Somogyi Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-06 / 286. szám
1995. december 6., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Baté Csipkerózsikája Tóth Mónika: — Ez a varroda a mindenem Manöken alkatú Fiatal lány fogad a batéi varroda bejáratánál. Tóth Mónika, a családi vállalkozás vezetője tizennyolc kaposvári és dombóvári lánynak, asszonynak ad szerény, de biztos megélhetést A szülei egykori házában kialakított munkahely minden négyzetméterén ruhákba botlik az ember. Gondosan varrt fekete, csipkés alsószoknyák, praktikus termokabátok várják a szállítást. — 1991-ben végeztem a közgazdasági technikumban, majd egy évet Németországban töltöttem. Ezt követően ismerkedtem meg egy varro- dás fiúval. Nagyon megtetszett a munkája. Az, hogy senkinek sem volt alárendelve és tőle függött minden. Nagyon sok utánajárással, a szüleim tőkéjéből, 1993-ban sikerült beindítani ezt a vállalkozást. Emlékszem vagy harmincán álltak sorban munkáért és aki föl tudott varmi egy otthonkát, már az is azt mondta: tud varrni. Végül tizenkettőt alkalmaztam. Magam sem tudom már, hogy az első „eresztést” hogyan sikerült összehozni. A régiek közül már csak egy lány dolgozik a műhelyben. A tágas, világos teremben 17 Textima gép zakatol. A kaposvári, dombóvári és az egyetlen batéi asszony figyelme egy percre sem lankad. Kezük precízen követi a kelmét. Női és férfi-felsőruházati termékeket gyártanak, és a kaposvári Lady ruházati szövetkezet közvetítésével Svájcban, valamint Németországban értékesítik. — Az alsószoknyákból és termokabátokból heti 1000- 1500-ra lenne igény, de csak 500-at tudunk elkészíteni. Nagyon jó közösségben dolgozunk. Én elsősorban nem a főnökük, hanem a munkatársuk szeretnék lenni. Ezzel olykor vissza is élnek... Tóth Mónika napi 10-12 órát tölt a műhelyben, a vállalkozás valamennyi terhével ő viseli a vállán. Apránként fejleszteni is tud, de a piackutatásra nem nagyon futja az idejéből. Egy jó szakemberre lenne szüksége, aki megmondja: miként lehet ésszerűsíteni a munkaműveleteket. A varroda mellett mégis vállalta a tanulást: harmadéves a műszaki-informatikai szakon. Számítógépekről álmodik, melyek megkönnyítik a munkáját a bérszámfejtéstől, a könyvelésig. — Megéri-e? — Én ezért a varrodáért élek-halok — válaszolja. — Csak egy kis segítség kellene. Ha a szüleim nem támogatnának anyagilag, szögre akaszthatnám a centit. Ha elvállalok egy munkát, csak 30 nap múlva kapom meg a bérmunka díját. Nekem addig is fizetni kell a lányok bérét, a tb-t és az áfát... Bár a dolgozóim fizetése szerény — átlag 14 ezer forint —, olykor előfordul, hogy nekem már nem is jut fizetés. Mónika annak idején pályázhatott volna az egy-egy munkanélküli után járó 100 ezer forintra, de lebeszélték róla. Azt mondták: teljesen felesleges benyújtania, úgysem nyeri el. Maradt a biztos: a családi segítség. Közeledik a karácsony. Az olcsó termokabátok sok fázós gyermeknek adnak meleget. Erre talán még a varrógép fölé görnyedő asszonyoknak is futja. A 23 éves vállalkozó, varrodavezető a két ünnep között szabadságot ad az asszonyoknak. Az ő szabadsága a karbantartásokkal telik. Várnai Ágnes Répáspusztán ősszel még a napraforgó is beinteget az ablakon A legkisebb kisiskola Tanító néninek jelentem, az osztály létszáma két fő, jelen van ugyanennyi. Valahogy így fest a napos jelentése Répáspusztán, az összevont alsótagozatos kisiskolában. Az intézménynek ugyanis összesen nyolc diákja van, ami átlagban ekkora osztályoknak felel meg. Élvezhetik a kiscsoportos foglalkozásnak minden előnyét, és még az összevont osztály sem jelent gondot ilyen kis létszám mellett. Nyugodtan foglalkozhat bármelyik évfolyammal külön is a tanító néni, a többieken is rajta tudja tartani a szemét. A toponári általános iskola kihelyezett tagozata a répáspusztai. Elsősorban az antalma- jori gyerekek járnak ide, valamint két répáspusztai legényke, és egy kaposvári is kiutazik ide naponta. — Mi sokáig Antalmajorban laktunk, csak nemrég költöztünk be Kaposvárra — mondja a Kaposvárról kijáró Sebestyén András. — Az alsó tagozatot már itt szeretném befejezni, felsőben úgyis másik iskolába kerülök. Szeretek ide járni, és szeretek visszajönni Antalmajorba is. Ide mindig hazajövök. — Móra Ferenc regényeit idézi az iskola hangulata; régi épület, öreg padok és asztalok, csak a búbos kemence hiányzik. Én magam is nyugdíjból jöttem vissza tanítani — mondja az iskolát vezető Gosz- tonyi Istvánná. — Nem mondom, némi korszerűbb eszközpark igazán elkelne, de a berendezéseink szegényességét talán ellensúlyozza, hogy minden gyerekkel elég időm van foglalkozni. Persze azért haladunk is a korral: nemrég bővítés volt, kaptunk egy telefont. Valószínűleg az lesz a vége ennek az iskolának, hogy bezárják — mondja a tanítónő. — Az a néhány gyerek majd buszra ül, és elzötyög reggelente To- ponárra vagy Kaposvárra. Nem tudom, hogy jobb lesz-e, de abban biztos vagyok, hogy az ilyen kis iskolák eltűnésével szegényesebb lesz az oktatás. — Lehet, hogy csak szentimen- talizmus beszél belőlem — fűzi hozzá. — De, tudja, itt szeptemberben még a napraforgó tányérja beinteget az ablakon. Nagy László Pálmajor biztos pillérei Kisebbségi önkormányzat működik Pálmajorban. A szinte teljesen cigányok lakta faluban Kakas Istvánná az alpolgármester. Saját boltja van a pálmajori fiatalasszonynak. Aki vásárol nála, nemcsak a cukor és a kenyér áráról, meg a kormányról vált vele néhány szót, hanem minden búját-baját megosztja a pult túloldalán levővel. Ha nem tudnak a pálmajoriak fizetni, Kaka$né felírja az összeget egy kockás füzetbe, s a hónap elején rendezik a számlát. Még sohasem volt belőle gond. Ismerik, szeretik a cigányok. Ő is érzi, hogy őszinték vele a falu lakói. Ezért indult a választáson, s vállalta el az alpolgár- mesterséget. — Tizenegynehány évet együtt dolgoztam a tanáméni- vel, én takarítottam az iskolában — mondja. — Jól ismerem Boross Lászlónét, tudom, hogy jót akar nekünk. S most, hogy ő a polgármesterünk, újból azt bizonyítja: tenni akar ezért a kis faluért. Nemcsak a falu első asszonyát, hanem az alpolgármestert is gyakran keresik fel azzal, hogy adjon nevelési, anyasági és rendkívüli segélyt. Ő meg a testület elé viszi az ügyet, meg- hányják-vetik, aztán aki igazán rászorul — van belőlük bőven —, fölveheti a pénzt. A háromszázhuszonhét lelkes apró faluban nyolc magyar család él. Óvodát, iskolát üzemeltet az önkormányzat, van egészséges ivóvíz. A cigányok közül huszonegyen jövedelem- pótló támogatást kapnak, tizennyolcán munkanélküli segélyt. Eljárnak napszámba, és néhá- nyan elvégezték a gyógynö- vénytanfolyamot. Általában 2- 3 lurkó születik a cigánycsaládban, de van néhány 6-7 gyerekes is. . A gyerekeket iskolába járatják. Az ÁNTSZ gyakran szűrte a tanulókat: a tetvesség már a múlté. A diákok tisztán ülnek a padba, persze, némi ruhabéli hiányosságaik azért akadnak. A napközis pálmajori gyerekekért 350 forintot fizetnek a szülők egy hónapban. Ezért háromszori étkezést kapnak. Az ösz- szeg hiányzó felét az önkormányzat egészíti ki. Az óvodában pedig 16 forint a napi téríKakas Istvánná alpolgármester FOTÓ: TÖRÖK ANETT tési díj. A szociális étkeztetést csak páran igénylik; úgy látszik, a 65 forintos ebéd is drága a nyugdíjasoknak. Az alpolgármester asszony elégedett. Azt mondja: segélyekre háromszor ennyit is ki tudnának osztani. A telefont hiányolja csak a faluból, de örömmel újságolja: a Matáv Rt azt ígérte, még ebben az évben lesz vonaluk. Lőrincz Sándor Osztopán védi magat Kisebb létszámmal, de hatékonyabban működik tovább az osztopáni önvédelmi csoport. 25-30 helybéli járja rendszeresen a falut és határát, hogy megóvják a falu polgárait és vagyonukat a tolvajoktól. Voltak már nyolcvanan is, ám a nagy csapat kevésbé volt hatékony. Kovács Béla polgármestertől megtudtuk, ügyelnek az átmenőforgalomra, figyelnek minden gyanús mozgásra. — Egy faluban, szerencsére, mindenki ismer mindenkit, és ez megkönnyíti a munkánkat — mondta —, hiszen könnyebb kiszúrni a gyanús alakokat és a szokatlan eseményeket. A megelőzésre törekednek: őijáratukkal elijeszteni a kertek alatt közlekedőket. Ez természetesen nem sikerül mindig. Az áfész sínyli meg leginkább az enyveskezűek ténykedését, de a lakosok is sokszor mérgelődnek a spájzuk megdézsmá- lása miatt. N. L. Újratárgyalják a Dóka-kastély ügyét Kutas előző önkormányzata kötött adás-vételi szerződést a Dóka-kastély vásárlójával, egy leszármazottal. A jelenlegi képviselők ugyanis úgy döntöttek: újratárgyalják ezt az ügyet, mert a szerződés hátrányos az önkormányzatra nézve. Szász-festmény az árverésen Neves művészek alkotásaiból és műtárgyakból nyílt kiállítás a debreceni Aranybika szálló Bartók termében. A december 8-i aukción 380 ezer forint lesz az induló ára Munkácsy Fejkendős nő című képének. Ezen az árverésen Szász Endre várdai festőművész Lány rózsával című olajképére — amelynek 200 ezer forint a kikiáltási ára —, is licitálhatnak az érdeklődők. Mesztegnyői est jótékonykodással Jubileumi és jótékonysági emlékestet rendeztek a Nantes Boy zenekar volt tagjai Mesztegnyőn. A hét végén egyórás műsorban idézték fel a régi idők hangulatát. Szikora Zoltán gitáros, a zenekar egyik tagja három éve meghalt, és két gyermekét a nagyszülők nevelik. A szervezők az est bevételét, a két árvának adják. Mikuláscsomag a somogyjádiaknak Játszóházat rendeztek a so- mogyjádi művelődési házban. Ekkor nyújtotta át a Mikulás a csomagokat a jádi gyerekeknek. Az idősekről is gondoskodik az önkormányzat: december közepén Dévai Nagy Kamilla énekes lesz a vendégük, s egy élelmiszercsomagot vesznek át az öregek. Az önkormányzati erszényt négyszázezer forinttal apasztotta a decemberi ajándék. Kiútkeresés Kaposfőn - nyitott ajtókkal Valamikor két táborra szakadt a falu: svábokra és magyarokra, ma ez az ellentét már csak maradványaiban érzékelhető. És a településnevekben: Németfalu, Magyarfalu, Újutca, Postalek — de mind Kaposfő. Egy falu, ahol múlt és jelen egymás mellett él; több részből „összerakva”. — Sok idős ember van itt a faluban, még kilencven év felettiek is — mondta a 83 éves Schmall Mihályné, aki születése óta Kaposfőn él. — Egyre rosszabb a helyzetünk. Az ön- kormányzatnál nem kilincselünk segélyért, marad a nyugdíj. Volt itt egyszer egy öregek otthona, de oda sem ment senki, hamarosan meg is szűnt. Nehéz követni ezt a mai világot nekünk, öregeknek... — A környéken nincs munka, mégsem költöznek el innen a fiatalok, sőt egyre többen választják a falusi életformát — állítja a harmincnégy éves Bozsoki Jánosné. — A fiatalok vállalják, hogy bejárnak Kaposvárra vagy a környező településekre dolgozni, de maradnak, mert itt könnyebb a megélhetés. Nagy segítség a kert, ahol meg lehet termelni a konyhára valót. Sokan belevágnak a gazdálkodásba is, reggeltől késő estig dolgoznak. Valamiből fel kell nevelni a gyerekeket... Aztán csak remélni lehet, hogy rájuk nem ez vár. Borsa József, a kaposfői iskola igazgatója szerint egyre több az el-i esett gyerek, egyre többen kerülnek föl a segélykérő listára. — Kétszázharminc gyerek jár ide három településről. Az önkormányzat lehetőségeihez képest segíti az iskolát. Szakköreink, foglalkozásaink továbbra is működhetnek, igyekszünk minél több programot szervezni tanulóinknak. Tizennégy éves korukig fel tudjuk karolni a gyerekeket, azután ez megszűnik. A legtöbb gond éppen ezért a 14-18 éves korosztállyal van. Úgy látom: nem találják a helyüket, ide már nem tartoznak, és lehetőségeik, reményeik sincsenek, legtöbbjükre a munkanélküliség vár. Túl nagy ez az űr... — Ezek a fiatalok nem rosszabbak, mint az előző generációk, csak mások, ezért másként kell hozzájuk közeledni — mondta Somos László plébános. — Nincs semmi, amiben megkapaszkodhatnának, az egyháztól is eltávolodtak, mert helytelen Isten-képük van. Egy nagymama típusú istenben éppúgy nem lehet hinni, mint egy rendőr típusú, állandóan csak büntető Istenben. Más meg számukra nincs. Egy éve vagyok itt, azóta érlelődik bennem, hogy tenni kellene valamit, nem szabadna magukra hagyni a fiatalokat. Szükségük lenne egy olyan helyre, ahol találkozni, ismerkedni, szórakozni lehetne, egy diszkóra, ahol nincs verekedés. Ezért hoztuk létre az ifjúsági klubot; csaknem ötven tagja van. Első rendezvényünket nemrégiben tartottuk: a családsegítő központ meghívott képviselője a családtervezésről, a fiatalok helyzetéről beszélgetett a résztvevőkkel. A klubtagok igazolványt kapnak, amelyen egy nyitott ajtó látható. Ez jelkép is. — Ideje lenne már túljutni azon a szemléleten, hogy mindent racionalizálni kell; nemcsak anyagi, hanem emberi szempontoknak is szerepet kell játszani, ha valamiben döntünk — vallja dr. Antal László polgármester, aki körzeti orvosként lett a falu első embere. — Egyre rosszabb helyzetben vannak az emberek. Lehetőségeinkhez mérten megpróbálunk segíteni, de nem tudunk annyi segélyt, támogatást kiosztani, amennyi kellene. Szeretnénk különböző vállalkozásokat, ipart idehozni, ezért az állami tartalékföldekből cseréltünk olyan területeket, ahol számukra telkeket tudunk parcellázni. Egyre többen foglalkoznak gazdálkodással. Még nem főfoglalkozásként ugyan, de már látszik, hogy a farmergazdaságoknak hamarosan itt is nagy szerepük lesz. Jakab Edit
