Somogyi Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-12 / 291. szám

1995. december 12., kedd SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 5 Csúcsforgalom Taszáron A C-141-es óriásgép már felszeretéseket is hozott fotó: Lang (Folytatás az 1. oldalról) Az amerikaiak saját telefonköz­pontokat létesítenek, számító- gépes rendszereket telepítenek, de az élelmiszerek nagy részét, az ásványvizet, de még a tábori vécét is eddigi állomáshelyük­ről, Németországból hozzák. A hatalmas szállítógépek muníci­óval megrakva óránként landol­nak a katonai repülőtéren. Robert Hastings százados a Somogyi Hírlapnak elmondta, hogy a repülők — ha az időjárás engedi — ma és holnap is fo­lyamatosan érkeznek. Fedélze­tükön a felszereléseken túl egy hét alatt további ötszáz katona érkezik majd, akik a táborépí­tésben segítenek. A százados szerint még nem tudni ponto­san, hogy az előőrs után a csapa­tok mikor érkeznek Somogyba. Pillanatnyilag csak az tűnik biz­tosnak, hogy többségük vonattal jön majd, hogy három-négy napi felkészülés után Boszniába induljon tovább. Hírek szerint a békefenntar­tók előőrse csütörtökre' várja annak a konténerekből álló tá­bori kórháznak az érkezését, melyet Taszáron szerelnek majd össze. A terep előkészítésére az amerikaiak magyar vállalko­zókkal kötöttek volna szerző­dést, ám nem akadt senki, aki a feltételeiket teljesíteni tudta volna. így a gépek és a szakem­berek Németországból érkeznek .majd a kórház telepítéséhez. A hét végén az első hadianyaggal megrakott kamionok is megér­keztek Kaposvárra. A békefenn­tartók felszerelésének szállítá­sával szintén egy német szállít­mányozási vállalkozást bíztak meg. A teherautók folyamato­san érkeznek, platójukon első­sorban katonai járműveket és más nagyobb gépeket hoznak. Robert Hastings fontosnak tartotta kiemelni, hogy a béke- fenntartók a magyar katonákkal jól együtt tudnak működni. A taszári irányítótoronyban pél­dául vegyes legénység vezényli a repülőgépeket. A reptér amúgy kisebb átala­kítások után megfelel az ameri­kai elvárásoknak, így a tenge­rentúlon rendszerbe áhított harci repülőgépek fogadására is alkalmas. Tegnap mind a kaposvári, mind a taszári laktanyákban megkezdődött az építkezés. Je­lenleg a majdani barakkok he­lyének pontos kimérése folyik. A kaposvári laktanyába terve­zett hétszáz férőhelyes legény­ségi szállás és ezerkétszáz ada­gos konyha építése a tervek sze­rint vállalkozók bevonásával a héten kezdődhet. Ebben a mun­kaügyi központon keresztül to­borzott civileken és a frissen ér­kezett amerikai előőrs is kiveszi a részét. Barna Zsolt A békefenntartók jelenléte előny és hátrány MDF a feladatokról Tegnap késő este a Magyar Demokrata Fórum megyei választmányának vendége volt dr. Kolber István, a megyei közgyűlés elnöke. Egy év eredményeiről beszél­gettünk már-már év végi han­gulatban — mondta dr. Kol­ber István. — Természetesen szót ejtettünk azokról a köte­lező feladatokról is, amelyek meghatározzák munkánkat, s azokról is, amelyek a jövő évi költségvetést „terhelik” meg. Itt elsősorban azokról az in­tézményekről van szó, ame­lyeket a megye visszakapott a városoktól. A választmány kíváncsi volt arra: vajon biz­tattuk-e a városokat az intéz­mények átadására. Arra is, hogy az átadásnak milyen ha­tása lesz. Jó-e ez azoknak, akik a középfokú intézmé­nyekben tanulnak. Az MDF-eseket is élénken foglalkoztatja a somogyi ide­genforgalom helyzete. Köz­tudott, hogy a megye egyik stratégiai ágazatáról van szó, amelynek sikerességét nagy­mértékben meghatározza a balatoni idegenforgalom. Itt is fölvetődött' a kérdés, hogy az elvetett expóhoz társult ren­dezvényeknek mi lesz a sors^. A millecentenárium alkalmá­ból képesek vagyunk-e nívós, közönséget is vonzó rendez­vények szervezésére. Az MDF vezetői elismeréssel szóltak Nemcsók János bala­toni kormánybiztos eddigi munkájáról. Dr. Kolber István, a me­gyei közgyűlés elnöke el­mondta: a választmány tagjai kíváncsiak voltak a békefenn­tartó csapatokat kiszolgáló logisztikai bázis tevékenysé­gével kapcsolatos legújabb információkra. Dr. Kolber István és az MDF vezetői megegyeztek abban, hogy a békefenntartók jelenléte előnyökkel és hátrá­nyokkal is jár. L. J. Kaposvár békefenntartó város lesz Keleti György: Barcs jó eséllyel pályázhat arra, hogy a magyar katonák ellátó bázisa legyen (Folytatás az 1. oldalról) Sikerült megértetni, hogy hiába követeli bárki az előnyt a vá­rosnak vagy a megyének, ha nem tudnak garanciát adni a minőségre, a csomagolásra, a szállítási határidőre, az árra és egyebekre — mondta Keleti György a Somogyi Hírlapnak. — Az amerikaiak olyan szol­gáltatásokat vesznek igénybe, amelyek az amerikai szabvá­nyoknak felelnek meg. Ha ilyen itt nincs, akkor Amerikából vagy Németországból szerzik be azt, amire szükségük van. Megígértem, hogy bármikor, ha arra szükség lesz, konzultáció­kat folytathatunk. Azt viszont kértem, hogy legyenek türe­lemmel és próbálják a sok fenn­tartást — az amerikai katonák érkezése körül — megszün­tetni. Ez hozzájárulhat a lakos­ság és az amerikai katonák kö­zötti jó kapcsolathoz. — Vagyis az a tény, hogy miként vesz részt somogyi gaz­daság az amerikaiak ellátásá­ban, minősíti magát a gazda­ságot is? — Pontosan. Az amerikai beszerzés sokkal szigorúbban bánik az adófizető amerikai ál­lampolgárok minden centjével, mint — sajnos — a mienk. — Polgári szemmel nézve iszonyatos technikát mozgat­nak meg a következő' napok­ban, hetekben. Az éjszaka el­ment az első' szerelvény Kapos­váron keresztül. Van önnek in­formációja arról, hogy miként szervezték meg a szállítást, és mennyire terheli az meg a me­gyét? — Nemcsak polgári, hanem magyar katonai szemmel is iszonyatos» technikát mozgat­nak meg: egy korszerűen fel­szerelt páncélos hadosztályt. Az amerikai fél közvetlenül tárgyalt a Magyar Államvasu­takkal. Ez a szállítás kiváló üz­leti lehetőségeket jelent a vasút számára is. Bizonyíték rá, hogy a szakszervezet például vál­lalta: sztrájk esetén is mennek a katonavonatok.' Ez korrekt megoldás. Egy ilyen sztrájknak ugyanis messze húzódó kato­napolitikai vetülete is lehetne. Több száz katonaszerelvény megy magyar területen úgy, hogy a MÁV menetrendjét nem zavarja. Nem az amerikaiak szabják ugyanis meg, hogy mi­kor jön a szerelvény, hanem a magyar vasút mondja meg, hogy mikor képes ezeket beik­tatni a menetrendbe. Nem is annyira a vasúti szállítással lesznek gondok; az első hatvan napban nagyon jelentős közúti mozgásra lehet számítani, és éppen a közlekedésben részt­vevő magyarok biztonsága ér­dekében lesznek útelzárások, találkoznak konvojokkal. Eb­ben az esetben nagyobb megér­tésre lesz szükség. Számolni kell azzal is, hogy az embargót föloldották és a forgalom ezért is megnövekszik, és ez nekünk jó. Egy ilyen akciónak vannak olyan kedvezőtlen kísérőjelen­ségei is, amelyeket el kell tud­nunk viselni. Ä nagy kérdés az, hogy mit kapunk érte cserébe. Bízom abban, hogy a boszniai békét és azt hiszem, hogy ez mindennél fontosabb. — Azt nem gondolta, hogy mostani látogatása során megnyugtatja a kaposvári és a taszári katonákat, mert jövő­jükről sokféle hír kering? — A kaposvári katonai kerü­letparancsnokság átalakulásá­ban bizonyos változások lesz­nek. Azért fogalmazok ilyen óvatosan, mert szeretném elke­rülni a vádat, hogy a sajtóból tudják meg, mi lesz a sorsuk. A héten Deák János vezérezredes, a honvédség parancsnoka jön Kaposvárra, találkozik az állo­mánnyal és részletesen el­mondja ezeket a változtatáso­kat. Annyit azonban én is el­mondhatok, hogy kedvezőbb lesz az alakulat átalakításának eredménye, mint amilyen lett volna, ha a kiképző, illetve a továbbképző központ jön létre. — Vagyis kevesebb hivatá­sos katonának kell elköltözni vagy leszerelni? — Azt jelenti ez, hogy ked­vezőbb körülmények között maradhatnak azok, akik to­vábbra is velünk maradnak, vagyis partnerek lesznek a had­sereg átalakításában. Ez Ka­posvárra vonatkozik. Taszáron pedig nagyobb megértést kell kémünk a hivatásosoktól, mert nekik áldozatokat kell hozni. Egy részüknél ez azonban na­gyon komoly szakmai fejlődési lehetőséget jelent: a repülés irányításban dolgozóknak mód­juk lesz együttműködni és együtt dolgozni a NATO egyik legjobb légierejének a szakem­bereivel. Az elmúlt hét végén közel két tucat repülőgépet ve­zényeltünk át Taszárról Pápára. A pilótáknak azt kell látni, hogy ha Taszáron maradnak, akkor a repülési lehetőségeik még a gazdasági körülmények korlátáinál is nagyobb mérték­ben szűkülnének. Vagyis érde­kükben történt az átvezénylés. — Sokan úgy fogalmaznak, hogy Taszárból már soha nem lesz ami volt, az amerikai ka­tonák ugyanis átalakítják ezt a repülőteret. — Ha így lesz, annak én na­gyon örülök, mert akkor ez azt jelenti, hogy ebben a középke- let-európai térségben, Taszáron lesz az első NATO-kompatibi- lis repülőtér. Ez azért is rendkí­vül jelentős, mert a NATO lé­gierejének repülőterei köztu­dottan nagyon közel állnak a polgári repüléshez. Vagyis a különböző berendezések és eszközök beszerelésével — amelyeket reményeink szerint a hazautazáskor itt hagynak az amerikaiak' — ez a repülőtér polgári és katonai célokra egy­aránt alkalmas lehet, s az itt szolgálatot teljesítők szakmai színvonala — a már említett okoknál fogva — jóval maga­sabb. — A repülőtér tehát NATO- kompatibilis lesz. A repülőgé­pek is? Köztudott, hogy a MÍG 29-eseket Kecskemétre telepí­tették. Most szó van újabb re­pülőgépek vásárlásáról, had­rendbe állításáról. Lehet, hogy ezek a korszerű, új nyugati gé­pek Taszárra vagy a Dunán­túlra kerülnek? — Nagyon nagy választék nincs, hiszen Kecskemétet a MÍG 29-esek elfoglalják. Ami a további fejlesztéseket illeti, azt gondolom, hogy Taszár előnybe kerül éppen a mostani állapotok miatt. Ez azt jelenti,, hogy ha a korszerűsítés valóban bekövetkezik akkor akár Taszá­ron is történhet a repülőgépvál­tás. Kecskemétre annak idején a MÍG 29-es azért került, mert ott egy egységes típus volt; a MÍG 21-est lehetett velük levál­tani. Itt, Taszáron Szu-22-esek és MÍG 21-esek, míg Pápán a MÍG 23-asok és a MÍG 21-esek vannak. Azt most eldönteni nem lehet, hogy a következő tí­pusváltás melyik repülőteret — Taszárt vagy Pápát — részesíti előnyben. — Pápán vannak a taszári kiskatonák is. A hétvégi eskü­tételen elhangzott: alapkikép­zésük és az állóképességük szenvedett hátrányt ezzel a vál­toztatással. — őszintén mondom: nem a hivatásos katonákkal szemben, hanem a sorkatonák érdekében vagyok sorkatona-párti, és eb­ben az esetben nem tartom ezt a helyzetet katasztrofálisnak. Azt gondolom, hogy az egyéves sorkatonai szolgálati időt Pápán' is ki lehet bírni, hiszen hasonló fegyvernemnél szolgálnak. Azt is, hogy ha a körülmények vál­tozása indokolja, ezt akkor ne­kik el kell fogadniuk. Nem ke­rülnek rosszabb körülmények közé, csak aki esetleg Kapos­várról vonult be, az távolabb kerül. Nem katasztrofálisan nagy ez a távolság. Az áthelye­zéseket minősítő megjegyzé­seknél mindig a hivatásos kato­nák hangját szeretném először hallani, hiszen ők a kerülnek a családjuktól távolabb. A sorka­tonáknak meg kell érteni ezt a szituációt. Azt azért elárulom, hogy az év végén bizonyos anyagi elismerésekkel szeret­ném kifejezni a köszönetemet azoknak a sorkatonáknak is, akik most ebben a taszári átala­kításban fizikailag is nagy munkát végeznek. Az, hogy egy részük most lakóhelyétől nagyobb távolságra került, in­dokolt, és nem velük szembeni rosszindulatú lépés; az objektív körülmények hozták létre ezt a helyzetet. — Kaposvárt és Taszárt az amerikai katonák érkezéséről szóló hír is eléggé fólbolygatta. Azóta a hírből tény lett, itt vannak. Mit profitálhat ebből Kaposvár? — A parlament két héttel ez­előtt hozta meg a határozatát. Az azt megelőző hetekben Ka­posvár is azért harcolt, amiért Baja, Pécs és más városok. Vagyis, hogy ide kerüljenek a békefenntartók. Azt hiszem, akkor sokkal reálisabban mér­ték föl az ezzel együtt járó elő­nyöket. Az utóbbi napokban és hetekben — talán az országos sajtó jóvoltából is — itt inkább az ördög falra festése került előtérbe. Véleményem szerint ez azért csillapodik, és kialakul egy normális helyzet. Sokan azt mondják: legelső hozadéka en­nek az, hogy Kaposvárt meg­ismerte a világ. Azt gondolom, hogy ez tényleg így van. A má­sik előnye, hogy Kaposvár le­hetőséget kap arra, hogy mun­kaerőt adjon egy ilyen hatalmas bázis kiépítéséhez. Ha a kétezer embert, aki dolgozni is akar, meg lehet találni Kaposváron vagy Kaposvár közvetlen köze­lében, ez azt is jelenti, hogy kétezer családnál az anyagi gondok megoldódhatnak. Az amerikaiak ígérete szerint'— és én ezt el tudom fogadni — a megyei átlagnál kétszer maga­sabb fizetést ígérnek a résztve­vőknek. Ez természetesen azzal is jár, hogy a városi önkor­mányzat vagy a környező tele­pülések önkormányzatai bizo­nyos segélyek — többek között jövedelempótló támogatás — kifizetésétől mentesülnek és ezt a pénzt másra tudják fordítani. Ha a polgárok munkához jut­nak, akkor a személyi jövede­lemadó visszatérítése tovább növeli bevételüket. Már most tapasztaljuk, hogy megteltek a szállodák, s ennek is megvan a maga önkormányzati haszna, Végezetül: megfordul itt húszezer amerikai katona, akik közül vissza fognak előbb vagy utóbb térni többen is: esetleg ide hozzák a családot, akkor, amikor Európába járnak, hogy megmutassák, hol szolgáltak. Azt is szeretném elmondani, hogy az amerikai katonák évek óta szolgálnak a saját országuk határán kívül például Németor­szágban. A német polgároknak nem voltak aggályaik, sőt a polgármester cáfolta azokat a feltételezéseket, amelyek itt megfogalmazódtak. Az is tény, hogy az amerikai katona — mint az amerikai polgár — másként él, de ez nem a kultu- rálatlanságában, hanem egy gazdagabb, igényesebb — nem is európai, hanem amerikai életformában — nyilvánul meg. Azt is tudni kell, hogy az ame­rikai hadsereg rendkívüli mó­don vigyáz arra, hogy az Ame­rikai Egyesült Államokról és annak polgárairól kialakult ké­pet ne rontsák el a katonák. Vagyis a súlyosabb fegyelem­sértőt bizony visszaküldik az Egyesült Államokba. Nem szu­persztárokat küldenek az ame­rikaiak, hanem normális embe­reket, s nekik is fontos, hogy a lakossággal normális kapcsola­tot alakítsanak ki, mert itt fog élnek egy évig. Mást jelent el­lenséges környezetben élni és megint mást barátok, ismerősök között. Nekik létérdekük az, hogy ezt a légkört alakítsák ki itt Kaposváron és Taszáron. — Politikusként, volt kato­naként milyennek ítéli meg a boszniai béke kilátásait? — Soha olyan esélye még nem volt még a békének, mint most, mert a békekötést mind a három fél elfogadta. Reménye­ink szerint' 14-én Párizsban alá­írják a békeszerződést, amely­hez társulni fog a Biztonsági Tanács határozata az IFOR- erők mandátumáról egy eszten­dőre. Meg kell ragadni a nagy lehetőséget, hiszen ilyen még nem volt a háború öt esztendeje alatt, hogy minden szembenálló fél akarja ezt. Tudom, hogy Boszniában nem mindenki fo­gadja ezt el. Ezért kell katonai erőt is a térségbe küldeni. Szá­momra azonban biztató, hogy hat hónap elteltével közigazga­tási választások lesznek, amely lehetőséget ad arra, hogy a ka­tonai erőket fokozatosan kivon­ják és átadják a terepet a polgári közigazgatásnak. — Boszniába magyar kato­nák is mennek. Ellátásukat miként szervezik? — Ellátásuk megszervezésé­ben számítunk Somogy me­gyére, hiszen legeredménye­sebben egy határközeli bázisról lehet ezt megtenni. Horvátor­szági telephelyük Barcshoz van a legközelebb. Ez^a város tehát jó eséllyel pályázhat. A köve­telményeket ugyanúgy akarjuk megfogalmazni, ahogyan az amerikaiak teszik, csak nem amerikai, hanem magyar szab­vány szerint. S még valamit: várjuk továbbra is a magyar ka­tonák jelentkezését. Jó volna minél több szerbhorvát nyelvet is beszélő magyar katonát kül­deni Boszniába a magyar fel­adat teljesítéséhez. — Köszönjük az interjút. Kercza Imre - Lengyel János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents