Somogyi Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-21 / 248. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. október 21., szombat Az egységről, nem a széthúzásról Király Béla: Az ellenkezőjét csinálják, mint ami 1956-ban történt A New York-Budapest-Kaposvár háromszögben él Király Béla történészprofesszor, tábornok, az 1956-os Nemzetőrség parancsnoka. Amióta több mint egy éve visszavonult a politikától, teljes — s úgy látszik, kifogyhatatlan — energiáját a tudományos munkának szenteli. Magyarország történelmét a világ elé táró angol nyelvű könyvsorozat kiadója, s egyben- más kiadóknál — írója is. Most csak pár napra tért haza Amerikából, s zsúfolt programjában első volt a fiatalokkal való találkozás. Kaposváron az iparművészeti szakközépiskolában tartott rendhagyó történelemórát, és válaszolt a Somogyi Hírlap kérdéseire. Király Béla Kaposváron FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA-Tapasztalatai szerint miként él az 1956-os forradalom emléke a magyar közvéleményben? Hogyan a hivatalos ünnepségeken és hogyan a hétköznapi emberekben? — Úgy tapasztalom, elté- kozoljuk ezt a hatalmas erkölcsi és szellemi örökséget. A kormányra emiatt azért haragszom, mert már hónapokkal ezelőtt el kellett volna kezdeni egy olyan nagyszabású központi ünnepség megszervezését, amely mellett minden más zavarosban halászó rendezvény eltörpül. S mert ezt elmulasztotta, félő, hogy így most az évforduló nem a magyar nemzet közös nagy ünnepe lesz, hanem csak ürügy a széthúzás demonstrálására. Alkalom a különféle —s persze magukat mind 56 igazi örökösének tartó — csoportocskáknak, hogy saját érdekeik szerint gerjesszék az indulatokat. Hogy csupa olyan dolgot mondjanak, aminek semmi köze nincs 56 üzenetéhez. Haragszom az 56-osokra is. Látom például a tv-ben, hogy valakik 56-os címkével 3 millióért akartak sütni főzni, de — úgymond — nem kaptak hozzá pénzt. Szomorú, mert nevetséges. Ahelyett, hogy méltósággal, szerényen ünnepelnének, üzletet próbálnak csinálni belőle. Egy másik 56-os csoport most az évforduló idején csatlakozik formálisan egy politikai párthoz... Közben mindegyikük más- más helyen rendez ünnepséget. Pont az ellenkezőjét csinálják, mint ami 56- ban történt. Szó sincs arról, hogy akkor mindenki mindenben egyetértett, mégis 1848 után 1956 volt az első, ahol a nemzet túlnyomó része képes volt hinni egy eszmében és cselekedni is azért. Ehhez képest mára jócskán visszaléptünk. — Kinek állhat érdekében, hogy 56 emléke kapcsán indulatokat gerjesszen ? — Annak van ebből haszna, akinek nincs érve és nincs valódi programja. Akinek a demagógián kívül eszköze sincs hogy híveket toborozzon. Az ilyenfajta toborzásnak általában a krízis időszakokban van hatása. A nagy gazdasági válság nélkül senki sem hallgatott volna Hitler hülyeségeire. így van ma is. A nehéz gazdasági helyzetet, sokak elégedetlenségét, sőt elkeseredettségét kihasználva jönnek a „népszónokok" és azt mondják, amit az emberek szeretnek hallani. Az nem zavarja őket, hogy amit mondanak, nem igaz. A lényeg, hogy durranjon, hogy minél nagyobb zűrzavar legyen. Ez az egyetlen esélyük, hogy a hatalom közelébe kerüljenek, s ezt jól tudják. Ezért veszélyesek. — Milyen feladatok foglalkoztatják ezekben a hónapokban? — Társadalmi változások Magyarországon című sorozatomban eddig 84 kötetet adtam ki azzal a céllal, hogy a nyugati világ megismerje a legújabbkori magyar történelmet. A Columbia University Press ezeket a könyveket világszerte terjeszti. Voltaképpen a politikai pályával is jórészt azért hagytam fel, hogy ezt az egész embert kívánó munkát folytathassam. Fölmegyek 100-ig, addig nem halok meg! Ez nem teljesen öncélú törekvés, hiszen tapasztalom, hogy Magyarországnak meglehetősen rossz a renoméja az angol nyelvű tudományos irodalomban. Ezen szeretnék változtatni minél szélesebb kör számára hozzáférhetővé téve ezeket a magyarországi történéseket objektiven bemutató munkákat. — Mi a legújabb kötet témája? — Most viszem magammal az anyagot, s New Yorkban két héten belül nyomdába is kerül. A címe: Törvénytisztelő forradalom Magyarországon 1989 és 95 között. Ebben a magyar tudományos értelmiség krémje vall az utóbbi évek változásairól. A szerzők között szerepel Glatz Ferenc, Konrád György, Kornai János és Tardos Márton. A bevezető cikket én írtam, s ez főként azt kívánjá világossá tenni, hogy miért tudtak a szocialisták a második ciklusra visszatérni a hatalomba. Ez az angol világból nézve sokaknak ugyanúgy érthetetlen, mint ahogy Chur- chill-nek sem fért a fejébe, hogyan születhetett meg egyáltalán a szovjet rendszer. Ő ezt egyszerűen irracionálisnak tartotta. Csakhogy a legutóbbi választásokon nagyon is racionális okok hatottak. így például, hogy az előző parlamenti ciklusban a szocialista képviselők mindig logikusan beszéltek, mindig tájékozottak voltak, soha nem demago- gizáltak és soha hülyeséget nem mondtak. Fontos volt, hogy a legnagyobb országos napilap' és az összességében igen nagy befolyású megyei sajtó azáltal, hogy működtetésük üzleti, alapokra került, kicsúszott a direkt politikai ráhatás alól, s liberális hangvétellel objektiven tájékoztatott az eseményekről. Cikkemben persze azt is leírtam, hogy az előző rendszerrel kapcsolatban még élő nosztalgia is segítette az MSZP hatalomra kerülését. Az MSZP számára pont ez a nosztalgia lehet a 22-es csapdája, ha csalódottságba fordul. — Nem tart-e attól, hogy e gondolatok épp azokban a körökben teszik majd népszerűtlenné, melyek most 56 egyedüli örököseinek tartják magukat? — Az én renomém ezt is biztosan kibírja. — Mikor jön ismét haza? — Februárban. Addigra kell elkészülnöm új könyvemmel, amit életem fő művének tekintek. A címe: A modell Magyarország története és Deák Ferenctől Horn Gyuláig öleli fel a magyar történelmet. A jövő év végére jelenik meg az Anwill kiadó gondozásában New Yorkban. Szóval most visszautazom Amerikába, és a következő négy hónapra még a telefont is kikapcsolom. Bíró Ferenc A világlapok 1956-ról Hazánk valószínűleg sohasem szerepelt a nemzetközi sajtóban annyit, mint 1956 októberében. Erről ad ízelítőt néhány rövid idézet a nagy példányszámú külföldi újságok 39 évvel ezelőtti számaiból. New York Times: „Magyarország lovagias és bátor harcosai sokat nyertek országuknak és a szabadság diadalában reménykedő minden embernek. Egy bátor nép új irány ad a történelem menetének.” Financial Times: „Bármiként alakuljanak is az események, Magyarország kitörölhetetlen, lelkesítő fejezetet nyitott Európa történelmében.” DP A (nyugat-német hírügynökség): „Ezek az emberek nem azért harcolnak, hogy a gyárakat visszaadják régi tulajdonosaiknak, hogy a földeket visszaadják a nagybirtokosoknak, ők csak azt akarják, hogy megszabaduljanak az ÁVH-tól és kivívják országuk nemzeti függetlenségét.” Aurore (Párizs): „Az egész francia népet csodálattal tölti el a szabadságharcosok hőstette. Örömkönny csillogott minden francia szemében, amikor szárnyra kelt a hír, hogy Magyarországon kivívták a szabadságot.” Daily Express (London): „A bátorság és hősiesség elérhető közelségbe hozta a magyaroknak a szabadságot.” Die Presse: „A magyar forradalom halott áldozatai nemcsak hazájuk sorsát fordították jobbra. Ennél sokkal többet tettek és ezzel világtörténelmet csináltak. Megmutatták, hogy az emberi akarat, ha hisz a jó ügyben, erősebb a fegyvereknél és erősebb, mint egy hatalmas birodalom és rendszerének egész hatalma.” News Chronicle: „Kelet-Eu- rópa sorsát nem a Dunánál, hanem a Kreml-ben intézik el.” New York Times: „A bátor magyar nép sokat ért el, hihetetlenül rövid idő alatt. A politikai győzelem máris kétségtelenül az övé és ezt már csak tömeges orosz katonai beavatkozás ragadhatja el tőle. Ebben van a veszély.” Ferenczy Europress Októberre emlékezve, nehéz szívvel- Ötvenhatban mi nem ezért harcoltunk. Amit szerettünk volna, nem valósult meg. Ha még egyszer megérhetném azt az érzést, azt a felszabadult boldogságot, mikor október 23-a eszméje győzött, csórén is szívesen újra kezdeném az életet - mondta a 67 éves Pápa János, aki 1956-ban a csurgói járási nemzeti bizottság tagja volt, majd Kistarcsára hurcolt tanár. Aztán pedig ref-es, bár bíróság soha nem ítélte el (már akkor hamisnak bizonyult ellene mind a tíz vádpont). Három gyerek apja, s hét évig volt állástalan. Később is - egyetemi diplomával - csak általános iskolai nevelő. Ma a Politikai Foglyok Szövetsége csurgó-nagyatádi körzeti elnöke.- Milyen volt 1956 októbere?- Ólyan felszabadult, csodálatos érzés. Nehéz szavakba foglalni. Aki nem élte meg, és előtte a Rákosi-klikk szörnyű éveit, igazán nem is értheti. Forradalom volt: diákok, fiatalok tüntetése. S népfelkelés ösztönösen. Előzményei ismertek: a magyarságunkat sérő Gerő-beszéd. A Moszkvát kiszolgálók hazugságaival szemben a nyomor. A padlássöprés, a beszolgáltatás kényszere. EPOSZ-titkár is voltam Szentán; szülőfalum lakói elmondták, mi az igazság. Apám is úgy aratott - abban az időben a legnehezebb paraszti munka -, hogy nem volt más enni, csak lekváros kenyér. Nem tudtam szó nélkül hagyni a modem Ti- borcok keservét. Szemináriumokon, mert nekünk azok is voltak, elmondtam. A válasz? „Nem jól látja az elvtárs...” Felháborító, megemészthetetlen dolgok voltak. A káderlapom nem volt rossz, akkor már nem torolták meg, legföljebb gyanús voltam. Október 23-a váratlanul ért, mármint a pesti tüntetés. Hogy mit követelt a nép - szabadságot, függetlenséget, egyenjogúságot és személyi biztonságot - ebben egyetértett munkás és paraszt. Este tüntetés. Én véletlenül csöppentem bele. A harc még nem dőlt el, mikor kitűztük a nemzeti szalagot, s ezért behívatott az igazgató. Ott volt a párttitkár, ávós, mások... Csurgón meg elteijedt a hír, hogy Pápa János tanárt letartóztatták. Lehet, hogy ezért választottak be a nemzeti bizottságba is.- Mit akart ez a nemzeti bizottság?- Szabad, emberi életet. Mint mindenki: a visszásságok megszüntetését, az ország, a dolgozó közösségek vezetésének megújítását, demokratikus alapon. Felszámolni a terrort; személyi és vagyonbiztonságot, és mindenekelőtt törvényességet. Úgy is mondhatnánk: szocializmust, csak másképp - magyar módra. S azt, hogy internacionalizmus ürügyén ne alázzák meg nemzeti érzésünket. Ezért küzdött, ezt testesítette meg Nagy Imre politikája. Ezért is tisztelem. S a csurgói népgyűlésen, azon az októberi estén ezekről beszélt a tanácsház előtt egy vontató platóján Kovács Andor, a vasutas, akivel addig soha nem találkoztam. A tömeg követelte a gyűlölt, tehetségtelen vezetők leváltását, és megválasztották az ideiglenes nemzeti bizottságot. Ennek minden intézkedése demokratikus volt. A magyar népet szolgálta. Törvényes úton igazságot akart. Rendet tartott, s megfékezte az egyéni bosszút. Amikor megjött a forradalom győzelmének híre, csodálatos érzés volt látni az egyetértést. Szeretném még egyszer megérni...- A rendszerváltás nem hozta meg?- Amiért akkor harcoltunk, nem valósult meg. A rendszer- váltás elmaradt. Pedig kezdetben nagy reményeket fűztünk az Antall-kormányhoz. 1956 szellemiségét vártuk: az önzetlen cselekvést. Az őszinte szót igényeltük, s ez elmaradt. Úgy vannak velünk, mint annak idején a 19-es kommunistákkal volt a moszkovita bolsevista irányzat. Mikor fiatal tanár voltam, egyik öreg kollégám - Tóth Józsefnek hívták - elmondta: ők sem azt akarták, mint amit Rákosi hozott. A nagy váltáskor minket is elfelejtettek az illetékesek. S a karrierizmus ma jobban dühöng, mint valaha. Helyezkednek, meg marakodnak a hatalomért. — Az 56-osok sem egységesek.- Ez a szomorú. Legalább hét szervezet ván, s hogy szaporodnak az 56-osok! Sokan akarnak elnökök lenni. Osztogattak ugyan kitüntetéseket, de soknak még azt sem. Csurgón ott van Pákozdi Gyula vagy Gondos; a megtorláskor mindkettő sokat szenvedett. Mikor megkaptam a Magyar Köztársaság aranykeresztjét, megírtam: amit tettem és később is vállaltam, meggyőződésem volt; nem plecsnikért tettem, hanem mert úgy éreztem: az a kötelességem. És éreztem érte a szolidaritást. Kistarcsáról üres zsebbel engedtek el. Az állomásra mentem; rámnézett egy vasutas: „onnan”? Bólintottam. Hazáig segítettek. S rajtam kívül még mennyinek! Internáltakhoz látogatásra igyekvő, kétségbeesett családtagoknak... Ha volna emlékműve az ismeretlen vasutasnak - azért, amit 1956-57-ben tettek -, oda minden évben elmennék, néhány szál virággal... A fiatalok, nem az ő hibájuk, mit sem tudnak erről. Az ötvenhatosok többsége ősz, sír felé hajló életkorú. Sok közülük nyomorog. Fónay Jenó' bejelentette: a kormány minden 56-os nyugdíját fölemeli. Ez a mézesmadzag-politika... Majd ha látjuk a rendeletet. Mert ígéreteloiek, bár szeretnék, már nem hiszek. Pénzt egy fillért sem kapunk: a tagdíjakból tartjuk fenn a szervezetet. Mikor az emlékműre gyűjtöttünk, Fónayhoz fordultam segítségért. Azt mondta: „mi meg tőletek akarunk pénzt kérni...” Semmit nem kaptunk; de két éve azért fölavattuk Csurgón az emlékművet. Én egyébként a Magyar Politikai Foglyok Szövetségét tekintem az összefogó szervezetnek; ezen belül lehetnek szekciók - mindegy, hogyan nevezzük -, a hadifoglyoké, a kitelepítetteké, a politikai üldözötteké. Csak egyetértés és ösz- szefogás kellene. A viszály soha nem vezetett jóra. Akkor, 1956- ban még volt közösségi szellem, és nemzeti egység. Mindenki örült. S kezdődött volna az orPápa János - szentai házának udvarán szágépítő munka is. De jöttek az orosz tankok. — Hogyan ünnepli most az évfordulót? — Némán. Én nem mondok beszédet. Részt veszünk a megemlékezésen: az 56-os forradalom kezdetének évfordulója ez, és a köztársaság kikiáltásának napja. Kettős ünnep. Koszorút teszünk az emlékműre; a szónok majd elmondja a magáét, mi pedig nehéz szívvel hazamegyünk. Kurucz Ferenc
