Somogyi Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-30 / 305. szám
/ SOMOGYI HÍRLAP 1995. dec. 30., szombat Honfoglalás 1100 Ezeregyszáz év telt el azóta, hogy a magyarság végleges hazát választva megkezdte életét a Kárpát-medencében. A magyar országgyűlés 1896. április 21-én alkotott törvényében örökítette meg a kortársak és az utókor számára ezt a sorsfordító, történelmi eseményt. Amikor 1996-ban a kereken tizenegy évszázaddal ezelőtti honfoglalásra emlékezünk, e hagyomány jegyében tesszük. Legyen alkalom ez az év arra, hogy felidézzük az ország ezerszáz éves történelmét, tudatosítsuk nyelvünk, kultúránk, hagyományaink megtartó erejét, erősítsük nemzeti azonosságunk tudatát. Tegyük ezt összhangban e hazában élő minden nemzetiséggel, szomszédainkkal és a világ népeivel. Vessünk számot történelmi múltunkkal, legyünk büszkék sikereinkre, de ne hallgassuk el kudarcainkat sem, mert múltunk és jelenünk hiteles, torzításoktól mentes értékelése lehet csak jövőképünk alapja, adhat önbizalmat, erőt és hitet a nemzetnek, hogy ismét elfoglalja méltó helyét Európában. Az 1996-os millecentenári- umnak sajátos jelentőséget ad az a tény, hogy közeleg a magyar állam megalapításának, Szent István megkoronázásának ezredik évfordulója. Legyen tehát a következő néhány év az emlékezés, a felkészülés és az országépítés időszaka. A honfoglalás 1100. évfordulója megünneplésének előkészítésére alakult országos Emlékbizottság felkéri a civil szervezeteket, az önkormányzatokat, a kulturális intézményeket, az iskolákat, az egyházakat, a társadalmi és nemzetiségi szövetségeket, hogy erejük, meggyőződésük és lehetőségük szerint vegyék ki részüket az ünnepben, gyarapítsák közösségüket, tegyék kultúrál- tabbá, szebbé, tisztábbá szellemi és természeti környezetünket, emléktáblával vagy más módon jelöljék meg az évforduló évében elkészült vagy felavatott épületeket, intézményeket, alkotásokat. Legyen ez az ünnep nemre, nemzetiségre, vallásra, világnézetre való tekintet nélkül mindenkié! Göncz Árpád az Emlékbizottság elnöke Üj típusú európai műholdas adattovábbítás Rádiósugarak helyett lézer Évről-évre több, tudományos célokat szolgáló műhold kering Földünk körül, s egyre több adatot továbbítanak. Ám az adatok mennyisége növekvő gondot okoz. A megoldást, mint sok más területen, itt is a lézer jelenti: a hagyományos módszer, a rádiósugarak helyett lézerekkel sokkal nagyobb mennyiségű adat továbbítható megbízhatóan, nagy pontossággal. A tudományos megfigyeléseket, adatgyűjtést végző műholdak általában alacsony magasságban, néhány száz kilométerrel a Föld felett keringenek és kilencven perc alatt tesznek meg egy Föld-körüli fordulatot. Ahhoz, hogy adásaikat állandóan észleljék, az egész világra kiterjedő vevőállomás-hálózatot kellene kiépíteni. Az ESA, az európai műholdakat felbocsátó szervezet más megoldást választott: 36000 kilométer magasságban telepít néhány műholdat, amelyek az űrben lévő hírközpont szerepét fogják játszani. E magasságban együtt forognak a Földdel, így mindig ugyanazon a ponton láthatók. Ezek a holdak veszik a jóval alattuk telepített szput- nyikok adatait, majd azokat lézersugár segítségével továbbítják a Földre. A berendezés egy mindössze huszonöt centiméter átmérőjű különleges optikai rendszerből áll, amelynek felületét ionsugarakkal kezelik, hiszen maximális pontosság szükséges: az adatokat hordozó lézersugár több tízezer kilométeres út után sem lehet szélesebb kiterjedésű, mint százötven méter. S ezt a tulajdonságát - a változó meteorológiai körülmények között - tíz éven át tartania kell. Ezt szolgálja a Zerodur nevű különleges kerámia-anyag is, amelyből az optikai berendezés burkolata készül. Az ESA programja keretében a franciák 1996 végén bocsátják fel Spot 4 elnevezésű műholdjukat, az első lézer-távcsővel. Az adatok vételét szolgáló első földi állomás a Kanári-szigetekhez tartozó Teneriffán, egy 2500 méter magas hegy csúcsán épül és már 1995 végén készen áll majd. A bűnözők „taxival” mentek haza Lecsukják a lusta zsarukat Taxinak használta a járőrkocsit két New York-i rendőr: inkább hazafurikázta a fegyveres rablókat, a helyett, hogy följelentette volna őket. Bronx kerület rémei, a Guz- mán fivérek egy hajnali órán kifosztottak egy sor utcai árust. A kereskedők, akiknek már nem volt veszteni valójuk, a rablók után eredtek, elcsípték őket, népes utcai verekedés kezdődött. Ekkor érkezett a helyszínre a rendőr járőrpár: Daniel Campbell és James Martin. Pillanatok alatt szétválasztották a küzdő feleket. A nyilvánvaló bűnösöket fölszólították: kotródjanak el. De azok nem álltak odébb, mert autójuk használhatatlanná vált a csetepatéban. Erre a zsaruk járőrkocsijukba tessékelték a két nehézfiút, és a helyett, hogy jegyzőkönyvet vettek volna föl a történtekről, szépen haza szállították a Guzmánokat. Csak az általuk rettegésben tartott utcai árusok követelésére tartóztatták le őket — egy másik kerület rendőrei. A járőrpárost is őrizetbe vették, és bírósági perük után akár hét év börtönre is ítélhetik őket. Nem azért, mert taxit csináltak a járőrautóból, hanem mert eskü alatt hamisan azt vallották, hogy a két randalírozót azért nem tartóztatták le, mert megszöktek tőlük. Ferenczy Europress Kőkorszaki barlangmúzeum 34 ezer év néz itt le rád Oroszlánok rontanak ki a sziklafal mögül, bivalyok, bölények, orrszarvúak menekülnek előlük, a horda közepén mamutbébi bukdácsol. Vajon a jégkorszaki művész a vadállatok erejét akarta megidézni? Nem tudjuk, mit jelentenek a Chhauvet-barlang mészkőfalain megörökített állatok, de az biztos, hogy három francia hobbi-barlangkutató az Ardeche-völgyben valóságos kincsre bukkant. A kőkorszaki kultúra alighanem legjelentősebb barlangmúzeumában 267 állatot számoltak össze. A mamutok, az egymással viaskodó rino- ceroszok, bivalyok, lovak és rénszarvasok fantasztikus betekintést nyújtanak Európa jégkorszaki szavannáinak állatvilágába. Érthető, hogy a kincseket ma már vasajtó, riasztórendszer és videokamera őrzi. A korabeli művészek azzal is fokozták az anatómiailag pontosan ábrázolt állatok testének életszerűségét, hogy elkenték a falon a vörös és fekete festékszemcséket. Egyedülállóak a panorámaszerű vadász-, harci és legelőjelenetek. itt ábrázolták elsőként a hiénát, a párducot és az uhut is. A városfejlesztő Száz éve választották meg Kaposvár polgármesterének Németh Istvánt. Az évforduló alkalom arra, hogy a város mai vezetői fejet hajtsanak a városfejlesztő polgármester emléke előtt. Azt, hogy Németh István város- fejlesztő polgármester volt Kaposváron, sokszor emlegettük. Azt azonban, hogy mivel érdemelte ki ezt a jelzőt, már kevesebbszer. A helytörténész, dr. Fekete Gyula röviden így foglalta össze: nevéhez fűződik „Kaposvár belső kereteinek kiépítése és a várossá fejlesztés alapjainak lerakása.” Dr. Kovács Sebestyén Gyula, aki Németh Istvánt követte a polgár- mesteri székben, így summázott: „Másfél évtizedes munkássága — a kezdetleges viszonyok között lévő városkából — a mai virágzó Kaposvárt teremtette, s kinek alkotó szelleme nemcsak a teremben, de a város minden pontján körülvesz bennünket.” Németh István alakját ma leginkább szobra őrzi és idézi a Berzsenyi parkban. És egy utca a róla elnevezett fasor figyelmeztet a városfejlesztő egyéniségre. Nem volt kaposvári. 1849. szeptember 29-én Buzsá- kon született, jómódú, kisbirtokos családba, s cseregyerekként — azért, hogy megtanulja a németet — Szulokba került. A keszthelyi premontreieknél és a pécsi cisztercitáknál tanult, majd a budapesti egyetemen szerzett jog- és államtudományi képesítést, de a bécsi egyetem hallgatója is volt. Aztán ügyvéd lett Lengyeltótiban. Kaposvárra házassága révén került. Népszerű személyisége lett a megyeszékhelynek. Bizonyíték erre az is, hogy 1895-ben nem ő pályázott a polgármesteri székre, hanem Kaposvár közönsége kínálta meg azzal. Száz éve, december 30-án iktatták be, s folyamatosan betöltötte ezt a tisztet haláláig, 1911. szeptember 24-ig. Ez a tizenhat esztendő Kaposvár történetének virágzó korszaka. Tulajdonképpen ekkor lett a város olyan, amilyennek ma is látjuk. Amikor Németh Istvánt polgármesterré választották, a mai Tallián Gyula utcában még lucernát kaszáltak a gazdák, s a régi megyeházával szemben, a mai Kossuth Lajos utca elején kezdődött a külterület. Első nagy lépése Németh Istvánnak az volt, hogy a város részére megszerezte az úgynevezett Medgyes-telket az angolNémeth István szobra kerttel, a magtárral és egyéb épületekkel együtt. Fizetett érte százezer forintot. Aztán kiparcellázta, és négyszögölenként 7 forintért értékesítve 280 ezer forintot szedett be a város pénztárcájába. A Medgyes-telek tulajdonképpen a mai Németh István fasor és a Fő utca közötti részen terült el, s azzal, hogy lakótelkeket létesített, észak felé megnyújtotta a várost. Mindez lehetővé tette később a mai Tallián Gyula utca feltárását és bekapcsolását a Fő utcára. Ezt a mai Kossuth Lajos utca feltárása és kiépítése, majd pedig ezekre az utcákra merőlegesen a ma is nyílegyenes Damjanich utca, Németh István utca kialakítása. Azt, hogy mit tett, hosszan lehetne sorolni. Azt, hogy miként, megint csak érdemes megemlíteni. Ötletei közkézen forogtak a városban. Először baráti társaságban egy pohár sör mellett — mert hogy ez volt a kedvenc itala — „mérte meg” javaslatai helyességét, azt követően aztán egyre bővült a kör. S mire a képviselő-testület elé került a javaslat, már mindenki tudott róla. A képviselők is. Csak szavazni kellett. Aztán a döntést végrehajtani. Volt, hogy nagy telkeket szemelt ki a városnak, volt, hogy középületet. A célja mindig ugyanaz volt: igazi várossá fejleszteni Kaposvárt. Műve ma itt áll előttünk, s szolgál bennünket. Véleményt lehet róla mondani, nem tudomásul venni azonban nem lehet. A kaposvári városszerkezet, amely azután a város további fejlődését és lehetőségeit építészeti szempontból is meghatározta, Németh István műve. Az alkotó előtt fejet kell hajtani. Kercza Imre Helyismereti múzeum a padlásfeljáróban Szorosad történésze Múzeumi hangulatot árasztó szobájában büszkén mutatja Bősze Gábor helytörténész, nyugdíjas pedagógus a régi idők emléktárgyait. A legrégebbi egy öt-hatezer éves kőbalta. Ezt a Szorosadhoz közeli Sötét-Kerékerdő alján találta. A tájhoz egy ősi monda is fűződik, mely szerint mikor István király a lázadó Koppány vezért üldözte, ehhez az erdőhöz érve elvesztette annak nyomát s így föl kellett hagy nia a további hajszával. Ekkor Bősze Gábor a falusi élet régi tárgyaival fotó: czene attila István király megátkozta a helyet, innen a neve. — A tárgyak hosszú és kitartó kutató- és gyűjtőmunka után kerültek hozzám. Volt olyan is, amit tanítványaim hoztak, de a környéken folyó építkezések, csatornázások során is több értékes lelet előkerült — mondta Bősze Gábor. — Egy törökkori lándzsát például vasgyűjtéskor a gyerekek hoztak a hulladékokkal, s ott fedeztem föl. Ahhoz, amit csinálok, nagy kitartás és olyan szenvedély kell, mint amilyet apámtól örököltem. Nélkülözhetetlen azonban a szerencse é$ a jó megfigyelőképesség is. — Érdeklődésem középpontjában a törökkor áll a — mondta a helytörténész. — Gyűjteményem egy részét rendszeresen látogatják — csoportosan — az iskolások. A tanítás szemléletesebbé tételéhez iskolatörténeti gyűjteményt alakítottam ki. A muzeális tárgyak között a legrégebbi könyv az 1700-as évekből való, prédikációkat tartalmazó gyűjtemény. Van azonban itt, a padlásfeljáróban őrzött régiségek között 200 éves kovás pisztoly és különleges lábbilincs is, amely a kor furfangos lakatosmunkáját bizonyítja. — Az udvaromon a törökkoppányi palánkvár falát képező cölöpfal egyik darabja. Ezekből a cölöpökből több ezret vertek le, hogy az erődítmény falának kialakításakor. A két cölöpsor közét döngölt földdel töltötték fel. Az külön érdekesség, hogy van egy olyan szekerce is a gyűjteményemben, amilyennel ezeket az oszlopokat kifaragták és a földbe verték. Bősze Gábor most helytörténeti gyűjtésének rendezésével tölti napjait. Feldolgozza kutatásainak eredményét, s tanulmányai kiadásának a lehetőségeivel foglalkozik. Ondrejovics László
