Somogyi Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-10 / 35. szám

1996. február 10., szombat SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 13 Tribuszer Zoltánné ügye tovább bonyolódik Becsapott befektetők Károsultak Somogybán - Lefoglalták az Audit - Rendőrtiszt keveredett a bűnügybe Csődbűntett miatt folytat eljá­rást a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság gazda­ságvédelmi osztálya Tribuszer Zoltánné ellen. A gyanúsított két cége, a Tribu Bt illetve a T & KG Kft több mint tízezer be­fektetőnek tartozik több milli­árd forinttal. Pontosabb adatot nem tudunk közölni, mert a számokon a nyomozó hatóság és Tribuszer Zoltánné még vi­tatkozik. Tribuszer Zoltánné 1992-ben kezdett el üzletkötőként dol­gozni, ebből nőtt ki a vállalko­zása. Befektetőinek előbb havi száz, majd negyven, végül tíz százalékos kamatot ígért, s ezt— egy ideig — meg is tartotta. A nagy haszon reményében özön­löttek hozzá az emberek. A Bankfelügyelet jelentette fel, mert nem találták a nyomát an­nak, hogy üzletekben forgatták volna meg a befektetők pénzét. Szerintük törvényellenes módon pilótajátékot folytattak, amit Tri­buszer Zoltánné tagad. Másrészt mindig azt állította, hogy a kifi­zetéseket csak azért nem tudta teljesíteni, mert zárolták a szám­láit, a vagyonát. Információnk szerint a fel­számolók most úgy gondolják: pénzük mintegy 20 százalékát kaphatják vissza a befektetők. Tribuszer Zoltánné Audiját januárban lefoglalta a hatóság Siófokon. Még aznap nyilatko­zott lapunknak, de az interjút vé­gül nem engedte közölni. Nincs semmilyen bizonyíték arra nézve, hogy megalapozott volna a pénzüket vesztett embe­reknek az a félelme, hogy Tribu­szer Zoltánné poütikusok vé­delme alá próbál menekülni. Ugyanakkor tény, hogy az 1994- es országgyűlési választásokon segítette Palotás János, illetve a Köztársaság Párt kampányát. Később az SZDSZ-es ország- gyűlési képviselő, dr. Páris András volt az ügyvédje. Ezt a feladatot jelenleg dr. Tímár György, a kisgazda párt ország- gyűlési képviselőcsoportjának frakcióvezető-helyettese látja el. Az igen szövevényes bűn­ügybe egy rendőrtiszt is beleke­veredett: a Somogy Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal az ORFK fegyelmi osztályának fel­jelentése alapján nyomoz Dra- hos Judit őrnagy ellen, aki a Szervezett Bűnözés Elleni Szol­gálat siófoki kirendeltségének a munkatársa. Az eljárás lényege, hogy a rendőrtiszt elkövetett-e hivatali visszaélés bűntettet ta­valy október 11-én Siófokon. A nyomozó hivataltól kapott információ szerint ezen a napon a Tribuszer befektetési kft — a komlói székhelyű T & KG Kft — hitelezői választmányának elnöke hívott össze választmányi találkozót Siófokon Tribuszer Zoltánné lakásánál, ahol Tribu- szemé nem jelent meg. A hitele­zőket nem tájékoztatta arról, hogy a befektetett pénzüket mi­lyen formában fizeti vissza, s ar­ról sem, hogy a találkozón nem vesz részt. Üzenetet küldött Drahos Judit őrnaggyal, aki az eddig rendelkezésre álló adatok szerint a helyszínen rendőrként lépett fel. A nyomozás tisztázza majd, hogy ezt a cselekményét mi motiválta. Legfrissebb információink szerint március 25-től kezdik ki­fizetni a károsultak pénzét. Ez van Krisztus szenvedhetett annyira a keresztfán, mint ez a lány itt. All a pult mögött, néha lenyi- szitel tíz deka panzert. Gyöt­rődve harapdálja a szája szélét, mintha meg akarná büntetni, men valamikor mosolyra gör­bült. — Rosszkedvű? — kérde­zem tőle, de rám se néz. (Bizto­san halkan beszéltem, vagy azt hiszi, nem hozzá szólok.) — Az én disznósajtomat csomagolja mosolyba! — pró­bálok vidámkodni. Nem fordul felém. (Vajon milyen lehet a szeme színe? Ta­lán olyan, mint az óceán: közö­nyös. Vagy ábrándozó? Riadt?) Aztán lassan, a kezénél is las­sabban megmozdul a feje; rázza. Pisze orra szinte a mérleg serpenyőjét súrolja. — Papírba kell tekernem a húst, azt mondta a főnök — mutatja. Nézem a papírost. Jó vastag. Nehéz lehet. Mögöttem egy zizegő nadrá- gos, aranykarpereces férfiú fel­hördül. Kimérten, határozottan. Már megyek is a pénztárhoz. A konzervekkel rakott polc elől még visszanézek; a lány lehaj­tott fejjel nyiszitel. A gép csilingel, a zölden flu­oreszkáló fények kíméletlenül mutatják, mennyivel tartozom. — A mosolyt is beleszá­molta? — próbálok kedélyes- kedni. — Mi vaaan? — Semmi. Elnézést. Felejt­sük el. Czene Attila A Szahara kapujában Magánvilla, előkerttel a Port El Kantoui jachtkikötő utcáján Út innen már nem vezet to­vább, a járást már csak a teve ismeri és bírja legalább egy hétig, ha előtte magához vett 60 liter vizet. Douz, a Szahara kapuja, ahol véget ér a régi és kezdődik az új világ, az örök szomjúság birodalma. Tunézia a csodálatos tengerpart és a kíméletlen sivatag országa. Mindkettő turistalátványosság. A kiszáradt folyók országában mégis a víz az úr. Ha esik — az öreg berberek szerint délen egy évben három ilyen nap van —, akkor kő kövön nem marad. Elviszi az utat, a hidat, a házat, mocsarat rajzol a sivatagosodó tájon. Legalább néhány napra... Észak-Tunézia, a tengerpart akár Olaszország, vagy Spa­nyolország is lehetne. Az ide­genforgalom az elmúlt 15 év­ben hatalmas változásokat ho­zott itt. Sousse, a tengerpart csodája. Szebbnél szebb szál­lodák, villák kompozíciója. Alig száz kilométerre délre vi­szont már más a világ, s nem­csak az emberek bőre sötétebb. Erről beszél az idegenvezető, a Magyarországon végzett villa­mosmérnök Nejib Abida. A si­vatagosodó tájon az első állo­más El Jem, amely hírét a római komák köszönheti, főképpen híres amfiteátrumának, ma 7 ezren lakják, nincs gyár, nincs üzem, csak az olajbogyó ad munkát. Sfaxig, az ország má­sodik legnagyobb városáig az életadó olajfák között kanyarog az út. Ez a település a tunéziai könnyűipar fellegvára. Amikor a látogató délre indul Gabesbe, az első oázisba jut. Itt is az olíva adja a megélhetést, amelynek a szürete november­től márciusig tart. A szedés nem gépesíthető, nehéz fizikai munka. Innen már egyre sár­gább a táj: hamarosan Matma- tába jutunk. Itt forgatták a Csil­lagok háborúja című filmet, s itt fényképezik a turisták a földbe vájt berberlakásokat. Ez itt még ma is az élet, nem csupán turis­talátványosság. Amíg a szem el lát, sivatagi hegyek követik egymást. Egészen a Szahara kapujáig. Az utolsó oázist Do- uznak hívják, innen már nincs tovább út, csak homok. A Pasha Tours, amelynek ajánlatát a kaposvári Túra To­urs közvetíti, a kétnapos szaha- rai szafari utasait egy négycsil­lagos kebili hotelben szállásolja el. Azt mondják, a déliek az igazi berberek. Közül nagyon sokan töltenek be felelős beosz­tást az országban, az egyete­mek legtehetségesebb hallgatói közülük kerülnek ki. Délen ke­serves körülmények között él­nek az emberek, s ez felértékeli a tudást. Ma már a legtöbb tele­pülésen van villany és víz is, bár nem európai méretekben. Az idegenforgalom viszont egyre több munkát ad, s egyre inkább ez lesz a húzóágazat. Tozeur, Eszak-Afrika legna­gyobb oázisa, ahol több mint ezer vízforrás csobog. Itt terem a legfinomabb datolya, bár en­nek ízét a berberek nem nagyon ismerik. Drága lenne otthon megenni. Még a szüret előtt nejlonzacskót húznak a dato­lyaseprűre, hogy a gyümölcsöt ne károsítsa az esetleg előfor­duló eső. A datolyapálma sze­reti a vizet, s ezt öntözőcsator­nákon keresztül kapja. Ettől jobban már csak a napsütést kedveli, s dél-tunéziában ebből sincs hiány. Délen az igazi kincs a víz. Bár az ültetvények magántulajdonban vannak, a víz mindenkié. Az öntözést úgy szervezik meg, hogy az éltető nedűből a legszegényebbeknek is jusson. Itt a turisták lovasko­csiról szemlélhetik meg, mi­lyen egy ültetvény, hogy mutat a banán a fán. A tozeuri mú­zeum az arab világ történetének hiteles tárháza. Van itt a hárem­lakástól a konyhai felszerelésig szinte minden. Az állat- és bo­tanikuskert legkedveltebb ne­vezetessége, az Ali névre hall­gató teve. Úgy szereti a coca- colát mint az amerikaiak. Turis­tariogató látványosság a szar­vasvipera és az Elisabeth névre hallgató skorpió. Kebili és Tozeur között ha­talmas, kiszáradt sós tó köze­pén várjuk a napfelkeltét. Kide­rült, bár hogy ehhez Allah se­gítségére is szükség lesz. Nem töltjük tétlenül az időt, váloga­tunk a nomád népek ruhái kö­zül, kiválasztjuk a legszebb si­vatagi rózsát. Bár az igazi az lenne, ha ki-ki maga ásná a he­gyekben, de a turista erre nem kapható, inkább leszurkolja a dinárt. A dinár jó pénz, csak kevés van belőle — mondják a tunéziaiak. Az átlagkereset 200 dinár. Ma még kevés a gazdag és sok a. szegény. A dinár vi­szont többet ér az amerikai dol­lárnál. Keruan a mohamedán világ második szent városa. A korán szerint a jó mohamedán, életé­ben egyszer elmegy Mekkába. Ha erre nem futja, és hatszor meglátogatja Keruant, akkor az felér egy mekkai úttal. Keruan- nak egyébként semmi köze a tengerparti városokhoz. Keruan szent város. így ramadánkor este nagy itt az élet. Sokan sze­retik ezt a hónapot, mert a meg­tisztulást várják tőle. A lakos­ság 96 százaléka mohamedán. Szigorúak a szabályok: a gye­rekek, a terhes nők és a betegek kivételével a mohamedánok napkeltétől napnyugtáig nem ehetnek, nem ihatnak, még csak rágyújtani sem szabad. A ramadán végén viszont nagy ajándékozási ünnepséget tarta­nak. Ilyenkor engedékenyeb­bek a szülők, vidámabb a han­gulat. Összetartó nép a tunéziai. 163 ezer négyzetkilométeren nyolcmillióan élnek, ebből kétmillió a fővárosban, Tunisz­ban. Nagy az összetartás. Ha például valaki nősülni készül, nem marad egyedül a gondjá­val. Először is megbeszéli szándékát a szüleivel, ahol a mama szava a döntő. Ha ő az áldását adta, akkor kezdődik a felkészülés a lagzira, amely kö­zel egy hétig tart. A barátok pe­dig igyekeznek segíteni, ha hi­ányzik valami, közösen meg­szerzik, ki birkát visz, ki gabo­nát. Az első 3 nap a lányos ház­nál telik, majd a negyediken át­vonul a násznép a fiú szüleihez. Azt mondják: érdemes jó lako­dalmat tartani, hiszen Tunéziá­ban megszűnt a többnejűség, aki férjhez megy, első feleség lesz. Már a házakban sem épí­tenek külön szobát az első, a második és a harmadik fele­ségnek, s megváltozott a klasz- szikus munkamegosztás. Az arab konyha sokféle íze, az itt élők vendégszeretete viszont maradt... Lengyel János Öngyilkos pókok A fekete özvegy és az ájtatos manó a női álnokság jelképé­nek számított: a kutatók meg voltak győződve róla, hogy a pókoknál a nőstények a nemi aktus után szemrebbenés nélkül megölik és elfogyasztják gyen­gébb hímpartnerüket. Most azonban Macianne C.B. And­rade, a torontói egyetem kuta­tója bebizonyította, hogy e kannibalizmus oka nem a nős­tény gyilkolási vágya, hanem a hím törekvése a szexuális ön- gyilkosságra! Andrade ugyanis megfi­gyelte az ausztrál vöröshátú póknak, az amerikai fekete öz­vegy rokonának nemi aktusát, amiből kiderült, hogy a hím ki­fejezetten azt akarja: egyék meg! A hím ugyanis az aktus során addig forgolódik, amíg olyan helyzetbe nem kerül, hogy a nőstény kényelmesen felfalhatja. Andrade szerint ez a biztosí­téka annak, hogy a hím génjei optimális módon átültetődje- nek. Ha ugyanis a nőstény fel­falja a hímet, tovább tart az ak­tus és még több tojást sikerül megtermékenyíteni. Ráadásul a hím testében olyan anyagok vannak, amelyek elveszik a nőstény további szexuális étvá­gyát. Ily módon kerüli el azt, hogy a nőstény később egy má­sik hímmel is párosodjék. (FEB) Madárszenzáció: Darvak a kökorszaki szakik szintjén Gavin Hunt új-zélandi ökoló­gus meglepődve vette tudomá­sul, hogy a csendes-óceáni Új- Kaledónián élő darvak — leg­alábbis a szerszámok haszná­lata terén — eljutottak a korai kőkorszaki emberek szintjére. Az okos madarak szerszámokat fabrikálnak, hogy hozzájussa­nak a táplálékukat jelentő fér­gekhez, lárvákhoz, rovarokhoz. Hunt két és fél év során 68 dar- vat figyelt meg, amelyek ilyen szerszámokat használtak. A „Nature” című folyóiratban be­számolt arról, hogy a madarak éles csőreikkel faágakat csupa­szítottak le, s a végüket horog- szerűen meggörbítve kotorták ki a rovarokat a fák kérge alól. Egy másik eszköz, amelyet függőlegesen fogtak a cső­rükbe, olyan volt, akár egy éles kés. Ezt egy kemény levélből állították elő. Hunt megfigyelte azt is, hogy a madarak a munka végeztével csőrükbe vették és magukkal vitték szerszámaikat. Ha pedig ott hagyták azokat, később visszatértek értük. Is­meretes, hogy más állatok is használnak eszközöket a táplá­lék előteremtéséhez: a csim­pánzok például ágakkal koto­rásznak a termeszfészkekben. Bűnösnek érzi magát a gondatlan autós Halált hozott a Szamara A fiatal szülők arcát mély ráncokkal öregítette a gyász: három éves kisfiúkat tavaly nyáron, Fonyódon halálra gázolta egy Szamara. Egy olyan autó, amely sofőr nél­kül, a lejtős úton meglódulva hozta a halált. Béri László, az autó tulajdonosa 1995. július 17-én este hét óra után megállt a fonyódi Tabán ut­cában, nem akart kiszállni, ám barátja kétszeri invitálására mégis bement a házba. Nem húzta be a kéziféket, s nem rakta sebességbe a Szamaráját. Az autó az enyhe — eleinte csak 3 százalékos - lejtőn megindult, majd felgyorsulva áttért a balol­dalra, ahol az útpadkán álló kis­fiút elütötte. A hároméves kis­gyerek a helyszínen meghalt. Bűnösnek érzem magam — mondta a tárgyaláson a 61 éves Béri László, aid 1968 óta vezet autót; sem balesete, sem pedig közlekedési szabálysértése még nem volt. Mint elmondta: a tra­gédia lelkileg összetörte, szere­tett volna bocsánatot kérni a csa­ládtól, ám ezt nem merte meg­tenni. Az ősz hajú férfi az utolsó szó jogán is csak annyit tudott mondani sírva: nagyon sajná­lom... A kisfiú tanúként meghallga­tott édesapja a gyásztól meggyö­történ, sírással küszködve mondta el: mi történt azon a nyári estén. Háttal állt, amikor az autó közeledett, őt egy hatalmas lökéssel az útra repítette, majd látta, hogy a Szamara hátsó ke­reke átmegy a gyermekén. A kis­fiú halálát — az orvosszakértői vélemény szerint — az agyron­csolódás miatti légzési- és kerin­gési összeomlás okozta. Életét azonnali orvosi segítség sem menthette volna meg. A Kaposvári Városi Bíróság dr. Habony János büntetőtanácsa Béri Lászlót halálos közúti bal­eset gondatlan okozásának vét­ségében bűnösnek találta és egy év hat hónapi fogházra ítélte, mellékbüntetésként pedig két évre eltiltotta a közúti járműve­zetéstől. Az ügyész az ítéletet tu­domásul vette, a vádlott és vé­dője enyhítésért fellebbezett. (Tamási) ÖRÖKÖS TAGSÁG Új, a nézők közreműködésével szánkóié műsort indít útjára a Magyar Televízió Stúdió 96 szerkesztősége és a Petőfi Rádió. A közönség a mellékelt szavazólap segítségével kapcsolódhat be a játékba és választhatja meg a halhatatlanok képzeletbeli társulatának tagjait. A választható művészek nevét tartalmazó listát neves szakemberekből és közéleti személyiségekből álló zsűri állította össze. < ' Azok a művészek, akik a legtöbb szavazatot kapják, 1996. március 31-én örökítik meg lábnyo­mukat a „pesti Broadwayn' ’, á Epyárosi Operett Színház előtt. Az eseményt, valamint az utána következő gálaműsort a Magyar Televízió 1. programján április J-én és te sugározzák. Ezt kö­vetően pedig portréműsor keretében havonta egyenként találkozhatnak a kilenc győztes művésszel. Kedves Olvasó! Önnek csupán az a feladata, hogy mindhárom kategóriából három nevet X-el jelöljön meg. A kitöltött szayazólapot kérjük március 8-ig beküldeni levelezőlapra ragasztva, a következő címre: Magyar Televízió Stúdió ’96 szerkesztősége ♦ „Örökös tagság" o 1810 Budapest, Szabadság tér 17. p ...........................................................,.........;......................................... SZÍNÉSZNŐ SZÍNÉSZ OPERAÉNEKES Molnár Piroska Benkő Gyula____________Marton Éva Psota Irén Darvas Iván Melis György Tábori Nóra Garas Dezső Polgár László Tolnay Klári_______ Gábor Miklós___________Rost Andrea_________________ Törőcsik Mari__________ ' Kállai Ferenc__________Simándy József_____________ Udvaros Dorottya Szabó Sándor Tokody Ilona

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents