Somogyi Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-21 / 299. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1995. december 21., csütörtök Betlehemes játék az idősek klubjában Videomagnó ajándékba A jelenetekben régi emlékeiket idézték fel Bensőséges összejövetelen emlékeztek meg a szeretet ünnepéről a kaposvári Szi­getvári utcai Idősek Klubjá­ban a közösség tagjai. Ha­gyomány ez náluk, kará­csony közeledtével. A mostani összejövetelt kedves műsor és ritka ajándék is emlé­kezetessé teszi. Szép számmal kaptak adományokat is. A klubvezető 12 felkérő levelére csak egy helyről érkezett eluta­sítás - a többi cég mintegy öt­venezer forint értékben támo­gatta az időseket. A liszttől a kuglófig, a likőrtől a papír­zsebkendőig sokféle árut küld­tek, s értékes csomagot vittek haza a közösség tagjai. A klub­nak adott legnagyobb ajándék egy videomagnó volt - ezt Szita Károly polgármester adta át a műsor után. Régi vágya tel­jesült a klubtagoknak. Szívesen szerepelnek, s ezután saját pro­dukciójukat is megnézhetik. A kis ünnepségen színre lép­tek a Kodály Zoltán Általános FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA Iskola nyolcadikos tanulói ver­ses, hangszeres műsorukkal, majd a nyugdíjasok mutatták be betlehemes játékukat. Már hetek óta készültek erre. Ma­guk varrta jelmezt öltöttek, s a Megváltó születését idéző jele­netekhez a régi emlékeket ele­venítették föl. Verseik, dalaik éppúgy szellemi frissességüket bizonyították, mint a maguk készítette karácsonyfadíszek: a díszes papírba csomagolt gyógyszeresdobozok, gyertya­tartók. I. É. Az olvasó kérdezte - mi válaszolunk Mentesség tv-előfizetés alól Ünnepi muzsika időseknek Szövetségi segítség menekülteknek Önzetlen segítőkészségről tet­tek tanúbizonyságot a magyar nyugdíjasok: a klubok révén kétmillió forint értékű ruhát, cipőt juttattak el a nagyatádi menekülttáborba. A Nyugdíjas­klubok Eletet az Eveknek Or­szágos Szövetsége Boszniából menekült gyermekeket és azok kísérőit üdültette Bükkfürdőn, s a közeli nyugdíjasklubok tagjai meglátogatták a gyerekeket az üdülőben. A szövetség már ko­rábban is segített: összesen mintegy félmillió forintot gyűj­tött az éhhaláltól, betegség­től fenyegetett ruandaiaknak. Tagdíjemelés és öt százalék kedvezmény Ötven forintos negyedévi tagdíj mellett döntött legutóbbi ülésén a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének választmánya. Január 1-jétől ugyanis az évi százforintos tagdíj 200 forintra emelkedik, aki viszont érvé­nyes tagsági igazolvánnyal rendelkezik és tagdíját idejében rendezte, 100 forintot megha­ladó vásárlás esetén 5 százalék kedvezményben részesül az egyesület két kaposvári boltjá­ban. Arról is határoztak, hogy az árrést az üzletekben úgy módosítják, hogy az ott vásárló egyesületi tagokat ne érintse. Rehabilitációs otthon Pécsen Rehabilitációs otthont létesítet­tek Pécsen társadalmi összefo­gással a hajléktalanoknak. Ti­zenhat rászorulót helyezhetnek el itt. A számítások szerint évente mintegy 30 hajléktalan részesülhet megnyugtató mó­don szervezett utógondozásban a rehabilitációs otthon kínálta korszerű körülmények között. Hasonló hírt kaptunk Dunaúj­városból is: ott a Dunaferr egy­kori munkásszállójának föld­szintjén éjjeli menedékhelyet alakítottak ki és 25 otthontalant fogadhatnak be este 7 órától reggel 7-ig. Támogatott segédeszközök Az idén szeptember 15-én lé­pett életbe a gyógyászati se­gédeszközök támogatásának új rendszere, amelynek lényege, hogy attól fogva fix összegű, százalékban meghatározott mértékű támogatás érvényesül. Egy 1000 forint értékű sérvkötő árából 85 százalékot, vagyis 850 forintot vállal magára a biztosító. Vannak olyan gyó­gyászati segédeszközök, ame­lyek 100 százalékos, tehát teljes társadalombiztosítási támoga­tottságot élveznek. Az ortopéd­cipők 50 százalékos — súlyo­sabb betegség esetén 85 száza­lékos — támogatást kapnak. Havasi Lászlóné kaposmérői olvasónk sokakat érdeklő kér­désre kért választ. Miután a férje az idén augusztusban el­múlt 70 éves, levélírónk pedig 60, a férje által tíz évvel ez­előtt vásárolt és az ő nevén szereplő tévékészülék után kell-e előfizetési díjat fizet­niük? Ha kell, vajon miért kell, és — olvasónk szavaival élve — valóban jobban járna a férje a kedvezmény megítélése szempontjából, ha ő, mármint a felesége nem volna mellette? A Magyar Televízió műsora vételének előfizetési díjáról szóló 33/1991. (XII. 18.) PM- rendelet (megjelent a Magyar Közlöny 1991. évi 140. szá­mában) szerint nem kell előfi­zetési díjat fizetnie az egyedül élő 70 éven felülinek; az ön­álló háztartásban élő házaspá­roknak, illetve élettársaknak, ha mindketten 70 éven felüliek. Azoknak a 70 éven felülieknek sem kell, akik önálló nyugdíjjal, keresettel vagy egyéb jövede­lemmel nem rendelkező közeli hozzátartozójuk eltartásártól gondoskodnak (a közeli hozzá­tartozók körét törvény szabá­lyozza); a 100 százalékos hadi­rokkantaknak, továbbá a súlyo­san látás- és hallássérülteknek, valamint az 1. és II. csoportbeli rokkantaknak az erre vonat­kozó rendeletek' alapján, a díjmentességre való jogosult­ságot igazoló okmányok birto­kában. Kaposmérői olvasónk csak a férje és a saját életkorát említi levelében, esetleges egészség- károsodásukról nem tesz emlí­tést, amely pedig még a jogo­sultság mellett szólhatna. A levélben írtakra hagyat­kozva egyetlen pontba lehetne „belekapaszkodni”, amelynek alapján megjárna a tévéelőfi­zetési díj alóli mentesség: ha levélírónk önálló nyugdíjjal, keresettel vagy egyéb jövede­lemmel nem rendelkezik s mint közeli hozzátartozónak — feleségnek — az eltartásá­ról a 70 éven felüli férj gon­doskodik. Ebben az esetben csak a megfelelő nyilatkozatot kell kitölteni és a postán leadni, kü­lön orvosi igazoló iratokra nincs szükség. Az említett PM-rendelet 1991-ben született, módosítá­sáról nincs tudomásunk. Csak arról, hogy a nyugdíjasokat (is) sújtó tévéelőfizetési díjak azóta is nőttön nőnek. (Hernesz) Zsúfolásig megtöltötték a nyugdíjasok a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola hangversenytermét; sok idős embert vonzott ide s örven­deztetett meg a tiszteletükre adott műsor. A kaposvári nyugdíjasoknak emlékezetes marad az intéz­mény növendékeinek, tanárai­nak másfél órás, élményt nyújtó ajándéka: az ünnepi hangver­seny. Nagyné Soltra Mónika köszöntőjét követően szólalt meg a csodálatos muzsika: Vi­valdi, Bach, Beethoven s még jó néhány neves szerző halhatatlan művei. Ezután prózaibb prog­rammal folytatódott a nyugdíja­soknak összeállított ajándékmű­sor: ajándékosztás következett. Kétezer forint értékű vásárlási utalványt adott át húsz nyugdí­jasnak Baloghné Bálint Ildikó, a Somogyért Egyesület képvise­Az advent a várakozás ideje, és a visszatekintésé is. Készülő­dünk az ünnepre, „kacatjaink” között kutatunk. Emlékidéző, apró tárgyak kerülnek elő, ame­lyektől talán sohase válnánk meg. Nagyanyánk mirtuszkoszo­rújából egy színevesztett ág, régi zsebóra ezüstláncon, amely nagyapánktól maradt ránk. Egy barnított fotó: a karácsonyfát körülállja a család. Az asztalon Biblia... És a gyertya lángja is hívogat. Fénye melegít és meg­idézi a régen elköltözött család­tagot. Talán még a göndör ka­cagást is halljuk. Olyan önfe­lője, s ugyanennyi utalványt a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság nevében Pécsi Márta, a Segít­ségnyújtó Alapítvány kuratóri­umának elnöke. Értékes dísz­csomagokat kaptak a nyugdíja­sok Svajda Józseftől, az MSZOSZ megyei elnökétől és Fekete Balázs vállalkozótól, a városi önkormányzat képviselő­jétől. Tombolán a Sütév kará­csonyi kuglófjait és a Zwack Kereskedelmi Kft 5000 forintos díszkosarát sorsolták ki. Az emlékezetes rendezvény résztvevői azzal búcsúztak, hogy jövőre ismét találkoznak a zeneiskola karácsonyi ajándék­hangversenyén. Az összejövetel befejezéseként házigazdák és vendégek együtt „adták elő” az ismert karácsonyi énekeket, a Pásztorok, pásztorokat, a Mennyből az angyalt: a vendég­látók zenekari feldolgozásban, a nyugdíjasok énekszóval. H. F. ledten senki nem tudott ne­vetni... V. Horváth Anna, ka­posvári nyugdíjas olvasónk, aki nemcsak pasztellképeket álmo-, dik a kartonra, hanem versel is — szintén így van ezzel. Az emlékek vezetik a kezét, versek születnek a papíron. Az An­gyalhaj is most íródott, amely a régi és a mai ünnepek ízét, han­gulatát veti Össze, és amelyben megcsillan a remény: „Lehetsz bármily szegény, — akad egy kis gally / lazult asztalodra, s így kerül gond, kerül baj, / ha ott leng, csillámlik szerény, szegény fádon / a fehér angyal­haj. L. S. Aracsi készülődés — Várom is, meg nem is a karácsonyt. Nálunk nem lesz díszesen megterített asztal, mint más családoknál. Keve­sebb és olcsóbb étel jut, de mi is ünnepelni fogunk — mondta a somogyaracsi Ko­vács Istvánná. Férje négy éve meghalt. Mégsem magányos, két felnőtt fia vele lakik. Égyik napról a másikra élnek, mivel mindkét fiatalember munkanélküli. Jó­szerivel az anya 14 ezer forin­tos nyugdíjából gazdálkodnak. — Tudja, manapság a ma­gamfajta asszonynak már nem érdemes boltba mennie — így Kovács Istvánná. — Még a le­geldugottabb faluban is kapha­tók a drága, külföldi ínycsik­landozó ennivalók és italok. De a kereskedők hiába hozzák ezeket az élelmiszereket, ha a falusi ember nem tudja meg­venni. őszintén megmondom, az elején bosszantott is egy ki­csit, aztán rájöttem, hogy nem érdemes az egésszel törődni. Már az is nagy dolog, ha min­den napra jut betevő falat. Bezzeg a háborúban örültünk egy darab kenyérnek is. Ma meg sokan azért morgolódnak, hogy csak az olcsóbbik mosó­porból vehetnek. Minket sem vet föl a pénz, de hetente egy- szer-kétszer így is eszünk húst. Igaz, nem marha- vagy disz­nóhúst veszünk, hanem ba­romfiaprólékot. Abból is lehet pörköltet főzni, nem ördön­gösség. Majd a karácsonyi asz­talra is varázsolok valamit, ami ízlik a fiúknak... H. M. Karácsonyi angyalhaj A kaposvári egyesület segíti az önkormányzatot Vitathatatlan érdemeket szer­zett a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete a szociálpolitiká­ban. E téren a városi önkormány­zatot is segítette feladatainak ellátásában - emelte ki Szita Károly kaposvári polgármester a választmány ülésén. Hasonló elismeréssel szólt tevékenysé­gükről Svajda József a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének megyéi elnöke is. Az egyesület választmánya Horváth László vezetésével a beszámolók alapján értékelte a kulturális és gazdasági tevé­kenységet, az ellenőrzések ta­pasztalatait és a Segítségnyújtó Alapítvány rászorultakat segítő gazdálkodását. A munka reális értékelését segítette felszólalá­sával több kaposvári nyugdíjas is, például Danes János, Póré Gyuláné, dr. Kárpáti Kálmán, Adám László. A választmányi ülés döntése értelmében a jövő év január 1- jétől az egyesület két kaposvári boltja közül a Szent Imre utcai pénteken is nyitva tart: reggel 8-tól délelőtt fél 12-ig várják a vásárlókat. Az ülésen végül több határo­zati javaslatot fogadtak el, s fölhatalmazták az elnökséget, hogy 1996. március 1-jére ösz- szehívja az egyesület küldött­közgyűlését. Az otthon melege Nehéz számba venni, hány idős ember tölti meleg otthonában az idén a karácsonyi ünnepeket. Hogy hányán élnek Dráva- tamásitól Siójutig, és Csornától Porrogszentkirályig megye- szerte jól fűtött szobában egye­dül vagy a család körében, szo­ciális otthonokban vagy idősek napközijében úgy, hogy gon­doskodást, szeretet éreznek maguk körül ezekben a napok­ban. Biztosan sokan vannak, ők vannak legtöbben. És hányán vannak azok, akikre senki sem nyitja az ajtót? Ők is sokan vannak. Fogytán a tüzelőjük, az áramszámla kie­gyenlítésére fordítható pénzük, ezért aztán szenteste és az ün­nep minden napján korán fek­szenek és későn kelnek — így is spórolnak valamit. Az utolsó munkanapon, amikor még nyitva a bolt, megveszik vagy megvetetik maguknak több napra a kenyeret, a tejet, esetleg margarint vagy vajat. Olyat is láttam falusi bolt­ban, hogy dobozos töltöttpap- rika-konzervet vett az idős asz- szony — nyilván baromfija sincs, hogy gőzölgő tyúkleves kerülhetne az ünnepen az aszta­lára. De legalább annyi pénzt összerakosgatott, hogy most konzervre, máskor levesporra futja. Pedig egykoron hogy le­szólta az ilyesfajta, városi gyomornak szánt pancsokat... Az idén többnapos ünnep lesz a karácsony. Az adventi ro- ráték templomi hidege is fölen­Akiknek megadatott a biztonság fotó: király j. Béla gedett — ugye, emlékszünk még rá? — az összegyűlt hívek békét váró énekétől, a sok me­legszívű ember jelenlététől. Ebből a melegségből kellene valamit juttatni ezekben a na­pokban az otthon féltő bizton­ságára és gondoskodására vá­gyó, de a közösségek körén va­lamilyen oknál fogva kívül re­kedt embereknek. Hogy vi­szonylag boldog karácsonyuk legyen ott, ahol élnek. Ezt kí­vánjuk nekik, magunknak meg nyugodtabb lelkiismeretet. (Hernesz)

Next

/
Thumbnails
Contents