Somogyi Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-07 / 236. szám

24

SOMOGYI HÍRLAP

SZÍNES HÉTVÉGE

1995. október 7., szombat

A Fonyódi ásványvíz regénye

Moszkvába indult az első szállítmány foto: i.ano köbért

Valami történt Európában. Perrier Úr, a francia ásványvíz-király is ellátogatott Fonyódra a Herkules Ásványvíz Kft üze- mavatójára, megnézni, mit csináltak ezek a magyarok. Azt tudhatta, hogy hazájában vásároltak új gépsort, ennek pedig híre megy a világban, hiszen nem mindennapos eset. Aztán meg maga is érdeklődik a magyar cégek iránt, ajánlott a fonyódi üzemre is.

Az angol, német és amerikai multik már betették a lábukat erre a piacra, nagy a konkurencia harc. És akkor egy magyar cég fogja magát és felépíti a Balaton partján világszínvonalú üzemét.

Magyarország legnagyobb ásványvíz üzemét, hazai cég hazai tőkéjéből. Kiss István a kft ügyvezető igazgatója állítja, korszerűségben bírja az üzem a következő évezred elejéig, persze az átadásával nem ért véget a fejlesztés.

A fonyódi ásványvizet az ötvenes évek végén fedezték fel: a földtani szerkezetet kutató fúrás során tört fel 422 méter mélyről a 29 Celsius fokos alkáli-hidro- génes-karbonátos, jelentős, szénsavtartalmú ásványvíz olaj helyett, mert akkoriban azt kerestek. A hazai ásványvíz története egyébként ennél évszázadokkal korábbra nyúlik vissza és virágkorát e század elején élte, amikor az egyik legfontosabb exportcikként szerepelt. Aztán a fejlesztések hiánya visszasorvasztotta a piacát, miként az egykori fonyódi községi tanács sem tudott mit kezdeni a felbukkant kinccsel. így lett 1962 körül a Somogy megyei Ásványvíz és Szikvízipari Vállalaté, amely szódásüvegekben, ballonokban forgalmazta és a fiatalok ezt itták a Bambi alapanyagaként. (Nem is tudták a fonyódiak, hogy a népszerű slágerben a falujukat énekelték meg.) Bár piacról akkoriban nem volt divatos beszélni, de mégis az, vagyis az idegenforgalom növekedése ösztönözte az ásványvíz palackozást, mert a külföldi vendég ezt kereste a fővárosi, balatoni szállodákban. 1967-től meg is kapta, mert ekkor kezdték ásványvízként értékesíteni a fonyódi palackokat. Az újabb váltás évtized múltán jött, mert 1978-ban vásárolta meg a Nagykanizsai Sörgyár a fonyódi töltőüzemet. Bár 15 éves gépeket telepített ide 15 ezer hektóliterről tíz év múlva 50 ezerre növelte a termelést, mígnem a fonyódi cég 20-25 százalékos részesedése a hazai ásványvízpiacon 1989-re 5-6 százalékra esett vissza a 42-44 ezer hektoliteres évi termelésével.

Betoppantak ugyanis a nagy multinacionális cégek, befektették a tőkéjüket a konkurenciába és szépen lekörözték a fonyódi- akat. A rendszerváltás sokféle hozadéka tűnik fel időről-időre: nos, a vállalati védőitalok kiiktatása, különösen a Paksi Atomerőmű elvesztése, érzékenyen érintette az ásványvíz céget. Persze a piac sem maradt tétlen, állandó mozgásának köszönhetően viszont megnőtt a hazai ásványvíz forgalom, de még korántsem éri el 9-10 literes évi

fogyasztásával az olasz, a német és az osztrák szokásokat, ahol 60-110 litert is megisznak évente. A hazai érdeklődéshez hozzájárult ivóvizeink romló minősége és a nyugati vásárlói kultúra hatása. Bár azt mondja Kiss István, hogy a hazai fogyasztók egyelőre nem ismerik az ásványvizek általános gyógyhatását, pedig a környezeti ártalmak miatt ez nélkülözhetetlenek. Az egészségügyi helyzet javítása megkívánná az ásványvizek tömeges felhasználását, mert az oldott állapotú ásványi anyagok és nyomelemek a legegyszerűbben e vizek rendszeres fogyasztásával kerülhetnek a szervezetbe. Van tehát dolguk a palackozóknak, mert megjósolható az ásványvizek reneszánsza.

S reneszánsz ez az elmúlt másfél év a fonyódi ásványvíz történetében is azzal, hogy 1994. május 24—én megvásárolta a Herkules Holding. Az persze egy dolog, hogy mára egymilli- árd forintos fejlesztést valósított meg, de el is tud adni. Megújult marketing stílussal lépett elő:

depókat létesített az ország tájain, hamarosan nyit Győr, Szombathely és Pápa felé. A cég emblémás Opel Astráival járják az országot a területvezetők, és aki a Herkules Fonyódi Ásványvíz Kft Opel Corsás munkatársaival találkozik, azt a területi képviselők szólítják meg, vagyis a cég maga kopogtat a vevőinél.

A fonyódi átalakulás amúgy is szolgáltat különlegességekkel. A hazai privatizációban bizonyára rekordot döntött azzal, hogy 122 vevő versengett érte,

megfordult itt mindenki, aki érdekelt a világ ásványvíz forgalmazásában. Mégsem került külföldi kézbe.

Nem véletlen Göncz Árpád köztársasági elnök határtalan öröme, amikor azt mondta, szereti ezt a beruházást, mert magyar kezdeményezés, s reméli, hogy kezdete valaminek, amire idehaza bizonyára nagy szükség van: hazai tőkéből, hazai munkaerővel világszínvonalú beruházással hódítani a külföldi piacokat. Ráadásul az építőipari, gépipari tevékenységéről ismert Herkules Holding nem szakmai befektetőként lett tulajdonos. Azt viszont sokoldalúan felmérte, hogy érdemes itt elköltenie azt az egymilliárd forintot.

Szebényi Pétertől, a holding tulajdonosától tudjuk, hogy a hazai évi 100-110 milliós hozamú hazai ásványvízkincsből 80 millió liter Fonyódon tör a felszínre, s a geológusok szakvéleménye szerint folyamatos az utánpótlás. Nemcsak a hazai fogyasztók asztalára kínálhatják, hanem az iható vízzel nem rendelkező országokba — mint Szaúd-Arábia, Kuvait — ajánlhatják reményt keltő sikerrel. A tárgyalások egyébként megkezdődtek az olaszokkal is. Az első üvegeket pedig egyenesen Moszkvába küldték már megkötött szerződés birtokában. Jövőre 20-30 millió üter eladása az üzleti cél.

A Herkules erőt mutatott Fonyódon. És ereje nő. Ipartörténeti jelentőségű létesítményt telepített a Balaton partra; s nemcsak az üzem sugallja kék és fehér színeivel a tisztaságot, minőséget. A termék egészséget ad és sportvíz jellegénél fogva Herkules akár csodákat is ígérhet.

Gáldonyi Magdolna

Bogdán Anna az idén megkapta élete második vályogputriját. A lak másfélszer kétméteres, fölegyenesedni nemigen lehet benne. Berendezése gyér, falán szentkép-poszterek.

Bogdán Anna 65 éves. Személyazonossági igazolványát mutatja: rongyos, akárcsak az élete. Egy papírost is hoz — olvasni nem tud —, ennek tanúsága szerint a nyugdíjbiztosítási pénztárból az egészség- biztosításiba utalták az ügyét.

A polgármesteri hivatal munkatársa szerint összesen csupán 14 hónapos munkaviszonyt tudtak „összeszedni” az asszonynak. Ez sem ment könnyen, mivel a nyilvántartásokban csupa már eltemetett Bogdán Annára bukkantak. Pedig ő még ugyancsak elemében van:

— Hadnagy uram, ebben ám istenbizony gázolaj van! — lóbálja meg búcsúzóul a műanyag öblítőskannát.

6.

Az önkormányzat felismerte, ha ők nem próbálnak meg változtatni ^ cigányság életkörülményein, maguk aligha lesznek erre képesek. Építenének is házakat a jelenlegi putrik helyett, ha az állam nem csupán 50 ezer (!) forinttal járulna hozzá ehhez a már elkészült lakásonként. De ha legalább azt a 65 százalékos szociálpolitikai hozzájárulást megkaphatnák, ami akkor járna, ha ők feltudnák mutatni a 35 százalékos beugró összeget, abból talán épülhetne valami. Egyelőre nincs, és ez ügyben várhatóan sokáig még nem is lesz elmozdulás.

7.

Romák az „európai cigány- útón”, öt évvel a második ezredforduló előtt. Nem vándorolnak már, mégsincs maradásuk.

Balassa Tamás

Cigányúton nincs maradás

Félek, sokan az elmúlásra játszanak. Arra, hogy Bogdán Anna (született 1930-ban, So- mogyvámoson, lakik egy iharos herényi vályogputriban)

nem ébred föl az egyik reggel. És arra, hogy majd csak kihalnak a bogdánannák.

Tartok tőle, akik ebben „bíznak”, jócskán elszámítják magukat: Somogybán ugyanis minden negyedik gyermek cigánycsaládba születik. És közülük sokan, túl sokan cseperednek hasonlóan rossz sorban, mint amilyenben a szerencsétlen, iskolázatlan nénike manapság tengeti életét. Embertelen körülmények és — kár lenne szépíteni —, bizony, a „fehérek” egy részének embertelen megítélése között.

Igaz persze, ez a vásár is kettőn áll.

1.

Őszelő, Dózsa utca, Iharos- berény. Jártam már itt, és mintha megállt volna az idő. Ugyanazok az érzések fognak el, mint korábban, és ezekben az érzésekben a főszerep most is a tehetetlenségé: nem tudok változtatni semmin. Ha elmegyek, minden úgy marad, ahogy előtte volt, legföljebb a fülig maszatos csöppségek egy sártengerrel odébb fetrengőz- nek majd, és már nem a baltával, hanem a sarlóval játszva kísértik a jóistent vagy mit. Romákkal beszélgetek. Az autóm ajtaját, habár öt lépésre vagyok tőle, előtte bezárom. Kezemben fényképező, bizalmatlanul nézegetik, és én azt hiszem, hogy ők azt hiszik, hogy magnót tartok a kezemben, és sunyin rögzítem szavaikat. Fogalmam sincs, tényleg ettől tartanak-e az elején, ám később teljesen feloldódnak.

Segédekről beszélnek, amit — meglátásuk szerint — meglehetősen szűkmarkúan vagy sehogyan sem osztogat „az a smucig önkormányzat”. Szerintük a segélyt is, a közmunkát is csak a „nagyházas gazdagoknak” méri a képviselő- testület.

— Mocskos egy tanács ez, kérem. És akkor még csodálkoznak, ha lopni jár az ember gyereke — méltatlankodnak többen.

2.

Az 1600 lelkes Iharosberény önkormányzata 86 milliós költségvetéséből ez évben 3,5 millió forintot tervezett szociális segélyezésre. Ennek az ösz- szegnek döntő hányadát a cigány etnikum kapta és kapja meg, ami azzal magyarázható, hogy ők szorulnak rá leginkább. Jórészük ellátatlan, se jövedelme, se egyéb pénzforrása nincs, mivel munkanélküli járadékra, jövedelempótló támogatásra nem jogosult. Marad a segélyezés.

— Valamit adnunk kell nekik, ha nem akarjuk, hogy éhen haljanak, megfagyjanak — tartja Felföldi Károly. A körjegyző azon a véleményen van, meg kell tartani az iskolai napközi ellátást is, hiszen eképp a gyerekek 'legalább fűtött, civilizált helyen töltik napjaik nagyobb részét.

3.

Legutóbb a beiskolázáskor volt esedékes a segély, amelyet a cigányság nem kapott kézbe, abból a gyerekeknek tanszert, ruhát vásárolt az iskola.

— Egy fát nem tettek keresztbe életükben! Hát akkor meg minek ezeknek segély, támogatás, hogy a rosseb enné meg őket! — érvel egy fehér bennszülött. Társai fennhangon adnak neki igazat. Csoda? Hiszen az ő kertjük alját dézsmálják naponta ismeretlen tettesek.

4.

Orsós Margit 28 éves. Kétszintes, ámde pucolatlan és romos házban lakik, tizenötöd- magával. Az ura két éve börtönben ül. Lopott. A két családban, mondja kis utánaszá- molást követően, tizenegy gyerek van, közülük a legkisebbek éppen a hátsó udvarban dagonyáznak.

— Zsebmeccő, maradjál már békibe! — pint rá a fiatalasszony az egyik, minduntalan láb alatt lévő csöppségre. — Ti meg teszitek má’ le azt a baltát

— kapják meg a magukét a többiek is, kissé távol az óvó anyai tekintettől.

Orsós Pétemé özvegyi nyugdíjból és a családiból él. Hét gyereket nevel. A legkisebb karonülő még, alig négy hónapos. Náthás kicsit, de derekasan tűri a diskurzus közbeni várakozást. Számíthat rá ő is, hogy egyszer jelentkeznek érte a hivatali alkalmazottak, mondván elvinnék állami gondozásba.

Orsós Zoltán — Dózsa 78.

— egyedülálló. Most tölti be a 21. évét. Bő egy hónapja jár a csurgói munkaügyi központhoz, várja a kiközvetítést. Úgy hiszem, rendes ember lehet.

Néhány név, néhány adat. És a vélemények, amik az ál- lástalanságra, pénztelenségre, a hihetetlen lakáskörülményekre vonatkoznak. Mindezek azt sejtetik, a romák soha nem lesznek képesek kikászálódni a mostani, emberhez

Karonülő az édesanyával, mostoha körülmények között

gyakorta méltatlan posvány- ból. Csoda-e, ha néha eluralkodik rajtuk a nagy úr, a nincs. És lopni járnak alkalmasint.

5.

Idős cigányasszony közéig az úton, kezében bot és egy jókora öblítősflakon. Amint a többiek észre veszik, már derülnek, óbégatnak is: Bogdán

Anna a Dózsa utcának amolyan szomorú bohóca.

— Drága hadnagy úr, drága doktor úr! —- fordul hozzám borgőzös, könyörgő hangon —, hát segítsen már! Segítsen már rajtam valaki! Nem kapok nyugdíjat, kétezerből kell megélnem, a házam meg összedőlt tavaly. Drága hadnagy úr, tegyen már valamit, az Isten áldja meg!