Somogyi Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-18 / 271. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1995. november 18., szombat Az Együd Árpád örökség csendes mindennapjai Hatszáz órás hagyaték Nevét művelődési központ viseli, emlékére folklórversenyt rendeznek, munkásságának bármely alapvető részterülete alkalmas arra, hogy tudományos tanácskozás kiindulópontja legyen. Életútja és életműve olyan példa, amelyre kortársak, tanítványok hivatkoznak, apellálva az örökségre, a hagyatékra, amelyből meríteni kell. így lesz ez minden bizonnyal jövőre is, Együd Árpád születésének 75. évfordulóján, s ez talán rendjén is való. Mégis. Mit nyújt az örökség, hogy áll a hagyaték dolga a hétköznapokon? A válaszra leginkább dr. Szapu Magda a megyei múzeum igazgatóhelyettese illetékes, nem csupán intézményi beosztásánál fogva, hanem azért is, mert éppen tavaly télen a téli ünnepkörhöz kapcsolódva jelent meg az Együd Árpád munkásságára építő feldolgozása. Most újra nyílik a hagyománytár, várható a gyermekjátékokról szóló feldolgozás megjelenése, kapcsolódó rendezvényekkel, s Együd Árpád mellett Gönczi Ferenc intézményalapító muzeológusra, a jeles somogyi kutató munkásságára is emlékezve. Az igazgatóhelyettes azonban tiszte szerint is kész a számvetésre, nem csupán egy alkalmi tájékoztatás erejéig, hanem publikált közleményekben is tudtul adta, mit jelent Együd Árpád néprajzkutató, intézményszervező, népművelő öröksége, mit rejt a hagyaték. A szakember mindenekelőtt a pontos szó- használatra int, ugyanis egy dolog a rendkívül összetett gyűjtemény feltérképezése, „mutatózása”, s más dolog az erre épülő forrásfeldolgozás, amely alkalmas arra, hogy további kutatásokhoz szolgáljon alapul. Tudott ugyanis, hogy Együd Árpád jóval többet gyűjtött, mint amit fel dolgozott, vagy amit részletesen számbavehetett volna, így bizqny a teljes felmérés egy ideig eltart még, ennek üteme , publikálása most már nem csupán intézményi szándék és szorgalom kérdése, hanem anyagiakon is múlik. A hagyaték egységesítése 1991-ben történt meg, s lényegében három nagy csoportra tagolódik. Az első a kéziratanyag, melynek legegységesebb része Együd Árpád levelezése. Olyan dokumentumtár amelyből nem csak a személyes pályaképre, hanem az intézményi állapotra a kortárs kutatókra, ha úgy tetszik a néprajztudomány „menetének” bizonyos sajátosságaira nézve is kapunk adalékokat. A másik a fdmarchívum, melynek nyilvántartását még Együd Árpád kezdte el, s melynek szigorúan őrzött eredeti felvételeiről munkakópiák készültek, s videoszalagokon áll a kutatók rendelkezésére. A hagyaték mennyiségre nézve is legteije- delmesebb, s talán leggazdagabb részét a hangzóanyag jelenti. Hiszen itt szólalnak mag a néhai kutató mikrofonja előtt az „adatközlők”, akik népszokásokat elevenítettek fel, „istó- riás” históriákat idéztek, dalra fakadtak, mesébe-mondókába kezdtek a Tanár Úr kérésére. Az eredeti anyagot Olsvai Imre népzenekutató közreműködése nyomán az MTA Néprajtudo- mányi Kutatóintézetében magnótekercsekre másolták át. A háromszáz tekercs hatszáz órányi felvételt tartalmaz, lejegyzése nagy szorgalmat, figyelmet igénylő mindennapos feladat, amely még jó ideig ad munkát Lőczi < Katalin gyűjteménykezelőnek. Természetesen itt is igaz: több pénzből gyorsabban menne minden. 1992-ben jött létre az Együd Árpád Népzenei Alapítvány. Kuratóriumának elnöke Király Zoltán az Együd Árpád Városi Művelődési Központ igazgatója elmondta, hogy az alapítvány biztosította szerény összegből támogatják a feldolgozást, a hagyomány- őrzést, azonban a szóbeli hivatkozások mellett, nem ártana, ha tettekben is markánsabban „megfogalmazódna” az ügypártoló jószándék. Valóban nem ártana, s nem csupán évfordulók figyelmeztetnének arra, hogy adósai vagyunk az örökségnek — mellyel mindenekelőtt magunk gazdagodhatnánk tovább. T. T. Mecénások baleksága A balatonboglári képviselő- testület legutóbbi ülésén tulajdonképpen másodszor mondott nemet a szoborprogram folytatására. Lefaragta ugyanis a tavaszi költségvetés pénzeit, és a várdombi állandó szoborpark finanszírozását is elvetette. Nehéz manapság szobrokra önkormányzati forintokat megszavazni, amikor alaposan nyirbálják a települések bevételeit. Az önkormányzati képviselő ilyenkor akár baleknak is érezheti magát, mondván: a tisztelt művészek nem tudják eladni a munkájukat, a települések sorra nemet mondanak ajánlkozása- ikra, miért pont Boglár mondjon igent? Holott jelen esetben azok az elődök válnak balekká, akik évtizedekkel ezelőtt hittek a művészetpártolásban. Boglár volt ugyanis az a város, amely a hivatalos kultúrpolitikát kijátszva kiállítási lehetőséget adott a csak „tűrt” vagy éppen tiltott művészeknek. Az elmúlt években ők ajándékoztak számos szobrot a városnak, és jönnének vissza, hogy alkotásaikkal hozzájárulni a hely különleges adottságaihoz. Ráadásul a Képző- és Iparművészeti Lektorátus évről évre támogatta a szoborállítást. Szakembereik mondták, hogy nem tudnak Európában még egy olyan természetes kiállítóhelyet, mint a bogiári várdomb. Az meg világszerte ritkaság, hogy a tóparti mólóra telepítenek galériát, mint tették ezt Bogláron. Igaz, fel lehet tenni úgy is a kérdést, hogy jöttek-e ide tömött buszokkal szobrot nézni a turisták? Persze, hogy nem. Valószínűleg a bormúzeum palackjainak kóstolásáért többen jártak itt. Azonban a kiállított alkotók - japánok, svédek vagy németek — viszik a művészvilágban a város hírét. Ugyanakkor, körülnézve a tóparton, azt látjuk, hogy a települések igyekeznek kitalálni saját vendégcsalogató különlegességeiket és áldoznak a zenei vagy népművészeti programokra, tudva, hogy csupán csurran-csöppen vissza belőle, de a jövő nemzedékei látják majd hasznát. Boglárnak nem kell mit kitalálni, mert itt van a képzőművészet adta lehetőség. A képviselő-testület már bizonyította, hogy tud a jövőnek dolgozni: például mindenkori költségvetésének egy százalékát önként adja a főiskolai képzés támogatására, tudván tudva, hogy kötelező intézményfenntartó feladatait is nagy nehézségek árán teljesíti, mert az elkövetkezendő nemzedékeknek vállalta a beruházást. (Gáldonyi) Virágos város naptáron TISZTA * VIRÁGOS KAPOSVÁRÉRT GYERMEK RAJZPÁLYÁZAT DÍJAZOTT ALKOTÁSAI 1996 A tiszta városért hívta takarítási, utcarendezési akcióra nyár elején a megyeszékhely önkormányzata a kaposvári polgárokat. A városatyák is seprűt, lapátot ragadtak, s példát mutatva egy hét végén a belvárosban szorgoskodtak. Az általános iskolásokat szabadtéri rajzpályázatra invitálták, melyre több mint kétszázan jelentkeztek, még a város környékéről is jöttek gyerekek. Közel félszáz munkát díjaztak, s ebből került ki az a tizenkettő, mely az 1996-os naptár lapjait díszíti. Minden rajzot maga az ifjú alkotó ajánl fényképe segítségével. Á Berzsenyi Általános Iskola diákjait jórészt az a gyönyörű környezet ihlette meg, ahová a suliból naponta kilépnek, vagyis Kaposvár legnagyobb parkja. Kevés nebulónak adatik meg, hogy a város közepén ilyen közel legyen a természethez. A Petőfi- sek munkái az iskolájukhoz való erős kötődést mutatják, a kedves épületet millió virág, s dús lombú fák karéjában ábrázolták. A Kodály iskola tehetséges rajzosainál már megjelennek a szemétgyűjtők, és a felborult kukában kutató kutya. Az egyetlen kis gimnazista alkotó pedig a füstölő gyárkéményt is megjelenítette. Szerencsére nem ad sok esélyt a fekete, riasztó építményeknek: virágzó, pompás fája eltakarja azokat, föléjük nő. Öröm lesz jövőre ilyen tiszta, gyermeki szemlélettől sugárzó naptárlapokon lesni a hónapok múlását. I. E. AKCIÓS MŰANYAGÁRUHÁZ Kaposvár, Dombóvári út 3. Tel.: 82/313-713 Ne hagyja karácsonyi bevásárlását az utolsó pillanatra!!! Óriási karácsony előtti vásár! Kisbútor 20-30%-os árengedménnyel - csak még idén!!! SZEKRÉNYSOR MAR 26 700 Ft-tól Elemenként: Akasztós szekrény 7150 Ft Kisajtós szekrény 2750 Ft Polcos szekrény 2130 Ft Komód 4800 Ft Sarok szekrény 1700 Ft ELŐSZOBAFAL 1820 Ft-tól CIPŐSZÉKRÉNY 2420 Ft-tól Komód 6800 Ft Fésülködőasztal 8470 Ft Éjjeli szekrény 2420 Ft Harmónikaajtók óriási szín- és méretválasztékban 3 hetes megrendelési idővel. Műanyag olasz kertibútorok rendkívüli áron: Reklám ár: Hintaágy 1 8 OOO Ft helyett 1 2 700 Ft Műanyag szék 990 Ft helyett 740 Ft Kempingágy 4500 Ft helyett 2650 Ft AMÍG A KÉSZLET TART!!! Harmónikaajtó óriási szín és méretválasztékban 3 hetes megrendelési idővel. Háztartási műanyag áruk Curver-től, Flair-től, Starplast-tól. Várjuk kedves vásárlóinkat: akciós műanyag kisáruházunkban Kaposváron, a Dombóvári út mentén, a Shell kút előtt 150 m-re. Tel.: 82/313-713 Lomb Kató katedrája „Már csak arabul szeretnék megtanulni” fotó: király j. Béla Vegyésznek készült, ám szakmájában nem dolgozott. A pécsi egyetem elvégzése után Budapestre került, s a városházán kopogtatott: nincs munkája, de jól beszéli az oroszt. Rögtön alkalmazták tolmácsként. Ekkor kezdődött nyelvkarrierje. Lomb Kató, aki nemrégiben vette át Pécsett a 65 éve végzetteknek járó vasdiplomát, harminc nyelven kereste kenyerét. Bevallása szerint . azonban „csak” tizenhét nyelven beszél. Amikor kicsúszik a számon a perfekt szó, homlokát összeráncolva mondja: — Nem szeretem ezt a kifejezést. Én nem vagyok egyik nyelvből sem perfekt. Úgy fogalmaznék inkább: ennyi nyelven tudom kifejezni magam, s ennyi nyelv irodalmát élvezem. A titokról csak annyit mesél: a leghatékonyabb módszer a ráta- nulás. Nem elég a könyv, a feladatlap, a nyelviskola és a jó nyelvtanár, állandóan gyakorolni kell, a megtanultakat szinten tartani és gyarapítani a szókincset. Úgy véli, hogy a mai nyelviskolák közelebb állnak a való élethez, nem úgy, mint régiek, ám ezek sem mentesek a gátlástól. Az iskolában folyó nyelvoktatás pedig a kevés óraszám miatt nem elég eredményes. — Már harmadikban tanulnak a gyerekek számítástechnikát. A képi fantázia nevelése viszont nem az intelligenciát erősíti —jegyzi meg. —- Ha valami a szemet és a fület egyszerre mozgatja meg, akkor az agynak kevesebb feladat jut. Lomb Kató szerint türelem és fenék egyaránt kell a nyelvekhez, és jó tankönyvek. Csak az érdekes feladatsor ad szárnyakat. No meg az a gazdag élményanyag, amely sajátja a világjáró „nyelvmilliomosnak”, hiszen 1955-75 között kísérő tolmácsként tűnt fel vezetőink oldalán. Négy könyvet írt, közülük van olyan, amelyik több nyelven is megjelent. Az Egy tolmács a világ körül című könyve negyvenezer példányban került ki a nyomdából, de egy hét alatt elfogyott. A Bá- bel-i harmónia és a Nyelvekről jut eszembe című köteteket is hamar szétkapdosták. Tíz éve az országot járja. Művelődési házakban, iskolákban beszél arról, hogyan tanuljunk nyelveket. Élőadásain örömmel foglalkozik az idősebb korosztállyal, mert hiszi — és ezt ő is bizonyítja —, hogj? a nyelvtanulás idősebb korban is hatékony lehet. A a kaposvári TIT-székháznak is évről-évre visszatérő vendége: Amikor arról faggatom, van- e kedvenc ennyi nyelv között, nagyot nevet: — Mindig az, amit éppen az ember tanul — mondja. — Mindegyik szép, de az anya- nyelvem a legszebb. Az olaszt elég nőiesnek tartom. Németben vagyok talán a legerősebb, pedig mindig abból kaptam a legrosszabb jegyet. Lomb Kató most a hébert gyúrja. Két éve is hébert tanult, s akkor arról panaszkodott, hogy néhány „antiszemita” igé is akad, amely nem hajlandó „sorba állni”. Most már néni rakoncátlankodnak a szavak. Azon méltatlankodik, hogy míg más nyelvet fél év alatt „zsebre vág”, a héber — nehézsége miatt — egy kicsit kifog rajta. Ám amikor a Szentföldön járt, s megszólalt, az ötven éve odakint élő magyar asszonyok megjegyezték, hogy jobban tudja a nyelvet, mint ők. Talán a bátorításnak köszönhetően fordította le Lea Goldberg Csodák csodája című novelláját, ami a héber Pál utcai fiúk történetéről szól, s kiadóra vár. S hogy még milyen tervei vannak a 87 esztendős hölgynek? Azt mondja: addig nem hal meg, amíg meg nem tanul arabul. Lőrincz Sándor 7.