Somogyi Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-06 / 260. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP OKTATÁS 1995. november 6., hétfő \ Megszületett a nat: indul a felkészülés Evek óta tartó vita után megszületett a nemzeti alaptanterv (nat), és módosították az 1993-as közoktatási törvényt. A tör­vény megerősíti a 8 osztályos általános iskolai és a 4 osztályos középiskolai rendszert, mely jelenleg is uralkodó hazánkban. De lehetőséget ad különböző, más iskolatípusok létrehozásra, működtetésére, így a 8 vagy 6 osztályos gimnáziumra. A most már végleges nat is rög­zíti, hogy a hazai közoktatás 12/13/ iskolai évfolyamán belül a tankötelezettség tíz évfolya­mára állapítja meg az anyagot és a közös követelményeket, s min­den iskolatípusban kötelezőt. A továbbtanulás A nat 1. fejezete kimondja, hogy az egységes követelmények tel­jesítéséhez a törvényes órakeret 50-70 százaléka elegendő. Ezzel lehetővé válik kiegészítő anya­gok és követelmények meghatá­rozása. Ezt úgy kell érteni, hogy lesz iskola, ahol a tanítási anyag­nak csak a felét teszik ki a nát­hán szereplők, a másik felét a helyben dolgozó pedagógusok határozzák meg. Lesz iskola, ahol csak 30 százaléknyi kiegé­szítő anyaggal dolgoznak, de előfordulhat olyan is, ahol a tel­jes törvényes órakeret rámegy a kötelezők feldolgozására. Kétségtelen, hogy így a peda­gógusok alkotómunkája szinte határtalan lehet, s értékesnek lát­szik az a sokszínűség, amely így kialakul az iskoláinkban. Egyet­len nem aprócska kérdés: mi lesz így a gyermekekkel, akik jelen­tősen eltérő anyaggal, követel­ményekkel dolgozó iskolákba kerülnek? Hogyan alakul sokuk esetében a továbbtanulás, az eh­hez a joghoz szükséges esély- egyenlőség már a középiskolába kerülésnél, de főleg egyetemi, főiskolai továbbtanulás esetén? A hivatalos válasz a nat-ban, hogy ezt megoldja a 16 éves korban, a 10 évfolyam elvégzése után teendő záróvizsga, az alap- műveltségi vizsga. Erre a vizs­gára készíti fel ugyanis az iskola a gyermeket, a kétéves fejlesztési ciklusok végén teljesítendő rész­letes követelmények „bevasalá- sával”. Tantervkészítés A nat-ban leírtak alapján a má­sik jelentős változás: az iskola önálló a tantervkészítésben. A nat nemcsak megengedi a kü­lönböző tantervi változatok, tankönyvek, illetve az iskolai pedagógiai programok és helyi tantervek készítését, hanem ezeket a tartalmi szabályozás elengedhetetlen részeként ke­zeli. Vagyis ott helyben döntik el a programot, tantervet, s ha­tározzák meg, hogy milyen tan­tárgyakat tanítanak, heti hány órában, melyik tárgyat melyik osztályban, akár hagyományos iskolai tantárgyként, akár új . tárgyként, tantárgyi együttes­ben. Döntenek a kiegészítő anyagokról, a módszerekről, a haladási sebességről, szóval sok mindenről. Ez valóban óriási előrelépés, a régi pedagógiai gondolko­dásmód megszüntetése, az al­kotómunkára sokkal gazdagabb lehetőségek megvalósítása te­rén. Két kérdés kívánkozik csupán ide. Az egyik: felkészül­tek-e erre a nagyon szép, de ir­datlanul nehéz alkotómunkára a pedagógusok és milyen mér­tékben? A nat a következő megoldást is javasolja: „a helyi tantervet az iskolák pedagógusi a nat-on alapuló kész tantervek, tantárgyi programok átvétele, adaptálása útján vagy önállóan állítják össze”. A másik kérdés: az így ezer­színűvé váló iskolai világból hogyan alakulhat a továbbtanu­lás sorsa, már a középfokú isko­lákban, de főleg egyetemre-fő- iskolára jelentkezéskor? Hiszen nemcsak a tanított anyag mennyisége, hanem a feldolgo­zás és értékelés módja, a fej­lesztés gyakorlata, az ezeket al­kalmazó pedagógusok szemé­lyes hatásai is jelentősek. Ho­gyan alakulhat ezek után az át­lépés egyik iskolából másikba, vagy pláne más iskolatípusba? A legtöbbet vitatott kérdés a nat rendszere és a jelen magyar is­kolaszerkezet viszonya volt. A nat tudósai eddig is hang­súlyozták, hogy a nat a tartal­mat szabályozza azt, hogy mit kell és lehet tanítani, milyen követelményeket kell minden iskolatípusban támasztani, s mi­lyen vizsga zárja a kötelező is­koláztatást a 16 éves korban. A három év Most már a közoktatási törvény is rögzíti és a nat is hangsú­lyozza a 8 osztályos általános és a 4 osztályos középiskola meglé­tét, további fennmaradását. Azt, hogy a nat a két évenként megál­lapított részletes követelmény- rendszerével alkalmazkodik a jelen iskolarendszerhez. És mi lesz. azokkal a tanulók­kal, akik a 8 általános elvégzése után nem kerülnek be egyetlen középiskolába vagy szakmun­kásképzőbe sem? Ők hol, ho­gyan tesznek eleget a 16 éves korig tartó tankötelezettségünk­nek? Hol, hogyan teszik le az úgynevezett alapműveltségi vizsgát? A másik kérdés: mi lesz egyes 8 osztályos általános is­kolákkal, ha tőlük a 4. osztály elvégzése után elviszi a diákok egy részét a 8 éves gimnázium, vagy a 6. elvégzése után a 6 éves középiskola? Kezdődik hát a 3 éves felkészülési munka a nat-ban megfogalmazott kor­szakos jelentőségű célok és fel­adatok kimunkálására. Dr. Szeléndi Gábor Hogyan tovább, NAT-szerűen A döntés megszületett, a Nemzeti alaptanterv megíté­lését ha ritkábban is, változat­lanul heves, főként politikai ellenvélemények kísérik. Mi a helyzet ott, ahol szellemét, követelményeit alapul véve iskolai programokra, tanter­vekre kell átváltani? Fekete Józsefe megyei pedagó­giai intézet igazgatója úgy ta­pasztalja, hogy a döntéselőké­szítés fázisában a Somogybán is tapasztalható „NAT-csendet” a közoktatási intézményveze­tők részéről most egyre tevéke­nyebb érdeklődés kíséri. Nem valamiféle hirtelen nekibuzdu­lásról van szó természete­sen,inkább annak belátásáról, hogy az iskolákra szabott prog­ramokkal jobb előbb elké­szülni, jobb a fenntartó önkor­mányzatokat mielőbb döntési helyzetbe hozni, hogy a válto­zás feltételei biztosíthatóak le­gyenek. A financiális háttér rendbetétele igazán a kényszerítő erő, ugyanis az alaptanterv bevezeté­sének határideje három év. Hogy ki hogyan, mikor és merre „lép” arról elsősorban a fenntar­tójának tartozik számadással. Somogybán vannak tehát akik máris indítják a munkát és vannak akik indítanák, de ehhez módszertani segítséget is vár­nak. A megyei pedagógiai inté­zet fontos feladata a felkészítés szervezése: még e hónapban az intézményvezetőkkel, aztán az önkormányzatokkal vitatják meg a teendőket, ezt követik majd a műveltségköröket, tan­tárgycsoportokat szemrevéte­lező felkészítések. Az adottsá­gok viszont a megyében is any- nyira eltérőek településenként és iskolatípusonként, hogy aligha „tudható le” a feladat csupán összmegyei fórumokkal. Sokkal fontosabb a tevékeny helyi-in­tézményi közreműködés. Le­het,hogy meglepő, de oly sok a változás az oktatást érintő jogi­igazgatási kérdésékben is, hogy erre még a szakértőknek is fel kell készülniük. Somogyból öten vesznek részt a művelődési tárca által szorgalmazott és fi­nanszírozott központi tovább­képzésen, hogy aztán ők folytas­sák mielőbb a megyei szaktaná­csadók további felkészítésével. Elmondta Fekete József azt is, hogy a dokumentumok adaptá­lásához központilag már készül­tek és készülnek úgynevezett mintaprogramok, tanterv-variá- ciók, feladatbankok melyekhez néhány ezer forintos önköltségi áron hozzájuthatnak a pedagó­giai intézetben. Sőt a választék még ennél is szélesebb, mert bármely pedagógus készíthet és eladhat — természetesen szakér­tői bírálat szerint megítélt — pedagógiai, szaktárgyi progra­mokat. Nem volt alaptalan tehát . az az előzetes vélekedés, hogy a NAT nyomán a tantervpiac is létrejön és a „kínálat-kereslet” itt is működik. Hogy mindez miből, s a szellemi tőkék alapján milyen értékek cseréje való­sulhat) meg, arról megoszlanak a vélemények. Előzetes értékíté­letre a megyei pedagógiai inté­zet igazgatója sem vállalkozha­tott. Miként arra sem könnyű fe­leletet adni, hogy az az intéz­mény amely saját szakmai ere­jére épít az új dokumentumok kialakításában, képes lesz-e a honorálni majd az ezzel járó többletmunkát. Annyi bizonyos, hogy mi­közben a somogyi intézmé­nyekben is megkezdődik az alaptantervi alapozás, sok kér­dés - kérdés marad. Mert kérdés, hogy az új program szerinti munkához mikor és miként iga­zodik a pedagógusképzés? A testre „szabás” mintái lehetnek bármily szépek, akkor is egy- egy intézmény tantestületének összetétele, képessége szabja meg az „új ruha” viseletét. A vizsgakövetelmények adott szintje s az intézmények külön­bözősége milyen irányban nivel­lál majd? Nem beszélve arról, hogy az alapozásnak milyen szakmai ösztönző ereje lesz most, amikor a „fagyott” bérezés, az óraszám­növelés és az elbocsátások nyo­mán tartóssá vált a pedagógusok rosszkedvének „tele”? Annyi bi­zonyos, hogy akár piacon vett, akár saját erőből megalkotott programok születnek is, a legna­gyobb tét továbbra is az lesz, hogy mire futja a fenntartó szán­déka és bukszája szerint. T. T. A tanácsadó iskolaszék Itt a verseny szele Két éve alakultak meg az iskolaszékek. A hármas ér­dekegyeztetés fórumának létrehozását tanácstalan­sággal vegyes várakozás előzte meg. A pedagógusok akkor úgy érezték, hogy még egy ellen­őrző szervet kapnak olyat, amely hozzáértést mímelve szól majd bele munkájukba. Az igazgatókat kötötte a tör­vény, tehát kötelező feladat­nak tekintették. A szülőknek volt a legkevesebb informáci­ójuk, ezért voltak közömbö­sek az új intézmény iránt. Senkinek nem lehet szemére vetni a bizonytalanságot, hi­szen az utolsó iskolaszékek a háború előtt működtek. A fél évszázad alatt az iskolarend­szer is megváltozott. — Az 1993-as törvénynek az iskolaszéki részét korainak tartottam, mert nem maga a gyakorlat kényszerítette ki — emlékezik Gulyás Mihály a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium igazgatója. Mellette szólt, hogy a rend­szerváltás utáni demokratikus fejlődésnek természetes része a társadalmi kontroll. He­lyénvaló, ha a használó hozzá akar szólni az oktatáshoz. A közvetlenebb kapcsolat szá­munkra is lehetőséget ad arra, hogy megnyerjük a szülőt az iskola programjának, nevelési célkitűzéseinek. Az iskola nem úgy őrizheti meg önálló­ságát, ha elzárkózik a külvi­lágtól, s falat emel a szülők elé. Az autonómia feltétele a nyíltság, a valóság hű bemuta­tása, a partneri viszony.. Minden alkalommal 16 meghívót postáznak a Mun- kácsyban, mert a képzési sok­színűség miatt a nagyobb lét­szám mellett döntöttek. Mű­ködik itt hat és négy osztályos gimnázium, szakközépiskola, van többek között nyelvi, humán és idegenforgalmi ta­gozat, világbanki program. Igyekeztek minden terület képviseletét megoldani, s a diákönkormányzat képviselő­jét is hívják. — A szülőktől indult a ja­vaslat, hogy ne egyetlen diák üljön közöttünk, ezért szíve­sen vesszük, ha többen érdek­lődnek. Bátrabban hozzászól­nak, s legalább látják, miként képviselik érdekeiket a felnőt­tek. Bár még az útkeresés idő­szakában vagyunk, én hasz­nosnak tartom az iskolaszé­ket, mert tagjai másfajta szemléletet képviselnek, mint mi a pedagógusok. Olyan emberek akik saját területü­kön sikeresek, józan, gyakor­latias, modern gondolkodá­súak. A beszélgetések, viták során új nézőpontból láttatják a helyzetet. Az iskolának pi­aci körülmények között kell eligazodnia, a továbblépésben segíthetnek ezek a gazdasági, jogi, intézményi szakembe­rek. Dr. Somoskövi Gábor a szülőket képviseli. Ő az isko­laszék elnöke is. — Véletlenül sem akarunk a pedagógusoknál szakértőb­bek lenni, amikor megtárgyal­juk a költségvetést, a munka- programot vagy a házirendet. Nem a célokon vitatkozunk, hanem azok elérésű módjait vetjük össze. Az iskolaszék­nek az igazgató tanácsadó tes­tületéként kellene működni, mely információival segíti meghatározni az intézmény stratégiai célkitűzéseit. A benne helyet foglalók nagy­részt gazdasági területen, a versenyszférában dolgoznak. Sok nézőpont ütközik, de mi a munkánk során megszoktuk, hogy csak az értelmes komp­romisszumok viszik előre az ügyet. Sokszor rá tudunk mu­tatni olyan dolgokra, melyre a pedagógus nem is gondolt, mert viszonylag zárt közös­ségben élnek. Az ésszerű vé­leményeket elfogadják, s beé­pítik az intézmény működé­sébe. Valamilyen módon va­lamennyien kötődünk az isko­lához, tehát csakis a hasznát akarjuk. Bízom benne, hogy a másfajta szemlélet segít min­dig megújulni, s talpon ma­radni a versenyben. Izményi Éva Kis kutatók szakköre Általános iskolai képzés keretei között nem túl gyakori szakkör működik az iharosberényi Kör­zeti Általános és Zeneiskolá­ban. Ez részint annak köszön­hető, tudtuk meg Záborszky András iskolaigazgatótól, hogy az intézmény tagja az európai savaseső- és ózonprogramnak, és ez bizonyos megfigyelések­ben rendszerességet követel. A diákok egy dohányleveles tesz­tet végeznek el időről-időre, amivel megbízható eredmé­nyeket kapnak az ózonpajzs vastagságának állapotáról. Mé­rik továbbá egy speciális mű­szerrel a háttérsugárzást is. Segítség nélkül nehéz kitömi a drog csapdájából P álmainé úgy beszél a drogról, mintha az valaki lenne: az elsőt in­gyen kapod, a másodikkal már az életeddel játszol. Nem mondhatsz ne­met, mert a kereskedő gyanakodni kezd, talán besúgó vagy? Ott állsz a rendőrség és közte. Ha újból elfogadod olyanná tesz, amit a társadalom nem fogad el. Először a drog elveszi a barátodat, nincs szükséged partnerre, mert ott van neked helyette. És állandóan pénzt kell szerez­ned, hogy megkapd. Aztán már dol­gozni sincs időd, elveszi a munkahe­lyed, rájössz, hogy nem kell szeretet, család és elveszi a személyiségedet, az egészségedet. Mindig kell a drog. Észre sem veszed a csapdát, testileg tisztává válhatsz, de lelkileg nem. — A drogkereskedőtől nem tudunk elvenni semmit, csak az ügyfeleket. Azt akaijuk, hogy te dönts. Tudj nemet mondani az első alkalommal. Már az első alkalommal az életeddel játszol ­mondja Rebeka a bogiári szakközépis­kolában. A hiányos név hiányzó másfél évet takar. A szimpatikus szociális munkás ennyit veszített fiatal életéből az álságos barát kelepcéje miatt. Az „S.O.S. Egyesület a szenvedélybetege­kért” a következő hetekben drog-elle­nes körutat szervez a Balaton déli part­ján, hogy valamennyi középiskolás megismerkedjen a leselkedő veszéllyel. Vannak legális drogok, amelyeknek van fogyasztási kultúrája, mint a tea, a kávé, a cigaretta, az alkohol. A társada­lom ezeket elfogadja. Az LSD, XTC, hasis fogyasztása már bűnüldözési kate­gória. Ki hinné, hogy a KERMI enge­déllyel forgalmazott energia italok, ame­lyek ugye szárnyakat adnak, ugyanolyan függőséget okoznak, mint a drogok. Re­beka ismerőse már nem tud létezni a napi négy-öt adag nélkül. Ha reggel nem jut hozzá remeg keze-lába. Magyarországon ma az XTC vezet, diszkó-tablettaként ismerik, és itt van­nak az LDS-s bélyegek, a marihuána és kenderszármazékok. Valaha kezdődött a mákteával, a szipuval és a gyógyszer­alkohol fogyasztással. Az ópiátok közül az ópium már szintén bent van az or­szágban. A hazai mákültetvények közül itién egyetlen sem maradt metszetle- nül(!) Az álomszerű állapotot hozó hasis a legdurvább szer. A stimulánsok éppen ellenkezőleg, izgatják az idegrendszert: felgyorsítja a szervezetet, és ellenőrizhe­tetlen agresszivitást vált ki a kokain, vagy a kokapaszta, amit éppen ezért a prostituáltak használnak előszeretettel. Az XTC, MDMA, MDA csokigolyó­ként, sportdoppingként bukkannak fel a diszkókban. Két tabletta halálos lehet. Egy fiú, akit iszonyatos szomjúság gyö­tört 15 liter vizet ivott meg, s egyszerűen szétrobbant a szervezete. A halucinogén LSD-s bélyegek kö­zött van olyan, aminek az érintése is hat. Ezek hozzák az álomutazásokat, de Re­beka semmi kétséget nem hagy afelől, hogy rövidesen jönnek a horror-utazá­sok is. Nem lehet megszabadulni tőlük. A legalattomosabb az, hogy megtapad az érfalon, és akár fél év múlva is újra hat. Egy férfi súlyos balesetet szenve­dett, mert bikát halucinált az útra. Egyébként az LSD-t növényvédőszer kísérletek közben fedezték fel, amikor megrepedt a kémcső, aztán egy amerikai pszichiáter Istent akarta megmutatni vele... R ebeka őszinte: nem a drogokról szerzett ismereteit akarja fitog­tatni, hiszen vannak zenészek, akik a csodálatos utazásokról, elszállá- sokról énekelnek. Azt sosem teszik hozzá, megengedhetik maguknak, hogy fél évente lecseréljék a vérüket. Kántor Mihály is azt mondja, azért jöttem, mert szeretlek titeket. Szabad emberek vagy­tok -jól döntsetek: — Gyógyszert szedtem alkohollal, amikor elhagyott a barátnőm. Egyetemre jártam, jól sportoltam, jó családi és anyagi körülmények között éltem. Két év múlva egy gyümölcstárolóban lak­tam. A hajnali iszonyatos kínok marad­tak, meg a félelem és a bűntudat. Egy idő után a BKV bérlet kiváltásához is innom kellett. Elvonókúrákra jártam, orvosok, pszichiáterek foglalkoztak velem. 33 zá­rójelentésem van, néhány szerint már nem szabadna élnem. Egy alkalommal bezuhantam egy gyógyszertár ablakán, betörtem a szomszédos közértbe is. Tíz év után azt gondoltam, nincs más válasz­tásom, öngyilkos leszek. A Dunába akar­tam vetni magam. A buszon megszólított egy fiú, miért vagyok olyan szomorú. Azt mondtam, levágom a buszról. Erre ő: mielőtt megteszed gyere velem. Isten- tiszteletre hívott. Ma egészséges vagyok, négy gyermeket nevelek. Gáldonyi Magdolna <

Next

/
Thumbnails
Contents