Somogyi Hírlap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-17 / 14. szám

1996. január 17., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Kis község pártában maradt gyógyszertára Patikagond Csökölyben Somogybán a nemrég befeje­ződött patikaprivatizáció so­rán mindössze három gyógy­szertárat kellett ideiglenesen bezárni. Köztük a csökölyit is. Gond azonban, hogy ezek­ben a falvakban kis jöve­delmű, elöregedő a lakosság.- A magánosítással megszűnt az újraelosztás; a nyereséges gyógyszertárak többé nem vál­lalhatják magukra a kis forga­lomból adódó hiányt - mondta dr. Kapolka Pál megyei tiszti­főgyógyszerész. - A szakmai tapasztalatok szerint: ha egy gyógyszertár havi forgalma nem éri el a másfél millió forin­tot, akkor veszteséges; nem áll­hat meg a saját lábán. Csökölyben most úgy dön­töttek: a háziorvos segítségét kérik, hogy az alig 1200 lakosú zsáktelepülés pártában maradt patikáját, orvosi kézigyógy­szertárként működtesse. A ha­vonta mindössze 317 ezer fo­rint forgalmú, korábban függet­lenül működő gyógyszertár ve­zetője ugyanis nyugdíjba ment. A csekély forgalom, a gyógy­szerészhiány és az erősen le­romlott állapotú épület miatt nem is nagyon reménykedhet­nek, hogy ismét kinyit a patika. Dr. Kovács Judit csökölyi háziorvos átmenetileg vállalja csak a jelentős többletmunkával és felelősséggel járó kézigyógy­szertár működtetését. Fölcsillant azonban a remény is: egy ka­posvári gyógyszerésznő mégis elvállalná. A csökölyi patika vonzáskörzetéhez tartozó Gige, Rinyakovácsi, Jákó lakossága garancia lehet arra, hogy a föl­újított épületben újra nyeresé­gessé váljon a gyógyszertár. Si­mon Endre csökölyi polgármes­ter azt ígérte: ehhez minden se­gítséget megad. (Várnai) Katolikusok is járnak az istentiszteletekre Dalárdát is szervezett a magyaratádi lelkész Erdélyből települt át Magya- ratádra Fodor Sándor refor­mátus lelkipásztor. Négy tele­pülésen, mintegy száznyolcvan híve lelki gondozását látja el. Egy-egy ünnep alkalmából többen is megjelennek a temp­lomban, ám általában csak 25- 30-an. Nem ritka, hogy katoli­kusok is hallgatják vasárna­ponként az igét a református templomban. — Zömmel ötven év felettiek­ből áll a gyülekezet — mondta Fodor Sándor. — A fiatalokat még nem sikerült visszahozni a templomba. Arra hivatkoznak, hogy az elmúlt négy évtized le­szoktatta őket az istentisztele­tekről. Amióta Erdélyből átte­lepültünk — ennek már több mint másfél éve —, minden családnál kétszer jártam. Az if­jak, azt mondják, nem érdekli őket a konfirmáció; fontosabb egy focimeccs vagy egy bicikli­túra, mint a templom. A református lelkész azt is elmondta: hívei összefognak és adakoznak. így kezdhették el a templom felújítását. A somogyi református lelkipásztorok ado­mányaiból szépült meg a paró­kia külseje, a lakásbelső pedig a hívek pénzbeli felajánlásaival és segítségével. A gáz-főveze­téket az önkormányzat vezet­tette a falig, de onnan már a hí­vek adományai által jutott a lelkészlakba. Elkezdődött a templom tetőszerkezetének a felújítása is. 50-60 négyzetmé­ternyi felületet sikerült rendbe tenni. A munkálatokat ebben az évben folytatják — németor­szági támogatással. Fodor Sándor tiszteletes egyébként egy nyugdíjas dalár­dát is vezet; tizennyolc tagja van a közösségnek. A felesége is itt énekel. Minden hónapban egyszer találkoznak a nyugdí­jasklubban: beszélgetnek, ba­rátkoznak, s dalokat tanulnak. Fellépésre készülnek. Nemcsak Magyaratádon, hanem az igali kultúrházban és a patalomi szo­ciális otthonban is bemutatkoz­tak már. (Lőrincz) Új adó Kadarkúton Január 1-jével vezette be a ka­darkúti önkormányzat az ipar­űzési adót. Az iparosoknak és a gazdálkodóknak 7, a kereske­dőknek 5, a mezőgazdasági vál­lalkozóknak 2 ezreléket kell fi­zetniük ebben az évben. Verk­mann Józseftől, Kadarkút pol­gármesterétől megtudtuk: az önkormányzat mintegy egymil­lió forintos bevételre számít az iparűzési adóból. Ezt az össze­get is a gázberuházás megvaló­sítására kívánják fordítani. Zöldséget és gyümülcsöt is termeszt az önkormányzat Kercseliget, a vállalkozó falu Kercseliget előre menekül. Az önkormányzat saját vál­lalkozást indít. Belterületi kerteket bérel, és zöldség- termesztésbe kezd a helybeli közhasznú munkások, mun­kanélküliek bevonásával. A kényszer viszi rá őket erre a lépésre. A falu forráshiánnyal kezdte az elmúlt évet, és csak sikeres pályázatainak volt köszön­hető, hogy fizetőképesek ma­radtak. Tavaly ebből kifolyó­lag fejlesztésre egyáltalán nem, kizárólag csak intézmé­nyeik — az óvoda, iskola, idő­sek klubja és az önkormány­zati hivatal — állagának meg­őrzésére futotta. — Épp azt számolgattuk nemrég, hogy a község kötelező szociális fel­adatai a duplája annak, amennyi forrást kaptunk rá — mondta Mecseki János pol­gármester. — Ilyen helyzetből meglepő, hogy vállalkozáson gondol­kodnak. — Csak első pillantásra meglepő gondolat, hogy egy önkormányzat maga vállal­kozzon. Ha jobban belegondo­lunk, csak ez húzhat ki ben­nünket a slamasztikából — ál­lítja Mecseki János, polgár- mester. — Mert arra ugyan várhatunk ítéletnapig, hogy jön majd egy tisztességes vál­lalkozó. Az a jellemző, hogy a falvak csak ráfizetnek, ha megbíznak egyik-másik vál­lalkozóban. A magángazdaság sem tud teret szerezni magá­nak elegendő tőke híján. Ker- cseligeten például az egész te­lepülésen egy ló van, és egy helyen tartanak tehenet. Ilyen helyzetben előbb-utóbb az ön- kormányzatoknak kell lép­niük, bár nekik sincs pénzük. A kercseligeti önkormány­zat most megkísérli, hogy maga vállalkozzon. Belterületi kerteket bérelnek olyan csalá­doktól, akik maguk nem hasz­nálják, és ezen a területen zöldség- és gyümölcsterme­lésbe kezdenek. A termelésbe bevonják a közhasznú munká­sokat, illetve azokat a helybeli munkanélkülieket, akik jöve­delempótló támogatásban ré­szesülnek. Később, ha műkö­dik, további dolgozókat, csa­ládokat lehetne bevonni. — Először azt a mennyisé­get szeretnénk megtermelni, amennyi a helyi konyha ellá­tására szükséges, ahonnét el­látjuk az időseket és a gyere­keket egyaránt — mondta Mecseki János. — Tavaly a nyersanyagköltése az étkez­dének mintegy 200 ezer forint volt. Először ezt szeretnék megspórolni, aztán — ha ez összejön — gondolkodhatunk a tovább fejlesztésen, A feladat legnehezebb része valószínűleg az lesz, hogy rá­vegyék a falusiakat: dolgoz­zanak a megélhetésükért. A helybeliek zöme munka nél­küli, és — mint a polgármester elmondta — az a tapasztalat, hogy a munka nélkül marad­tak közül sokan nem is akar­nak dolgozni. Nagy László A karádi a kedvence a somogyaszalói hímzőasszonynak / Almok parasztvásznon Régi szenvedélye a hímzés. Már nyolcévesen tűt, fonalat vett a kezébe, és szebbnél szebb motívumok formálód­tak a vásznon. A családban — mint mondja — senki sem volt ilyen nagy kézimunkás, mint ő. A különféle öltéstech­nikákat könyvekből tanulta. Az évek mesterré érlelték. A somogyaszalói Gerő Káz- mémé férje festményein kívül hímzéseire a legbüszkébb. Ap­rólékos gonddal készített fu­tói, párnái, falvédői valóban öltöztetik otthonát. Lakásában szinte mindenütt megtalálha­tók a magas szakmai tudásról tanúskodó darabok. Kézimun­káinak egy része van csak odahaza, hiszen jó párat el­ajándékozott már belőlük. — Ehhez is ízlés kell — mondja, miközben felnéz a készülő fehérhímzéses térítő­ről. — Igaz, hogy kötött a forma és a szín, de azért az én elképzelésem is mindig érvé­nyesül. A karádi a kedvencem, abból is a fehér. De varrtam én már ókalocsait, ómatyót, kalo­taszegi mintákat, nagy- és ki- sírásost, és szűrt is hímeztem. Egy időben pedig a buzsáki és a törökkoppányi motívum­kincs volt a mindenem. A hímzés megnyugtat - vallja Gerő Kázmérné FOTÓ: KIRÁLY j BÉLA Gerőné az egész évet áthí­mezi. A varrás, a születő virá­gok, levelek és minták pihen­tetik. Miközben a parasztvá­szon vagy a napszövet fölé ha­jol, zenét hallgat. Beethoven, Vivaldi és Brahms a ked­vence. Azt mondja: a hímzés és a komolyzene együtt mér­hetetlen nyugalmat ad. S ha a napnak néhány óráját tűvel a kezében tölti boldog. Erre utazáskor is van módja, hiszen még a vonaton is előveszi kézimunkáját. Ka­posváron a Szín-Folt galériá­ban pedig — üzletvezetőként innen ment nyugdíja — szin­tén hímzéssel múlatja az időt. Gerő Kázmérné alkotásai­val több csoportos tárlaton ta­lálkoztunk már. Két önálló ki­állítása is volt. Most készül a harmadikra. Itt a kedvenceit: a fehérhímzéses futókat, térítő­két, falvédőket, párnákat mu­tatja be. (Lőrincz) Kapcsolatkeresés Kaposújlakon Sem a 61-es, sem pedig a kapo- sújlaki reptéri összekötő út nem bírja az IFOR-erők megterhelé­sét. Erről két amerikai tiszt tár­gyalt Szántó János kaposújlaki polgármesterrel. A beszélgeté­sen a polgármester azt kérte: az amerikaiak rendszeresen tájé­koztassák őt a döntésekről, hogy be tudjon számolni a falu lakóinak. Az amerikaiak egyébként ígéretet tettek a rendszeres kapcsolattartásra. Jövedelempótlósok Cserénfán Nagy terhet ró a cserénfai ön- kormányzatra a jövedelempótló támogatásban részesülők ellá­tása. A polgármesteri hivatal kétszázötvenezer forintot fordí­tott a múlt évben ezekre a sze­mélyekre. Jelenleg hatan kap­ják ezt a támogatást Cserénfán, de a számuk — várhatóan — tovább emelkedik. Új iskolára vár Felsőmocsolád Régen beigazolódott: nehezen lehet tanítani a felsőmocsoládi általános iskolában. Az épüle­tek állapota, hiányos felszerelt­sége valamint a szétszórtsága — öt részben tartják az órákat — nem kedvez a tanóráknak. A községben — ahol négy falu 105 diákja tanul — elkelne egy új iskola. Erre kevés az esély, hiszen az önkormányzat a be­ruházás 40 százalékát sem tudja biztosítani, így nehezen tudnak pályázni állami támogatásra. Őrült nők ketrece sántosi humorral Nem mindennapi műsorral szó­rakoztatták a sántosiakat a tele­pülés középiskolásai. A falu életének néhány mozzanatát filmcímekben mesélték el. így lett a polgármesteri hivatal — női dolgozói után — „Őrült nők ketrece”. A polgármesterasz- szonnyal való vitatkozás sum- mázata pedig: „Életben ma­radni”. Az élvezetes bemutató címe a Vastyúk is talál-mány volt —- utalva ezzel a Holló Színház népszerű műsoraira. Még sokáig fénytelen marad Sötétkerekpuszta Sorsára hagyták az egykori munkásőrházist—Balatoni háttérturizmus kérdőjelekkel —A bérlő szerint nem éri meg vállalkozni Somogy egyik legszebb része a Nagy­bajom határában lévő Sötétkerék- puszta. Munkásőrbázis volt itt hosz- szú évekig, ám az új szelek kitakarí­tották. Államilag őrzött terület volt még 1992-ben is. Jött egy vállalkozó, aki évi 200 ezer forint bérleti díjat ajánlott a 32 hektáros területért. Papp Gyula, a helyi gamesz fiatal veze­tője kötött szerződést a Kincstári Va­gyonkezelő Szervezettel. Azt szerette volna, ha újra élettel teü lesz a szép vi­dék. Mivel akkoriban a nagyatádi mene­külttáborban meglehetősen nagy volt a vallási ellentét a muzulmánok és a szer- bek között, először felajánlotta a Mene­kültügyi Hivatalnak, telepítsék ide a mu­zulmánokat. Tetszett is ez az ötlet, de a Belügyminisztérium — sajnos — ke­resztülhúzta számításait. Új hasznosítási módon töprengett. Német-magyar nyelvű prospektusokat nyomatott, és reklámfilmmel illusztrálta a kies vidéket. 1993-ban egyre több cso­port jelezte érkezését. Táborok, tovább­képzések kedvelt színhelye lett az erdő­rengeteg. Papp Gyula — látva a kezdeti sikert — remélte: igazi paradicsom lesz Sötétkerékpusztán. A nagybajomi ter­málfürdőbe jártak a vendégek, s az étte­rem is húzott hasznot a természetismereti táborokból, különféle kurzusokból. Jól­lehet tudta, hogy az első két év nem hoz profitot, de a rákövetkező háromban már kecsegtető anyagi siker rejlett. A bérlő 1993. október 29-én — mivel 992 ezer forintos tartozása volt — a tu­lajdonossal megegyezett: december 31- ig rendezi hátralékát. Papp Gyula egy­millió forint hitelt vett fel a marcali bank­tól, ám november 3-án — a megállapo­dás ellenére — kapott egy azonnali fel­mondólevelet a Kincstári Vagyonkezelő Szervezettől. Utána még kétszer mond­tak fel neki. Az ügy a Budapesti Kerületi Bíróságra került. A múlt évben három tárgyalás is volt. A szerződő felek meg­próbáltak peren kívül megegyezni, de nem sikerült. Papp Gyula 2,2 millió fo­rintos követeléssel állt elő: ennyit kér, mivel az 1997 február 1-jéig szóió szer­ződést semmibe vették, és lehetetlenné tették a terület hasznosítását. Ebben az összegben — mint mondta — a tavalyi őrzési díj még nincs is benne. Próbált kompromisszumot kötni — sikertelenül. Azt is felvetette: hajlandó volna 10 mil­lió forintért megvásárolni a területet. Az árból természetesen le kellene vonni a hátralékkal csökkentett követelést, mint­egy 1,2 millió forintot. Erre sem hajlott a Kincstári Vagyonkezelői Szervezet. Most itt áll tehetetlenül, s miközben nézi, a reményekkel kecsegtető terület pusztulását, iratait rendezi. Az akták kö­zött akadtunk rá egy ügyészségi határo­zatra: ebben felmentik az olajszőkítés vádja alól. Papp Gyula ugyanis bérbe adott tárolásra egy 200 négyzetméteres területet, ahol — mint később kiderült — egy szegedi csapat olajat szőkített. Le­foglalták az olajat, aminek a gondos őr­zés ellenére lába kelt. ő ekkor töltötte tartalékos katonai szolgálatát a Bakony­ban. Most végelszámolás alatt van cége, a Bojun Tours BT. A hajdani álmok, úgy tetszik, végleg szertefoszlottak. Amikor arról faggattam, mi az eset tanulsága, így válaszolt: — Nem szabad vállalkozni; nem éri meg. Az embert ott akaiják átvágni, ahol csak lehet. Sötétkerekpuszta sorsáról megkérdez­tük Ác.s Attilát, Nagybajom polgármes­terét is. Ő is úgy látja: nem lenne szabad kihasználatlanul hagyni ezt a szép terüle­tet. Szerinte ha eladnák, mindkét fél jól járna. És a nagyközség is, hiszen a vé­telár fele Nagybajomot illeti. — Először 47 millió forintos eladási árról hallottam. Most azonban, úgy tu­dom, már 15 millió forintért is örömest megválnának a bázistól — mondta. A polgármester abban bízik, hogy a Balaton háttérturizmusában jelentős he­lyet foglalhat el az egykori munkásőrbá­zis. Arra a kérdésre, hogy miért nem vá­sárolja meg az önkormányzat, így felelt: — Azért, mert nincs rá pénzünk. Még az alapellátási feladatokra sem jut ele­gendő. Sorsára maradt — mert arra hagyták — Sötétkerekpuszta. Vajon ki visz fényt az erdőrengetegbe? Lőrincz Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents