát, aki 40 szavazatot összegyűj­tött. Nincs biztosítva a régiók képviselete a tanácsban. A Ma­gyar Bálintot képviselő politikai államtitkár pedig bántó tájéko­zatlanságról tett tanúbizonyságot: a diákok konkrét javaslatait pontosan nem idézett törvényekre hivatkozva utasította el. Nemere Zita (budapesti Mechatronika Szakközépiskola és Gimnázium): — Az Össztüzek során a diákjogokkal foglalkozó szekciónk javaslatainak 60-70 százalékát el tudtuk fogadtatni, tehát ezen a területen eredményes volt a diákparlament. Huszti Franciska (kiskunfélegyházi szakközépiskola): — A diákélettel, a szabadidős rendezvényekkel foglalkozó szekció­ban dolgoztam. Szomorú, hogy ezek finanszírozására nincs pénz. Tehát anyagilag nem támogatják az elképzeléseinket. Gál Mónika (kecskeméti Kandó Kálmán Postaforgalmi Szak- középiskola): — Azért jöttünk, hogy megvitassuk a középisko­lások, az oktatás helyzetét, javaslatokat fogalmazzunk meg, hogy valamivel könnyebb legyen diáknak lenni holnap. Akik elfogadták a meghívást - a minisztérium és az önkormányzatok képviselői - bizonyították, hogy komolyan vesznek bennünket. Azért is jelentős ez a rendezvény, mert a diákérdekvédelmi szervezetek segítségével végre létrejöhet az iskolák közötti kommunikáció. — Remélem ebből mindtöbb megvalósul Sós Rita (egri Bornemissza Gergely Szakképzési Intézet): — Ez a rendezvény lehetőséget adott arra, hogy a diákok érdekei is elő­térbe kerüljenek az országos és intézményi szintű döntéseknél. Fontos, mert módot adott a diákok jogainak tisztázására, megújí­tására, hogy azok érvényesek legyenek a mai viszonyokra. Jó buli volt! Szavazás ide, vitafórumok oda, azért a parlamenti küldöttek is megengedhetnek maguknak egy kis lazaságot. Főleg ha diákpar­lamentről van szó... Amerikai katonát, tűzoltóau­tót és katonai bakancsot szerezni az éjszaka közepén még könnyű volt, Gyergyai Albertról egyper­ces előadást tartani már sokkal nehezebb. A tizenegy csapat azonban derekasan állta a sarat a péntek éjszakai vetélkedő. A re­keszizmok viszont kis-híján fel­mondták a szolgálatot. A fiúk szoknyába és tűsarkúba bújva limbóztak. Akinek ez még min­dig nem volt elég a jóból, az ver­set is írhatott a cipőíuzőszontó- pöcökről vagy az indexfény- visszahúzórugóról, esetleg a harckocsizó zsiráfról. S ha vala­kinek még ezután is maradt egy kis fölös energiája, kötelet kime­rülésig húzhatott. A pálmát a Lila Libák vitték el. Szombaton már csak a kari­kás szemek és a hektoliterszám fogyó kávé sejtetett valamit a görbe éjszaka hangulatából: a fórumokon az ifjak ismét a szo­kott hevességgel támadtak az ál­lamtitkárokra. Az egész napos komolyságot aztán hajnalig tartó buli oldotta.' A kártyajátékon szendvicset, masszázst avagy csókot lehetett igényelni. Egész nap szólt a Par­lamenti Rádió, kívánságműsor­ral, játékkal, mikrofon elé hur­colták a „legekef’is: a legfris­sebb és a legmesszebbről érke­zett küldöttet. Szó mi szó: mozgalmas na­pokat töltött Kaposváron a több mint ötszáz résztvevő. Vélemé­nyüket egy mondatban foglalták össze: jó buli volt... (Jakab) Labdát Pallér Andrea (Budapest): — Korábban azért volt a fiatalság apoliti- kus, mert nem rúghatott labdába, nem engedték meg, hogy valóban politizáljon. Csak látszatpolitizálást folytathatott. A diákparlamenttől azt várom, hogy végre értelmet nyerjen a politizálásunk. A diá­koknak most is csak elvileg vannak jo­gaik, gyakorlatilag nem. A diákparla­ment dolga ezeket a jogokat megsze­rezni. A korábbi évekhez képest minden­esetre már látható az előrelépés. Változtatást Németh Vilmos (soproni Vas- és Villamosipari Szakközépiskola és Gimnázium): — Az idei diákparla­menttől többet várok, mint az eddigiek­től. Nemcsak olyan problémák megfo­galmazását, ami szűkén értelmezve a di­ákságot érinti, hanem azt is, hogy szó essen a rendszerváltás diákságot sújtó rendelkezéseiről: olyan elfelejtett jog­szabályokról, kedvezményekről, ame­lyek az „átkos” rendszerben még segítet­ték a diákokat. Ezek azonban a KISZ megszűnésével elfelejtődtek. Ma ha va­lamilyen segítség kell, alapítványokhoz szaladgálunk. Ezen változtatni kellene. Családias légkört Horváth Éva (a bu­dapesti 12. számú Ipari és Kereskedelmi Szakközépiskola): — Olyan iskolában lenne jó tanulni, ahol családias a légkör, közvetlenebb a tanárok és a diákok kap­csolata, szabadabb az oktatás, az iskolai programok. Ma a tanárok szinte semmit nem tudnak a tanítványaikról, pedig egyre több a lelkileg sérült, szorongó gyerek. Ez adódik az életkorunkból is: ez amolyan „nehéz kor”. A bőrünkön tapasztaljuk, hogy egyre nehezebb, kilátástalanabb a helyzetünk: mind több az olyan szülő, aki nem tudja vállalni gyermeke taníttatását. Felelősséget! Fazekas Csaba (szegedi Ady Endre Kollégium diákönkormányza­tot segítő pedagógusa): — Szükség lenne arra, hogy a diákok ne csak megfogal­mazni, hanem érvényesíteni is tudják a diákönkormányzat működéséhez szüksé­ges feltételeket. Tény viszont: ahhoz, hogy a diákönkormányzatok érdekvé­delmi munkát is el tudjanak látni az isko­lai döntésekben, ehhez anyagi feltételek is kellenek. Értékelést Tóth Sándor (szegedi Fodor József Gimnázium és Élelmiszeripari Szakközépiskola): — Változást várok. Azt, hogy emberszámba vegyék a diáko­kat, értékeljék az intelligenciájukat. Az iskola az élet egy köztes állomása. Na­gyon fontos, de a következő állomás még fontosabb... Márpedig az elhelyezkedé­sünk, a jövőnk nagyon bizonytalan. Országos önkormányzatot Komássy Ákos, a Budapesti Önkormányzati Kö­zépiskolák Szövetségének elnöke: — Azt, hogy fölálljon az országos diákön­kormányzati testület, amely legitim diák­testületként működik majd, s felsőbb fó­rumokon is elfogadják. így a középisko­lások véleménye — a főiskolai és egye­temi diákszervezetekhez hasonlóan — nagyobb súlyt kaphat saját életük alakí­tásában, s „beleszólási” lehetősége van a közoktatási törvény módosításába is.

Next

/
Thumbnails
Contents