Somogyi Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-18 / 245. szám
1995. október 18., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Kadarkútról Szennába Üt épül a két zselici település között Kenyértermő eddei föld Nem könnyű előteremteni a mindennapi betevőt, különösen akkor nem, ha valaki három gyereket nevel. Bogdán Sándor és felesége Eddén élnek, gyerekeik 18, 17 és 4 évesek. — A férjem a somogyjádi téeszben dolgozik, én háztartásbeli vagyok - mondja az asszony. Valakinek az itthoni „gazdaságöt” is el kell látni... Hajnalban kelek, minden nap munkával telik, még a hétvége is. Negyven némakacsa, háziréce, tyúkok, disznók, nyulak, soroljam még...? Meg aztán ott van a föld. Szőlő, veteményes, kukoricás, minden, ami kell. Úgy élünk meg, ahogy tudunk. — Mióta foglalkoznak gazdálkodással? — Már vagy tizenegy éve. Sok mindennel próbálkoztunk már, megszoktuk, hogy dolgozni kell. Muszáj, máskülönben felkopna az állunk. Itt a faluban sokan élnek a földből, nincs is más lehetőség. — Meg lehet élni ebből? — Meggazdagodni nem fogunk soha, de legalább a gyerekeket becsülettel fel tudjuk nevelni, manapság ez is nagy „A háztájit is el kell látni... ” szó. Félretenni semmit nem tudunk, és nagyon meg kell gondolni, hogy mire költünk. De még így is nehéz. A lányom például szakács szeretett volna lenni, de miből fizettem volna ki a beugrót...? — Azért látni itt a faluban módosabb portákat is... — Azok is akadnak, de inkább csak a„magyarok” között. A cigányok között kevesebb. — Ezek szerint két táborra van osztva a falu... ? — Nem, erről szó sincs. Meg tudunk mi lenni egymás mellett, néhányan vannak csak, akik ellenségeskednek, de azokat meg kibeszéli a falu nyelve. Én azt mondom: mindkét nációban van tisztességes is meg hitvány is. Aki becsületesen dolgozik, azt elfogadják, még akkor is, ha cigány. (Jakab) Szentbalázsi harangszó Régóta dédelgetett tervek válhatnak valóra a Zselic déli lankái között. Többszöri próbálkozás után most végre lesz pénz a Kadarkutat Szennával összekötő út megépítésére. A két község közötti távolság mindössze 12 kilométer, ám negyvenet kellett autózni, ha vendégségbe indultak egymáshoz. A rövidebb földutat közúti közlekedésre nem lehetett használni, most ennek nyomvonalán készül el a négy méter széles összekötő út. Verkman Józsefet, Kadarkút polgármesterét arról kérdeztük, honnan kaptak pénzt a beruházásra. — A két község külön pályázott, mi 27 millió 431 forintot nyertünk a 2441 folyóméteres szakaszunkra, és közel 12 millió forint a saját erő. Örülünk, hogy az elbírálók — 75 évesen csak nem tud a fenekén ülni. Pedig mindig mondjuk neki: üljön már le, majd mink megcsináljuk. De az én anyósomnak hiába beszél az ember. Aki így kifakadt, az a vő, Mester András. Anyósával együtt otthon van egész nap, lévén mindketten nyugdíjasok. Anyós és vő, mint afféle ösz- szeszokott páros, együtt rendezték ottjártunkkor a portájuk elejét. A férfi ugyan ötpercenként felszólította anyósát, hogy menjen már pihenni, de aztán mintha mi sem történt volna, tették tovább a dolgukat. — Dolgos asszony voltam világéletemben — mondja büszkén Horváth Jánosné. — A testvéreim már mind férjhez mentek, de engem még nem adott az anyám: azt mondta, Bözsi te olyan jó dolgos lány vagy, maradj te csak itthon nekem segíteni. Hét gyereket hoztam világra, és becsületben föl is neveltem volna őket, ha az úristen el nem veszi. A hét gyerekből csak a két lányom maradt meg, itt lakik az egyik, Lá- bodon a másik. A fiam 19 éves korában halt meg. Mindig mondtam neki, hogy ne menjen olyan gyorsan azzal a motorral, hát nem hallgatott rám — mondja az asszony könnybelá- badt szemekkel. A munkát persze eközben se hagyva abba. — Segíteni akar mindig a mama, de már nem bírja — így a vő, amire aztán azonnal repli- kázik az anyós: minden kézre szükség van, mert csak maegy egység részeinek tekintették a terveket. Végre Kadarkút is bekerülhet a Zselic turisztikai forgalmába, megvalósulhat a térségfejlesztés hosszútávú programja. Gazdaságilag is fontos számunkra az út, mert a Bányával határos területeink mezőgazdasági művelésekor és az erdészeti munkák során eddig húsz kilométeres kerülőt tettünk. Mintegy 5-600 hektár megközelítése válik majd könnyebbé. Átjárható lesz, és bekapcsolódik a községek vérkeringésébe Vóta- puszta, talán kicsit felfrissül ott az élet. — Mikor kezdik a munkát? — Lebonyolítót keresünk, most írjuk ki a pályázatot. A 11 milliós talaj munkákat még az idén el kell végezni, jövő júliusban pedig már használni is akarjuk az utat. (Izményi) gunkra számíthatunk, senki más meg nem segít bennünket. — Próbáltunk már segélyt kérni az önkormányzattól, de ott azt mondták, hogy mi dúskálunk, és ne vegyük el pénzt a rászorulók elől. A lányom 14 ezret keres, a férjének 5600 a rokkantnyugdíja. És a két unokám sem kereső. Ezt jelenti a dúskálás Nagypusztán. Bár — teszi hozzá rögtön — lehetséges, hogy mások még szegényebbek, mint mi. Ez márcsak azért is elképzelhető, mert zömmel idősek lakják a települést. — Alig találni négy-öt fiatal családot — magyarázza az asszony. — A fiatalok, akik itt nőttek föl, elköltöztek. Máshová házasodtak, máshol találtak munkát...Csak az öregek maradtak. Pedig nem lenne ez rossz hely: most már kutunk is van. Tavaly azt is mondták, hogy bevezetik a vizet, de máig nem lett belőle semmi. Ötven éve itt élek, láttam, hogyan pusztult lassai] ez a hely, de sose gondoltam arra, hogy elköltözzek innen. Ide jöttem férjhez annak idején, és alighanem itt is maradok. Nekem innen már csak a temető lesz a következő állomás. Addig meg eldolgozgatok még egy darabig ezzel a ve- jemmel itt, aki — csak halkan mondom, nehogy meghallja — nem rossz ember ám, mégha néha többet morgolódik is a kelleténél. Nagy László „Isten dicsőségére, Szent Anna tiszteletére, Pohn Anna és Csut- orás Lajos tanár úr emlékére öntetett engem Fulmer János hentes-mészáros mester. 1995-ben Szentbalázs. ” Ez a felirat olvasható azon a bronzharangon, amelyet a hétvégén szentelt föl Balás Béla kaRitka alkalom a kis református gyülekezetek életében, hogy külföldi lelkész prédikációját hallgathatják saját templomukban. Kaposfőn a hétvégén Keith Grogg Észak- karolinai lelkész tartotta az istentiszteletet. — Chicagóban egy teológián ismerkedtem meg Kaposfő lelkészével, Móriczné Bátki Annával - mondja. Barátság szövődött köztünk, ő hívott meg engem és a feleségemet Magyarországra két hétre. Megnéztük az ország nevezetességeit, Budapestet is, az egyik legszebb várost, amit valaha láttam. Az út befejezéseként tartottam ezt a szertartást a kaposfői református templomban. posvári megyéspüspök Szentba- lázson. A helyi katolikus templomban az új haranggal együtt négy harang hívogatja az élőket, siratja a halottakat, s töri meg a villámokat. Nemcsak a szentbalázsi hívek, hanem a kömyékbéli települések lakói is megjelentek a szentelési — Népszerű a vallás az Egyesült Államokban ? — Sokan járnak templomba, mert úgy érzik ezt kell tenniük, az életük csak így teljes. Fiatalokban sincs hiány, de csupán azok jönnek el, akiknek a szülei példát mutatnak. így ők is előbb-utóbb megszokják a templomba járást. Sajnos azonban az is észrevehető, hogy az ifjak többsége a látványos, show szerű egyházakat kedveli, ahol nem Isten tisztelete, dicsőítése a cél. Nálunk a vasárnapi istentiszteleteken kívül is vannak összejövetelek, ahol igyekszünk felébreszteni illetve fejleszteni a közösségi érzést az emberekben. — Milyen a lelkész utánpótlás? — Egyre kevesebben vaceremónián, amelyen a taszári- szentbalázsi énekkar Csomay Tünde irányításával dalolt és gitározott. A harangszentelés után a toronyba emelték az őrbottyáni harangöntő műhelyéből kikerült 325 kg-os bronzharangot. Az ezt követő szentmisét a megyéspüspök celebrálta. L. S. gyünk. Ennek egyik oka, hogy a kis gyülekezetek többsége nem tud foglalkoztatni kezdő lelkészt még részmunkaidőben sem. — Miben különbözik egy amerikai és egy magyar szertartás? — Otthon nem magyarul zajlik. Nagyon hasonlít az ittenihez, azonban az épületekből adódóan, melyek nem annyira régiek mint itt, a szószékek nincsenek ilyen magasan. A nők és a férfiak sem ülnek külön. így próbáljuk tudatosítani bennük, hogy a gyülekezet a család felett áll. — Mikor hallhatják legközelebb a magyar hívek? — Én az egész kaposfői gyülekezetei várom a jövő vasárnapi istentiszteletre Észak-Karolinába. Gombás Bálint Felújítják az osztopáni plébániát Sudár János plébános irányításával megkezdődött az osztopáni plébánia felújítása. Az épület külső és belső rendbehozatalához, átalakításához, amelyet a hívek is támogatnak adományukkal, százezer forinttal járult hozzá a püspökség. Kevés a munkás cigány Büssüben Büssüben a lakosság 37 százaléka cigány. A 210 felnőtt férfi közül mindössze 84 a munkaképes, de csak hatan dolgoznak. A nemdolgozók a munka- nélküli segélyt sem kapják már. Jelenleg 15-en részesülnek jövedelempótló támogatásban, nagy részük a köztisztasági vállalat dolgozója volt régebben. Állnak már a sántosi falak Csaknem kétméteres magasságúak már az épülő sántosi templom falai. A hétvégén ti- zenketten dolgoztak itt társadalmi munkában. A múlt héten elkészült alapozást szintén a falu lakói végezték. A beruházáshoz szükséges építőanyagot már hónapokkal ezelőtt megvásárolta „Á sántosi templomért” Alapítvány, melynek számláján az önkéntes felajánlásoknak köszönhetően csaknem félmillió forint van jelenleg is. A kisebbségek kezdeményezése Jákóban is kezdeményezték a kisebbségi önkormányzati választások kiírását. A választások megtartásához megfelelő számú jelölt állítása szükséges, ugyanis a lakosság számától függően legalább három fő kell a kisebbségi önkormányzat létrehozásához. Még októberben kell jelölteket állítani. Köves út vezet a szőlőhegyre Hétszáz méter hosszan lekövezték a szőlőhegyre vezető utat Szabadiban. A gazdáknak így nem kell kátyún átkelniük, mikor felkeresik pincéjüket. Anyós és veje már összeszokott páros Nagypusztai dúskálók Amerikai lelkész Kaposfőn Macskamúmia Az elmúlt hetekben két kiállításra készült a bőszénfai Pap András. Az egyik Bányán nyílt meg, a másik viszont élete első fővárosi tárlata lesz. Autodidakta módon fejlesztette tehetségét egy életen át, hogy nyugdíjaskorára olyan szintre emelje, amelyet már művészetnek lehet nevezni. ■— Érdekel a népművészet — mondja —, azonban sosem akartam népművész lenni. Nem akarok beállni a sorba. Jobban vonz a távoli népek és korok művészete, mint az, amiben fölnőttem. Legutóbb egy egyiptomi macskamúmiát faragtam, és egy három méter magas kőa- labárdost, amely jelképesen őrzi a portát. Az tervezi, házát hozzáalakítja őrizőjéhez, és várfalat emel az alabárdos köré. N. L. Tizenhárom diák, három évfolyam egy osztályban Alsóbogát, az iskolapárti falu — Sokan azt hiszik, hogy hátrányosabb helyzetben vannak azok a gyerekek, akik kis iskola összevont osztályában kezdik' diákéveiket — mondja Molnár Pálné, aki huszonhat éve oktatja az alsóbogáti nebulókat. — Manapság egyre több ilyen kis iskolát zárnak be — értelmetlenül. Mert ahol ez megtörténik, az a falu meghalt... Az alsóbogáti iskolában tizenhárom gyerek tanul, három évfolyam van egy osztályban összevonva. Fokozatosan nő a létszám: tavaly még csak tizenegyen voltak, s jövőre már tizenhét tanulóra számítanak. A barátságos, otthonos tanteremben minden feltétel adott a színvonalas munkához. — Előnye is, hátránya is van az összevont osztálynak — jegyzi meg Molnár Pálné. — A pedagógusnak talán a legnehezebb feladat, a gyerekeknek viszont a legjobb alap, mindenképpen előnyös. Kötetlenebb a napirendünk, arra az évfolyamra, arra a tananyagra szánunk több időt, amivel gond van. A kis létszám miatt sokkal jobban nyomon lehet követni egy-egy gyerek fejlődését, látni a hiányosságokat, és több idő marad az egyéni foglalkozásokra is. így — annak ellenére, hogy a gyerekek között kevés a kiemelkedő tehetség — képességeikhez mérten mindegyikük teljesíteni tudja a tantervben előírt követelményszintet. Szerencsére Alsóbogát iskolapárti falu, fel sem merült az a gondolat, hogy bezárják az iskolát. Éppen ellenkezőleg: a szülők szeretnék, ha a gyerekek negyedik osztályos korukig tanulhatnának itt, négyosztályos és két tanerős lenne az iskola. Jó volna, ha meg tudnánk valósítani az egésznapos oktatást- mondja a tanítónő, a délutáni napközit, ahol szintén szakember foglalkozhatna a gyerekekkel. Ezek még csak tervek, de — úgy gondolom — ma az is nagy szó, ha egy kis iskolának tervei lehetnek... (Jakab) Molnár Pálné tanítványai között fotó: király j. Béla