Somogyi Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-11 / 239. szám
1995. október 11., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Először vizsgáztatnak a kadarkúti szakiskolában A tantestület vállán a szakképzés terhei Az idén először vizsgáztatnak felszolgálókat és szakácsokat a kadarkúti szakiskolában és szakmunkásképzőben. Néhány éve a nulláról indultak, most korszerű eszközeivel, jó szakembereivel az iskola eredményesen működik. Jóllehet, létrehozói az indulástól kezdve csak magukra számíthattak. — Csak azt a pénzt fordíthattak a szakiskolára, amit magunk szereztünk — mondta Horváth Sándorné iskolaigazgató. — A szerkezetbővítéshez hozzájárult a helyi önkormányzat, azonban már az elején kikötötték, hogy a szakiskolát az állami kvótából és saját bevételeinkből kell működtetnünk. Hiába is kérnénk pénzt az önkormányzattól a működtetésre, mert nekik sincs. Odaadták a képzés céljára a volt pártbizottsági épületet, a kultúrházban is biztosítottak helyiséget, valamint egy kertet is adtak tankertnek. Az iskolának ezekért nem kellett fizetnie, mint ahogy a kommunális költségeket — víz, szennyvíz, villanydíj stb. — sem. A tantermek kialakításában szintén az önkormányzat építőbrigádja segített. Amire ezen felül szükség volt, azt elvégeztük társadalmi munkában. A szakképzés működtetésére sok pályázatot fogalmaztunk és sikerült is pénzt szereznünk. A szakképzési alapra is támaszkodhattunk. Támogatott a vótai szeretetszolgálat is, és a mikei szövetkezet. Bár a helyzetük csöppet sem rózsás, a képzés működtetése nincs veszélyben. A nadrágszíjat azonban jól össze kellett húzniuk. — A bentlakásos szakiskolásainknak ezentúl ágyneműt kell hozniuk — mondta az iskolaigazgató. — Az ágyneműt eddig az iskola adta. Az általános iskolában is takarékoskodnunk kellett amin lehetett: csökkentettük a napközit, ami pedagóguselbocsátással járt. Úgy döntöttünk, hogy ha az egyik szülő otthon van, akkor a gyereknek nem jár napközi. Nagy hagyománya volt nálunk a napközinek, de a szülők megértették, hogy nem tehetünk mást. Sok gyereknek szüksége lenne a napközire, ahol a pedagógus irányításával és segítségével tanulhat. A gyermekek azonban nem tudnak lobbizni, a kormányt pedig, úgy látszik, nem érdekli gyermekeink érdeke. Nagy László Foddrukker nagymama Papp Andrásné, a futballra- johgó FOTÓ: TÖRÖK ANETT volt szokás. Hogy hogyan jött ez a szenvedély, nem tudom... Egyszerűen csak magával ragadott a mérkőzések hangulata. Ma már csak a tévé előtt dirigálok nekik, hogy „ne oda álljatok mindannyian!”, meg hogy „menj rá!”, „szedd el tőle!”. Minden meccset megnézek a tévében, még a kerti munkát is elhalasztóm, ha kell. (Jakab) Tehénpásztomak állt a zselicszentpáli juhász Mostanában teheneket terel a zselicszentpáli juhász. Rigó János, aki egész életén át a juhokat irányította jobb legelők felé a környéken, három éve felcsapott tehénpásztornak. A simonfai téesz juhásza volt, most egy helybéli gazda teheneit őrzi. — A juh okosabb, mint a marha, a tehén viszont békésebb — tesz azonnal különbséget. — Egy kicsit még visz- szasírom a juhokat, de végsősoron mindegy, milyen állat van az ember előtt. Mindegyik után menni kell. Az állandó gyaloglás tart egészségben — állítja —, meg a jó levegő. Mindamellett nem könnyű élet ez — magyarázza az 52 éves ember. — A pásztornak ha esik, ha fúj, ki kell jönni a jószággal. Sokszor csontig átfázik az ember gyereke, és csak egy kis lélekmelegítő használ. Az öreg juhásszal az út mentén találkoztunk. Érdeklődésünkre, hogy miért az országút közelében legeltet, elmondta: a legjobb legelő a parlagos fű, attól hízik a marha. — A forgalom és a tehenek nem zavarják egymást. Az állatokat nem engedem az útra, az emésztésüket pedig nem befolyásolják a jövőmenő autók. Miközben beszélgetünk, a pásztor Pici névre hallgató kutyája példás rendet tart a tízegynéhány tehén között. Ha a kutya jó munkát végez, az a gazdáját is dicséri, mert — mint kiderült — három évvel ezelőtt maga tanította be az ebet. Nagy László Ha fúj, ha esik, legeltetni kell FOTÓ: TÖRÖK ANETT Nagybajomi küldöttség járt Schortensben Nagy volt a tűzoltóautó Schortensben jártak a múlt héten a nagybajomi képviselő-testületi tagok, intézményvezetők és a Somogyi Aprók gyermektáncegyüttes kamaracsoportja. Az Acs Attila polgármester vezette negyvenkét tagú csoport négy napot töltött Nagybajom németországi testvértelepülésén. — Eredményes volt az utunk — mondta Ulrich Károly jegyző. — Számos kulturális programon vettünk részt az ottani Október Fesztivál keretében, s a két település vezetői hivatalos megbeszéléseken a további együttműködés lehetőségeiről tárgyaltak. Megállapodtak arról, hogy augusztusban nagybajomi hetet rendezünk Schortensben. Néhány héten belül elkészül ennek részletes programja is. Egy napot Nagybajom 700 éves évfordulójának, egyet a Honfoglalás évfordulójának szentelünk, de lesz sport- és kulturális, gasztronómiai és környezetvédelmi nap is. A program sikeres megszervezéséhez és lebonyolításához felveszik a kapcsolatot a megyei ön- kormányzattal és számos országos szerv segítségét is kérik. A Somogy Természetvédelmi Egyesület már felajánlotta együttműködését. Mint Ulrich Károly elmondta: ebben az évben már csereüdültetéseket is szerveznek a két település között. Schortensben több mint harminc fiatal vesz részt a magyar nyelvoktatásban, s Nagybajomban is ennyien tanulják a német nyelvet. A közös környezetvédelmi program keretében pedig a régi somogyi jellegű, fás legelők állapotának visszaállításában segítene a testvértelepülés. Kijelölték ezeket a területeket, s a nyári hónapokban elkezdhetik a munkákat schortensi fiatalok segítségével. A korábbi magállapodás értelmében a két település önkéntes tűzoltói is tervezik az együttműködés kialakítását. Schortens a mostani látogatáson egy tűzoltóautót ajándékozott volna a nagybajomiaknak, amit azonban vissza kellett utasítani, mivel a hatalmas jármű nem fémé be a nagybajomi tűzoltószertár garázsába. (Jakab) Rinyakovácsi szépítkezett Az Erdőfelügyelőségtől ötvenezer forintot nyert fásításra egy pályázaton a rinyakovácsi ön- kormányzat. A múlt hét végén az ebből az összegből vásárolt tujákat és díszfákat ültették el az utcákban. Megszépült a polgármesteri hivatal, a templom és a kultúrház környéke is. Kukoricabemutató Somogyszilban Betakarítással egybekötött mérőkocsis kukoricabemutatót tartott tegnap a Pioneer Hi-Bred Magyarország kft a Somogyszil és Várong közötti útnál, Érdéi Imre gazdálkodó területén. A programok között szerepelt szántóföldi bemutató, mérőkocsis betakarítás és nedvességmérés, kukorica hibridajánlat és tippelni lehetett a hibridsorrendre is. A résztvevők megismerkedhettek a Pionner tevékenységével, aktualitásaival. Sántosi öregek Esztergomban Negyvenegy idős sántosi ült autóbuszra a hét végén. Esztergom és Visegrád nevezetességeivel ismerkedtek az egynapos kiránduláson, amelynek költségeit — mintegy ötvenezer forintot — az önkormányzat állta. Az önkormányzat egyébként az ifjakat is támogatta. Tizenöt fiatalnak vásárolt jegyet a Republic koncertre, és még a szállításukról is gondoskodott. Klubra gyűjtenek a fiatalok A falu környékén fellelhető ócskavasakat gyűjtötték össze a bőszénfai fiatalok, hogy az árából a klubjukba berendezést vásárolhassanak. A vasgyűjtésükkel 54 ezer forintot kerestek. Természetesen nemcsak a saját, hanem a falu érdekében is munkálkodnak a falu fiataljai: sokat dolgoztak a kultúrház felújításánál is. Él az ifjúsági klub Bőszénfánm, ezt az is bizonyítja hogy rendszeresen kirándulnak a fiatalok: legutóbb Ropolyba, Kardosfára és Szennába kerékpároztak. Kaposgyarmat hűs forrásvize Az Országos Vöröskereszt egyik pályázatán — amelyet az egészséges falvakért írt ki szervezet — százötvenezer forintot nyert forrásfoglalásra a kapós- gyarmati önkormányzat. Balogh Józsefnétól, Kaposgyarmat polgármestertől megtudtuk: az erdőben a „cseppkőbarlang” közelében dúsvízű forrás található, amit alkalmassá szeretnének tenni a vidéket gyakran felkereső túristák számára. A munkákat a közelmúltban már megkezdték a Sefag munkatársai. A tervek szerint hamarosan elkészülnek a forráskialakítással, s az még az ősszel fogadhatja a zselici természet- járókat. L. S. Németországi kosztra és kvártélyra vágyott — Szertefoszlottak a rózsaszín álmok A somogyszili lány levelét megírta... Németországba háztartásunkba keresünk becsületes, független lányt 18- 27 évesig. Bentlakás koszttal, nyelviskola és 1200 DM havi fizetés. Választ magyar önéletrajzzal. Ez a szűk szövegű, de sokat mondó, több lapban is megjelenő hirdetés keltette fel a 21 éves Mogyorósi Hajnalka érdeklődését. A somogyszili lány régóta munkanélküli, ezért fogott tollat, s írt egy bemutatkozó levelet Friedbergbe, a megadott címre. Onnan rövidesen megérkezett a válasz, miszerint a több tucatnyi jelentkező közül éppen Hajnalkára esett a középkorú pár választása. Az állítólag építészmérnök férfi udvarias hangú levélben írta meg: napi hat órát kellene a háztartással foglalkozni, a hét vége szabad. Kéthavonta ingyenes hazautazást ígért, és háromhetes fizetett szabadságot. Azt is megjegyezte: „csak legális alkalmaztatást csinál”, a munkavállalói engedélyt majd odakint szerzik be. Azt sem rejtette véka alá: egy hét próbaidő után alkalmazza véglegesen a lányt. Mogyorósi Hajnalkával madarat lehetett volna fogatni örömében, hiszen nagy lehetőség előtt állt. Újabb levelet írt, amelyben ismeretlenül is megköszönte, hogy őt választották, s egy színes fényképet tett a borítékba, hogy megismeijék az állomáson. A lány azt is papírra vetette: édesanyja kicsit fél, nehogy leánykereskedők karmai közé kerüljön gyereke. Már majdnem megvették a csaknem 20 ezer forintba kerülő vonatjegyet, amikor egy nyílt levelezőlap érkezett Friedbergból, és a bélyeg mellé felragasztották a Hajnalka fotójáról készült fénymásolatot is. A sűrűn telegépelt lapot a feleség írta, aki — legalábbis a férj leveléből ez derült ki — politikai pályán dolgozik és sokat van távol a párjától. Ilyen alpári hangú, mocskolódó levelezőlapot még nem tartottam a kezemben. Az asszony mindennek elmondja a Somogyszili lányt. Az éhenkórász, primitív trampli, az igazi szemét, aljas rin- gyó, az utolsó senkiházi ribanc a legenyhébb kifejezés, aminek a jószándékú címzettet titulálja. A többi jelzős szerkezetet — amit olykor Hajnalka édesanyjára is vonatkoztat — nem idézem. Nem tűmé a nyomdafestéket. A rokkantnyugdíjas anya és lánya kétségbeesve fogad a somogyszili portán. A megdöbbenéstől nehezen jön szó a szájukra. Aztán ketten mégiscsak elmesélik mások okulására, hiszen hirdetések ezreit ontja a sajtó, és a rászedett lányok száma is folyton nő. Ez a nyílt levelezőlap a rózsaszín ködből szerencsére még idejében visszazökkentette Hajnalkát a valóságba. Azóta nem veszi a reklámújságokat, pedig kellene már egy jó állás. A munkaügyi központ felhívására végezte el az egyéves gyorsétkeztetési, vendéglátói-el- adói tanfolyamot. Rövidebb-hosszabb ideig dolgozott is, de munkaadóinak zöme bejelentés nélkül foglalkoztatta, és napi 12 órai talpalás után is csak 10-12 ezer forintot nyomtak a kezébe. Természetesen zsebből. Szülei most árulják a somogyszili házat. Kaposvárhoz közelebb akarnak költözni, hogy kevesebbe kerüljön a buszbérlet, s nagyobb legyen az esély egy új munkahelyre. Lőrincz Sándor t \ i Papp Andrásné szabadidejében nem kézimunkázik, nem horgol, nem köt, hanem szurkol. Rajong a kézilabdáért, a vízilabdáért és a jégkorongért. A hatvanhat éves asz- szony kedvence azonban a futball. — Az egyetlen dolog, amit hiányolok, amióta Bőszénfára költöztünk, hogy nem járhatok meccsre. Azelőtt Kaposváron laktunk, minden Rákóczi- meccsen ott voltam; kiabáltam, szurkoltam, még Budapestre is elmentem a csapattal, amikor ott játszottak a Honvéddal. Több száz meccset szurkoltam végig életemben. Amúgy Dó- zsa-drukker vagyok, bár a Fradi játéka is tetszik. Csak a szurkolótábora miatt nem szeretem: szerintem egy szurkoló drukkoljon, és ne verekedjen. Az összes játékos nevét tudom, s azt is, melyik meccsen hogyan játszottak. Huszonötévesen voltam először meccsen, azóta vagyok focidrukker. A családban senki nem rajongott a sportért, én magam sem sportoltam soha, a mi időnkben még nem
