Somogyi Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-04 / 233. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1995. október 5., csütörtök Nyugdíjasünnep Földváron Párnástánc - a csurgói Őszirózsa nyugdijasklub nagy si­kerű előadásában fotó: lang Róbert Köszöntőm az időseket A naptárban nein jelzik, ám a „jeles napok” között tartjuk számon az idősek Világnap­ját. E néhány sorral szeretnék hozzájárulni ahhoz a törek­véshez, amely a figyelem középpontjába igyekszik he­lyezni ezt a népes korosz­tályt. Tagjai mögött keserves esztendőkkel, világháborúval és rendszerváltásokkal terhes múlt áll. A sokat emlegetett tűrőképességből mégis ez a nemzedék rendelkezik a leg­nagyobb tartalékokkal. Ok képesek hatalmas lelkierővel mosolyt, bizakodást nyújtani a gondokkal terhelt hétköz­napjainkon. Végtelenül tiszteletet ér­demlő az életbölcsességük, amelynek alapja az eszten­dők során szerzett sok-sok tapasztalatuk. Talán ezért képesek oly sok lemondásra, szeretetre, hogy vállalják az unokák őrzését, nyaraltatá- sát, segítsék fiatalabb család­tagjaikat lakáshoz jutni, s a megtakarított forintokból hozzájárulnak a sokszor szű­kös családi költségvetéshez. A higgadtság az érett kor erénye. Másik nagyszerű erénye pedig a szeretet ké­pessége - az unokák, déd­unokák iránt. Füst Milán egyik könyvében azt írta csendes évődéssel: „Az öregséghez hozzá kell szokni, idomulni... Más vagy, mint azelőtt, ennyi az egész...” Felteszik, feltesszük a kérdést: megtettünk, megte- szünk-e minden tőlünk tel­hetőt az idős állampolgáro­kért? Megadjuk-e valóban a tiszteletet és szeretetet, ame­lyet megérdemelnek? Megpróbálok jó lelkiis­merettel válaszolni: So­mogybán minden negyedik állampolgár ehhez a korosz­tályhoz tartozik. Helyzetük az országos viszonyokhoz hasonló. A megyei - és ta­pasztalatunk szerint a leg­több helyi - önkormányzat a lehetőségeihez képest min­dent elkövet, hogy intézmé­nyeiben jó, vagy legalábbis elfogadható körülmények között kezeljék a betegeket, gondozzák az időseket, il­letve támogassák a rászorul­takat. Meggyőződésem, hogy ezekről a „nadrágszíj- húzós” esztendőkben sem szabad lemondanunk. Ta­pasztalataim szerint a hét­köznapokon különösen több figyelmet, szeretetet érde­melnének és igényelnének idős polgártársaink. őszintén örülünk annak, hogy megyénkben országo­san is példaértékű a nyugdí­jasok érdekképviseletét fel­vállaló megyei szövetség és helyi tagszervezeteinek munkája, a civil szférában kifejtett szorgoskodása, a nyugdíjas-egyesületek, klu­bok élete. Önkormányza­tunk évente rendszeres tá­mogatást nyújt működésük­höz. Képviselőikkel folya­matosan véleményt cseré­lünk, jelen vannak testülete- inkben. A megyei közgyűlés és a magam nevében az idősek világnapján tisztelettel kö­szöntőm Somogy idős ál­lampolgárait. Kívánok va­lamennyiüknek jó erőt, egészséget, szerető, gon­doskodó családi vagy in­tézményi környezetet. Dr. Kolber István a megyei közgyűlés elnöke Fiatalok színes műsora - tánccal, énekkel Megemlékezés Csurgón Szeptemberi emelés nem visszamenőleg Több olvasónk kevesellte a visszamenőlegesen folyósí­tott nyugdíjemelés összegét, amellyel szeptemberben csöngetett a postás. Velük közöljük: jóllehet a múlt hónaptól a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátá­sok is emelkedtek 4 száza­lékkal, de nem visszamenő- leges hatállyal! Nem nőtt visszamenőlegesen 4 száza­lékkal például az átmeneti járadék, az egészségkároso­dási és a rokkantsági jára­dék, a házastárs utáni jöve­delempótlék. Nemcsak visszamenőleg, de szeptem­bertől egyáltalán nem emel­kedett a kártérítési járadék, a cukorbetegek anyagi tá­mogatása, a lakbérhozzájá­rulás, a hadigondozottak pénzellátása, a nemzeti gondozási díj. Fonyódi klubtagok dicsérete A fonyódi nyugdíjasklub-ta- lálkozó sikerét idézik újsá­gukban a debreceni nyugdí­jasok. A fonyódi klub veze­tőség meghívásának tettek eleget a debreceniek, s kul- túrcsoportjuk a szabadtéri színpadon egyórás műsorral szórakoztatta a közönséget. A vendéglátók gondoskod­tak róla, hogy a messziről jöttek a négynapos találko­zón jól érezzék magukat: megismertették őket nem­csak a Fonyód környéki Ba- laton-part idegenforgalmi és történeti nevezetességeivel, hanem badacsonyi hajóki­rándulásra, siófoki és keszt­helyi városnézésre is elvit­ték őket. A debreceniek mintegy 80 százaléka most járt először a Balatonnál. Nyugdíjassorsok és történetek Az idősek világnapjára kiírt pályázat díjnyertes irodalmi munkáiból készített váloga­tást a Népjóléti Miniszté­rium, a Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége és a Győr-Mo- son-Sopron Megyei Nyugdí­jasszövetség adta ki. Az ama­tőr toliforgatók alkotásai sok élettapasztalatot, bölcs fel­ismerést tartalmaznak, szíve­sen ajánlva hasznosításra a fiatalabb nemzedékeknek. Életreceptek hétköznapokra - így is jellemezhetnénk a karcsú kötetet. Jól illeszke­dik a színes, hangulatos írá­sokhoz az a kiegészítés, amely a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat állásfoglalá­sát tartalmazza a nyugdíjre­form alapvető kérdéseiről. Felejthetetlen nyugdíjasün­nep színhelye volt a hét végén Balatonföldváron a Bajor Gizi közösségi ház: itt ren­dezte meg - az idősek világ­napja alkalmából - a házi­gazdákkal közösen a Somogy Megyei Művelődési Központ, a megyei nyugdíjasszövetség és Balatonföldvár képviselő­testülete a VI. Somogy megyei nyugdíjas ki-mit-tud?-ot.- Huszonhét egyesület és hat egyéni jelentkező vett részt a vetélkedőkön, főként az ének és zene kategóriák iránt volt nagy a dalkörök, kórusok és szólisták érdeklődése — tájékoztatott Berkesné Hegedűs Márta, a bonyolult feladatot kitűnően el­látó, mindenhol jelen levő és készséges közösségiház-igaz- gató. - A rendszeresen résztve­vők mellett újak is megjelen­tek: a földvári nyugdíjas ve­gyeskar például tavaly csak ér­deklődőként volt jelen, az idén már benevezett... Gyakran csattant föl taps - tetszettek a produkciók. Ruti­nos és lámpalázas résztvevők várták, hogy színpadra lépjenek s megmutassák a zsűrinek, az értő közönségnek: az évtizedek ugyan nem tűnnek el nyomta­lanul, de a lelkesedés, az öröm­szerzés szándéka nem fakul. Akadt, aki három kategóriában is megmérette magát! Virgoncz Lajosné, a Barcsi Városi Nyug­díjasklub elnöke Reményik Sán­dor Ahogy lehet című versét mondta el, kézimunkája és nyolc festménye a kiállításon szerepelt, s ott volt a vegyeskórusban is.- Versmondással egy kivéte­lével minden megyei ki mit tud?­Mindig zavarba jövök, vala­hányszor kézbe veszem fo­nyódi olvasónk, özvegy Hor- tobágyiné levelét. Azért kerülnek többször is a kezembe nyugdíjas levélírónk sorai, mert olyan gyakran vál­toznak a hadigondozottakkal kapcsolatos, különböző szintű rendeletek, utasítások, hogy alig lehet figyelemmel kísérni, s én mindannyiszor abban bí­zom, hogy valamelyikben meg­találom a megoldást az idős asszony problémáira. Arra, hogy ő is jogosult némi kárpót­lásra. A katonacsaládból származó Hortobágyiné kétszeres öz­vegy. Első férje annak idején Szekszárdról hivatásos katona­ként ment a frontra a második világháborúban, s ott esett el. 1946. szeptember 1-ig kapta utána az özvegyi nyugdíjat, s on ott voltam, és dijat kaptam - mondta két fellépés között Vir- gonczné, aki 1989-től tagja a nyugdíjasklubnak és egyik alapí­tója a most Földváron is szereplő együttesnek. Rajbámé Bellái Gyöngyi, az együttes vezetője - aki 1992-től, a kórus alakulásától ott volt a megyei ki mit tud?- okon - mondta: a 20 nőt és 9 fér­fit számláló csoport legidősebb tagja a 82 esztendős Horváth István, de valamennyien korukat meghazudtolva, lelkesen készül­nek a próbákon. Eddig még egyetlen szereplést sem kellett lemondaniuk se Barcson, se a környező településeken. Virovecz Józsefné is alapító tag. Tőle tudjuk: november 11- én országos minősítőn vesznek részt Látrányban - eddig a bronz fokozatot érdemelték ki -, most arra készülnek, és a műsor egy részét a földvári közönség is hallhatta. A zsűri a legjobb teljesítmé­azért nem tovább, mert akkor ismét férjhez ment. Huszonhat évvel ezelőtt aztán a második féqét is eltemette. „Nemcsak első féljem, de édesapám, testvérem is hivatá­sos katona volt, hosszabb időt töltöttek szovjet hadifogság­ban” - írta Hortobágyiné. „Só­gorom csendőr volt, ő ugyan­csak meghalt 1944-ben. Engem a háború alatt szinte állandóan robotra rendeltek, utána pedig osztályidegenek lettünk... Hogy megéljünk, mosást, takarítást vállaltam.” Az özvegy, miután arról ol­vasott, hogy a hadiözvegyek egyszeri, egy összegű kárpót­lást kaphatnak, öt hivatalnak is megküldte okmányainak — há­zassági anyakönyvi és halotti anyakönyvi kivonatának — másolatait, ám azt a választ kapta, hogy a szóban forgó személy — mármint Hortobá­nyeket díjazta is. Táncban, ha­gyományőrzésben a buzsáki nyugdijasklub, a vers, próza és színjátszás kategóriában pedig Tóth István, a csurgói Őszirózsa nyugdíjasklub tagja végzett az első helyen. Az utóbbi kategóri­ában különdíjat kaptak a nagy­atádi őszi Napfény, illetve a kaposfüredi nyugdíjas-egyesü­let színjátszói. A szólóénekesek közül Dergez János, a berzencei klub tagja, a kórusok és népdal­körök kategóriájában a táskái asszonykórus kapott első díjat. A vetélkedőn tárgyalkotásokkal - festményekkel, kézimunkákkal - résztvevők közül Bakos Gyulá- nénak, a balatonszárszói klub tagjának ítélte a zsűri az első dí­jat. A szponzorok jóvoltából számos különdíjat is adományo­zott a zsűri. Jövőre Buzsák ad otthont a somogyi nyugdíjasok ki mit tud?-jának. Hernesz Ferenc gyiné első férje — semmilyen nyilvántartásban nem szerepel. Nos, én azt hiszem: ők is sze­repelnek a nyilvántartásban. Nemcsak a család írott és írat­lan, soha el nem múló emlékei­ben, fejfákon és levelekben, mostanában felállított vagy fel­állítandó emlékműveken, ha­nem hivatalos nagykönyvekben is. Biztosan megtalálható a ne­vük, hiszen —1- mint levelében írja — 1946. szeptember 1-jéig kapta az özvegyi nyugdíjat, s ennek a folyósító hivatalban is nyomára akadhatnak, még ha a postai nyugdíjszelvény nincs is meg. „Én nem a pénzért írtam, csak fáj, hogy sokszor nem azok kapják a kárpótlást, akik megérdemlik.” Talán mégsem kellene feladni. Ezért javaslom nyugdíjas levélírónknak: pró­bálkozzon ismét az illetékes hi­vatalban. (Hernesz) A társadalmat minősíti, ho­gyan bánik az öregeivel; jobb anyagi feltételeket az önkor­mányzat nem ígérhet, törő­dést, odafigyelést azonban mindenképpen — mondta Maász Róbert alpolgármester az időseknapi csurgói rendez­vényen. Itt a kétszáz résztvevő me­leg szeretettel fogadta a város legidősebb asszonyát, a ki­lencvennégy éves özv. Szabó Andrásáét, és a 92 éves Mezei Józsefet. A húszon aluli nemzedék jókívánságait P. Tóth Tamás és Vass Andrea ifjúsági polgár- mester mondta el. A művelődési központ gyermek-tánccsoportjának ü- de játéka, majd a zeneiskola tanáraiból alakult Si-Sa-Qua együttes zenéje, illetve Fényi Henrikné és Varga János éneke teremtett jó hangulatot. Gáspár Gyó'zóhé, az Ősziró­zsa nyugdíjasklub vezetője 250 tag nevében köszönte meg az élményt, és megosz­totta a nagyközönséggel a megyei ki-mit-tud? csurgói sikereit. Tóth István az első díj mellé még egy bécsi utat is nyert, Bella Józsefné és a néptánccso­port második helyezése, Reisz Gézáné különdíja a csurgói nyugdíjasélet színvonalát is jelzi. H. J. Kárvallottak és kárpótoltak A munka (többnyire) nem halálos Eddig a kardiológusok úgy gondolták, hogy nemcsak a dohányzás, a zsíros ételek, az elhízás vagy a mozgáshi­ányos életmód, hanem a munkából adódó feszültség is az infarktus rizikófaktora lehet. Most viszont kiderült: senki nem hibáztathatja a fő­nökét azért, ha infarktust kap, mert nincs összefüggés a szívbetegségek és a mun­kahelyi stressz között, jelen­tette be egy amerikai kutató- csoport. A híres Stanford és Duke egyetem professzorai­ból álló teamet annyira meg­lepte vizsgálatuk eredménye, hogy újra és újra elvégezték a teszteket. S mindig ugyanaz az eredmény jött ki. Tavaly egy skandináv tu­dóscsapat kutatási eredmé­nye keltette föl az amerika­iak érdeklődését. Felmérésükben ezerötszáz olyan férfit és nőt vizsgáltak meg, akiknek - bizonyos tü­neteik alapján - háziorvosuk angiográfiát javasolt. Ez egy olyan eljárás, amelynek so­rán egy haj szál vékony katé­tert vezetnek a szívbe, majd azon keresztül festékanyagot juttatnak az erekbe. A speci­ális festék pontosan kimu­tatja a röntgenfelvételen, hol találhatók elzáródások a ko­szorúérben. Nos, az ezeröt­száz páciensből 922-nél ta­láltak jelentős elváltozást, kétszáznál csekély mérvű rögösödést, és 363 betegről derült ki, hogy makkegész­séges. Amikor a kutatók összeve­tették a tesztadatokat az ere­deti diagnózisokkal, azt ta­lálták, hogy a munkahelyi stressz sokkal gyakoribb volt az egészségeseknél, mint a valóban betegeknél. Kiegészítő statisztikai analízist is készítettek, de ez is azt bizonyította, hogy a feszült idegállapotot nem le­het felelőssé tenni a koszo­rúér-elváltozásért vagy a mellkasi fájdalmakért. Épp­így a stressz önmagában nem kiváltója egy jövőbeni in­farktusnak vagy akár egy szívbetegség miatti halálnak sem, - ezzel biztatnak az amerikaiak. Nem minden a konditerem Hajdanán, amikor még nem találták föl az aerobicot, a stretchet meg a mindenféle erőgépeket, a mozgásra, egész­séges életre vágyók arrébb tol­ták a fotelt, és tornáztak egy kicsit. Csináltak néhány fekvő­támaszt, felülést, a fittebbek még ugróköteleztek is, és már meg is voltak a napi edzéssel. — Ezek a gyakorlatok épp olyan hatékonyak ma is, mint a legújabb, legdrágább módsze­rek — állítja dr. Gregory He­ath, az Atlanta-i Járványmege­lőzési Központ munkatársa. — Csupán az a fontos, hogy leg­alább minden másnap tornáz­zunk. Főleg azoknak érdemes ilyen egyszerű gyakorlatokat végezniük, akik több évi tunyu- lás után újból el szeretnék kez­deni a rendszeres testmozgást. Heath doktor szerint a torna alkalmas a szív és a tüdő' telje­sítményének, a hajlékonyság, az állóképesség és az izomerő növelésére. A keringési rend­szer fejlesztésére az orvos olyan aerobikus tevékenységet ajánl, amely megmozgatja a nagy izomcsoportokat és ritmikusan végezhető. Ajánlja például az ugrókötelezést. — Öt perc után érdemes pi­henni vagy más gyakorlatot vé­gezni, aztán lehet megint öt percig ugrálni, összesen leg­alább 15-20 percig. Ha valaki nem szeret ugrálni, tegyen fel egy lemezt, és táncoljon. Az izomerő és az állóképes­ség fejlesztése már bonyolul­tabb feladat. Harvey Newton kondicionáló-torna edző a kö­vetkező gyakorlatokat ajánlja: — fekvőtámasz, kézen és lábujjon, vagy kézen és térden (mell-, váll- és karizomerősítő), — hasonfekve a kinyújtott kar és a fej együttes emelése (hátizomerősítő), — támadóállásba kilépni és egyenes háttal előredőlni (mell- izomerősítő), — részleges felülés: a térd felhúzva, karok a test mellett, vállat és fejet elemelni a talaj­tól; erősebbek tarkóra is tehetik a kezüket (hasizomerősítő). Heath doktor ugyan nem hi­szi, hogy pár felüléssel „kisi­mítható” egy hatalmas sörhas, de az biztos, hogy az egysz’erű gyakorlatokkal is jóval több ka­lóriát lehet elégetni, mint pusz­tán az üvegemelgetéssel. Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents