Somogyi Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-04 / 233. szám

1995. október 4., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Gazdag programok, szerény érdeklődés a falunapon Hátat fordítottak a sántosi fiatalok Amíg minden szőlőszem helyére kerül a ráksi óvodában A gyermekkor nyomában Az igyekezet megvan, de a figyelem még akadozik Vidám hancúrozásra hívogat a zöld pázsit, a fából készült kis­vonat, a hinta és megannyi ötle­tes udvari alkalmatosság. A kellemesen, kora őszi időben mégsem a nap sugaraitól pirul­nak ki a ráksi óvodások. A fog­lalkoztatóteremben, neonfény mellett, mélyen a papír fölé ha­jolva igyekeznek megoldani a soros „matematika” feladato­kat. — A nagycsoportosoknak tartunk iskolaelőkészítő foglal­kozást — mondta Bemáthné Korb Elvira óvodavezető. — Az év végéig el kell érniük az iskolaérettségi szintet. — Mit kell ehhez tudniuk? — Az óvodai nevelési prog­ram szerint a nagycsoportosok­nak az év végéig biztosan kell mozogniuk a húszas számkör­ben. Ezt játékos formában tanít­juk: nem összeadnak és kivon­nak, hanem elvesznek és hozzá­adnak. Korongokkal, kisálla­tokkal, mágneses lapocskákkal dolgozunk, és próbálunk az év­szaknak megfelelő témát találni. Most itt az ősz, megyünk a szü­retre, az énekfoglalkozáson pe­dig a Lipem-lopom a szőlőt da­locskára játszunk. Idén ez az első matematika foglalkozá­sunk. A nyári szünetben sokat felejtettek a gyerekek, ismét meg kell tanulniuk figyelni, vi­gyázni arra, hogy ne vágjanak egymás szavába. Minden gyermek előtt papí­ron egy hatalmas, üres szemek­kel megrajzolt szőlőfürt. Ke­zükben kerek korongocskák: pi­rosak, kékek. Tétován tologat­ják a színes „szemeket”. — Annyi piros korongot rak­jatok a fürtbe, ahány évesek vagytok, a többi kék legyen! — hangzik az óvónő utasítása. Egy fiúcska, pár méterre a munkaasztaltól, a földön ülve rakosgatja a színes kockákat. Elmélyülten „dolgozik”, ügyet sem vet társai igyekezetére. A másik asztalnál ecsettel a kéz­ben, látható élvezettel szorgos- kodnak a kisebbek. — Már az óvónőknek is megadták azt a szabadságot, hogy megválaszthatják, milyen módszerrel oktatják a gyereke­ket. A lényeg a játékosság. — Az óvodapedagógiával foglalkozó szakemberek — el­sősorban Vekerdi Tamás pszi­chológus — élénken tiltakozik az ellen, hogy az óvoda „kisis­kola” legyen. Azt mondja: a gyermek játsszon fölszabadul­ton, hallgasson mesét, rajzol­jon kötelem nélkül és mozog­jon. A korai teljesítménykény­szer ugyanis súlyos testi és lelki zavarok forrása lehet. — Ezzel én is egyet értek, de a szülők elváiják, hogy a gyer­mek tanuljon az óvodában. Kü­lönösen a matematikához ra­gaszkodnak. A tanítónő ugyan­csak ragaszkodik ahhoz, hogy bizonyos számkörben jól mo­zogjanak a gyerekek. Már kö­zépső csoportban tudniuk kell tízig számolni. Úgy vettem észre, hogy újabban a térlátás, a színlátás és a grafikai készség megléte a fontos. Azt váiják a gyerekektől, hogy biztos legyen a ceruzafogásuk, könnyedén rajzoljanak. Bemáthné Korb Elvira elis­meri, hogy az ő csoportjában is van egy kisgyerek, aki rendre kudarcot vall. Már iskolakezdés előtt találkozik a sikertelenség és a kirekesztettség keserű él­ményével. A gondozott udvaron, a játé­kok hiába váiják az apró hancú- rozókat. Amíg minden szőlő­szem a helyére nem kerül, hiába ragyog a nap a ráksi óvoda fö­lött. Várnai Ágnes Memyei játszópark - fajátékokkal Hiába várták színes progra­mokkal az érdeklődőket, s hi­ába volt kegyes az időjárás is szombaton a sántosiakhoz, a falu lakóit — úgy tűnik — nem lelkesítette a falunap és az új sportpálya avatása. Néhányan voltak csak kíváncsiak a So­mogy Táncegyüttes műsorára, a futballmérkőzésekre, az ünnepi szentmisére. A délelőtti babgu- lyásfőző-verseny eredménye miatt sem rágták tövig a kör­müket izgalmukban a szurko­lók. A falunap leglelkesebb kö­zönsége a gyereksereg volt: szívesen vettek részt a kézmű­vesfoglalkozáson, megpróbál­koztak a gyöngyfűzéssel, a bábkészítéssel és az agyagozás­sal is. — Megdöbbentő ez az ér­dektelenség — mondta Antalné 1971 óta működik Attalában az öregek napközi otthona. Jelen­leg két gondozónő látja el az idős embereket, akik szívesen térnek be reggelente az ott­honba. Tizenhat idős férfi és nő tölti ott a napjait. A klub tagjai olvasnak, tévét néznek, kártyáznak, társas játé- koznak, és gyakran beszélge­téssel ütik el az időt. Ha jóked­vük kerekedik, dalra fakadnak. Ilyenkor fiatalságukat élik újra, hiszen az otthon legidősebb la­kója nyolcvanhét, a legfiatalabb hatvanhárom esztendős. — Minden előbbrevaló volt, mint a polgármesteri hivatal felújítása, de most már nem halogathatjuk tovább a költö­zést, a jelenlegi épület nagyon rossz állapotban van — mondta Nyitrai István, Bő- szénfa polgármestere. — Ezen a héten talán beköltözhetünk az új épületbe, ami valaha szolgálati lakás volt, s alig egy hét alatt sikerült felújítanunk. Mindössze 200-250 ezer forin­tot szántunk rá; tizennégymil- lió forintos költségvetésünkből nem is szánhattunk többet. Csak az anyagot kellett meg­venni, a falu lakói, iparosai mindent elvégeztek társadalmi munkában. Segítségük nélkül a beruházás kétszer annyiba került volna, mint így. A másik nagy beruházás Bő- szénfán a kultúrház felújítása és bővítése, amihez szintén na­Keresztes Mária polgármester. — Amikor négy éve elhatároz­tuk, hogy megépítjük a sportpá­lyát, mindenki támogatta az öt­letet. Nemcsak szóval, hanem rengeteg társadalmi munkával is. Most kezdtük el építeni a sportöltözőt, ehhez szintén sok társadalmi munkát ajánlottak fel. És most, amikor együtt kel­lene ünnepelnünk ezt a közös eredményt, szinte senki sem jön el. Különösen a fiatalok érdek­telensége bánt, hiszen a sportot mindig is elsősorban miattuk támogatta az önkormányzat. Nagyon sok fiatal él Sántoson. Értük, nekik készült mindez, s most pontosan ők fordítanak hátat. Hiába a legjobb szándék, ha nem talál követőkre... (Jakab) A gondozónők a fekvő bete­geknek házhoz szállítják az ebédet. Az otthon lakóinak pe­dig — akik százharminc forin­tot fizetnek a napi ellátásért — igyekeznek mindenben a ked­vükben járni. Mosnak, vasal­nak, kiváltják a gyógyszereiket, ha kell bevásárolnak. S nem fe­ledkeznek el a születés- és a névnapokról sem. Az öregeket hétfőnként dr. Markó József orvos vizsgálja meg. Negyedévenként pedig egy nagyobb felülvizsgálat is szükséges. L. S. gyón sok társadalmi munkát ajánlottak föl a falu lakói. Az új köntösbe öltöztetett- épületben kap helyet az ifjúsági klub is. — A bőszénfaiak lelkesedé­sének köszönhető, hogy ezt meg tudtuk valósítani. A beru­házás több mint egymillió fo­rintba került volna az önkor­mányzatnak, de itt is csak az anyagot kellett megvennünk, a munkákra mindig' voltak any- nyian, amennyien éppen kellet­tek. Ezzel több mint félmillió forintot tudtunk megtakarítani. A fiatalok is részt vettek a munkákban, főként az ifjúsági klub helyiségének felújításán. Még százezer forintra lenne szükség, hogy a klubszoba el­készüljön, s birtokba vehessék a fiatalok. Szeretnénk, ha vide­ókölcsönzés is lehetne itt; talán a télre az is meglesz. (Jakab) Kétszázötvenezer forintos költ­séggel elkészült a mernyei álta­lános iskola játszóparkja. Bor- sányi Erzsébet igazgatóhelyet­tes elmondta: a befejezéshez szükséges nyolcvanezer forin­tot a Játékalaphoz benyújtott pályázaton nyerték, a helyi ön­kormányzat ötvenezer forinttal járult hozzá a költségekhez. A fennmaradó összeget az óvodai és iskolai szülői munkaközös­ség, a diákönkormányzat és a vállalkozók állták. A gyerme­kek már birtokukba is vették a négy nagy szabadtéri fajátékot: a mászótomyot, a négykaru körhintát, a csúszdaházat és a görgő hintát. A Pilisi Parkerdő Kft által készített szabadtéri játékokat, a visegrádi Terra Produkt ingyen szállította a mernyei iskolába. V. Á. Gépek doktorai Simonfán Több mint tíz éve javítanak mezőgazdasági és erdészeti gé­peket a Simonfa-zselici erdé­szet gépműhelyében. Az 1982- ben létesült műhely a Somogy megyei Erdő és Fafeldolgozó kft keretén belül működik és hét embernek ad munkát. Most, az erdőmunkások szállítására használatos terepjárók adják a munka zömét, de a meglehető­sen elavult géppark kezelésekor még a huszonkét éves Zileket is megjavítják. Rinyakovácsi diákok támogatása A rinyakovácsi önkormányzat ebben a tanévben is megpró­bálja enyhíteni a szülők gond­jait. Az általános iskolások 1500, a középiskolások 2000 forintos tanévkezdési segélyt kaptak. Ezen kívül a menzadí­jakat és a buszbérletek árát a teljes tanévben magára vállalta az önkormányzat. A tanévkez­dési támogatások összege fél­millió forintra rúg. Számítógépek a vasútállomáson Számítógépeket kapott a dom­bóvári vasútállomás. Elvégez­ték a beüzemelésüket, s a gépe­ket kezelő vasutasok megsze­rezték a szükséges számítógé­pes ismereteket. A számítógé­pesítés annak a fejlesztésnek a folytatása, amelynek részeként még a télen megújult a dombó­vári állomás belseje, és elegáns berendezéssel gyönyörű váró­termet alakítottak ki az utasok számára. Új ravatalozó épül Zselicszentpálon Tegnap kezdték el építeni a ra­vatalozó tetőszerkezetét Zselic­szentpálon. Társadalmi mun­kában már elkészültek a falak és a betonkoszorúk. Az önkor­mányzatnak mintegy másfél- millió forintjába kerül ez a be­ruházás. Hétvégenként csak­nem harmincán dolgoznak az építkezésen, az eddig elvégzett társadalmi munka értéke több mint félmillió forint. Attala gondol öregjeire Felújított kultúrház Bőszénfán Új épületben a hivatal Andlla nővér két keréken Furulyaszó a monostorban - Bárdi hittanosok - Döntés eló'tti csend Egy nővér és néhány nővéijelölt él az egy éve felszentelt kaposz- szentbenedeki bencés monostor­ban. Pax — hirdeti a felirat a be­járat fölött. A Porta Pads — a Békesség Kapuja — mindenki­nek kinyílik. A csengőszóra Váli Ancilla nővér siet felém. Földút vezet a finn és lapp fenyőből épített mo­nostorhoz; kocsi vagy autóbusz rossz időben nem is igen tudja megközelíteni. Az oldalfalnál kerékpár. A nagy vitalitással megáldott nővér ezzel jár a falu­ban és a szomszéd településekre is. Bevásárolni, és hittant oktatni. Sok felkínált hely közül a Zse­be szívében levő kis települést választotta. Mint mondja: itt megvoltak az alapok. A régi bencés monostor romjait már széthordták, de a helyét min­denki ismeri. Pár száz évvel ké­sőbb ennek közelében telepedett le a bencés rend néhány tagja. — Már megszoktunk ezen e szép vidéken — mondta Váli Ancilla, aki 19 évig Ausztriában szolgált. — A falu befogadott bennünket. Mindig van friss zöldségünk és gyümölcsünk. Szeretünk a szentbenedekiek között élni. Most csak egy kis konyhakertet művelünk, de jö­vőre nagyobb területen vetemé- nyezünk. Van szántónk, azt sem szeretnénk parlagon hagyni. A monostor egyik vendégcel­lájában telepszünk le. — Nemcsak plébániaközös- ségek tartják itt lelkigyakorlatai­kat, hanem világiak is érkeznek: hívők és ateisták, magyarok és külföldiek. Olyanok, akik a csendet keresik, s egy kis meg­nyugvásra várnak. Nemrég egy kaposvári hölgy lakott velünk két hétig. Döntés előtt állt, és szerette volna jól átgondolni, miként lépjen. Kopogtatott, mi pedig örömmel fogadtuk. Ancilla nővér Bárdra jár taní­tani. Huszonöt kisdiák hallgatja hittanóráit. De a monostorba is jönnek a környékbeli falvakból és Kaposvárról. Németet, angolt, latint, matematikát tanulni, vagy éppen furulyázni, fuvolázni, gi­tározni. A nővéijelölteknek rend­történetet, liturgiát tanít és biblia­ismeretet. Később vendégelőa­dókat is hív majd. Csütörtökön­ként Gárdonyi Máté kaposvári pap tartja a szentmisét. . — Mi elsősorban imádsággal szolgáljuk Istent és az embereket — mondja a nővér. Ancilla nővér a régi iskola épületében egy nagy vásárt szer­vezett. A falubebektől kért ci­pőkkel, ruhákkal, kabátokkal egészítette ki a külföldi adomá­nyokat: ezeket árulják néhány száz forintért, alkalomszerűen. A bevételből elsősorban a falu és a környék rászorulóit támogatják, de juttatnak a még szegényeb­beknek: a menekülteknek is. Lőrincz Sándor Ancilla nővér naponta többször is kerékpárra pattan, hogy ügyes-bajos dolgait intézze FOTÓ: király j. Béla

Next

/
Thumbnails
Contents