Somogyi Hírlap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-22 / 18. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1996. január 22., hétfő-^ Ünnep és aggodalom a Magyar Kultúra Napján Végóra vagy megmaradás A művelődési otthonok látogatóihoz, a csoportok tagjaihoz, a kultúra barátaihoz fordul felhívással a Magyar Népművelők Egyesülete, hogy segítsenek megvédeni a még működő intézményeket, lépjenek fel az úgymond meggondolatlan, csak pénzügyi szempontokat tekintő további csökkentések és intézménybezárások ellen. A felhívás drámai képet fest a költségvetési helyzetről, amely évek óta romlik, 1996- ban pedig az intézményhálózat - —végleges tönkretételéhez vezethet. A művelődési szakemberek ugyanis úgy látják, hogy a kormány rendelkezése,- amely a normatív közművelődési támogatások „beolvasztásáról” szól,- valójában a támogatások megszüntetésével, intézmények ellehetetlenülésével jár majd. A csökkenő számú, de még működő művelődési házak otthont adtak közéleti, művelődési, művészeti és szórakoztató rendezvényeknek, csoportok, alkotóközösségek folyamatos tevékenységének, amelyek az egyesület szerint több hasznot hoztak mint amennyibe kerültek, továbbá a csökkentések által „megnyert” összeg aligha jelent majd javulást az ország vagy az önkormányzatok gazdálkodásában. Hegedűs Tibor a Somogy Megyei Művelődési Központ igazgatója, aki tudomása szerint most az egyesület egyetlen tagdíjfizető tagja a megyében, egészében véve egyetért a felhívással. Mint mondta: a fogalmazás, ha „sarkított” is, tényleges veszélyre figyelmeztet. Hogy valóban oly sok művelődési otthon szűnt volna meg a közelmúltban, ahhoz némi kétség fér, mert tapasztalata szerint sokat romlott az adatszolgáltató fegyelem, továbbá egyesületek, alapítványok és más, nem önkormányzati szervezetek is működtetnek intézményeket. Somogybán például 1990-ben 99 művelődési otthont tartották nyilván, ez a szám 1994-ben 90-re zsugorodott. Bármilyen különös, de nem egyszerűen kilenc kapuzárást jelent ez, hanem többet, miközben új közösségi létesítményeket, faluházakat, klubkönyvtárakat is létrehoztak. Ez arra utal, hogy tovább polarizálódik a megyei helyzetkép. A pénzszűkével küszködő önkormányzatok egy része mégsem a bezárás mellett dönt, hanem más megoldásokat keres. Karádon például időlegesen szüneteltetik a működést, Látrányban a vállalkozásba adáson gondolkodnak, Bala- tonszemesen az összevonást, az úgynevezett általános művelődési központ kialakítását tervezik. Hogy ezek kiutat jelentenek-e majd, az nagy kérdés. Az igazgató szerint nagyon sok az intő példa, amiket nem árt megszívlelni, mert másutt már kudarchoz, a tevékenység elsorvadásához vezettek. Hogy mit tehet a megyei művelődési központ? Érzékeli a megszorítások hatásait, azt például, hogy a normatív támogatások beolvasztása helyi alkuk konfliktussorozatába kényszeríti a különböző intézményeket. Ezen túlmenően közreműködik -ha igénylik- a helyi döntések előkészítésében is. Szükségét látják egyébként annak, hogy a népművelők egyesületének tagszervezete újraépüljön Somogybán is. Közzéteszik tehát a felhívást, sőt az elnökség szándékának megfelelően a Magyar Kultúra Napjára rendezett mai ünnepségükön megismertetik a közönséggel is. Hogy mindez kevés vagy elegendő, azon lehet meditálni. Mindenestre - ennyit még lehet tenni. Sőt van ahol jóval többet is, amely messze túlmutat az ünnepi alkalmon. Azzal együtt, hogy a jeles nap fényét Kaposváron maradandóvá teszi a Vaszary Képtár avatása, a város képzőművészei közös tárlatának megnyitásával. A tény nem mond ellent az egyesület aggodalmának, egyszerűen arra utal, ha hosszú várakozás, kemény viták árán is, de a „végórákkal” szemben mégis van döntési alternatíva a megoldásra, a megmaradásra. Arra, amit hagyományosan mecénatúrának neveznek. Tröszt Tibor Zircről jött, Barcson táborozott, Kaposváron kiállított A lány jól fest és érdekli az őskor Cseháti Hajnalka zirci diáklány fotó: lang Róbert Nagy dolog az, ha valaki másodikos gimnazistaként már önálló tárlattal léphet a közönség elé. Ráadásul nem is a saját iskolája falai között rendezett házibemutató „biztonságával”, hanem még a várostól is távol ahol tanul, Kaposváron. Cserháti Hajnalka ugyanis a zirci III. Béla Gimnázium diákja, méghozzá speciális tagozaton, amelynek elnevezése: vizuális nyelv-művészet. Az önálló kiállítás viszont először itt, Kaposváron adatott meg neki, ráadásul a Gyergyai Galériában. Tegyük gyorsan hozzá: méltán, mert magabiztos tudásról árulkodnak az olajfestmények, akvarellek, pasztellek, rajzok és linómetszetek. Talán a felsorolás is sejteti a zirci gimnáziumban oktató művésztanár Szűcs István tanácsai nyomán, szinte minden képalkotó technikával „beszéli” a vizuális nyelvet, azért, hogy megelevenedjék keze nyomán a szemhatárába fogott Dunapart, az Alföld vagy éppen a Drá- vamente. Ezek mellett vagy még ezeken is túl, kedves költőinek világába is elvezet, sok hangulattal-gondolattal, melyek láttán a szigorú műbíráló is elismerheti: valóban bemutatásra érett munkák ezek, jóval többek mint amit első szárnypróbálgatásnak nevezünk. Mindez önbizalommal is eltölthetné az ifjú alkotót, csakhogy ő az első verniszá- zson jobban izgult, mint egy diákpróbáló matekdolgozat előtt. Pedig még szurkolók is elkísérték Zircről, néhány osztálytársa és egy fiatal tanárnő, Csapó Noémi, aki két éve tanít az ottani gimnáziumban, s aki szombathelyi főiskolai hallgató korában már ismerkedett Somoggyal, pontosabban a megyei művelődési központ Barcson szervezett nemzetközi alkotótáborával. A múlt nyáron elhívta ide Batkát is... Batka ugyanis Cserháti Hajnalka beceneve, ő úgy emlékszik, hogy az orra állása miatt ragasztotta rá valamelyik ba- rátnéja, most már nem bánja, megszokta, Barcson is így ismerték és dédelgették, olyany- nyira, hogy a táborban fogadott apja, anyja is akadt a felnőtt alkotók közül. Sőt nagyapja is, Orosz Lajos festőművész személyében, akinek üzenetével nyílott a kaposvári kiállítás. Merthogy a barcsi táborban figyeltek fel a somogyi szakemberek a diáklány tehetségére, s gondoltak a mostani kaposvári bemutatkozásra. így történt tehát, hogy Zircről jött, Barcson dolgozott és Kaposváron bemutatkozott Cserháti Hajnalka. Aki szabadidejében nagyon szeret kerékpározni, önkritikus saját múltjával szemben, mert mint mondja az ajkai szülői házban sok gondot okozott szertelenségével tizenkét éves koráig, aztán a keresztanyái lelkibeszéd is hozzásegítette, hogy komolyabban vegye a dolgokat. Ezért sikerült a felvételi is a zirci gimnáziumba, ahol bármily különös a történelem lett a kedvence, különösen az őskor érdekli. Nem csoda tehát, hogy régész vagy művészettörténész szeretne lenni. És a festői pálya? A diáklány szerint azon is szeretne haladni, ám amilyen a világ és a megélhetés, jó ha az embernek van egy másik hivatása is, s a régész talán eltarthatja a festőt... (Tröszt) Nagyobb a kínálat, kevesebb a diák (Folytatás az 1. oldalról) A gimnáziumok számára egyre nagyobb biztosítékot jelent a hat illetve nyolc osztályos képzés, s nem véletlen, hogy korábbi általános iskola vagy szakközépiskola is indít gimnáziumi osztályt. Bővül a szakképzési skála is. Annyi bizonyos, hogy a piacra, az elhelyezkedési lehetőségre építő szándék nyomán a legkeresettebb a közgazdasági, az ipar- művészeti, az élelmiszeripari, a kereskedelmi és vendéglátóipari, s a közlekedési szakközépiskolában a gépjármű „ágazat”, továbbá az erdé- szeti-vizügyi szakképzés. Fokozatosan ismertté és népszerűbbé válnak a somogyi iskolákban a nyolc szakmacsoportban működő világbanki osztályok. Több középiskola is lehetőséget ad arra, hogy akik szakmunkásképző bizonyítvánnyal rendelkeznek ismét az iskolapadba üljenek s érettségit szerezzenek, illetve akik az érettségi után nem tanultak tovább, s állást sem találtak, szakmát tanuljanak. Ha átmenetileg is, de mindkettő megoldás a munkanélküliséggel szemben. A csökkenő arányú szakmunkásképzésben elsősorban a fémipari területek leépülése jellemző, viszont továbbra is nagy az igény a cukrász, a sütőipari, a szakács, a fodrász, az autószerelő, a karosszéria- lakatos, a bútorasztalos szakmákra. Még akkor is, ha a munkaügyi kirendeltségek tapasztalatai szerint némelyikből már szép számmal akadnak munkanélküliek is. Az úgynevezett demográfiai apály következménye, hogy a szakmunkásképzőkbe egyre könnyebb bekerülni, s ez bizony a speciális szakiskolák egy részénél beiskolázási gondot jelent. Varga Sándor elmondta, hogy az idén új képzés is indul: teljessé válik a kaposvári építőipariban az épületgépész szakmacsoport a vízvezetékszerelő oktatással, a szőcsényi szakmunkásképzőben dísznövény-kertész és épületasztalos oktatás kezdődik. Kaposváron közbiztonsági fakultációval gimnáziumi osztályt indít indít a műszaki szakközépiskola, az egészségügyi szakiskolában pedig szakközépiskolai osztályt is szerveznek. T. T. Az államkötvények vételi és eladási árfolyamai 1996. január 19. nettó vételi nettó eladási felh. kamat eladási árf.-hoz kötv. árf. % árfolyam % % tartozó __________________________________ 1996.01.19. hozam % 1996/A 88,51 90,50 0,99 29,00 1996/B 1996/C 98,96 99,17 16,45 27,11 1996/F 96,22 97,19 11,84 28,03 1996/H 97,28 98,06 19,11 28,03 1996/K 97,34 99,28 4,22 28,85 1996/N 97,56 98,52 20,05 28,03 1996/0 100,37 102,47 2,46 28,97 1996/P 100,63 103,23 18,39 28,97 1997/C 85,63 87,85 14,20 29,07 1997/D 98,50 100,50 0,83 1997/E 98,50 100,50 11,37 1997/H 92,16 95,06 16,23 29,12 1997/J 98,50 100,50 2,25 1997/K 98,50 100,50 15,55 1997/L 98,50 100,50 15,74 1997/S 99,00 101,00 2,52 1997/T 100,76 102,97 0,00 29,05 1997/U 101,10 103,82 15,63 29,05 1997/V 101,05 104,28 13,25 29,17 1997/W 101,43 105,66 13,25 29,17 1997IX 100,00 102,00 11,75 1997/Y1 99,79 102,44 7,64 29,10 1997/V2 99,81 102,93 7,64 29,10 1997/Z1 99,97 ~~ 1,15 1997/Z2 99,98 — 1,15 1998/A 98,50 100,50 28,93 1998/D 98,50 100,50 5,01 1998/G 98,50 100.50 10,73 1998/G2 98,50 100,50 10,73 1999/B 98,50 ----- 1,19 2000/B 98,50 100,50 3,11 2000/C 98,50 100,50 13,89 2005/C 98,50 100,50 13,01 Az MNB az árfolyamok napközbeni változtatásának jogát fenntartja. Az államkötvényeket bruttó árfolyamon forgalmazzuk. Bruttó árfolyam = nettó árfolyam + az esedékesség napjáig felhalmazott kamat. Az államkötvényeket az MNB Somogy Megyei Igazgatóság forgalmazza, ahol részletes információt nyújtunk az érdeklődőknek. (7400 Kaposvár, Széchenyi tér 4., tel.: 419-411, fax: 412-959). Télidőben, buszra várva A z órámat otthon hagytam, így aztán fogalmam sem volt róla, mikor induljak a szőlőhegyhez legközelebbi buszmegállóhoz, hogy ne kelljen sokat vámom. így fordulhatott elő, hogy sokkal korábban érkeztem, mint kellett volna. Tenyerem égett, vál- lam sajgott a hólapátolástól. Jó lett volna mielőbb buszba ülni vagy legalább jóízű beszélgetéssel agyonütni az időt. Miközben ezen morfondíroztam, társra leltem a várakozásban: ismerős öregember pakolta le demizsonját, sza- tyorjait a megálló aszfaltjára. Kölcsönös üdvözlés után mi más lehetett a téma, mint az időjárás meg a pincében szendergő bor állapota. Alig szóltam, csak éppen a kérdésekre válaszoltam, ő meg mondta a magáét... — Nézze, én a nyolcvan évem alatt megszoktam, hogy már Erzsébet vagy Katalin napján, de karácsonykor mindenképpen havat kell lapátolni. Mostanában meg még az óév is feketén fordul az újba. Nem lehet hinni már a régi, az időjáráshoz kapcsolódó jövendölésekben sem... Mert miben hitt akkoriban a magamfajta parasztember? Itt van most például február má- sodika, Gyertyaszentelő, Boldogasz- szony napja, amiről akkor úgy gondoltuk, hogy ha ezen a napon fényesen süt ránk a nap, nagyobb hideg következik a hátralevő napokban; ha meg a borz a lyukában marad, még szeles idővel is számolhatunk. Mégis bíztunk, mert február elsején a nap már több mint kilenc és fél óráig járt az égen; egy órával tovább, mint január elsején. És februárban további majdnem másfél órával nőtt a nappalok hossza... — És a fejtett bor is segített, hogy bízzunk, meg a farsang, ami negyvenhat napig, vízkereszttől húshagyó keddig tartott. Ezekre azért is emlékszem mindig szívesen, mert a mi családunkban sokáig hiányzott az igazi tél, az igazi farsang, amit itt, a szomszédos Tolna megyében megszoktak az öregjeim. Merthogy épp az idén márciusban lesz nyolcvan éve, hogy a szüleim kivándoroltak Amerikába; én még azon az őszön, 1907-ben odakint születtem. A lehető legrosszabbkor jöttünk haza, amikor a trónörököst meg a feleségét Szarajevóban lelőtték és kitört a világháború... — Apám gyakran mondogatta, hogy milyen bizakodással szálltak az Adrián a Slavonia gőzösre. A fedélközben viccelődtek, meghányták-ve- tették a szakcsi képviselőválasztás lefolyását. Öreg óceánjárón utaztak; mesélték, a Slavoniát teherhajóból alakították át személyszállítóvá, és több mint tizenöt napba telt az útjuk Fiúmétól — a mostani Rijekától — a palermói, nápolyi és gibraltári megállás után New Yorkig. .Húsvét hajnalán hó lepte el a hajó fedélzetét. Ragyogó, fehér hó, amilyet otthon, Tolnában lapátoltak, söpörtek... Kimentek ketten világot látni, szerencsét próbálni és hazajöttünk hárman. Amerikás magyarok... Sokáig azok voltunk, de a fene bánta, csak éppen fölmutatni alig tudtak többet a szüleim, mint mielőtt kimentek. Hát így történt. Apám gyakorta mondta: a magyar ember ne ugráljon, úgyis visszahúzza ide a szíve, mert erősebb gyökér köti ehhez a földhöz, mint amilyen a százéves tölgy alatt terpeszkedik... — Hát a bora hogy telel? Mert nekem nincs okom panaszra. Igaz, ritkán is „járok rá” a bordókra, nem bontogatom őket. Levegőt nem kapnak, csak fejtéskor. Most, hogy ezt az öt litert leszívtam, úgy láttam, semmi baja annak a hordónak, eltart talán húsvé- tig is, ami benne van. Csak a pincét kell szellőztetni, mert kiveri a falát a pára. Hiába, nagy hidegek voltak januárban, a térdig érő hóban ki sem juthattam volna a pincéhez. Körüllapátoltam a présházat, adtam némi ennivalót a cinkéknek — azok is nehezen viselik a telet —, s most már igazán jöhetne a busz... Ennyiben maradtunk, mert a busz szinte végszóra kanyarodott az utcába, s fölszálláskor, a várakozók sokaságában szétváltak útjaink. Az amerikás magyar demizsonostul, szatyrostul elvegyült a hótól-fagytól didergők sokaságában. Hernesz Ferenc Hernesz Ferencet a Somogyi Hírlap 59 éves korában elhunyt szerkesztőjét ma 14.30-kor temetik a kaposvári Keleti temetőben.
