Somogyi Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-29 / 280. szám
1995. november 29., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Idősek napja Mérőben Sokáig emlegetik Kaposmérő- ben a közelmúltban megrendezett idősek napját. Mint Hajszán Tibor polgármestertől megtudtuk, az ötletet épp a hiány adta: a községben a nagyobb cégek megszűntek, nyugdíjasaikról nincs ki gondoskodjon. Ezzel szemben az önkormányzat megnyugtatóan zárja az évet, s valamit nyújtani is akartak a csaknem félezer időskorúnak. Közülük háromszázan fogadták el a tornaterembe szóló meghívást, ahol a település óvodásai, iskolásai adtak műsort, sőt bemutatkozott a kaposvári Szigetvári utcai idősek klubja is. A napközis konyha dolgozói a szabadnapjukat áldozták a sütésre, a helybeli vállalkozók, kereskedők, vendéglátósok pedig a tombola tárgyait adták össze. Igazi közösségi vállalkozás volt ez, s a polgármester jóleső érzéssel nyugtázta, mire képes a falu. A képviselők nemcsak megszavazták a 300 ezer forintot, hanem részt is vettek az ünnepségen. Kaposmérő valamennyi idős embere ötszáz-ötszáz forintos vásárlási utalványt kapott. Ha az összeg nem is jelentős, a gesztus példaértékű. A helybéliek azt vallják, csak akkor tervezhetik a jövőt, ha megbecsülik a múltat. I. E. A batéi határból is eltűnt a birka Hitelre várnak a gazdák Hét település — Kaposkeresz- túr, Baté, Csorna, Kisgyalán, Gölle, Biissü és Kazsok — gazdajegyzője Gulyás István. Az Agrárkamarán belül létesült posztján a nyár közepe óta tevékenykedik. Feladata a gazdák szektorsemleges segítése. Tud-e tenni értük valamit? A gazdajegyző helyben segít a rászorulónak — Hogy ne kelljen annyit utazniuk a termelőknek —1 főleg az állami támogatásokkal kapcsolatban —, helybe megyünk, és ott segítünk — mondta. — Kitöltjük a nyomtatványokat, elmegyünk az adóhivatalba, majd a városban elintézzük az ügyeiket. Saját kocsimmal utazom, de ha elromlik, busszal teszem meg az utat. A kamarától alapfizetést és kilométertérítést is kapunk. Némelyik önkormányzat ezt még megtoldja egy kis segítséggel, ám itt, a környéken erre egyik sem képes. — Elsősorban a támogatásokban várható jogszabályváltozás. A tervezet szerint kamarai tagnak kell lenni a kistermelőnek, hogy igénybe vehesse a segítséget. Miként fogadják ezt a gazdák? • — Nem nagyon örülnek a tervnek. Azt azonban tudni kell, hogy a kamarák csak július elsejével alakultak meg, s még nem körvonalazódott teljesen a rendszerük. A kamara célja az, hogy a térségben segítse a kistermelőket és felvállalja a gondjaikat. — A különböző tulajdon- formák — szövetkezeti, hazai és külföldi magántulajdon — miként élnek egymás mellett? — Kisgyalánban, Taszáron, Fonóban is jelentős a külföldi tulajdonban levő földterület. Kisgyalánban a földeknek csaknem a fele idegen tulajdonba került. Akinek egy-két hektár földje volt, az nem merte kivenni — leginkább a tőke és a gépek hiánya miatt —, s bent hagyta, bérbe adta. — A bérbe adott földeknek gazdája-e a bérlő? Gondoskodik termőerejének pótlásáról? — A szerződéseket legalább öt évre kell kötni. A bérlőnek tehát érdeke, hogy a föld megtartsa a termőerejét, hiszen pár évig neki terem és nem mindegy, hogy milyen minőségben. Ennek ellenőrzése azonban nem tartozik a feladataink közé. — A géppark legtöbb helyen elavult. — Itt, a környéken csak az osztráknak vannak jó Johnson gépei. Jövőre azonban indul egy pályázat, s ha megfelelünk az előírásoknak, tavasszal talán fölújíthatjuk a gépparkot. — Baté híres birkatenyésztő település volt. — Amióta a juhászunk tragikus körülmények között elhunyt, eltűnt a birka is. Néhány szarvasmarha és sertés maradt. A birkának egyre jobb piaca van. Tőke kellene az állomány pótlására. — A szövetkezet? — Batéban még létezik, de gyönge lábakon áll. Nincs hitele. Anélkül pedig nem áll talpra. Várnai Ágnes A falusi turizmusból még nem lehet megélni Kadarkúti vendégfogadók Elégedett az idén a kadarkúti gazda FOTO: KIRÁLY J. BÉLA — Ezzel az évvel elégedett vagyok — mondta a kadarkúti Radák Tibor, aki néhány éve szegődött a falusi turizmus szolgálatába. — Szinte egész nyáron vendégeket fogadtunk. Közülük több család évről évre visz- szatér hozzánk. A vendégék — magyarok és külföldiek —jól érzik magukat a Radák-portán. A gazda megmutatja nekik a bányai üdülőfalut, a hencsei golfpályát, elviszi őket a mikei parkerődbe, a bőszénfai meseszállóba; mindenhova, amire büszke lehet e vidék. S amíg bebarangolják a környéket, Piroska a felesége, süt-főz. A vendégek gyakran rendelnek hagyományos népi ételeket: a pihenés ideje alatt nem mindegyik törődik a kalóriával. Radák Tibor azt vallja: a falusi turizmusból még nem lehet megélni, de jó jövedelemkiegészítő. Feleségével úgy döntöttek: továbbra is fogadják a vendégeket. Mindenben a kedvüket keresik; a szíves látás sohasem terhet, hanem örömöt jelent nekik. Ugyanis az őszinte szót és mosolyt érzi meg legelőbb az, aki náluk szeretne néhány napot vagy hetet tölteni. Ez idő alatt barátság szövődik, s nem ritka, hogy a német vendégek hívják meg őket otthonukba. Radák Tibor egyébként ezermester. Ottjártunkkor a szomszéd háznál — amit egy budapesti házaspár vett meg — irányította az építkezést. S nemcsak ehhez ért. Antik bútorokat restaurál, gyógynövényeket szed, s egy ideig természetgyógyászként kereste a kenyerét. Szereti a szép, régi tárgyakat; mindet nagy becsben tartja a lakásban. Most az öntöttvas kályhákba habarodott bele... Lőrincz Sándor Olcsó árut keres a szennai asszonynép Arokparti kereskedő Reggel nyolckor kipakol a szennai árokpartra, és várja a vásárlókat. Kötény, harisnya, zokni, micisapka a kínálata. Piackutatásra nincs szüksége: tudja anélkül is, hogy a vásárlóközönsége falusi háziasszony, s olyasmit kell ajánlania, amit megvesznek, ami hasznos, és persze gyakran van rá szükség a háznál. Olcsónak kell lennie, hiszen nem teng túl falun sem a vásárlóerő. Mester József mindezt tudja a szennai árokparton, ezért kicsi „vándorüzlete” előtt gyakorta megállnak a boltba siető emberek. A 76 éves férfi vérbeli kereskedő. — A nyugdíjamat egészítem ki ezzel a néhány fillérrel — mondja, azt gyanítva talán, hogy az adóhivataltól jöttem. — Egy hónapban egyszer-kétszer pakolok csak ki, ide a bolt közelébe. Aki a boltba megy, elsétál mellettem, és többnyire megnézi, hogy mit hoztam. Most azonban sietnek: minél előbb be, a melegbe. A népek, ha tehetnék, orrukat sem dugnák ki, olyan cudar ez az idő. Megkérte a háziakat, hogy ide telepedhessen. Megengedték — miért is ne? — Nem fontom én senkinek a boltját; ez az utcai kiskereskedés nem vetekszik senkiével. Ráadásul most alig van forgalom. Én is majd megfagyok ebben a hidegben; nem is maradok kint sokáig. Öreg vagyok én már, nem bírok annyit, mint egy fiatal. Hogy muszáj-e? Ismerve a nyugdíjak nagyságát, nem kétséges. S hogy miért épp kereskedelem? — A nagyapám is kereskedett, én is csak ehhez értek — mondja Mester József. — Ismernek már engem. Ha itt a Józsi bácsi, mindig megnézik, hogy mit hoztam... Nagy László Kutas is vett egy pécsi szállást A kutasi képviselő-testület — sok más somogy megyei települési önkormányzathoz hasonlóan — úgy döntött, hogy kétszázezer forintért egy férőhelyet vásárol a pécsi Universi- tasban. így megoldódott egy helybéli egyetemista kollégiumi elhelyezése. Az önkormányzat egyébként azt tervezi, hogy a Somogyért Egyesület kezdeményezte, ösztöndíj-támogatási akcióba is belép. Bővítenék az üzemet Böhönyén Alig egy hónapja avatták a Halm Bt. elektronikai üzemét Böhönye határában, de a társaság vezetői már a bővítésén gondolkodnak. Jóval nagyobb területet vásároltak meg, mint amennyire jelenleg szükségük van, abból a megfontolásból, hogy a közeljövőben tovább terjeszkednek. A villanymotorokat és transzformátorokat gyártó böhönyei üzem létrehozása mintegy hatvan millió forintba került, és jelenleg húsz böhönyeinek ad munkát. DÖFI - diáklap Somogyjádon Diákok Önálló Független Irománya címmel rendszeresen megjelenik a somogyjádi Illyés Gyula Általános Iskolában. A DÖFI legújabb számában iskolakezdők vallanak a diákéletről, hírek, tudósítások, játékos feladatok, személyes vallomások, ismeretterjesztő írások színesítik az iskolai diákújságot, amely a névadóra, Illyés Gyuláról is megemlékezik. Megszépült a faluközpont Negyvenegy közhasznú munkást foglalkoztat jelenleg a kadarkúti önkormányzat. Ez év végéig alkalmazza a helybélieket, akik ároktisztítással, útpadkák rendbetételével foglalkoznak ezekben a hetekben, és a falu központját is ők tették rendbe. A munkások hamarosan hozzáfognak a a régi húsbolt épületének lebontásához. Szentbenedeken püspöki áldás Balás Béla kaposvári megyéspüspök már azon gondolkodott, hogy egy filmes stábot hívat: rögzítsék, miként semmisül meg a kaposszentbenedeki katolikus templom. Egy korábbi vizsgálat ugyanis kiderítette: könnyező fagomba támadta meg az épületet, s ez ellen nincs ellenszer. Később bebizonyosodott: téves a „diagnózis”, s hozzáfoghattak a templom felújítási munkálataihoz. A rekonstrukció több millió forintra rúgott, de nyugati segítséggel, az önkormányzat támogatásával és a hívek adományaival megvalósulhattak a tervek, s a megyéspüspök ünnepi misén megáldotta Isten megszépült kaposszentbenedeki hajlékát. L. S. Kevesebb az ebédre váró idős ember Patosfán Falugondnok muszájból A patosfai Bitó István eredeti szakmája gépésztechnikus, ennek ellenére ma éthordókat fuvaroz öreg Opeljével. S ha úgy adódik, gondozza a közterületeket. Patosfán falugondnok. Néhány éve még nem gondolta volna, hogy ekkora váltásra kényszerül. A kővágó- szőlősi szövetkezetben sokáig biztosnak látszott az állása, aztán mégis elérte a létszámrendezés. — Sokáig próbálkoztam, hogy a szakmámban helyezkedjem el — mondta. — A városban találtam volna helyet. Még talán most is el tudnék helyezkedni, de Patosfa kiesik a vonzáskörzetéből. Költséges lenne innen bejárni. Ugyan melyik munkáltató fizetné ki az útiköltségemet? Bitó István kényszerűségből falugondnok lett. Mint mondta, ebből úgy-ahogy megél, és tart néhány disznót is. Kell a „háztáji” a megélhetéshez. Az éthordók fuvarozása mellett feladata a közterületek gondozása, a temető rendben tartása. — Egyik sem szakmába vágó feladat, de manapság az ember nem válogathat. Meg kell élni — mondja Bitó István. A lét egyre nehezebb. Mint mondta, ez jól lemérhető azon is, hogy amikor kezdett, még 11 ebédet kellett kihordania az egyedül élő öregeknek, most viszont már csak négyet- ötöt. — Drága az ebéd: 130 forint. Még úgy is sokallják az idősek, hogy nekik csak 69 forintot kell érte fizetniük, mert a többit szociális támogatásként az . önkormányzat teszi hozzá. Senkinek sincs pénze. A szegénység faluhelyen szinte mindenkit elér. Hogy mikor lesz jobb? Nem tudom. 54 éves vagyok; szerintem mi azt már nem érjük meg. N. L. A falugondnok Bitó István, meghozta az ebédet egy idős patosfai lakosnak fotó: király j. Béla