Somogyi Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-16 / 295. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. december 16., szombat • • Ontörvények drávai örvénye Ha van a világon kusza, kibogozhatatlan történet, akkor az őrti- losi az. A bíróság, a munkaügyi bíróság, a közigazgatási hivatal, a rendőrség és a számvevőszék dolgozott vagy dolgozik azért, hogy végre megoldja a szorosra húzott gordiuszi bogót. Ha valami, hát akkor ez tény Őrtilosban, mint ahogy az sem kétséges: a mai, végsőkig kiélezett helyzet már nem sokáig tartható. Őrtilos, a Somogy megye délnyugati szegletében meghúzódó kistelepülés festői táját mintegy 730-an lakják. Egy részük a külterületi Szentmihályhegyen él, ahonnan mesés kilátás nyílik a mélyben kanyargó Dráva folyó vadregényes völgyére, és Horvátország északi részére. A nagybácsi hazatér A rendszerváltáskor őrtilos társközségként vegetál, az elszakadás vágya élénken él az emberekben. Ekkor tűnik föl a helyi politikai élet látóhatárán a Pest megyei Navracsics József, aki őrtilosi származásával és ígéretes programjával szakítja át a választási célszalagot. Jegyzőnek unokaöccsét, Gócza Tibort, akkori simonfai vb-titkárt kéri föl. A mai ellenségeskedés legfőbb oka éppen kettejük nézeteltéréseiben gyökerezik. — A nagybátyám nagyon sokat tett a faluért, pénzt és fáradtságot nem kímélve hajtott őrtilos érdekeiért — bocsátja előre Gócza Tibor. Elmondja, a falu egy idő után nem nézi jó szemmel, hogy a szigetszentmiklósi polgármester az ugyancsak szigetszentmiklósi Elektroszer Kft embereivel dolgoztat, amikor helyben is sok a munkanélküli. Az összefonódás gyanúja és mások miatt lemond három képviselő. 1993-ban nekivágnak egy vízmű-beruházásnak; bruttó 37,5 millió forintért, 90 százalékos támogatással kiépül a rendszer Szentmihályhegyig. Ezt megelőzően augusztusban a képviselőtestület — jegyző nélküli ülésen — 10 pályázó közül a Supergalaxis nevűt választja ki, azt a céget, amelynek vezetője, Horváth Ferenc ynár nyáron többször keresi a polgármestert telefonon, állítja Gócza. „Legalább öt Horváth Ferencet ismerek”, mondja erre Navracsics József. Van a pályázati elbírálásnak még egy érdekessége: a polgármester három céget kizárattat a versenyből, mivel állítása szerint azok vezetői más-más időben megpróbálták őt megvesztegetni. Perben az első ember v 1994 nyarától Navracsics bojkottálja az üléseket, nem hajlandó együtt dolgozni, de még szóba állni sem a jegyzővel. A hivatali ügyintézés akadozik, olykor pontatlanul működik. Az önkormányzatot közben a csőd fenyegeti. A testület arról határoz, hogy csak a működési kiadásokra költhet a falu, ennek ellenére a polgármester kezdeményezi a horvát-magyar határ egyszeri ' megnyitását. Szép esemény sikeredik, a jegyző pedig udvarias hangú levélben kéri a szolgáltatók türelmét. A képviselőtestület szeptemberben úgy dönt: a gazdasági, pénzügyi és költségvetési bizottság vizsgálata alapján följelenti Navracsics Józsefet hűtlen és hanyag kezelés, hivatali hatalommal való visszaélés, valamint a beszámolási kötelezettség elmulasztásának gyanúi miatt. Házkutatások, kihallgatások és zárt tárgyalások sora következik. ítélet még nincs. A második választás Múlt év decemberében másodszor választ önkormányzatot az ország. Őrtilost fénymásolt cédulák lepik el, az ellenzék jelöltjei állnak a papírosokon. Erre a falu első embere tollat ragad, leírja ő is, kiket szeretne képviselőnek. Ez persze nem törvénytelen, ahogy az sem lett volna az, ha a falu határában — amint azt beszélik — a polgármester kontójára sört osztottak volna a választóknak. Navracsics József magasan nyeri a választást. A jegyző szabadságra megy, meghagyja, hol érhető el, ha szükség van rá. Közben 18-án —jegyző nélküli — alakulóülést tart a testület. Arról döntenek, hogy fegyelmi bizottságot hívnak életre Gócza Tibor ellen. A jegyző táppénzre megy. A képviselők 1995. február 17-én hivatalvesztés fegyelmivel sújtják. Gócza munkaügyi bírósághoz fordul, és októberben jogerősen megnyeri a pert. A polgármester szerint a bíróság csupán formai okokra hivatkozik. A törvényesség őre Am minden marad a régiben: a polgármester nem ismeri el a jegyzőt jegyzőnek, nem kap kulcsot a hivatalhoz, nincs betekintésbe a hatósági ügyintézésbe, nincs aláírási és ellen- jegyzési joga; Gócza a Somogy megyei Közigazgatási Hivatalhoz fordul, ahonnan Lukúcsné Hegedűs Henriette vesz részt egy ülésen. Elmondja, ha a jegyző munkaviszonyát meg akarja szüntetni a testület, akkor bizonyítani kell a szakmai alkalmatlanságát, vagy közös megegyezéssel kell az ügyet elintézni. Titkos, bizalmi szavazást tartanak, ahol öten a jegyző ellen, ketten mellette voksolnak. Egy képviselő tartózkodik. A törvényesség őre nem áll föl, nem érzi magát a munkára alkalmatlannak, dolgozni kíván. November 2-án hirdetés jelenik meg a zalai napilapban: Orti- los jegyzőt keres. A testület erre vonatkozó döntése törvénytelen, ilyen határozatot nem hozhattak volna. Amikor a polgármester erről a témáról beszél, ideges lesz. A munkaügyi bíróságot és a közigazgatási hivatalt egyaránt ostorozza, véleményüket, hozzáállásukat bírálja. őrtilosban a törvény És itt tartunk most. Navracsics József érdekes egyéniség, megítélése roppant eltérő. Sokak szerint öntörvényű polgármester, aki átgázol mindenen, levegőbe veszi a falu népét, „nem néz sem embert, sem Istent”. Mások azt tartják róla, ő a törvény Őrtilosban. Van egy fényképe, profilból látszik, generálisként néz a messzeségbe és majdnem akkora, mint a távolabbi kápolna. „Éppen csak a ló hiányzik alóla”, mondta egy ellenlábasa. Ezek csak vélemények, az viszont tény, hogy a választásokon a polgármester 80 százalékos többséggel ismét befutó lett. Első próbálkozásunk, hogy megszólaltassuk, sikertelen marad, éppen a közigazgatási hivatal szakemberei teszik nála tűvé a polgármesteri irodát. Második, ezúttal megbeszélt találkozónk már sikeres. Kabátban, kalapban ül a hivatalban. — Nem járulok hozzá, hogy rögzítse a beszélgetést, kapcsolja ki, kérem! — mutat a diktafonra, amit „kijjebb már nemigen lehetne kapcsolni”. Fölvetődik a kérdés: olyasmit is mond-e, amit később le kíván tagadni? Elszabadult indulatok A polgármester elővesz egy levelet, amiben korábbi cikkünkre reagál (őrtilos tilosba tévedt, Somogyi Hírlap, november 13.), és amiben kifogásolja, nem hallgattuk meg a véleményét. Ez a levél aznap íródott, amikor már napok óta megpróbáltuk elérni (meghallgatni), és hosszas egyeztetés után végre fogadta munkatársunkat. Aztán egy másik levelet mutat, amiben Gócza Tibor jegyző állítja: ha nem kívánnak vele együtt dolgozni, föláll. — A titkos szavazáson kiderült, hogy a testület nem akarja őt, és ő kijelentette, csak azért is marad. Az említett bizalmi szavazás nem telik minden indulat nélkül. A háromórás maratoni ülés végét kint, az esőben vájja mintegy 15 ember. A polgármester fel- bujtással vádolja a jegyzőt. — Mocskolódtak, köpködtek, egy ember bicskával és boxerrel ugrott nekem. A legádázabb ellenségem fogta le és tuszkolta egy autóba — idézi az eseményeket Navracsics. — Gócza, az a bélyegragasztó fickó szervezte oda a tömeget. — Ott voltam a tömegben, és állíthatom, nem kért meg rá senki. Úgy éreztem, ennyivel tartozom Gócza Tibornak — mondja Tóth Vilmos, volt alpolgármester. A fiatalember ma kertész-vállalkozó. Egy éve a választásokon polgármester-jelölt volt és vesztett. — Ő egy profi politikus, aki tudja, melyik réteget kell megcélozni. Őrtilos elöregedő falu, sok a nyugdíjas, és ő segítette az időseket. Másrészt én nemrég települtem ide a családommal, nem ismernek annyira az emberek. Tóth Vilmos a polgármester szerint Őrtilos „első számú közellensége”, Navracsics ezt a bíróságon állította. Többször le is kommunistázta. Ezt a kifejezést a polgármester szinte kötőszóként használja. — Legfőbb ellenségeim, a falu legfőbb ellenségei a mocskos vadkommunisták. Másrészt, évszázadokra visszamenő családi, (horvát) származásom miatti ellentétről is beszélhetünk. Én egy idegen test vagyok Őrtilosban, mivel az MDF támogatásával indultam a választásokon — mutatja a jelölőcédulát. — Gócza Tibor, mint volt VB-titkár vadkommunista, vagy családi ellenség? — Vadkommunista természetesen. Családi a perpatvar Musztács István képviselő, nyugdíjas erdész azt mondja: a harag haragot szül. — Egy dolgot szeretnék, hogy végre rend és tisztaság legyen a hivatali munkában. Es ha meg akaijuk tudni, milyen az önkormányzat anyagi helyzete, akkor megtudhassuk. Jeszek József képviselő, traktoros másodszor is tagja lett a testületnek. — Többször megfordult a fejemben, hogy lemondok, de mit értem volna el vele? Jött volna még egy „lefizetett” ember, aki úgy táncol, ahogy a Navracsics fütyül neki... Kozma Józsefné képviselő, Őrtilos postása. — Én, aki naponta járom a falut, úgy látom, szépen fejlődtünk a négy év alatt. Ami baj van, az minden a két ember ellenségeskedése miatt van. Azt, hogy a polgármesternek mennyi gazembersége volt, ha volt egyáltalán, nem tudom megítélni — mondja a postás visszafogottan, hiszen éppen egy házban értük utói, nem vagyunk egyedül. Azért megkérdezzük: — A bizalmi szavazás előtt a polgármester állítólag végig járta a képviselőit, órákat töltve el náluk. Önt is megkereste? — Meg, és én azt mondtam neki, nem tudom eldönteni, mitévő legyek — csóválja a fejét. A háziasszony, áld hallotta beszélgetésünket, nem tudja magában tartani a szót. — A Torgyán meg a Dzsoki elbújhat mögötte, úgy forgatja ez a szót. Amúgy meg bár sikkasztotta volna el a maga kis párszázezer forintját, csak ne vette volna levegőbe a falut! Lévák Józsefnél a végeken találjuk. A volt pénzügyi előadó ma munkanélküli, január 31-én közös megegyezéssel hagyta ott a hivatalt. — Nem bírták tovább az idegeim a terrort, ezért elhatároztam, ha újraválasztják a polgár- mestert, akkor otthagyom az állásomat. Én a tanácsi rendszerben pontosságot tanultam, akkor sokkal kisebb hibákért, hiányosságokért, mint amikre Navracsics kényszentett, már fejemre koppintottak volna. De ő mindig fölmondással, fegyelmivel fenyegetett. Múlt év végén nem tudtam zárást csinálni, mert egy 197 ezer forintos összegről nem számolt el időben. Öntörvényű, teljhatalomra törekvő ember, aki bebizonyítja a hazugságot is. Jóska, ne hagyj el! Megkérdeztük Navracsics Józsefet: — Polgármester úr! Ön a törvény őrtilosban? — Micsoda vagyok én? Ne vicceljünk már! — mosolyog. Arcán a szokott magabiztosság. Máskor a felemelt hang, rétori fordulatokkal. — Nem gondolt még a lemondásra? őrtilosban az Ön polgármestersége alatt valahogy nem mennek jól a dolgok.-r- Engem itt marasztalnak, kérem,, Jóska, ne hagyj el minket!”, mondják. Eszem ágában sincs lemondani. Özvegy Jónás Józsefné és Kocsis Istvánné nyugdíjasok. — Egy arany ember az, nem tudjuk, miért bántják. Mindent megtesz a falujáért — dicsérik egymás szavába vágva. Ahhoz, hogy bírósági tárgyalások, általános közigazgatási és számvevőszéki vizsgálatok folynak fent, a hivatal magasságában, nincs hozzáfűznivalójuk. Balassa Tamás — Nagy Jenő Latinovi ts az égben A napokban megint láthat- tuk-hallhattuk Őt. Verseket mondott a 60-as évek hangján. Szép, ifjú diákarccal és feketébe fonódott ezüstös szakállas-bajuszos arccal az akkori jelennek, jövőnek (a mának), az öröklétben gyökerező biztonság erejével. Petőfi, Ady, Karinthy és József Attila szavaival kiáltott ránk, ifjúságunk emberarcú reményeire a József Attilával belakott albérletekben. Kész a leltár, szavaltuk pátosszal, s nem sejtettük, hogy nekünk is játszanunk kell majd a bambát „okos urak közt”... Férfikorunk fektébe fonódott ezüstje, dérütötte eszméink szakállas arcán... Hová lett a dajka cserebogár-dala? — az Ő bűbájos fiúmosolyába költözött mindörökre, és minden behavazott Krisztus kereszt előtt, ha megemeljük a kalapunk mélyen, neki is tisztelgünk immár. Kemény napverésben és zuhogó esőben járkál, vívódik, oldásokkal és kötésekkel a lelkén, s Isten szegénylegényeként bujdosik emlékezetünk csali tjaiban. Az örökkévalóság tabáni hajnalain őt szólítják a rorátéra hívó harangok, s ha a karácsonyi havazásban Huszárikkal találkozik, átölelik egymást; majd Krúdy apa kockás abroszos kocsmaasztalához járulnak. Valahol Szemes táján, a tó fölött Őt hirdeti egy hófehér sirály. Szapudi András Caesar mellett Kleopátra Újra együtt van a történelem leghíresebb szerelmespárjainak egyike: Kleopátra egyiptomi királynő és Julius Caesar. Mellszobrukat a berlini Pergamon múzeumban most először mutatták be együtt kiállításon. Az ókori gyűjtemény újbóli egyesítése során kiállított Kleopátra mellszobor Alexandriából való. Caesar mellszobor Wolf-Dieter Heilmeyer véleménye szerint csak a római hadvezér halála után keletkezett, a Krisztus utáni első században, s Nagy Frigyes uralkodása idején Párizsban vásárolták. Kleopátra az Egyiptomban uralkodó Ptolemaiosz- dinasztia utolsó uralkodója volt; Julius Caesar Krisztus előtt 47-ben ismerte meg Egyiptomban. Kleopátra szeretője lett Caesar életének utolsó éveiben Rómában élt. Kalauz, újévtől szilveszterig Ünneplő kalendárium A karácsonyi „csendes éj” a hajdani Somogybán korántsem volt zajtalan. Csengőzés, ko- lompolás, tülkölés, ostordurrogtatás hallatszott szentestén a falvakban, a Drávától a Balatonig, amely mégsem keltett riadalmat senkiben. Megnyugvást annál inkább, mert lám a gyermek, vagy a pásztor tudja a kötelességét, zajt kelt, hogy messzire űzze a gonoszt. Járt is érte a gazdáktól egy üveg bor, a szakajtóban alma és kalács... Mindezt talán mesélik még az öregek is, azonban biztonsággal megtudható Király Lajos néprajzkutató legújabb könyvéből. A kaposvári főiskola tanára ugyanis a hiedelmvi- lágról szóló könyve után A kalendáriumi jeles napok népszokásai Somogybán című munkát tette legutóbb az olvasó asztalára. A Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola illusztris kiadásában megjelent kötet akár úgy is summázható, hogy ünnepi ajándék az ünnepekről. Erényei, az olvasmányosság, az alaposság dolgában, a szakembernek és az egyszerű olvasónak egyaránt sokat mondó tartalmat tekintve, hasonlóak a hiedelemvilág feldolgozásához. Hasonló a mű „keletkezéstörténete” is, hiszen ez.is hozadéka a szorgalmas nyelvjárásgyűjtő utaknak', a tanítás és kutatás mindennapjainak. Érdemes a figyelemre még a felhasznált kéziratos források jegyzéke is, hogy mennyi pályamunka, szakdolgozat született e tárgyban, nyilván tanári inspirációja nyomán is. „A somogyi néprajzi szakiroda- lomból leszűrt tapasztalatok és a téma iránt megnyilvánuló olvasói érdeklődés indítottak arra az elhatározásra, hogy elkészítsek egy összefoglaló munkát a somogyi jeles napi szokásokról, mely az esztendő rendjében, a nagy ünnepkörök összefüggésében, újévtől szilveszterig mutatja be őket.írja a bevezetőben a szerző. Az összefoglaló munka tehát elkészült, kitűnő „kalendáriumi kalauzt” kaptunk kézbe, amely nemcsak a hagyományok útján igazít el bennünket, hanem okulásunkra is szolgál. Mert a hajdani somogyi magyar, német, délszláv szokásanyag derűjével, áhítatával, életszervező, megtartó erejével, vaskos szókimondásával nem valamiféle kedvtöltő, böngészhető érdekesség, hanem tanulságaival intő is. Ünnepvágyás és ünnepvárás közben azt sugallják az egykorvolt szokások, hogy az ajándékosztásnál mégiscsak többet jelent ha a jeles napok örömében, fényében osztozhatunk. Mert régen is adott, s talán ma is ad(na) erőt a jeltelen mindennapokhoz. T. T. / SilUi.V I -VÍ0S A KALENDÁRIUMI JELES NAPOK NÉPSZOKÁSAI SOMOGYBÁN
