Somogyi Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-03 / 232. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP GAZDASAG 1995. október 3., kedd Nem véd a garantált ár Az FM rendkívül alacsony garantált árat hirdetett meg az ezévi termésre. A kereskedők ehhez igazították az ajánlata­ikat, így ennek következmé­nyeként a búzatermés 60-70 százalékát már koratavasszal leszerződték a termelők, ton­nánként 10 ezer forint alatti áron. Ez az alacsony ár meg­alapozatlan volt, amit a ké­sőbbi események igazoltak. Ezt Hemer Endre, a So­mogy Megyei Mezőgazda- sági Termelők Érdekvédelmi Szövetségének titkára mondta a Somogyi Hírlap kérdésére válaszolva. A MOSZ Gabona Választmá­nya júniusban is felhívta a termelők figyelmét, hogy ne adják el a gabonát, inkább készletezzék közraktárakban. A gazdák nagy része hitelter­hei miatt erre képtelen. A ga­bona betakarítás előtt a ter­mék piacán 9 - 9,5 ezer forin­tot ajánlottak egy tonna étke­zési minőségi búzáért. Ebben az időszakban a magyar tőzsde nem mutatta azokat a tendenciákat, amelyeknek az árban kellett volna érvénye­sülniük, így a termelők egy része a szerződéskötéskor az árban is megegyezett. — Nem volt megtévesztő ez a tőzsdei ár ? — De igen. És nemcsak azért, mert a termés nagy ré­szét addigra már áron alul el­adták, hanem azért is, mert most a 10 ezer forint feletti összegből vonnának le kö­vetkeztetéseket, pedig a ter­més mintegy 30-40 százalé­kát a magyar szabványok szerint takarmány búza. — Mekkora volt a kereslet idén a búzára ? — Rendkívüli kereslet piac alakult ki az egész vilá­gon, 25 dollárral nőtt a búza ára tonnánként. Nyugat-Eu- rópába és a Földközi tenger térségébe is lehetett magyar búzát eladni, így Somogyból is ment jónéhány szállít­mány. A többi kalászosra azonban sokai kisebb volt az érdeklődé?, az árak is nyo- mottabbak voltak, 8 ezer fo­rint tonnánként a takarmány gabonáknál. Ez sugallja: a jobb talajú területeken nö­velni kell a búza arányát a többi kalászossal szemben. — Az új kormány két év alatt emelt annyit a garantált áron együttesen, mint amek­kora az elismert termelői ár­emelkedés egy évben volt. A jövő évre meghirdetett 9800 forint mire nyújt garanciát a termelőnek ? — Semmire. Csak a ke­reskedőket orientálja. Boldizsár Beáta Olcsó munka, leértékelt tudás Dr. Koltai Dénes: Az embernek ott a helye, ahol a legjobb teljesítményre képes és a legnagyobb hasznot hozza Aki azt mondja, hogy érdemes Magyarországon befektetni, mert olcsó a munkaerő, azt leg­szívesebben lelökném a lép­csőn — mondta a Somogyi Hír­lapnak dr. Koltai Dénes, a pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem tanszékvezető egye­temi docense azt követően, hogy menedzsereknek tartott előadást Kaposváron. Hozzá­tette: a sommás megítélés sze­rint ugyanis ha olcsó a munka­erő, akkor olcsó a benne levő társadalmilag értékes tudás is. Pedig ez nem igaz! Semmivel sem tudunk kevesebbet mint a szomszédaink. Amiben pedig lemaradtunk, az pótolható. Koltai Dénes állítja: a jelen­legi forráshiányos helyzetben a legnagyobb nemzeti tartalé­kunk a felhalmozott tudás, és az őzt működtető kultúra. Az em­beri erőforrásokkal való gaz­dálkodás sokkal nagyobb tarta­lékokat rejt magában, mint amire egyáltalán gondolunk. A humánpolitikának jövője van, nem csak azért, mert lényegé­ben a születéstől a halálig tartó időszak társadalmi gondoskodását jelenti. Ezen be­lül viszont az emberi erőforrás­sal való gazdálkodás a kulcsfo­galom. — Egy német professzor szerint Németország legna­gyobb tartaléka a kreativitás. Mi tudatában sem vagyunk an­nak, hogy mekkorák nálunk a lehetőségek. A humán erőforrá­sok fejlesztésének döntő kér­dése a emberek alkotóképessé­gének és alkalmazkodóképes­ségének kialakítása. Mivel a politikai rendszerváltozással együtt megszűnt a gondoskodó állam, a feladat az egyes em­berre marad. Erre viszont senkit sem készítettek fel... — A vezetőket sem... — A vezetők általában spe­ciális helyzetben vannak, hi­Dr. Koltai Dénes szén tudásuk, kapcsolatrend­szerük tőkeértékű. Közülük so­kan viszont ezzel sem tudnak gazdálkodni. Erre valóban nem tanították meg őket. Érdekes eredményre jutunk, ha összeha­sonlítjuk a külföldi tulajdonban levő, és a színtiszta magyar vál­lalkozások teljesítményét. A vegyesvállalatok, a külföldi cé­gek nem fecsérlik el a humán erőforrást, a hozadékkal szá­molnak. Mivel teljesen más jö­vedelemtermelő képességet té­teleznek fel, ezért más a bére­zés is. — Megfelelő embert a meg­felelő helyre. Csakhogy ennek van egy kis felhangja... — Nem szabad előítélettel kezelni ezt az elvet, hiszen ez piacgazdaságban vagy sok pénzt hoz, vagy még többet visz. Az embernek ott a helye, ahol a legjobb teljesítményre képes és a legtöbb hasznot hozza. Ennek a megítélését vi­szont szakemberekre kell bízni. Nálunk sok a mindent tudó me­nedzser, de kevés kivételtől el­tekintve alig csinálják ezt jól. Olyan szakemberekre van szükség, akik megkeresik a he­lyeket, kidolgozzák a szerepet, megmérik az egyes ember ké­pességeit és eldöntik, hogy al- kalmas-e egy jelentős döntési kompetenciával járó feladat el­látására. Akik ismerik ennek a biológiai, pszichológiai, szoci­álpszichológiai feltételeit, and- ragógiai követelményeit, a hu­mán erőforrások közgazdasági hatásait, akik járatosak a kom­penzációban (a munkaügyben) és a szociálpolitikában is meg­alapozott a tudásuk, gyakorlot­tak a fejlesztéstudományban... — Nem sok ez egy kicsit? Hol tartunk most? — Nemzetközi összehasonlí­tásban kiálljuk a próbát. A volt szocialista országok közül mi jó pozícióban vagyunk. Ennek az oka az, hogy a menedzsment jól kihasználta azokat a korábbi tudásokat, tapasztalatokat, ame-. lyek felhalmozódtak az elmúlt évtizedek alatt. Másrészt az át­alakulás folyamatában olyan tudásokat szereztek, amelyek felkészítették őket a nyugati menedzsmentekkel való össze­vetésre. — Szakma a humán erőfor­rással való gazdálkodás? — Már van e szakmában nappali tagozatos egyetemi képzés, hamarosan beindul a tudósképzés is. Az ország nagy egyetemei — élén a pécsivel — érdekeltek ebben. Már nem a szakmásításról, hanem a pro­fesszió minőségi jegyeinek csi­szolásáról van szó. Ez olyan professzió, amely csak több tu­domány kézfogásával képezhet szakembereket. Olyan multi­diszciplináris tudományról van szó, amelyben legalább 10-15 professziónak kell jelen lenni. Ezt hatékonyan oktatni is csak az egyetemek karainak össze­hangolt munkájával lehet. De hosszabb távon mindenképpen megéri a fáradozást. Lengyel János Bankkártyában a jövő Somogybán népszerűek a készpénz kímélő eszközök: több ezren használják már a négy bankkártya valamelyi­két. Januártól a forintalapú kártya külföldön költségeink fedezésére is szolgál. Somogybán több száz he­lyen lehet már kártyával fi­zetni. Kaposváron tucatnyi bolt, étterem fogadja el ezt a fizető eszközt, s a benzinku­taknál is helyettesíti a kész­pénzt. Jelenleg 4600 kártya tu­lajdonost tart nyilván az OTP Somogybán. — Egy cég évente több mil­lió forintot takaríthat meg ha a havi járandóságot a banknak utalja át — állítja Szabó Zsolt osztályvezető. — így ugyanis mentesülnek a pénzszállítás fe­lesleges terheitől. A tájékoztatón elhangzott: akad megyei intézmény, ame­lyik egyetlen év alatt 60 millió forintot költ a pénzt szállító és őrző kommandósokra. Az EC/MC forintalapú kártyát megyénkben 150, Kaposváron 80 helyen fogadják el. Kapos­váron augusztusban 1,5 millió forint értékű árut vettek ennek segítségével. A kártyások száma folyamatosan nő: na­ponta átlagosan 10 új szerző­dést kötnek. Az OTP terve, hogy megyénkben is növelje a korszerű pénzjegykiadók szá­mát. A következő hónapokban Marcaliban és Nagyatádon ad­nak át egy-egy ilyen berende­zést. Harsányi Miklós ÉRTÉK - PAPÍR - TŐZSDE Csökkenő hozamok A szeptember 25. és 29. kö­zött eltelt időszakban a Bu­dapesti Értéktőzsde indexe (BUX) 1630 pontról 1596 pontra csökkent (1,9 száza­lékos csökkenés), miközben a heti részvényforgalom je­lentősen mérséklődött. Az esés fő okát abban keres­hetjük, hogy a befektetők - főként a kelet-európai tőzs­déket mozgató külföldiek - várakozó álláspontra helyez­kedtek a BUX elmúlt hetek­ben bekövetkezett több mint száz pontos emelkedését kö­vetően. Ezt a hipotézist tá­masztja alá a prágai és a var­sói tőzsdén bekövetkezett visszaesés is. A kárpótlási jegyek forgalma ugyan növe­kedett ezen a héten, ám az ár­folyam továbbra sem hagyta el a 211-214 forintos sávot. Az Agrimpex-tészvény ár­folyama tovább folytatta a két hete kezdődött süllyedést: a hét eleji 17 250 forintos át­lagár a hét végére 16 500 fo­rintig csúszott vissza, ez újabb 4,3 százalékos veszte­séget jelent. Eközben a napi forgalom jelentősen mérséklődött, s így könnyen elképzelhető, hogy a papír piaca - érdeklődés hiá­nyában - a következő napok­ban „befagy”. A BUX viszonylag gyors esése ellenére a vezető gyógyszergyári részvény, az Egis árfolyama nem változott jelentősen: a hét eleji 3400 fo­rintos átlagárfolyam a hét vé­gére csupán 3380 forintig mérséklődött, sőt a heti záróár újra megközelítette a 3400 fo­rintot. Ez nem csekély mér­tékben annak volt betudható, hogy a hét utolsó napján a forgalom meghaladta a 75 millió forintot, ami a befekte­tők napról napra fokozódó ér­deklődését jelzi. Az Égisszel szemben az OTP Rt. részvényeinek árfo­lyama jelentősen csökkent, s a hét során elérte eddigi rövid tőzsdei pályafutásának legmé­lyebb pontját, az 1025 forin­tot. Az ilyen mértékű zuha­násban vélhetőleg közreját­szott, hogy a befektetők még alacsonyabb árfolyamon sem mutattak túlzott érdeklődést a papír iránt. A Richter Gedeon árfo­lyama szintén csökkenő ten­denciát mutatott: a hét végére 2355 forintra süllyedt a jegy­zés, s eközben a napi forga­lom is jelentősen mérséklő­dött. A következő napokban azonban a Richter esetében is elképzelhető egy olyan kor­rekció, mint amilyet az Egis esetében megfigyelhettünk. Az tőzsdén kívüli piacon jelentősebb elmozdulások nem történtek. A Mól Rt. törzsrészvényeit kissé csök­kenő árfolyamon keresték, míg a Matáv-részvényeké nem változott. A múlt héten megtartott diszkont kincstárjegy-aukció­kon az egy hónapos papírok hozama tovább növekedett, s elérte a 29,64 százalékot. Ez­zel szemben a három hónapos papírok átlagos hozama 30,54 százalékra süllyedt. Konkoly Csaba Concorde Értékpapír Ügynökség A gazdaság nem tűr beavatkozást Szélsőséges döntések Elhibázottnak véli a kormány gazdasági és pénzügyi intéz­kedéseit Rabár Ferenc, a Bu­dapesti Közgazdaság-tudo­mányi Egyetem tanára, az An- tall-kormány pénzügyminisz­tere.- Hiba újra és újra beavat­kozni azokba a gazdasági fo­lyamatokba - mondja az is­mert szaktekintély -, amelyek láthatóan és az adatokból kö­vetkeztethetően egészséges irányban bontakoznak, illetve bontakozhatnának ki. A jelen­legi kormány túl azon, hogy beavatkozik, nagyon durván és szélsőséges módon teszi ezt, és megzavarja az 1993- ban megindult növekedési fo­lyamatot. Közgazdászok, pénzügyi szakemberek népes csoportja vallja azt, amit Rabár Ferenc, és időről időre hangot is ad­nak véleményüknek, a kor­mány részéről azonban nem találnak meghallgatásra . A volt pénzügyminiszter ugyanis úgy véli, hogy a je­lenlegi szélsőségesen vissza­fogó döntések, az inflációt visszaszorító, a szociális kia­dásokat megkurtító, s a reál­béreket csökkentő intézkedé­sek nem vezetnek ered­ményre. Gazdasági növeke­dés nélkül más eszközökkel hosszú távon nem lehet egyensúlyt teremteni. D. G. Ez a piacgazdaság? Kormányzati lépést kíván a mustexport Olyan méreteket öltött a must exportja, illetve a szőlőültet­vények elöregedése, hogy sürgős kormányzati közbelé­pés nélkül jövőre akár szőlő­importra is szorulhatunk. Mint azt Németh Ákos, az Egervin Borgazdasági Rt. ve­zérigazgató-helyettese el­mondta: az idei szüret során 120-130 ezer mázsa, azaz a ta­valyinál mintegy 30 százalék­kal több szőlő felvásárlását tervezték, ám ezt a mennyisé­get igen nehezen képesek be­szerezni. Ennek legfőbb oka az, hogy a szüret idején 50-60 ezer tonna mustot szállítanak ki Szlovákiába a tokaji és az egri borvidékről. A must vám­tétele ugyanis csupán egy- nyolcada a borénak. Az alföldi borkereskedők anélkül vásárolják fel az egri szőlőt és mustot, hogy cukor­fokát megmérnék, és nagy té­telben exportálják az alap­anyagot. Németh Ákos szerint az olyan minőségi termékeket előállító cég, amely rendesen fizeti az adókat, az illetékeket és a vámokat, nem képes ver­senyezni az alkalmi felvásár­lókkal, akik máris harminc százalékkal verték föl az ára­kat. Amikor az illetékes tárcák­tól és a terméktanácstól kértek segítséget, azt a választ kap­ták, hogy „piacgazdaság van”. A szoftveres Bill Gates SZUPERMILLIÁRDOSOK (1) Hajdanán azt tartották millio­mosnak a világban, akinek va­gyonát legalább hétjegyű számmal lehetett kifejezni, természetesen dollárban. A jö­vedelmek nőttek, a pénz érték­telenedett s az lett a mérvadó, ki keres meg évente legalább egymilliót. A mai szupergaz­dagok már dollármilliárdosok. Közülük mutatunk be néhá­nyat. A közkeletű amerikai le­gendák szerint, volt aki utca­seprőként kezdte s a határtalan lehetőségek földjén vagyont szerzett. William Gates, akit csak Biliként ismernek, szülei garázsát seperte ki, hogy ott egy személyi számítógéppel, sósrudacskákkal s egy kétlite­res colás palackkal megpró­bálkozzék új, viszonylag egy­szerű, de milliók számára használható szoftverek kiala- kítsával. Tizenkilenc évesen megala­pította Microsoft nevű cégét s nemsokára már 125 alkalma­zottal, vagy inkább munkatárs­sal dolgozott s megkereste első millióját. Ma, negyven eszten­dősen a világ leggazdagabb embere, a korábbi második helyről az élre rukkolt elő a Forbes magazin irányadó listá­ján. Közvetlen birodalmában ezerkétszázan dolgoznak, a Windows programokat min­den érdekelt ismeri, piaci ré­szesedése eléri a 80 százalé­kot. Ha pénzét akárcsak hét szá­zalékra kamatoztatná, ez órán­ként, átszámítva 22 millió fo­rinttal növelné vagyonát. Földalatti garázsában 28 autó áll rendelkezésre, a Jagu­aroktól a Porschékig, de ő in­kább a régi Mustangot vá­lasztja. Ha teheti farmert és edzőcipőt hord, messzire ke­rülve a nyakkendőt, turista osztályon repül s inkább kerül egyet, hogy ne kelljen beállni a tárgyalási színhelyként szol­gáló luxushotel mélygará­zsába, ahol 12 dollár az órán­kénti parkolási díj. Van, hogy negyven órát dolgozik egyhu­zamban, ilyenkor pizzát, ham­burgert, spagettit eszik, s megmaradt a Cola iránti ro- konszenve is. A luxust új háza jelenti Seattle-ben, a Washing- ton-tó mellett: a hatalmas sza­lon falán Leonardo és Van Gogh festményei, de nem ere­detiben, hanem különleges komputertechnikával kive­títve. Tavaly újévkor megnősült. A csinos hölgy munkatársnője volt s Bili egy bonyolult kom­puterfeladványt szerkesztett, amelynek megoldására órák kellettek, s a végén ott volt a kérdés: „Szerelmem, hozzám jössz-e feleségül?” Melinda csak annyit ütött a gépbe: "Igen!" Amint bejelentette, 50 éves korában vagyonának 95 száza­lékát el kívánja ajándékozni tudományos és jótékony cé­lokra. Addig azonban a világ leggazdagabb embere marad­hat. S ha igaz, koraősszel Ma­gyarország vendége lesz. Réti Ervin Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents