Somogyi Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-25 / 277. szám

24

SOMOGYI HÍRLAP

SZÍNES HÉTVÉGE

1995. november 25., szombat

Segesvári csatatér és a székelykeresztúriak messzetekintő tervei

Palota az élő Petőfinek

A székelykeresztúri Petőfi Sándor művelődési és kutatóközpont, rajzon

Minden új feltételezés cáfolataként egyre makacsabbul rögződik minden magyar emlékezetébe Petőfi halálának napja, a tragédia a segesvári csatatéren. Mert nem meghalni ment a költő a Küküllő mentére. Két nappal az ütközet előtt Székelyföldről írt levelet Szendrey Júliának. Egyik várost szebbnek találta, mint a másikat: „Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint fészket akaró fecskék”. Nem vitatható tény: élete utolsó éjszakáját Székelykeresztűron töltötte. A Gyárfás-kúriában az akkori tulajdonosnak, Varga Zsigmondnak a vendége volt, s a hagyomány szerint az épület melletti körtefa alatt pihent (ez a közelmúltban száradt el). Ma egy kis táblán Kányádi Sándor epigrammája emlékeztet a végzetes napra: Haldoklik az öreg tanú / Petőfi vén körtefája. / Azt beszélik, ő látta volt /Verset írni utoljára.

1990 tavaszán, az első szabad március 15-én lóháton jöttek a környék székely legényei ide. Akkor emelték ott a ma is látható építményt.

Petőfi Segesvár felé indult, de a városig nem jutott el. S noha meghalni nem látták, az ispánkútnál az osztrák Heydte őrnagy látott egy, a mellén átszúrt felkelőt. A halottnál talált iratokat fölszedte; Heydte személyleírása Petőfire emlékeztet. Segesvári csatának csak a közeli város miatt nevezi az eseményt a történelem, az ütközet ugyanis Fejéregyháza és Héjjasfalva között zajlott le, s azon a területen nyugszik a legnagyobb magyar költő.

Innen karnyújtásnyira van a Nagy- Küküllő hídja, mögötte a Székelyföld és első városa, Székelykeresztúr. Itt a legelevenebb a Petőfi-kultusz. Nemcsak a főtéren áll a szobra, az ő nevét viseli az általános iskola, és a Gyárfás-kúria is a Petőfi utcában áll.

Csurgó testvérvárosa 1994 novemberében nagy lépésre szánta el magát: Petőfi Sándor Művelődési és Kutató- központot kíván építeni. Nem állami pénzből, hanem alapítványiból. Az alapítvány tiszteletbeli elnöke Kányádi Sándor költő. Az elnöke, Be- nyovszki Lajos polgármester szívesen mutatta meg Csurgó város ott járt küldöttségének a helyszínt. Eredetileg Kos Károly tervezte az épületet, amelyet Zakariás Attila adaptált a Kos- suth-lakótelep és a Petőfi Sándor Általános Iskola közé. Lesz bene színházterem, konferencia-, próbaterem, szálloda is. A XX. század végi igényeknek megfelelő szellemi életet teremt Székelykeresztúr és a vidék számára kulturális, turisztikai és gazdasági téren is. Tavaly a költségeket 800 millió lejre becsülték, ma a polgármester az egymilliárd fölötti ösz- szeget érzi reálisnak. A kuratórium

széles körű gyűjtést tervez, mindennemű adományt és segítséget elfogad. A Román Kereskedelmi Bank helyi fiókjában vezetik a számlájukat, s deviza átutalására is lehetőséget ad.

A segesvári csatatér közelében előre tekintenek. Céljuk a Petőfi Sándor életéhez, életművéhez kapcsolódó kulturális értékek kutatása, bemutatása és terjesztése. Horváth József

Sonoroék

kazettán

Bogáthy Gábor és Szili Zoltán

Már tavaly, amikor megjelent első kazettájuk, tudták: hamarosan újabb követi a tihanyi apátságban készült felvételt. A kaposvári Sonoro duó két tagja, Bogáthy Gábor és Szili Zoltán nem tétlenkedett. A pécsi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola utolsóéves hallgatói — néhány mecénást felkutatva — hozzáfogtak második kazettájuk, illetve CD-jük elkészítéséhez.

Amíg válogattak a zeneirodalom klasszikusai között, és összeállították az új zenei anyagot, koncert koncertet követett. Nemcsak idehaza csendült fel az orgona és a trombita hangja, hanem Belgium hangversenytermeiben, Anglia és Németország katedrálisaiban is. — Mindenütt nagy sikerrel. A zsúfolt templomok és koncerttermek tapsa, a családi és a baráti bátorítás, a kritikusok biztatása adott új kedvet és erőt a muzsika kaposvári „Benjáminjainak”. Az új felvétel a kőröshegyi műemléktemplomban készült, és hamarosan az üzletekben lesz a kazetta.

Bogáthy Gábor a kaposvári zeneiskolában tanít trombitát, játszik a Szimfonikus Zenekarban, tagja a Városi Ifjúsági Fúvószenekarnak és a pécsi Vasutas Fesztiválzenekarnak. Szili Zoltán a kaposvári katolikus gimnáziumban oktat éneket, a Margit-templomban pedig kántor. Mindketten Kaposváron szeretnének maradni. Ha végeznek a pécsi főiskolán, Gábor trombitatanári és kamaraművészi diplomát vesz át. Zoltán nem kaphat kamaraművészi oklevelet, mert — legalábbis a főiskola szerint — eddig nem volt gyakorlat, hogy egy szolfézstanár valamilyen hangszeren játszott volna. Ő hiába cáfol rá erre, nem foglalják hivatalosan írásba: az orgona művésze.

Nem bánkódik emiatt, mert tudja: nem a dokumentum, hanem a produkció a legjobb ajánlólevél.

(Lőrincz)

Balás Béla a nagykanizsai Kalazancius napokon

Püspök a sztárok között

Nem hiszem, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai oly gyakori vendégei lennének a különféle rock- és popkoncerteknek. Balás Béla kaposvári megyéspüspök tegnap Nagykanizsán a Hevesi Sándor Művelődési Házban rendezett jótékonysági Edda- koncerten szólt a közönséghez.

A nagykanizsai Piarista Általános Iskola — immár négy éve — Kalazancius napokon emlékezik meg Kalazanci Szent Józsefről, a piarista rend alapítójáról. A tegnap kezdődött és egy héten át tartó színes rendezvénysorozat első

eseménye volt az a koncert, amelyet az Edda együttes adott. Gömöri Zsolt, az Edda egyik tagja végzett az intézményben, ezért sikerült rávennie társait a jótékonykodásra, így az est bevételét az iskola a diákjaira fordíthatja.

A koncert meghívott vendége Balás Béla kaposvári megyéspüspök volt, aki örömmel vett részt az eseményen. Legutóbb 1992-ben Budapesten a Fehérvári úti Művelődési Házban az Illés-karácsonyon nyomtak kezébe egy mikrofont, hogy megossza gondolatait a publikummal.

Ezúttal Eddáék „társaságában” a nyelvről, az ifjúság speciális „fájdalmáról” beszélt. Mint mondta: nem bíráskodni kell a fiatalok felett. Nem elítélni kell a magyar ifjúságot, hanem megérteni és segíteni. Mindazokat, akik rászorulnak a pártfogásra, a támogatásra.

A december 3-ig tartó Kalazancius napok ma dr. Perjés Ottó, Németországi professzor tart előadást; délután a piarista öregdiákok randevúznak. A jövő héten a gyerekek neveléséről értekeznek a résztvevők, és az érdeklődők nyílt napon ismerkedhetnek az iskola életével. (Lőrincz)

POROTHERM® N+F

28% -kai kisebb energiaáremelés!

Ha ön döntés élűt! éli, miből építse házát gyorsan és takarékosan, legjobban teszi, ha a POROTHERM* n irttederes tég lar»tt őszért használja. Az ún, rwtlederes megoldásnál á téglák oldalt horonnyal és eresztékkel kapcsolódnak egymáshoz. így a függőleges illesztéshez nem kell habarcsot használni. Rendkívül jő a hőszigetelő képessége. Télen jól tartja a melegét, nyáron őv a túlzott felmelegedéstől

Téglaipari Rt.

Minder»! óssz»gszve:

• 28%-kal kevesebb fűtési energiát használ.

• 57%-kai kevesebb a felhasznált habarcstnenrryíség

• 38%-kal rövidül az építési idő.

A POROTHERM* N+f léglarendszarrel az épít kexés nemcsak takarékos és gyors, hanem természetbarát tS.

%*G.----------------------------------------------------;---------------------------------------------------------------------------------------Á

rengedményes akció a Kapos Komfortnál, a készlet erejéig azonnali kiszolgálással.

Porotherm 38-as falazó 154 Ft/db Porotherm 30-as falazó 116 Ft/db Porotherm 10/50 NF válaszfal 119 Ft/db

Címünk:

Kaposvár, Nyugativánfa u. 33. Telefon: 82/410-148, 419-000

A Közölt árak az áfát is tartalmazzák! a*r=-----------------------------------------------------------------------------------:-----------------------------------Kérem, Küldjenek címemre részletesebb információt.

Név.

............................................................................

Cfmv [ íj || if i ^ ........ ...... ...................

.

... terved Lí kiviteted

(1813)

f4üi

Hungária Wisneífcerger Téglaipari Rt ttts Budapest. Bartók Béla üt 152/h, Tel.: 185-1326 Fa*: 186-8139

Kértük

rcyom&ital?

fctlÖ&íMIÍ;

Utazások akvarellban

Farkas Béla az Élet című képe előtt fotó: lang Róbert

A rendszerint tréfás-derűs festőművész, Farkas Béla, akinek tárlata most a kaposvári városi művelődési központban látható, könnyed önjellemzéssel kettős „állampolgárságúnak” mondja magát: kaposvárinak és fonyódinak. Fonyódi otthonából hazajön szülővárosába (no persze, fordítva is mondhatnánk), és nem jön üres kézzel. Legfrissebb terméséből válogatta tárlatát, s szép gesztussal Elet című képét a városnak ajándékozta. Jövedelme annyi, amennyi a családnak szükséges, de ahhoz mégis elég „gazdag”, hogy ajándékozzon. így önmagát is megajándékozza- mindazzal, amit igazán szeret csinálni.

S hogy mit szeret mostanában? Szavai és képei együtt tanúsítják: utazni akvarellban. Munkásságában talán egy évtizede váltott „hangsúlyt”, amikor a korábbi korszakát döntően meghatározó olajképek után egyre nagyobb szerepet kapott az akvarell. S ezzel együtt a közvetlen látványt, a „lerajzoló” ábrázolást felváltó elvontabb, nagyobb tér-idő ösz- szefüggéseket, létkérdéseket, belső élményeket kivetítő szín- és formagazdag képvilág. Olykor árulkodó-találó jelekkel, olykor töprengésre indító látvánnyal, amelyben ott a kihívás a hagyományos tetszéssel, nem-tetszéssel szemben. Szerinte ez egyúttal cáfolat is arra, hogy a vízfestés csupán a könnyed festői előadás módja... Ezzel talált vissza ahhoz a karácsonyi fényű ajándékozó örömhöz, amely ha úgy tetszik, ars poetica volt az 1960-ban megszerzett rajztanári diplomát követően, több mint három évtizedig a katedrán. Amely egyszerűen szólva így hangzik: a legszebb dolog, ha a gyereknek a rajz mindazt megadja színesen, amit szavakban is elmondana szívesen. Diákjainak országhatárokon túli sikerei is mutatják, hogy Farkas Béla órái nem rajztábla feletti iz- zasztó-fegyelmező penzumokat, hanem örömteli szárnypróbálgatásokat jelentették. Nosztalgia nélküli elégedettséggel tekintve vissza a tanári pályára: valami hasonló, mindent elmondásra serkentő öröm éri, amikor derűs a balatoni napfelkelte, kellően ragyog a fény, él a szín. Nem kell ahhoz a tóparton festőállvány mögé állni, hogy hatni tudjon az a bizonyos „balatoniság”. Ez volt az értelme annak, amiért 1984-ben lakhelyet váltott: Fonyódon telepedett le. Nem visszavonulás volt, mert megmaradt a kapcsolata Kaposvárral, a Kapos Arttal például, sőt egyre nagyobb utazásokat tehet, bekapcsolódva úgymond a „vérkeringésbe.”

Hogy mennyire, elég felidézni ezt az évet. Találkozhatott képeivel a közönség Debrecenben, Nagyváradon, Németországban - Leiphemben és Glindében -, a Magyar Vízfestők Társaságának kiállításán, a Művészek a Balatonért tárlaton, a Berzsenyi Társaság kiállításán, az International Mail Art ’95 bemutatóján, Budapesten a Csontváry Galériában a Kör- Tűz-Hely 95 kortársi szemléjén... Társaságok alapító tagja, négy nevezetes díj birtokosa, felvették a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe. Mindezt jólesően nyugtázza van igény, érdeklődés az akvarell iránt. ”

Utaznak tehát Farkas Béla képei a szűkebb szülőföldről az országhatáron túlra, s utazik alkotójuk felettébb szívesen —akvarellban.

Egy-egy tárlat állomás, ahol felmérhetők a dolgok. Eljátszva a lehetőséggel, megkérdeztem Farkas Bélát: kit látna szívesen tárlatán, akinek intő szavára jó szívvel hallgatna. Egy elfeledett néhai festőt említ, volt főiskolai tanárát, Lakúba Jánost, akihez gyakorta vitte képeit megméretés, útmutatás végett. Aki annak idején pesti műterme csendjében bökött rá a Kaposvárról érkezett, ambiciózus fiatal művész egyik-másik képére: „Ez az Béla, ezt csináld tovább!” Tröszt Tibor