Somogyi Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-10 / 264. szám

1995. november 10., péntek SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Magyar hadifoglyok halála az állomáson Emlékmű Zákánytelepen Gyékényes-Zákánytelepen még kevésbé tudták, mint szerte az országban: mikor fejeződött be hazánkban a II. világháború. 1945. április 13-án a Dráva má­sik oldaláról belelőttek Nagy­kanizsáról Bajára tartó hadifo­golyszerelvénybe. Az áldoza­toknak csak most állítottak em­lékművet. A kezdeményező­szervező Van’asofszky Zoltán. Kovács Tamás plébános az ószövetségi Makkabeus áldoza­tát idézte az avatáson. Kovács Géza polgármester köszönte az öntevékeny szervezést. El­mondta: pontosan azt sem tud­ják, hányán voltak az áldoza­tok; kiskocsin hozták ki a szét- roncsolódott holttesteket. A 60- as évek végéig egy János név volt az egyik fejfán, a sérült va­gonból menekülő fogoly után ezt a nevet kiáltotta a társa, de a következő pillanatban szétsza­kította a gránát... Kránicz Sán­dor gyékényesi lakos 5000 fo­rintos adománya és koszorúja a sorstársak iránti kötelező tiszte­let jele. Méltóságteljes, fel­emelő megemlékezés volt. Képviseltette magát a határőr­kirendeltség, s a fiatalok, Her- kovics Márta és Végh Mónika mondtak verset. Az önkor­mányzat lefedette a sírt, az em­lékmű közadakozásból épült. A Jakab György által készített fe­kete műgrániton, a fényét soha sem vesztő rozsdamentes acélba vésve olvasható: „Itt nyugszik kb. 15 ismeretlen magyar hadi­fogoly, a Gyékényes állomásra befutott hadifogoly-szerelvé­nyen a Dráva túloldaláról leadott ágyúlövések ölték meg őket. Emléküket őrzi Zákány(telep) lakossága.” (Horváth) Az élet, csupa kisbetűvel Somogyaracson Szegényen, zeneszóval Horváth József: Legalább hatezer forint az orvosság is...- Három gyerekünk van, de egyik se él velünk. Lehet, hogy így jobb nekik. Nekem viszont nagyon hiányoznak - mondta Horváth József Somogyara­cson. Horváth József szívbeteg, szociális segélyből él; feleségét öt éve leszázalékolták.- A kislányom elsős, a fiam másodikos, és a barcsi kisegí­tőbe jár - mondta Horváth Jó­zsef. - Kollégiumban laknak, csak a hétvégeken vannak itthon; a harmadik gyerekünk nevelő­szülőknél van. Feleségem a szü­lés után idegileg tönkrement. így talán jobb sora lesz a kicsinek... Horváthék havi 21 ezer forint­ból élnek. Néha van alkalmi munka: ez két-háromszáz forintot jelent.- Sokba kerül a gyógyszer; mindketten szedjük. Havonta legalább hatezer forintot költünk orvosságra. Utoljára 1985 szep­temberében vettem magamnak ruhát; a feleségem is a lánykorit hordja. A két gyereknek szoktunk csak új ruhát venni. Barcson nemrég cipőt is kaptak - mondta Horváth József. Nagyot szív a „mezítlábas” Munkásból. - Ez az egyetlen szenvedélyem. Már próbáltam leszokni, de nem sike­rült.- Az uramnak tényleg ez az egy a szórakozása - mondja az asszony. - Meg a magnózás. Nincs is annál jobb, amikor az ember leül, és hallgatja a zenét. Olyankor mindenféle az eszébe jut... Magnó az asztalon. Régebben vették - használtan. S felváltva hallgatják a magyarnótákat meg a régi slágereket. Harsányi Miklós A kukucsálásról és a dolgok dőléséről Csurgónagymartonban Szomszédom a falu háza Impozáns, a település nagy­ságához mérten akár pazar­nak is mondható faluház emeli a központ szépségét Csurgónagymartonban. Az arrajáró — amint a közel­múltban használatba adott épület előtűnik a szocreál tí­pusú építőművészet jegyeit hordozó bolti egység takará­sából — bizony rácsodál­kozhat a tervezésében és ki­vitelezésében egyaránt igé­nyes faluház látványára. Vass Ferencné csurgónagy- martoni kisnyugdíjas kiváltsá­gos helyzetben van: ezt nap nap után megteheti, éppen csak ki kell néznie házának ablakán. — Szomszédom a kultúr, és ha nem is igen fordulok meg benne, azért néha megkuku- csálom, mi is történik odaát — mondja a vígkedélyű asszony a Petőfi utcából. Egykori falu­belije, a jelenleg Csurgón élő özvegy Hagy Jánosné már nemigen látja előnyét a falu­háznak, ura halála után, sok évtizedes nagymartoniság után a lányához költözött. A település életéről szólva mindketten úgy emlékeznek, valaha nagyobb volt az össze­tartás, nem ölték volna meg az emberek egymást egy kanál vízben, ahogy, sarkítva, ugyan Vassné fogalmazott. A falu sorsának alakulásába, bolygat­juk a következő témát, vajmi kevés a beleszólása. Amerre döntik, arra a dőlnek el a dol­gok, summáz. A népek amúgy is kevésbé érdeklődnek a köz Tere-fere a faluház előtt ügyei iránt, mint régen, ma in­kább „elvannak a högyben, vagy a televízió előtt”. — Én a Dzsokit meg a Bo- bit megnézem, meg azt a Kis­várost is, de a Fridi az nem hi­ányzik annyira, mint mások­nak. Ott vagyok a Híradó előtt is gyakran, nézegetem, éppen mitől fáj a kormány feje. FOTÓ: TÖRÖK ANETT Nagyon elpazalták, adós­ságba döntötték ezt az orszá­got: az időt, hogy ebből a baj- ságból kikecmereg ez a kis haza, azt én már hajasan nem érem meg, tartja a dolgok je­len állásáról és az optimiz­musról Vassné, a kultúr Petőfi utcai szomszédja. B. T. Önkéntes tűzoltók Csurgón - korszerű technikával Riasztásból is vizsgáztak Nemcsak 120 éves múltja, a város földrajzi helyzete miatt is reflektorfényben áll a csur­gói önkéntes tűzoltó-egyesü­let. Már korszerű a technikája is; a Baden-Württenberg tar­tománytól kapott Mercedes kiváló. Egyetlen gyenge pont­juk volt: a riaszthatóság - ezt is korszerűsítették, s hat hónap alatt jól vizsgázott. Az önkormányzattal jó az együttműködésük; fölértéke­lődött a szerepük. A hivatásos tűzoltók vonulási ideje ugyanis legalább 30 perc Nagyatádról, és Nagykanizsá­ról is. Nagyatádról elsősorban Szabó Vilmos megbízott pa­rancsnok révén kapnak sok segítséget, havonta elméleti és gyakorlati oktatásban is része­sülnek. Az Országos Tűzoltó- szövetséghez benyújtott pá­lyázatukat már második éve kedvezően bírálták el; ebből a pénzből helyezték üzembe a rádiók személyi hívórendszert, amely a múlt századi futárlán­cos értesítés helyébe lépett. Veszély esetén a helyi rend­őrőrsöt kell hívni a 07-es szá­mon, onnan azonnal értesítik az ügyeletes tűzoltókat. A polgármesteri hivatalban Nagy Jánost bízták meg a ké­szenléti szolgálat szervezésé­vel. Háromszor négy ember hetes váltásban van szolgálat­ban. A megyei rendőrség se­gítségére Zákányban kutat szivattyúztak, kazal- és avar­tűzhöz vonultak ki. Legutóbb zsebrádiónyi csipogójukat Motorola rádiókra cserélték, s ezek 60 kilométerre is forgal­maznak. Öt perc alatt kivonul­tak Csurgónagymartonba egy égő lakáshoz, s nyolc perc kel­lett, hogy elérjenek egy ki­gyulladt autót. Szabó Vilmos nem fukar­kodik az elismerő szavakkal: az eddigi esetekhez a hivatá­sosakkal versenyben érkeztek. Darab József 35 éves tűz­oltó, s ebből 15 év parancs­noki munkája, lelkiismeretes ügyszeretete látványos ered­ményt mutat. Ha a közeljövő­ben elfogadják a tűzoltótör­vényt, Csurgó körzetközpont lehet. Horváth József Átadták a felújított kastély-iskolát A tervezett határidőre elké­szült a csurgói Meller-kas- tély teljes tetőfelújítása. Kovács Gyula helybeli mes­terjó minőségben végezte el a héjazatcserével, a faszer­kezet nagy részének cseré­jével járó munkát. A meg­újult régi épület most az ön- kormányzati gimnázium­nak ad otthont. Hét jelölt indul a választáson Hét jelölt szerezte meg az induláshoz szükséges aján­lásokat a csurgói cigány ki­sebbségi önkormányzati vá­lasztásra, amit november 19-én tartanak. Dudli János, Dudli Jánosné, Dudli Mária, Kiss Tiborné, Radák Mik- lósné, Tóth Sándorné a Dél­somogyi Cigányképviselők Szervezete támogatásával indul, Fila Gusztáv függet­len jelölt. Kis környezet- védők Vízváron A vízvári általános iskola tanulói is részt vettek az eu­rópai környezetvédők eső­mérési programjában. A kisdiákok 26 napig mérték a csapadék mennyiségét és savasságát, s földerítették településük környékének szennyező forrásait. Adata­ikat eljuttatták a norvég környezetvédőkhöz, akik összegezik. A vízváriak an­gol nyelven egy külföldi ta­nulócsoporttal is megosztot­ták eredményeiket. Újabb háziorvosi körzet Csurgón Kialakítják Csurgón a har­madik háziorvosi körzetet is. A városi rendelőintézet­ben már megteremtették a januári munkába állás felté­teleit. Dr. Bajházy Amália főorvos nyugdíjba vonulása miatt pedig meghirdették az intézményvezetői és gyer­mekorvosi álláshelyet is. Létszámleépítés után, állástalanul Drávatamásiban Hárman élnek - segélyből- Munkanélküli az egész csa­lád. Segélyből élünk mind a hárman. A feleségem is a barcsi Sefagnál dolgozott; onnan bocsátottak el ben­nünket - mondta Kovácsai Sándor Drávatamásiban. Kéményseprő az eredeti szakmája, de - mint mondta - abban itt nem tud elhelyez­kedni. Minden cégnél, válla­latnál létszámleépítés van.- A feleségemnek csak száz nap munkaviszonya hiányzik, hogy segélyre jogosult legyen. Én kaptam egy ideig a jövede­lempótló támogatást, most már azonban csak a szociális segély az egyetlen biztos pénzforrásunk. Ebből élünk, harmadmagammal... Panaszolja, hogy a lányuk sem tud elhelyezkedni.- Nyolc osztályt végzett az általánosban, szakmája nincs, így nem alkalmazzák sehol. Pedig mindent megpróbálunk, hogy munkahelyet találjunk. Száztízezer forintért vették a házukat Drávatmásiban, tíz évvel ezelőtt. S mint el­mondta, még tartoznak az OTP-nek több mint hatvan­ezer forinttal. Havonta 2600-at kellene törleszteniük...- Miből, mikor az a kis pénz még a megélhetésre is kevés? Mindennapra van élelmünk, de félretenni pénz nem tudunk - panaszolta Ko­vácsai Sándor. - A kertben csaknem minden megterem, de felvágottat, bizony, régen nem tudunk venni. A nejem betegeskedik, így orvosságra is sokat költünk. Kovácsai Sándor alig lépte túl az ötvenet. Úgy érzi, helyt tudna állni még az életben.- Sokoldalú ember vagyok; értek, szerencsére, a kőmű­vesmunkához is. Még cserép­kályhát is tudok rakni - mondta keserűen. - S mire megyek vele? Gyakran nézem a híradót, hallgatom a világ hí­reit is, de sajnos, mi kisembe­rek ezen a helyzeten nem vál­toztathatunk. Gamos Adrienn Bolhó negyvenkét óvodása Bolhó gyarapszik; az óvodát hátulgombolós gyerekhad né­pesíti be. A bolhóiak büszkék kicsinyeikre. Pataki Andorne, az óvoda vezetője is osztozik örömükben. - Itt nem okoz gondot a gyerekhiány. Negy­venkét kicsi jár hozzánk. Közü­lük huszonkettő már nagycso­portos: jövőre iskolások lesz­nek. Az óvoda szerény költségve­tésből gazdálkodik. A két és fél millió forint elég a működésre, s jut harmincezer forint új játé­kokra is. Ezeket a lurkók miku­láskor és karácsonykor kapják meg. , Az óvoda vezetője elmondta: a dolgozók közül senkit nem fenyeget a munkanélküliség. S azt is, hogy az önkormányzat minden kezdeményezésüket Délutáni alvásra készültek a kicsik az óvodában támogatja, mert a gyerekek ér­dekeit tartja szem előtt. Jól felszerelt szobákban van­nak a kicsik; állatfigurák, kisau­tók, építő- és kirakós játékok mindenütt. Az ízlésesen beren­dezett oviban szemmel látha­tóan jól érzik magukat. Még akkor is, ha aludni kell. Ottjár- tunkkor épp az ebéd utáni szu- nyókálásra készültek. (Harsányi) Ji

Next

/
Thumbnails
Contents