Somogyi Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-24 / 47. szám

1996. február 24., szombat SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 13 Bankrablók buldózerrel Finoman szólva: szokatlan módját választották belga gengszterek, hogy ellopják a brüsszeli üzleti negyed egyik pénzautomatáját. Kihasznál­va ä hétvége nyugalmát, a készülékre acélsodrony-kö- telet erősítettek, s buldózer­rel szakították ki a falból. Csakhogy jött vele az a be­tontömb is, amelybe az utcai bankfiókot ágyazták. Aztán teherautó után kötötték az egészet, s elhajtottak vele. Az úton is tetemes kárt okoz­tak: a drótkötélre fogott tömb végigszántotta az aszfaltot. A rendőrök két kilométer hosz- szan követték a nyomot, s meg is találták - a faldarabot. A jómadarak viszont eltűn­tek a pénzautomatával. Egy­előre nem tudja senki, meny­nyi pénz volt a készülékben. Ferenczy Europress „Nem kell messzire menni, hogy az ember csodákat lásson” A természet krónikása Sélley Miklós a Nikon nemzetközi fo­tópályázat díjával FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA Eleinte mindent lefotóztam. Évek múlva jöttem csak rá: nem kell mesz- szire menni ahhoz, hogy az ember csodákat lásson. Elég a virágoskertig sétálni - mondta Sélley Miklós ter­mészetfotós. Munkáját az idén a Ni­kon nemzetközi fotópályázaton kate­góriadíjjal jutalmazták. Ötven or­szág nyolcezer fotósa vett részt ezen a megmérettetésen.- Sokáig tartott, amíg megtaláltam a leginkább nekem való stílust a termé­szetfotózás számtalan területe közül. A legjobban a hangulati képeket, a mak- rofotózást szeretem. Ahhoz is évek kel­lettek, amíg meg mertem mutatkozni a munkáimmal, vállaltam a pályázato­kon, kiállításokon való megmérettetést. Ezt Bemáth Gyulának, a Somogy Ama­tőr Film- és Videoklub vezetőjének kö­szönhetem. Az első alkalommal meg­nyertem a megyei fotópályázat első dí­ját „Az olvadás rajzai” című diámmal. Országos pályázaton 1990-ben indul­tam először, itt szintén megkaptam a makrokategória első díját a „Lakmá- rozó szender”-rel. Ugyanebben az év­ben szerepeltem először kiállításon is. Három év múlva pedig a Barátság hídja című nemzetközi fotópályázat követke­zett... A pályázatokról, kiállításokról azt tartja: jó alkalom a megmérettetésre, a tapasztalatcserére. Ennél azonban sok­kal nagyobb öröm megörökíteni egy ritka, védett növényt vagy állatot, el­lesni a természetből egy-egy szép pilla­natot. — Volt olyan év, — meséli — ami­kor csak lepkéket fotóztam, aztán újabb évig csak a fészkükre, ágakra leszálló madarakat, főleg gyurgyalagokat. Még a vadászokkal is összetűzésbe kerül­tem néha, mert „rabsicnak” néztek. Sokan mondják: a fotópályázatok nem is a fotósok, hanem a technikák versengései. Sélley Miklós azt vallja: a legjobb optikáknál, a legkorszerűbb gépeknél is sokkal fontosabb az, hogy a fotós minél jobban ismerje a természe­tet; fontos a fegyelem, hogy legyen tü­relme órákig, napokig a lessátorban ku­porogni egy-egy képért, s ne csak a szemével, hanem a szívével is meglássa a témát. — A természet kimeríthetetlen for­rás: az ember úgy érzi, hogy soha sem fog róla eleget tudni. Nemcsak a Com- pur Fotóklubnak, hanem a Somogy Természetvédelmi Szervezetnek is tagja vagyok. A kettőt összekapcsolva azt tartom a legszebb feladatnak, hogy a fotóimmal fel tudom hívni a figyelmet arra: a természet törékeny értékeit sze­retni és védeni kell. Jakab Edit A diákjait óvta Megütöttek egy tanárt A kaposvári Petőfi iskola testnevelő tanára vagyok — mutatkozott be egy fiatalem­ber tegnap a Somogyi Hírlap szerkesztőségében. Aztán így folytatta: Február 21-én osztá­lyommal a Dózsa edzőcsar­nokból jöttünk vissza az isko­lába. A Zselic áruház mellett a sorban haladó gyerekek közé férkőzött három cigány fiatalember. A legmagasabb széttárt könyökkel lökdösni kezdte a gyerekeket. Elé áll­tam, próbáltam jobb belátásra bírni. Mondtam is neki, hogy nem lehet így viselkedni. Mi­ért? — kérdezte. — Sztár vagy? - és máris ütött. A gyerekek miatt nem rea­gáltam az ütésre. Amíg ez tör­tént, az utcán az emberek kö­zönyösen haladtak el mellet­tünk, senki nem avatkozott bele az incidensbe. Még az OTP-fiók biztonsági őre sem. (Lehet, hogy nem vette észre?) Az iskolába visszatérve kollégámmal ebédelni indul­tunk a Béke sörözőbe. A há­rom fiatalembert akkor láttam ismét, elhaladtak az iskola előtt. Elhatároztuk, hogy kö­vetjük őket. Mentek a négy­sávos mellett, s a textilművek felé fordultak a lámpánál. Ott állt egy rendőr autó — fehér Ford kombi —, benne egy egyenruhás és két nő. Oda­mentem a rendőrhöz, elmond­tam a történteket, s megkér­deztem: tud-e segíteni. Gon­doltam, el lehetne csípni őket, hiszen a közelben voltak, vagy csak igazoltatni, megál­lapítani a személyi azonossá­gukat. A rendőr azt felelte, neki nem ez a dolga: menjek a kapitányságra, tegyek felje­lentést ismeretlen tettes ellen. A válasza megdöbbentett. Nem erre számítottam. Úgy gondolom, hogy legalább a garázdálkodók adatait fel kel­lett volna írni. Ennek hiányá­ban nem látom értelmét a fel­jelentésnek sem. * * * A tanár neve, címe, telefon­száma a szerkesztőségben a hatóság rendelkezésére áll. MEGLEPETÉS!!! Hűséges előfizetőink között elindítottuk a szerencsekere­ket. A napokban a következő előfizetőinkhez kopogtat be kézbesítőnk és nemcsak a SOMOGYI HÍRLAP-ot viszi, hanem egy meglepetés-karórát is! Gratulálunk a szeren­csés nyerteseknek, akiket előfizetői nyilvántartásunkból a számítógép választott ki. EGYED IMRE Kaposvár Toldi M. u. 18. FÓNAI SÁNDOR Kaposvár Arany J. u. 3-5. MÉSZÁROS BÉLA Büssü Jókai u. 2. PAPP JÁNOS Csököly Kossuth L. u. 17. KOMONDIJÁNOSNÉ Somogyaszaló Kossuth L. u. 84. FULMER ANTALNÉ Nágocs Kossuth L. u. 21. MÁJ JENŐ Nagycsepely Kossuth L. u. 33. NIKLAI FERENC Táska Petőfi S. u. 22. OTROVÁNÁCZ ZOLTÁN Vízvár Szabadság u. 66. CSONTOS LAJOSNÉ Segesd Kossuth L. u. 121. BAKONYI FERENC Porrog Fő u. 1. VARGA FERENC Boronka Boronkai u. 15. Figyeljék jövő szombati számunkat is! A szerencsekerék tovább forog! Misszionárius Peruból A legszegényebbek szolgálatában P. Angel Luis Lorente perui misszio­nárius FOTÓ: LANG RÓBERT P. Angel Luis Lorenté, a Harmadik Világ Szegényei­nek Szolgái Mozgalom misz- sziós papja a kaposvári Szent Imre kollégiumban beszélt küldetéséről. — Toledóban születtem, leg­inkább azért, hogy a legszegé­nyebbeket szolgáljam. Szemi- naristaként ismertem meg Gio­vanni Salerno atyát, a mozga­lom alapítóját. Otthagytam csa­ládomat, országomat, egyház­megyémet és utána mentem. Először Spanyolországban dol­goztam a szegényekért. Az ut­cákon csellengő cigányokkal foglalkoztam. Azt éreztem, hogy az Isten mást akar velem. Ismertem az indiánok körülmé­nyeit, amelyek sokkal rosszab­bak voltak, mint a spanyolor­szági szegényeké. Éhenhaltak, mert nem volt mit enniük. Ezért szegődtem Peruba. — A Földön naponta ezrek halnak éhen. A missziós munka — sokaknak tűnhet úgy — szélmalomharc... — Körülbelül kétszázan va­gyunk ebben a mozgalomban a világ minden részéből. Öt pa­punk van, a többiek elkötelezett laikusok. Fiatal férfiak és nők, házaspárok ajánlják fel az éle­tüket erre a munkára. Valóban csepp a tengerben a tevékeny­ségünk, de a mi közösségünk mag, amely soha nem szűnik meg magot vetni, hogy sok termést hoz­zon. Mi nem a saját, meglehetősen behatá­rolt erőnkre hagyat­kozunk, hanem a ha­tártalan isteni erőre és hatalomra. — Milyen konkrét feladatokkal birkóz­nak? — Segítjük felka­rolni a gyerekeket, közülük legelőször az árvákat. Hozzánk jár­nak iskolába. Ruhát adunk nekik, és gon­doskodunk orvosi vizsgálatukról is. Akik elmúltak már ti­zenkét évesek, azok szakmát tanulhatnak nálunk. Pékséget mű­ködtetünk, és suszter­nak is tanulhatnak. — Ki finanszírozza mindezt? — A gondviselés... és azok a jószándékú emberek, akik hajlan­dók áldozni missziós tevékenységünkre. — Milyen céllal jött Ma­gyarországra? — Azt szeretnénk, ha önök­nél, s a keleti országokban, akár Oroszországban is széle­sedne missziós tevékenysé­günk. Magyarországon műkö­dik már egy alapítvány, amely fiatalokat szeretne küldeni hozzánk, hogy megismerjék a missziós munkát. Néhány ma­gyar család pedig perui gyere­keket akar adoptálni, ám örök- befogadásuk meglehetősen bonyolult. Lőrincz Sándor Befejeződött a vizsgálat a nágocsi polgármester ellen Mindenki feljelentette Befejeződött a rendőrségi nyomozás Horváth Pál nágo­csi polgármester ügyében, aki ellen 1994. november 28-án tettek feljelentést a nágocsi önkormányzat képviselő-tes­tületének tagjai: megítélésük szerint a polgármester ok­irathamisításokat követ el és a képviselő-testület tudta nél­kül kölcsönöket vesz fel. Sovány István főhadnagytól — az ügy fővizsgálójától — meg­tudtuk, hogy a megyei főkapi­tányság vizsgálati osztálya az első feljelentést követően felje­lentés-kiegészítést rendelt el. 1994. december 28-án a képvi­selő-testület ismételten feljelen­tést tett a polgármester ellen a Siófoki Rendőrkapitányságon okirathamisítás és csalás gya­núja miatt. A megyei vizsgálati osztály — a két feljelentést egyesítve — 1995. február 27­én rendelt el nyomozást Hor­váth Pál ellen hűtlen kezelés bűntettének alapos^ gyanúja mi­att, s felkérték az Állami Szám­vevőszéket a teljes körű vizsgá­lat elvégzésére. Ennek eredmé­nyeként az Állami Számvevő- szék elnöke szintén feljelentést tett Horváth Pál ellen hűtlen kezelés alapos gyanúja, vala­mint a tárgyidőszakban mű­ködő (egymást váltó) jegyzők ellen számviteli fegyelem meg­sértésének vétsége miatt. A kirendelt igazságügyi könyvszakértő a lefoglalt nagy mennyiségű iratanyagon kívül helyszíni vizsgálatot is végzett, valamint a nágocsi önkormány­zat által megbízott Vektor Kft is átnézte az iratokat. Közben pedig folytak a rendőrségen a tanúkihallgatások is. Mindezek, s az írásszakértői vélemény alapján a nyorríozás megállapí­totta, hogy th Pál pol­gármestert a nágocsi önkor­mányzat 150 millió forintos adósságállományából 51 millió forintért lehet felelősségre vonni, s hat esetben hamisította meg az önkormányzat képvise­lőtestületének határozatait. A nyomozás befejeződött; Horváth Pál alaposan gyanúsít­ható különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés, különösen nagy kárt okozó csa­lás, 2,6 millió forintra elköve­tett sikkasztás, hatrendbeli köz­okirathamisítás bűntetteinek, valamint magánokirathamisítás és számviteli fegyelem megsér­tése vétségének elkövetésével. A jegyzők a számviteli fegye­lem megsértése vétségével gyanúsíthatok. A megyei vizsgálati osztály az ügy iratait vádemelési javas­lattal a Siófoki Városi Ügyész­ségnek megküldte. Tamási Rita I Munkácsy-est Színes, látványos show-jel- legű előadással bizonyítot­ták tegnap a Munkácsys di­ákok a szülőknek, a taná­roknak és társaiknak tehet­ségüket. Az iskola immár hagyományosan a Mun- kácsy-esten adott teret sok­oldalú növendékeinek a bemutatkozásra. Az estet palotással nyitot­ták meg. Modem tánc, népi tánc, paródia, versek váltot­ták egymást a változatos műsorban, a gimnázium nemrég alakult önképzőköre pedig drámarészlettel mu­tatkozott be. Sikerrel szere­pelt az iskola énekkara és a hangszeres szólisták is. A Munkácsy-esten vette át Svajda Józsefné angolta­nár a munkáját elismerő Pelle-díjat. A díjat a gimná­zium egykori tanára, Pelle Erzsébet alapította, s min­den évben annak a pedagó­gusnak ítéli oda a kurató­rium, aki a legtöbbet tette az iskoláért. Költözik a zenetár A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kezelésébe került Pálffy-palota felújítása a tervek szerint nyáron kez­dődik meg. Az épületben — a Fővárosi Közgyűlés tava­lyi határozata alapján — a zenetár anyagát költöztetik. A munkálatokat annak az épületnek az eladásából kí­vánják finanszírozni, amelyben jelenleg tárolják a zenei dokumentumokat. Mindez a könyvtár tegnapi tájékoztatóján hangzott el. A zenetár mára kinőtte a Fehérhajó utcai otthonát: több mint 40 ezer kottát, 12 ezer hanghordozót és 20 ezer könyvet őriz. A könyv­tár központi épületének szomszédságában, VIII. ke­rületi Ötpacsirta utcában lévő volt Pálffy-palotában a jelenleginél háromszor na­gyobb területen helyezhetik majd el a dokumentumokat. Az olvasótermet és a tájé­koztatót az első emeleten, a pincében pedig egy rendez­vénytermet alakítanak ki. Az irodák a második emele­ten lesznek. Az Ybl Miklós tervezte épület egy részében egykor kollégium működött, most a felszámolás alatt álló Föld­mérő és Talajvizsgáló Vál­lalat található,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents