Somogyi Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-14 / 242. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. október 14., szombat Nem az államnak kell eltartania a kultúrát Fodor Gábor: nálunk a vezetés csapatmunka Tényleg olyan langaléta, mint amilyennek a Híradóban látszik. Furcsán áll rajta az öltöny is mintha kinőtte, vagy kölcsönkapta volna. Esküszöm, az a típus, akinek utasításba kellene adni, hogy fogadásra is farmerban járjon. Borzas hajához, nyílt tekintetéhez ez illik a legjobban. A dolgozószobája? A legpuritánabb miniszteri rezidencia, amit valaha láttam. Nincs benne semmi hivalkodás, legfeljebb csak célszerűség. Délután van, a minisztérium már kiürülőfélben.- Haza készül?-Jaj, dehogy. Ha végeztünk, még vár egy értekezlet, egy gyors sajtótájékoztató. Késő este lesz, mire hazakeveredek. Most két hónapos a fiam, higgye el, legszívesebben minden percet otthon töltenék.- Jó egy éve, amikor kinevezték a művelődési tárca élére, optimista volt. Mi maradt meg mára ebből?- Ma is optimista vagyok. De van, amit ma már másként látok, mert rájöttem, sok minden illúzió volt. Főleg az ország gazdasági helyzetét illetően voltam naiv. En is, meg sokan mások is a kormányban úgy gondoltuk, a valóságosnál egy fokkal talán jobb helyzetben vagyunk. Aztán hónapról hónapra egyre jobban ráébredtünk a tényekre. Ma már hiszek abban, hogy ki fogunk lábalni ebből a nehéz helyzetből. Meg fogjuk találni egy más elven működő, de igazságosabb társadalom felépítésének módját.- A megválasztása után azt nyilatkozta: abban bízik, hogy a fiatalsága miatt ebben a házban könnyebben elfogadják. így történt?- Az ember kora önmagában semmire sem lehet garancia. Sőt!-A minisztériumi apparátus külön 'világ. Megtanulni, beleszokni nagyon nehéz MUyen gyorsan sikerült „hivatalnokká” lennie?- Elég hamar beleszoktunk. Egy döntően fiatal csapat alakult ki körülöttem, amelyből néhá- nyan soha nem dolgoztak semmilyen hivatalban. Az egész köz- igazgatás legújabb államtitkára - a gazdasági helyettesem, aki még nálam is fiatalabb -, mindössze 29 éves.- Egyikük-másikuk soha még egy vakot sem vezetett át az úton, nemhogy egy egész apparátust irányítson...- Ez nem így van. A kezdők egy év alatt, ha kemény munkával is, de belerázódtak. A művészeti területet felügyelő Török Andris, a 2000 szerkesztőjeként is mindig ,.magánzó” volt, de mára rengeteg tapasztalatot szerzett és az egyik legfelkészültebb szakemberünk. Honti Máriának óriási szakmai rutinja van, korábban már a házban is dolgozott. Papp Lajos fantasztikus tehetség, nagy szakmai felkészültséggel, Báthory Zoltán pedig nemzetközi hírű szakember. A gyakorlottabbak nagyon sokat segítettek a kezdőknek és ettől lett csapatmunka itt a vezetés. Belenőttünk.- Azt mondják, a hatalom, a hivatali rang megváltoztatja az embert. Nem tapasztalt önmagán valami hasonlót?- Nagyon remélem, hogy az maradtam, aki voltam. Az elveimet, az alapvető emberi értékekhez való viszonyomat megőriztem, sőt talán még erősítettem is. Persze nagyon sok tapasztalatot szereztem, ami alakított engem is, a munkatársaimat is. Nagyon ügyelek arra, nehogy többnek higgyem magamat, mint ami vagyok valójában, csak azért, mert itt ülök.- Van, aki szokta erre figyelmeztetni?- A barátaim, a szeretteim, a munkatársaim jelentik a kontrollt.- Kinek az ítéletében bízik leginkább?-A feleségemében. De a jó barátaim sem szívbajosak, ha ilyet tapasztalnak — szerencsére akadnak elegen.- Mit szólna egy gyors számvetéshez? Ha szembesítenénk az egy évvel korábbi ígéreteivel?- Nyugodtan.-Annak idején teendőit említve első helyre sorolta a Nemzeti alaptanterv kidolgozását, elfogadtatását és azt ígérte, hogy ebbe a munkába szinte az egész pedagógustársadalmat bevonja. NAT még ma sincsen.-Pedig ezt tartom az egyik legnagyobb eredményünknek. Soha ilyen széles körű disputa nem alakult ki a NAT-ról, mint az elmúlt évben. írásban, szóban csaknem 14 ezer észrevétel érkezett s ezt mind feldolgoztuk, ha lehetett, beépítettük a tervezetbe. Minden iskola megkapta az anyagot, szakmai fórumokat tartottunk, megkérdeztük az érdek- képviseletek véleményét... Hadd ne soroljam. Elkészült a NAT, amelyet mind a Közoktatáspolitikai Tanács, mind a Köznevelési Tanács - a tárca két legrangosabb tanácsadó szervezete - elfogadott. Októberben kerül a kormány elé és azután remélhetőleg zöld utat kap.- Második helyen említette a tankönyvek modernizációját. Ez hol tart?- Azóta tovább léptünk és az egész oktatás tartalmi modernizációját szorgalmazzuk, aminek csak része a tankönyvek átdolgozása. A NAT is ide tartozik. Elkészült a közoktatás fejlesztési stratégiája, ami korábban soha nem volt ebben az országban. Három évet adunk arra, hogy e dokumentumok alapján átírják a tankönyveket, új taneszközök, tantervek szülessenek. A reform anyagi feltételeit is megteremtettük: a közoktatás modernizációját segítő alapítványt az idén 300 miihó forinttal hozta létre a kormány és ugyanennyivel fogjuk jövőre is támogatni.- A harmadik ígérete az volt, hogy megteremtik a hazai egyetemi diplomák nemzetközi elismertetését.-Létrejött egy központ itt a házban, ami csak ezzel foglalkozik. Ausztriával már sokat léptünk előre, belátható távolságba került, hogy a magyar diploma egész Európában „beváltható” legyen.- Azt vállalta, hogy széles körűvé teszik a továbbtanulás lehetőségét.- Az idén is jelentősen nőtt a hallgatói létszám, csaknem 20 százalékkal többen tanulnak, mint tavaly. A ’80-as évek végéhez képest ’95-ig majdnem megduplázódott a diákok száma.-Mert most kerülnek egyetemista sorba a hetvenes évek családi kedvezményei nyomán született gyerekek.-Voltak korábban is demográfiai hullámok, mégsem növekedett a diáklétszám. Én ezt a „nyitás” számlájára írom, de még mindig nem lehetünk elégedettek, mert a nemzetközi mezőnyben ezekkel a számokkal is csak a sereghajtók között vagyunk. Én a differenciált létszámnövelés híve vagyok: csak azokban a szakmákban szabad szélesebbre nyitni a kapukat, amelyekre társadalmi kereslet van és szűkíteni kell, ahol elhelyezkedési gondok várhatók. A tanárokra, az agrár- szakemberekre, az orvosokra gondolok elsősorban. Minden változásnak vannak támogatói és ellenzői, kedvezményezettjei és vesztesei. Most pedig valóban komoly változásokra készülünk.- Azat is megígérte, hogy javítani fogják a kultúra finanszírozásának anyagi feltételeit. Ma nem erről szál a Bokros-csomag.- Pedig e téren is jelentős a jaA minisztert ma már nem érdeklik a pletykák fotó: feb vulás. Igyekeztünk módosítani azt a felfogást, hogy e területnek pusztán azért kell a pénz, mert a kultúra fontos. Mi most azt mondjuk: azért kell több pénz, mert értelmes elképzeléseink vannak, hogyan használjuk okosabban, hatékonyabban. Ennek az országnak az az egyik baja, hogy elfolynak a kezünkben a forintok. Azt találtuk ki, hogy adópolitikával, adókedvezményekkel, a Nemzeti Kulturális Alap szélesítésével, a kulturális járulékok növelésével lehetne az államtól, a politikától, az ideológiától független kultúratámogatási forrásokat teremteni. Az alapot az 1996-os költségvetés már úgy kezeli - ha a parlament is jóváhagyja -, mint e terület közponú finanszírozóját.- Tulajdonképpen erről szól a nyáron közzé tett 12 pontos Fodor-csomag is. De mintha ezt lesöpörték volna az asztalról..-Egyáltalán nem! Én sikeresnek érzem még akkor is, ha tudom, hogy mind a 12 pont nem fog megvalósulni. Aligha fogják a privaúzációs bevételek egy részét visszaforgatni a kultúrába, mert a költségvetésnek e bevételek minden fillérjére szüksége van. De megvalósult, amit a Nemzeti Kulturális Alapról írtunk, kidolgoztuk a Közkönyvtár éves programját. Még nyitott kérdés a személyi jövedelem- adóból kulturális célokra felajánlható 1 százalék sorsa. Támogatják az MSZP- és az SZDSZ-frakció kulturális kérdésekkel foglalkozó tagjai, de döntés még nincs.- Csak éppen a Bokros-programban nincs benne.- Odáig már eljutottunk, hogy a Pénzügyminisztérium nem ellenzi.- Ez már fél győzelem.- Hadd tegyek hozzá még valamit. A 12 pont - függetlenül sikerétől vagy kudarcától - elindított egy társadalmi vitát a kultúra finanszírozásának jövőjéről. Kezdünk ráébredni, hogy vannak az életben fontos dolgok, amelyeknek fenntartását nem feltétlenül csak az államtól kell elvárni, a polgárok maguk is áldozhatnak rá. A kultúra tipikusan ilyen.- Mennyi esélyt lát arra, hogy a ciklus közepére sikerül megteremteni az oktatásra fordúott összegek értékállóságát?- A gazdasági helyzet nem rózsás, de minden remény meg van rá, hogy javuljanak a folyamatok. Ha megindul egy felfelé kapaszkodás akkor e pénzek reálértékét nem megőrizni, hanem növelni kell és talán majd lehet is.-Ez olvasható a kormány- programban is. Ön fogalmazta bele. Meg azt is, hogy növelni kell az egyetemek támogatását. Ugyanakkor drasztikus fogyókúrának vetették alá az intézményeket. Ha ezzel szembesítem, akkor is optimista?- Igen. Meggyőződésem: a mostani leépítések is csak a felsőoktatás érdekeit szolgálják és elkerülhetetlenek a hatékonyság és minőség javítása érdekében.- Tavaly még perlekedett a Világbank szakembereivel, amikor szóba hozták az egyetemi létszámcsökkentés gondolatát, most a pártjukat fogja? Akkor nem volt elegendő információja, vagy a hivatala változtatta meg az álláspontját?- Sem erről, sem arról nincsen szó. A felsőoktatás vezetői, a jövőt mérlegelni hajlandó oktatók kiálltak a korszerűsítési elképzeléseink mellett, aminek csak egy része a hallgatók-oktatók arányának javítása. Közösen dolgoztuk ki a normatív támogatás elveit éppúgy, mint a felsőoktatás legjelentősebb változásának koncepcióját: jövő évtől megkezdődik a valódi univerzitások kialakulása. Csökkentjük az egyetemek számát, javítjuk az együttműködésüket. Ami a Világbankot illeti? Nagyon sok olyan követelményt támasztanak, amelyeket saját érdekünkben is célszerű elfogadni, ugyanakkor egy sor kérdésben talán nem ismerik eléggé a középeurópai realitásokat.-Annak idején önökhöz került a tudomány támogatása is, de erről alig-alig hallani. Miért?-Csak a végrehajtás került hozzánk. A Tudománypolitikai Kabinet elnöke a miniszterelnök, én csak az alelnök vagyok. A forrásokat biztosító pénzügyi alapok jól működnek, jövőre is megőrzik az önállóságukat. Ha kíváncsi a magánvéleményemre: a kutatások támogatásakor a pályázat útján elnyerhető források a leghatékonyabbak. Ez a jövő útja. Jelen pillanatban örülni kell annak, ami van, még ha ez kevés is.- Az volt az álma, hogy létrehoz egy szupertudományos intézetet, ahol a legtehetségesebb kutatókat foglalkoztatja, akiknek szellemi termékét államilag próbáljákmajdértékesíteni.Hol tart ez az ügy?- Ez tényleg talonban van. Túl sok pénz kellene hozzá, ami nincs. Van még néhány másik, hasonló sorsú ötletünk is...- Milyen a viszonya az egyházakkal? Korábban nagyon tartottak egy liberális miniszter elveitől- Pedig meggyőződésem, hogy hosszú távon az egyházak érdekeit is jobban szolgálhatja a liberális gondolkodás, mint a klientúrára épülő felfogás. A kapcsolataink - úgy érzem - mára kiegyensúlyozottak, korrektek lettek, megszűnt az egymás iránti elfogultságunk.- Mi a helyzet a művészekkel?-Nem könnyű emberek. Sokan megszokták, hogy ez ,ideológiai minisztérium”, ahol jó kapcsolatokkal el lehet intézni bizonyos dolgokat.-Ahol például állami megrendeléseket lehetett kapni.-Ma már ez nem így van. Nem vagyunk megrendelők, de elértük, hogy a társasági adókból kulturális kedvezményt lehessen kapni, ha valaki egy beruházás során szobrokat, festményeket is vásárol. Iskolákat, színházakat nem építünk. Talán csak a Nemzeti Színház lesz a kivétel, amelynek megvalósítására most új ötlet született.- Szokott lobbyzni? Vannak a kormányban partnerei, akik a pártját fogják?-Minden miniszter a maga szekerét tolja, ezért viszonylag ritkán alakulnak ki okos és értelmes szövetségek. De előfordulnak.- Nagyon sok támadás érte, gyakran emlegették a közelgő leváltását is. Hogyan lehet dolgozni ilyen helyzetben?- Elsősorban miniszter vagyok, másodsorban az SZDSZ egyik vezetője, harmadsorban egyéni kerületi képviselő. Ami a kormánytagságomat illeti? Nem foglalkoztat különösebben.- Ennyire biztos a pozíciója?-Mondhatnám azt is, hogy igen, azt is, hogy nem. A politikában semmi sem biztos, de az SZDSZ határozottan mögöttem áll és sokan támogatnak az MSZP-ben is. Tudom, legalább ennyien vannak, akik bírálnak. Nem foglalkozom a székem stabilitásával.- Akkor sem bántotta a dolog, amikor a leváltása először szóba került?- Eleinte persze bántott. Másnapra túltettem magam rajta. Ma már nem érdekelnek a pletykák.- Nem tartaná bukásnak, ha felmentenék?- Egyáltalán nem.- És mikor érezné mégis úgy, hogy megbukott?- Ha úgy látszana, hogy amire vállalkoztam, amit ígértem, aminek a szolgálatára szegődtem, azt a magam hibájából nem tudom beváltani. Ma úgy tűnik, hogy ez nem fenyeget. Somfai Péter Lenullázva A pedagógusoknak 1996-ra ismét nulla százalék bérnövekedést terveznek. Az ismét szó nem véletlenül szerepel a mondatban, hiszen 1995-ben ugyanez volt a helyzet. Ezt a tervet aztán nem lesz nehéz teljesíteni, ez az ígéret a legkönnyebben beváltható. Ugyanakkor a tervek között szerepel az átlagosan négy százalék reálbércsökkenés is. De hogyan is jön ki ez a négy százalék? Ha a közalkalmazottak, köztük a pedagógusok esetében nem terveznek béremelést, akkor egyrészt a pedagógusok esetében ez akár 20-30 százalékos reálbércsökkentés is jelenthet, másrészt lehetnek olyan ágazatok, rétegek és egyének, akik akár tíz-húsz vagy éppen ötvenszázalékos béremelésben is részesülnek. Világos, hiszen legalább az infláció nyomába kell eredni, meg akik fontos és hasznos munkát végeznek, azokat meg is kell fizetni. Hogy a pedagógusok bére az összes értelmiségi réteg bére alatt marad — olykor úgy látszik —, ez nem érdekel senkit. Főként azokat nem, akik — s vannak ilyen hangok — úgy ítélik meg, a tanító, tanár a társadalom élősködője, akit másoknak kell eltartania. Nyári, téli, tavaszi szünete van; naponta mindössze négy-öt órát tanít (dolgozik?)... Azok, akik nem ismerik a jó pedagógusok munkájának lénye- gét vagy nem képesek fölfogni azt. Érdekes, hogy ennyi csábító dolog ellenére az előbbi álláspontot, nézetet képviselők közül mégsem adja egyetlen egy sem a gyerekét tanárnak vagy éppen óvónőnek... Pedig sok minden a pedagóguson múlik. S mégsem képviseli határozottan és céltudatosan ennek a rétegnek az érdekeit senki. Mert kire is számíthatnak? A szakszervezetre. De mi várható egy olyan szakszervezettől, amelynek a vezetői kormánypárti országgyűlési képviselők is egyben. Ismerve a frakciófegyelmet az ilyen szakszervezeti vezetőknek aligha marad túl nagy mozgásterük. Marad a pedagógus, képviselje ő a saját érdekeit. És ezt összefogással, akár párt alakításával meg is teheti, mert ebben a küzdelemben valójában egyetlen dologra kell koncentrálnia: a bérekre. Nem az iskolaszerkezetre, a kötelező óraszámra, a NAT-ra, a közoktatási törvényre, a rég lejáratott és hatástalan felvonulásokra, hanem a bérekre. Hiszem és tudom, hogy minden a pedagóguson és a pedagógusbéreken múlik. A pedagógusbérek tisztességessé tételével megoldható a magyar oktatásügy minden problémája. Komoly tanár-bérekkel megvalósítható a kiválóvá csak kiváló tud nevelni elve. A komoly bérek vonzóvá tennék e pályát a magyar fiatalok első vonala számára is. A pedagógus (a rossz is, meg a kiváló is) óriási mértékben hat tanítványaira. A tanuló pályaválasztását is elsősorban ő befolyásolja, mert ha egy diák megszeret egy tanárt, vele együtt — általában — megszereti a tantárgyát is... A pedagógus (a jó is, meg a rossz is) szemléletet képvisel, és erre neveli diákjait is. Kiemelkedő egyéniségű, kiváló tanár — jó képességű, tudásra vágyó és tanulni akaró diákokkal — egy szál krétával a kezében mindent elérhet. Kell hozzá természetesen és hangsúlyozottan a tanulni akaró diák, aki azért akar tanulni, mert látja a tanulás, a tudás értelmét. A komoly bérek komoly követelmények elé állíthatnák a pedagógusokat, s akkor a gyengék kihullanának az idő rostáján, a jók pedig az iskolában fejtenék ki áldásos tevékenységüket; s nem a második vagy harmadik műszakot (különórákat, mezőgazdasági vagy vállalkozói ténykedést) kipihenni mennének az iskolába. Kinek az érdeke mindez? A diákoké és a szülőké; a kiemelkedő, kiváló pedagógusoké, a városé, az országé, nemzetünké. Hiszem és tudom ugyanis, hogy minden az oktatáson és a nevelésen múlik. A pedagógusok azonban le vannak nullázva. Kizsigerelt, fáradt, mindenbe belefásult, semmibe vett, tehát cinikus nevelőkkel, tanárokkal, tanítókkal, óvónőkkel akarunk kilábalni a gazdasági és szellemi válságból? A haza szakadt gazdaságát toldozni-foldozni, hogy legyen folt hátán folt? Ezzel akarjuk megalapozni a magyar jövendőt? Látszateredményekért, ködlovagok sikereiért, kézzel megfogható semmikért lemondunk a jövőnkről? Ha lenullázzuk a pedagógusainkat, akkor lenullázzuk az oktatást; és akkor a jelen után a jövő is semmivé foszlik. Mihályfalvi László a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója
