Somogyi Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-23 / 275. szám

1995. november 23., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Már nem meglepetés, hogy bezár a meglepetés-üzem Megzápult a Kinder-tojás Harmincmillió forint nyereséggel számolnak Nagyatádi cérna Izraelbe Varrócérnák ezrei a nagyatádi gyárban Nyereséges a nagyatádi cér­nagyár. Termékeinek negy­ven százalékát exportálják: jelentős mennyiséget vásá­rolnak az ausztrál és a ka­nadai cégek. Tervezik, hogy jövőre Izraelbe és Jordáni­ába is szállítanak. Mónos József, a Masterfil Pa­mutfonó Rt nagyatádi cémagyá- rának igazgatója elmondta: az idén 1750 tonna cérnát készíte­nek. Az áru negyede hazánkban talál gazdára, harmincöt száza­lékát bérmunkában állítják elő, a többit exportálják. Az idén csaknem hétszáz tonna árut ad­nak el külföldre, s hatszázmillió forint bevétellel számolnak. — Csaknem 150 tonnával exportálunk kevesebbet, mint tavaly. Lényegesen kevesebb árut adunk el osztrák és görög üzletfeleinknek is, mertezekben az országokban rendkívül nyo­mottak az áraik. így csökkent az export, ám időközben újabb szerződéseket is kötöttünk. Svéd és kanadai megrendelése­ket nyertünk el, s továbbra is nagy mennyiségű árut vesznek át a német gyárak. Több cérnát vitt hazai piacra is a nagyatádi gyár. A lakosság és a ruhaipari cégek négyszáz tonnányit vásároltak. Ebből 550 millió forint volt a bevételük. Az atádi gyár gépi és kötőcér­nából készíti a legtöbbet: csak­nem 900 tonnát. Termelése hat­van százalékát ez teszi ki. Gyár­tanak varró- és hímzőcérnát is. A nagyatádi gyárnak az idén 1,2 FOTÓ: LANG RÓBERT milliárd forint volt a forgalma. Ez kétszázmillió forinttal több, mint a tavalyi bevételük. Tavaly nullszaldóval zártak, az idén harmincmillió forint nyereség­gel számolnak. Nagyatádon most a jövő évi szállításokon dolgoznak. Tár­gyalásokat kezdtek olasz cé­gekkel; Itáliába még nem szállí­tottak árut. Igyekeznek meg­őrizni korábbi közel-keleti kap­csolatsat, s jövőre szállítanak Izraelbe, Jordániába, Libanonba és Ciprusra is. Korszerűsítik a gépparkot is; erre csaknem 10 millió forintot költenek. A 620 dolgozót fog­lalkoztató gyár a térség egyik legnagyobb foglalkoztatója, s jövőre sem terveznek leépí­tést. Harsányi Miklós Fagyoskodó taranyiak öröme Végérvényes a nagyatádi vál­lalkozó döntése: bezár az Ad­ria Exin Bt itteni Kinder- meglepetéseket készítő üzeme. Nem foglalkoztatja tovább azt a hatvan, néhány hónapja még munkanélküli dolgozót, aki sorsának jobbra fordulását várta ettől. Egy hete még csak sejtettük ezt - sem cáfolni, sem meg­erősíteni nem akarta Horváth József -, s mára bizonyosság lett. Az Adria Exin Bt dolgozói a múlt héten azért vonultak a polgármesteri hivatalhoz, mert nem kapták meg munkabérü­ket, ami egyébként papíron jó­val kevesebb a beígértnél; csak hitegették őket. Ormai István nagyatádi polgármester akkor a 60 dolgozó közül 41 helybéli helyzetén segített rendkívüli szociális segéllyel. Bért azóta sem fizettek nekik. Horváth József kedden a Somogyi Hír­lap munkatársának mondott ugyan két napot, amikor a dol­gozók hozzájuthatnak a jogo­san követelt pénzhez, de azért ne írjuk meg, mert korántsem biztos... Azt mondta: minden­képpen rendezni akarja adós­A kisbajomi Bakter József akár boldog ember is lehetne, elvégre négy szép lova van. Mégsem az: kényszerből kez­dett csak lovakkal foglal­kozni. Korábban teheneket tartott, s a tej eladásából élt. Aztán egyik napról a másikra elapadt megélhetési forrása. — Tizenöt évig tartottam tehe­neket; tíz állatom volt — mondta Bakter József. — Sok dolog volt velük, de megszok­tam. Apám is tartott vagy har­minc tehenet. Keményen dol­goztunk, de volt látszata a munkának. Egész jól kerestünk, mert a tejipar régen becsülettel fizetett. 1989-ben azonban már egyre kevesebbet kaptam; volt, hogy a literenkénti 14 forint he­lyett öt forinttal akarták ki­szúrni a szemem. A kisbajomi gazda eleinte bízott abban, hogy a nagyválla­lat rendezi a tartozását. Amikor felmérte kilátástalan helyzetét, úgy döntött: felszámolja a te­henészetet. — Kétszázezer forinttal vol­tam mínuszban a végén. Szép pénz volt ez akkoriban — mondta. — Nem tudtam kitől segítséget kérni. A bank is drá­ságát, amivel volt dolgozóinak tartozik. Bejelentette azt is: ilyen körülmények között nem kívánja tovább üzemeltetni a munkahelyet. Elsősorban az önkormányzatot hibáztatja, hogy az nem adott meg min­den támogatást. Tény azonban, hogy a vállalkozónak lett volna lehetősége üzemnek al­kalmas épület megvásárlására, csak nem élt vele. A mostani bérelt üzemhelyiség új tulaj­donosa ugyanis felmondta a szerződést. Új helyet pedig nem talált. Nem jöttek be azok a számításai sem, amelyek ré­vén különböző állami támoga­tásokat remélt, s a vállalkozás ellehetetlenült.- Az önkormányzat még annyi támogatást sem adott, hogy eltekintsen egy bérle­mény háromhónapos díjának lefizetésétől - mondta Horváth József. Csupán arról feledke­zett meg: a kauciót azért talál­ták ki, hogy csak fizetőképes partnerekkel kerüljenek kap­csolatba. Hatvan ember most ismét az utcára kerül Nagyatádon. S a nagyatádi üzembezárás követ­keztében leállhat a termelés Nagybajomban is. Nagy Jenő gán adta a hitelt; nem maradt más, mint hogy szép lassan megszabaduljak a tehenektől. Cudar érzés volt... Megfogad­tam: az életben soha többet nem tartok teheneket. Azóta lovakkal foglalkozik. A négy szép állat — Csillag, Dávid, Baba és Betti — igényli a törődést. Egy tehén is árválkodik az is­tálló szegletében. Elizke azon­ban nem az övé: ötéves unoka­öccse kapta. — Nincs sok gond vele — mondja. — Meg aztán egy kicsit emlékeztet is a régi időkre. Bakter József újabban terve­ket is szövöget. Ha volna tíz lova — mint mondja —, azzal már lehetne valamit kezdeni. Jó ára van manapság; a környék­beli gazdák közül is többen vennének jó igáslovat. S biz­tatja magát, hogy ezzel talán több szerencséje lesz, mint a tehenekkel. — Eddig még nem adtam el egyetlen lovat sem — mondta. — Talán öt év múlva majd ki­derül, hogy volt-e értelme a munkámnak. Egyelőre a tehe­nek árából tartom fenn magam, meg ezeket... Harsányi Miklós — Örülök, hogy minden­napra jut ennivaló. A kislá­nyommal nem éhezünk, és ez már valami — mondta kese­rűen a taranyi Varga Gábor. Társaival együtt közhasznú munkásként dolgozik. Alig kap többet tízezer forint­nál. A munkának mégis örül: a jövedelempótló ennél is ke­vesebb volt. Árokásás, part­rendezés: főként ezzel foglal­koznak manapság az életerős taranyi férfiak. Találkozá­sunkkor épp földet lapátoltak. — A kislányomat egyedül nevelem; az élettársam elköl­tözött — mondta Varga Gá­bor. -— A gyerek ötéves, de már vannak igényei. Szereti a szép ruhát, a játékot. Sokáig nem értette, miért nem vehe­tünk meg bármit. Most már tudja. A fiatal apát a közelgő ün­nepekről faggatom. Készül a mikulásra, a karácsonyra: a kevés pénzből is futja vala­mire. — Most is kap csokit a gye­rek. Úgy nem múlhat el ün­nep, hogy kapna semmit. Ma­gamnak persze nem vásáro­lok. Két hónapja vettem egy pár cipőt a menekültektől; használt volt, de csak 600 fo­rintba került. — Lehetne több a pénz, de ez is valami — így Fuisz Gyula. — Korábban az atádi konzervgyárban dolgoztam, az­tán elküldték minket. Rossz volt, amikor az ember tétlenül ült otthon egész nap; ennél az is jobb, ha földet lapátolunk. Társa, Fisli Péter szerint jó lenne, ha mindenki álláshoz jutna. — Január óta vagyok köz­hasznú; egyéves szerződéssel. A jövő év elején lejár a megbí­zás. Magam is kíváncsi vágyok, hogy mihez kezdek utána. Ottjártunkkor a Szent István utcában dolgoztak. A késő no­vemberi napon szaporán lapá­tolták a földet. Egyiküket sem zavarta a hideg. Őrültek, hogy dolgozhatnak... (Harsányi) Olaszoknak ajánlják a gyógyfürdőt Az észak-olaszországi utazási irodák kínálata között is szere­pelni fog Nagyatád. Egyebek között erről is megállapodtak a dél-somogyi város vezetői San Vito képviselőivel. A héten Nagyatádon találkozott a két testvérváros delegációja, s első­sorban az atádi gyógyfürdőt, il­letve a vadászati lehetőségeket ajánlják olasz partnereiknek. Számvetés a belegi fejlesztésekről Belegben számba vették a jövő évi fejlesztési lehetőségeket. A képviselő-testület úgy ítélte meg: legföljebb másfél millió forintot költhet beruházásra. Az elképzelések szerint az óvodát bővítik; ez az építkezés csak­nem 800 ezer forintba kerül. Gyémántlakodalom Nagyatádon Házasságkötésük 60. évfordu­lóját ünnepli ma Nagyatádon Sárdinecz János és felesége, Szentkirályi Julianna. Ez alka­lomból kilenc gyermeke, 13 unokája és 15 dédunokája kö­szönti a jubiláló idős házaspárt. Bakházi támogatás: egymillió forint Bakházán 17 helybeli lakosnak folyósítanak jövedelempótló támogatást. A településen 28 munkanélküli szerepel a nyil­vántartásban. A kilencmillió fo­rint költségvetésből csaknem egymillió forintot költenek itt szociálpolitikai célokra; több család kapott rendszeres szociá­lis, illetve nevelési segélyt is. Tárgyalás kaproncai kapcsolatokról A horvátországi Koprivnica, azaz Kapronca vezetői és gaz­dasági szakemberei látogatnak ma Nagyatádra. Ormai István polgármesterrel a két település együttműködésének lehetősé­geit tekintik át. A délszláv vál­ság kirobbanása előtt a két vá­rost közvetlen autóbuszjárat kö­tötte össze, ma azonban csak a bevásárlóturizmus az élénk. „Talán a lovakkal majd több szerencsém lesz” Keserűség Kisbajomban Szabó Lajos idegei lassan kicsapják a biztosítékot Rázós áramszünet Lábodon Szabó Lajos, a lábodi Sport utca 4-ből kevésbé kap gyomor­ideget az áram-, gáz-, víz- és más közüzemi díjak emelkedé­sétől, mint a feltámadó délnyu­gati, esetleg délkeleti széltől. Mert ha a szél délnyugatról, esetleg délkeletről fúj, márpe­dig Lábod szeles vidék, és a szél gyakorta fordul délire, akkor a Sport utca 4. meg kicsit arrébb, a nyugdíjas Pappné portája könnyen sötétbe borul. A veze­tékek ugyanis a széllökések ha­tására egymásnak érhetnek, a zárlat hatására, a biztosíték nyomban kiég. így történt egy hete is. Órákra áram nélkül maradt a két lakás; a hűtők olvadoztak, a hús romlásnak indult. A Dédász épp Lábodon dolgozó szakemberei rendesek voltak: a hibát elhárí­tották, a civilizációs komfort visszaállt az eredeti szintre. Ámde az ördög nem aludt: pár óra múlva ismét egy biztosíték bánta a szeszélyes széljárást. A másnap, a pénteki a hadakozás napja volt Szabó Lajos életé­ben; amint erről beszél, ideges lesz, szeme könnybe lábad a te­hetetlenségtől. Azon a napon a Dédász nagyatádi kirendeltsé­gére utazott, ám ott elutasítot­ták: a vezetékek életveszélye­sek, és különben sem az ő keze­lésükben van ez a szakasz. Ezzel nem mondtak újat. Az ingatlant és vele együtt az avult infrastruktúrát a volt Dél-so­mogyi Mezőgazdasági Kombi­nától vásárolták meg, a Sport utca házainak jórésze akkoriban szolgálati lakás volt, s kezelé­süket, az elektromos hálózatét is, a cég látta el. Később a kom­binát több kft-vé alakult, s gazda nélkül maradt a hálózat. — Könyörgöm, most ki fogja nekem ezt megoldani? Nem fi­zethetek mindig 1425 forintokat azért, hogy a biztosítékot kicse­rélje a Dédász — lobogtatja a minap kiegyenlített számlát. Vasárnap ugyanis ismét be­mondta az unalmast az alkat­rész: megint egy utazás, rimán- kodás, idegeskedés és a többi. — Vagy menjünk vissza a középkorba? Világítsunk me­gint petróleummal? — teszi össze a kezét a Sport utca 4. la­kója. A Szabó család feje anya­giak htján a gázprogramba sem tudott egykor beszállni, így minden kiadás érvágás neki. Viszont a 2500 forintos villany- számlát rendre, időre kifizette. Mindezek után annyit sike­rült megtudnunk, az áramszol­gáltatók dolgoznak azon, hogy kiszámítsák: mibe kerülne az utca öt házának (ebből három másik kábelről kap áramot) és a sportöltözőnek a rákötése a te­lepülési hálózatra? Lassú István polgármester kedden úgy érte­sült, a Dédász részt vállal majd a 250 méteres szakasz kiépíté­sének kiviteli költségeiből. El­mondta: az önkormányzat is zsebébe nyúl, az anyagárat áll­ják. Addig is Szabó Lajos nem tehet mást, mint hogy olykor megnyálazza a mutatóujját és megnézi merről is fúj a szél? Balassa Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents