Somogyi Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-28 / 253. szám

24 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE FIATALOK 1995. október 28., szombat Sokszor túl közel van Kaposvár Zselickislak lakói jobb napokra várnak Zselickislak Kaposvártól délre az első falu. Azt mond­ják: néha túlságosan is kö­zel van Kaposvár. A városközeliség eredmé­nye, hogy Zselickislaknak alig egy-két polgára van csak munka nélkül, alig csökken a lélekszám: amennyien innen elköltöznek, annyian be is te­lepülnek. Az elhaltak meg­üresedett házai is hamar gaz­dára találnak: az élet itt ol­csóbb, mint a városban, ugyanakkor az elhanyagol­ható távolság miatt élvezhe­tik a város előnyeit. A túlságosan közeli város miatt azonban jobban kell félteni fiataljaikat: közelről nagyobb a vonzása Kapos­várnak. A falu igyekszik ezt a vonzóerőt ellensúlyozni. A fiatalokért Délutánonként telve a ját­szótér Zselickislakon. Az ön- kormányzat felismerte: mu­száj odafigyelni a fiatalokra. Ebből a megfontolásból ifjú­sági klubot is adtak nekik. — Ha nem próbáljuk ide­kötni őket, akkor könnyen el­távolodnak a falutól — mondja Bencs János polgár- mester. — 29 általános isko­lása és 28 középiskolása van a falunak. Azt adjuk nekik, amit igényelnek: diszkót, klu­bot, szórakozást... Ezek a srácok korábban csak az utcán, meg a buszon voltak együtt, ami Kaposvárra vitte őket. A zselickislaki fia­talság nem volt közösség. Szeretnénk ha az lenne. Szük­ség van arra, hogy itt marad­janak, hiszen a falunak alig van középkorosztálya: a fiata­lok és idősek faluja Zselickis­lak. A hely szelleme A legtöbb Kaposvárról ideköltözőt nem igazán ér­dekli a falu. Sajnálhatják — mondja Nagy Vendel plébános, mert ebben a faluban igazán jó a közösségi szellem. Több falut látok el, még többet ismerek, de kevés helyen tapasztaltam ilyen jó közösségi szellemet. — Évek óta a falu érdekében dolgozik a Zselickislak baráti kör, amelynek a falu lakói kö­zül több mint százan a tagjai. Mindenki évente legalább két napját felajánlja társadalmi munkára. A júniusi hegyszen- telőt és borversenyt is újjáé­lesztettük, amelyen 3-400-an vesznek részt: szóval ott van az egész falu. Rendszeresen együtt kirándulunk: legutóbb két autóbusszal Egerben jár­tunk. Decemberben pedig csa­ládi estre készülünk. Legutóbb már teljes egé­szében saját fiataljainkra bíz­hattuk az ifjúsági mise és kul­turális műsor összeállítását. A falu krónikása Az első írásos emlékek a XIV. századból származnak a faluról. Ezek egy Laak nevű községről szólnak, és 11 ház­ról — magyarázza Hemer Kálmán, a tősgyökeres zse­lickislaki nyugalmazott tanár, aki 1990 óta írja a falukróni­kát. Most sem sokkal na­gyobb a falu. Háromszáz lé­lek lakja mindössze. — Éz az utolsó néhány év nehéz, de jó volt: ez hozta össze az itt lakókat. A baráti kör megalakulásakor került szóba, hogy el kellene kez­deni írni a falukrónikát. Ad­dig két monográfia készült a faluról. A falu krónikása sorolja a falu életének legfontosabb eseményeit az utóbbi néhány évből: a kétszáz éves temp­lom renoválását, a Szent Ist­ván szobor felállítását, ■ a hegybúcsúk újjáélesztését... Es miközben a krónikát la­pozgatja, még hozzáteszi: látja, van mire büszkének lenniük a zselici kisközség lakóinak... Nagy László Pörköltben mért Zorán Lemezek tucatjai őrzik hangját fotó: lang Róbert — Harminc éve a csúcson van. A könnyűzenében ezt kevesen mondhatják el magukról. Mi­ben rejlik a titok? — kérdeztük Zorán Sztevanovityot kaposvári koncertje után. — Mázlim van, mert a mun­kám a kedvtelésem is. S ezt na­gyon élvezem. Nem érzem ke- mémy melónak; annak ellenére, hogy az. Sose néztem magamat kívülről, csak azt tudom, amit belülről átélek, az pedig nem változott. Ahogy múltak az évek, tettem a dolgomat, s eh­hez mindig remek partnereim voltak. Dusán, aki a mai napig is a szövegíróm és Presser Gá­bor, aki a szóló pályafutásomtól kezdve mellettem van. A titok talán abban van, hogy távol tar­tottam magam a divathullámok­tól. Sohasem próbáltam olyat csinálni, ami éppen az aktuális közönségigényt elégítette ki, hanem inkább olyat énekeltem, ami iránt érdeklődtek az életet egy kicsit komolyabban vevő emberek. Minden egyes pro­dukció egy új megmérettetés, ezért nem lehet a babérokon ülni. Változik a közönség, új generációk jönnek. Ennyi év után már ez is szempont, s ha fel van téve a mérce, illik azt átugrani. Ez pszichikailag is komoly megerőltetés. — Hogy éli meg egy zenész­énekes a mai politikai változáso­kat? Zorán soha nem tudott já­téka lenni „mindenféle szélnek”... — Tudatosan próbálom megőrizni művészi önállósá­gomat. Ez sikerült a korábbi rendszerben is. Miért ne sike­rülne most, amikor eléggé kép­lékeny minden? Ezeknek a da­loknak akkor teljesen más lenne az értelmük sokak sze­mében, ha én valamilyen párt színeiben lépnék színpadra. Akkor minden egyes sorhoz hozzá lehetne csapni azt a plusz politikai értelmet, amit egy-egy párt hordoz magában. Szerin­tem a dalokon keresztül kellene igazán politizálni, hiszen a da­lok sok esetben többet monda­nak el, mint bármilyen hivata­los kiállás. Az más, ha valaki­nek az a szándéka, ambíciója, hogy politikus legyen. — Ötvenedik születésnapján megszámolta-e, hogy hány le­meze jelent meg? — Nem. De lehet, hogy ha­marosan megteszem. Nem tar­tozom azok közé, akik ilyen ke­rek évforduló kapcsán túlzottan hátratekingetnek, és számba veszik, hogy mit tettek le az asztalra. Én mindig arra gondo­lok, ami jön. — Készül már a következő lemez? — Most még korai erről be­szélni, hiszen májusban jelent meg az utolsó, ami valószínű­leg karácsony táján már arany­lemez lesz. Most egy másfél­két éves kifutási időt akarok adni neki. Iszonyú méretű a kí­nálat. Sok zenekar sok CD-je jelenik meg. Egy ekkora kíná­latban bevezetni, ismertté tenni a dalokat, már sokkal nehe­zebb, mint korábban. — De a Zorán név ajánlóle­vél is. — Azoknak csak, akik eleve érdeklődnek a zeném iránt. Az ember viszont van annyira hiú, hogy szeretné, ha mások is megtudnák: létezem. — Kaposváron sokan voltak kíváncsiak, s a hatszáz forintos belépő ellenére telt ház előtt énekelt a városi művelődési központban. — Egy-egy turnén mégis milliós deficit van. Az Aral, a Volkswagen, és a Westel-900 a három mecénásom. A belépő árából pedig presztízskérdést csináltam. Kíváncsi voltam arra, mennyiért lehet engem megnézni. Azért jutott ez eszembe, mert egy átlagos étte­remben 450-500 forintos ételek vannak. Lassan egy pörkölt áráért meg lehet nézni egy éne­kes-zenészt. Akkor úgy gondo­lom, hadd legyen nagyobb esemény az élő koncert egy pörköltnél. Amellett, hogy a deficit csökkentése is cél, ön­becsülésem diktálta ezt. Nem engedhetem meg magamnak, hogy összemérhető legyek a pörkölttel. Lőrincz Sándor MAKSA ZOLTÁN „Vidióta lettem...” (egy hangkazetta „margójára”...) ...Nem hittem volna, hogy egyszer én is azt mondom: Ezek a mai fiatalok! De sietek hozzátenni: az egészen fiatalokért aggódom, hiszen a ma 6-8 évesek már a videofilm, a computeres játé­kok nemzedéke, és kezd pon­tosan olyan lenni amilyen az előtte lévő egyetlen minta... Csöppnyi Rambók, terminá- torok, transzformerek randa­líroznak a lakótelepeken, az első figyelmeztető szóra kó­rusban anyáznak, s szinte már megdöbbenni sincs erőm, amikor az egyik hatéves hun­cutul mosolyogva hozzám fu- rakszik, s kabátja alól pisz­tolyt húz elő... ...Félek a jövőtől... Mert, ha ez az új „degeneráció” így nő fel... Ezért emelem fel sza­vam minden velem aggódó, gondolkodó ember nevében. Eszközöm a humor, az igény­telenség, primitívség nevetsé­gessé tétele. Négy év — négy előadóest, mely a fiatalokért íródott. A videót máris követi a popzene témaköre, melyet Humorock címmel élő Maksa-koncert keretében mu­tatok be (1995. novemberé­től). 1996 őszén indul a har­madik rész Lassan a TEST- tel! címmel, témája a szex és a szerelem. A sorozat utolsó da­rabja egy Bemutató óra, és az iskolával, oktatással foglalko­zik majd. Az előadóestek be­mutatóit az adott évad végén hangfelvételen is megörökít­jük, így az egyes részek éven­ként válnak hozzáférhetővé mindenki számára. ...Bárcsak mindenkihez el­jutna ez a kiáltás! Bárcsak mozgalommá válna a vidióta- ellénes jelszavam: KELJ FEL ÉS JÁTSSZ!!... ...Mint jövő-félő ember fordulok önökhöz: kérem, se­gítsenek... • • • •-ggggyail KAPOSVÁR ÖNNEK SUT! A SUTEV RT. 1995. október 30-án MEGNYITJA.<hétf6n) * A KAPOSFÜREDI PÉKSÉGÉT Kaposfüred, Szőlőhegy u. 1/c. alatt, ahol házi jellegű kenyerek és péksütemények széles választékával várjuk kedves vásárlóinkat. Viszonteladókat helyben is kiszolgálunk. Akció nov. 4-ig: Balaton kenyér 42 Ft Deseda kenyér 45 Ft KÓSTOLJA MEG AZ IGAZI KENYÉR ÍZÉT! Legyen Ön is vásárlónk! Egy szingaléz Kaposváron — Szólítson csak Vimalnak — mondja a 29 éves szingaléz férfi, mert jól tudja, hogy a magyaroknak afféle nyelvtörés ki­ejteni a teljes nevét: Wimal Morapitiye. Wimal több mint három éve él Kaposvá­ron. A szíve húzta ide. Hazájában, Srí- Lankán bölcsészhallgató volt. Szocioló­giát és politikaitörténetet tanult. Lon­donba jutva ismerkedett meg feleségével, s 1989 karácsonyán már vendégségbe hív­ták Kaposvárra, majd jött az esküvő és rö­videsen végleg letelepedett Magyarorszá­gon. Ha az általa nyelvtörőnek tartott ma­gyarral csak nehezen is birkózott meg, mára folyékonyan beszéli nyelvünket. Egy idegen országban az ottani nyelv is­merete nélkül nehéz kapcsolatokat épí­teni. Neki pedig kapcsolatokra van szük­sége, hiszen külkereskedelmi közvetítés­sel foglalkozik Kaposváron. Mindenek előtt azt szeretné, ha a magyar-srí-lankai kapcsolatok fejlődnének. Ikarusz buszo­kat adna el hazájában, s ceyloni teát, fű­szereket hozna hozzánk. Tavaly az Alpok- Adria kiállításon mutatták be dr. Kovács Miklósnak, a Siotour Rt elnök-vezérigaz­gatójának, akit arról próbált meggyőzni, hogy a magyarokat is érdekelheti az In- diai-óveánon lévő sziget világa. Azóta már több turista csoport is utazott Srí- Lankára és a közeli Maldív szigetekre. — Nekünk magyaroknak kevés fogal­munk van Srí-Lankáról. Az ide eljutó hí­rek aligha kedveznek az idegenforgalom­nak. — A zavargások az ország északi ré­szében már tizenkét éve tartanak. Mi jó háromszáz kilométerre lévő üdülőhelye­ket kínálunk. Bosznia még háromszáz ki­lométerre sincsen, s mégis nyugodtan él­nek itt az emberek, jönnek a turisták. Mi­ért ne utazhatnának az egykori Ceylonba. Az ellenségeskedésnek egyszerű oka van. Talán jobban megértik az ottani tamil problémát, ha azt mondom, hogy olyan ez mint a kurdok helyzete. A világon nyolc­vanmillió tamil él. Nemzet, amelynek nincs országa, s hazát akarnak. A tamilok az ország lakosságának 12 százalékát al­kotják. Többségben — 74 százalékban — a szingalézok vannak. A többiek európai bevándorlók, illetve muzulmánok. Az or­szág éghajlata trópusi, s amikor nálunk tél van, ott tombol a nyár. Az óceán vize 25 fokos. Wimal srí-lankai édességgel kínál. Ka­kaó és kókuszreszelék egybegyúrt keve­rékével, amelyet falevélbe csomagolva tesznek az asztalra. — A levelet nem kell megenni — fi­gyelmeztet, kissé későn. A ceyloni kony­hát a különleges ízek jellemzik. Csípős fűszereket használnak, s ebben hasonlíta­nak a mi étkeinkhez, viszont az fűszerek lassan mutatkoznak meg, élvezni lehet az ízeket. Sok halat és szárnyast használnak, s természetesen rizst, aminek elkészítésé­hez millió trükköt ismernek. Szeretettel beszél szülőföldjéről, s a magyar családról is, amelynek tagja lett. Magyarországon a srí-lankaiak úgy negyvenen lehetnek az itt tanuló diákokkal együtt. Jeles ünnepeiken Wimal Morapitiye fotó: török anett mindig találkoznak. A srí-lankai napokon is, amikor hazájuk kincseivel büszkélked­hettek. Nagy Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents