Somogyi Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 206-230. szám)
1995-09-08 / 211. szám
1995. szeptember 8., péntek SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Kiúttalan szegénység Drávatamásiban Földhözragadt álmok A drávatamási Roboz Lászlónak tízezer forint rokkantnyugdíjat hoz a postás, a felesége tizenkétezret kap havonta. Ebből segítik a velük élő lányukat és unokáikat. — Sokszor jártányi erőm sincs, annyira gyengének érzem magam — mondta Roboz László. — Nem tudok már dolgozni, pedig utálom a tétlenséget. Itthon vagyok egész nap. Omladozó házuk messziről feltűnik; belül sem mutatósabb. A szobák kicsik, a bútorok régimódiak. A konyhában a házigazda lánya főz. A konyha melegíti az egész házat, mert a fűtéssel is spórolnak. Kevés pénzből nem telik sokra. A szülők és nagyszülők rég tudják ezt, lassan a gyerekek is megszokják. — Nincs kiút ebből az állapotból. Örülünk, ha megvehet- jük a kenyeret, a tejet — mondta a nagyapa. — A gyerekeknek persze mindent megadunk, ami az erőnkből futja. Nem éhezünk, de nem is lakunk jól mindennap. A rántott húst, a pörköltet szeretik a gyerekek, de ritkán ehetnek ilyet. A nincsből nem vehetünk fiam, mondom nekik. A 14 éves nagyfiú figyeli nagyapját, míg az beszél. Az iskolában hetedikes. A kisegítőt alig tudja elvégezni, sorsá bizonytalan. — Ha sok pénzem volna, elutaznék — szól közbe váratlanul. — Jó messzire mennék, körbejárnám a világot. Elrepülnék mindenhová, de azért egyszer hazajönnék. — Persze, álmodozni lehet. Az legalább ingyen van — mondta a nagyapja. Búcsúzóul még odasúgta: — Hát mit csináljon ilyenkor az ember? Szé- gyenítse meg a gyereket? Megszoktuk már, ráhagyjuk... Harsányt Miklós Csokonyán is ritkul a házasodok száma Csokonyavisontán Sára Sán- dorné az anyakönyvvezető. 1963 óta végzi ezt a munkát, s mint mondta: csökken a házasságkötések száma. Tavaly hu- szonketten mondták ki a boldogító igent, az idén augusztus végéig mindössze öt pár. Házasságot májusban is csak két pár kötött Csokonyavisontán. Igaz, sokan Barcson vagy Nagyatádon választanak házastársat, és ott rendezik meg az esküvőt is. — Több mint háromszáz párt adtam össze eddig — mondta Sára Sándomé. — A rekord az volt, amikor egy napon három jegyespár kötött házasságot. Anyakönyvvezetői munkám során a legidősebb házasuló egy 85 éves vőlegény volt, arája pedig betöltötte a 78. életévét. Megtörtént az is, hogy az ifjú pár nem tudta elmondani a fogadalomtételt, mert elsírták magukat. Előfordult más érdekes eset is. Egyszer például még a kutya is tanúja volt egy pusztáról érkezett jegyespár házasságkötésének. Az ara zavarta, a vőlegény marasztalta a rendkívüli vendéget... A közelmúltban annak a vőlegénynek az esküvőjét tartottuk, akinek már a szüleit is én adtam össze, csaknem huszonöt éve. Sára Sándoménak ez az első munkahelye. Mint mondta, üres óráiban nézegeti a régi esküvői képeket; ilyenkor a régi idők és arcok elevenednek meg. (Gamos) Növekvő vén platánok Csurgón a vasútállomásra vezető összekötő út hatalmas platánjait nem a koruk vagy száradásuk miatt akarják kivágni. Ellenkezőleg: még ma is erőteljesen nőnek, és jócskán megemelték az aszfalt alatt levő beton járdalapokat. A keskeny járdán a közlekedés - főleg télen - balesetveszélyessé vált. Decemberig döntés születik, hogyan lehetne a biztonságos gyalogosforgalmat megteremteni. A fák melletti betonlapok kiemelésének és a törzstől távolabb kezdődő újrabetonozásnak nemigen lehet akadálya. A kilencméteres törzskerületű fa így még évtizedekig nőhet, és ha újra emelni kezdi a járdát, ez csak az élniakarás biztos jele. Az út északi oldalán egy új gyalogos közlekedési sáv építése szintén régi óhaj, a városi közlekedési igények minimuma. A százhúsz éves - a csurgói vasúti közlekedéssel egyidős -, városképhez szorosan hozzá tartozó platánok így megmenekülhetnének. (Horváth) A szándék már megvan a helyi televíziózás fejlesztésére A csurgói kistévé kilátásai Az önkormányzatok gazdál- kodásásban - mivel manapság nem túl idilli az anyagi lét - sok minden egyre hátrébb szorul,/ amire pedig ugyancsak kellene költeniük. Ebben a cipőben toporog jó ideje Csurgón a városi tévézés is, amelynek alapjait mintegy öt éve vetette meg az önkormányzat. Azóta is jó dolog, hogy van - mondják -, csak a finanszírozása, fejlesztése... Ezzel áll hadilábon a város. A csurgói városi televízió az idén mintegy 1,7 millió forintból gazdálkodott. Ez az összeg magába foglalja a bérjellegű kifizetéseket is, így fejlesztésre ebből a pénzből már nem futja. Az idei bevétel várhatóan megközelíti az egymillió forintot, ami a képújságnak és kisebb részben a reklám- filmek gyártásának tudható be. — A bevételi oldalt föl lehetne tornászni, ha lehetőleg két, de legalább egy főállást biztosítana az önkormányzat — mondta Garai Lajos stúdióvezető, a művelődési ház gazdasági vezetője. A személyi feltételek mellett hiányzik a tárgyiak egy része is. A két S-VHS kamera és a magnók javíttatása sem olcsó mulatság, nem is beszélve a videókazettákról, amelyeknek darabja 2000 forint körül van. Márpedig a tévénél két és fél éve nem törölnek le semmit, egyre bővül az archívum. Amúgy jelenleg heti egy alkalommal, hétfőn ad híradót a tévé, és másnap ismételik. Szászfalvi László polgár- mester kérdésünkre elmondta: feltétlenül szükségesnek tartja a tévé fejlesztését, meg a két főállást is. Az elhelyezésről szólva - a jelen körülmények alkalmatlanok a működtetésre - a polgármester elmondta: vagy a hivatal egyik, a szocialisták által bérelt helyiségében, vagy a most épülő közösségi házban képzelhető el. Kérdéses, hogy melyik valósul meg előbb. Mindenesetre a városi tévé feljesztési kilátásai, úgy látszik, végre megnyuga- tóan rendeződnek. (Balassa) Folyamatosan dolgoznak - osztrák, német és francia piacra Vadászkabát Berzencéről Négyezer dzsekit készítettek a berzencei varroda dolgozói a Klepper cégnek. Két hónapig dolgoztak ezen. S alighogy végeztek vele, újabb megrendelést kaptak: kabátokat varrnak most az osztrák Moser, illetve a Kettner cégnek. — Kétszáz darab lódén vadászkabát varrására adott megbízást a Kettner vállalat — mondta Novográdecz Józsefné, a csurgói Napsugár Szövetkezet berzencei telepének vezetője. — Ha elkészülünk ezzel a mennyiséggel, újabb tételre is számíthatunk. Az osztrák cégnek pedig szövet férfikabátokat állítunk össze. A berzencei varroda folyamatosan kap megrendeléseket. A francia La Coste-nak például sportkabátokat varrnak. Hazai piacra most nem szállítanak, de az sem kizárt, hogy a honvédség újra jelentkezik; korábban ugyanis itt évente 50 ezer darab legénységi gyakorlókabátot készítettek. A berzenceiek szerették ezt a munkát, s az üzem gazdaságos működéséhez is évente legalább 50 ezer darabos megrendelés kell. A szövetkezet az idén 280 millió forintos forgalommal számol; ennek tekintélyes hányadát adja a berzencei telep munkája. Most egy négymillió forintos beruházásra is készülnek; az új részlegben a vasalást, a nadrágok, kabátok gombozását végzik majd. A fejlesztés során végre korszerűsítik a varroda elavult fűtési rendszerét is. (Harsányi) Támogatás az iskolakezdéshez Több mint százezer forintot osztott szét Barcson a cigány kisebbségi önkormányzat a költségvetésében elkülönített összegből különböző támogatásokra. Szegedi Tibor, a cigányönkormányzat elnöke elmondta: elsősorban a középiskolákban tanuló cigány diákoknak adtak ösztöndíjat és a szakmunkásképzőbe járók tanszerellátását finanszírozták. Az összes általános és kisegítő iskolába járó cigánygyerek tanszersegélyezését támogatták, s néhány magyar gyermekét is. A cigány önkormányzat több mint százezer forintot adott az iskolakezdéshez, a barcsi ön- kormányzat pedig kétszázezer forinttal támogatta. G. A. Szociális segélyek Somogyaracson A somogyaracsi önkormányzat szociális célokra csaknem 3,5 millió forintot különített el. Rendszeres szociális segélyt hárman kaptak a faluban, nevelési segélyt egy gyerek után fizet; nevelési támogatásban nem részesül senki. A kis településen most tizenhatan kapják a jövedelempótlós támogatást. Vízvári megbeszélés a kompátkelőröl A tervezett vízvári határátkelőhöz vezető út és kikötő kiépítéséről tárgyalt a héten Farkas József polgármester a pécsi vízügyi igazgatóság, a nagyatádi Makadám Kft, a Mahart és az Inmubile Bt képviselőivel. Áttekintették a legfontosabb tennivalókat. Jövő tavasz- szal indul a rendszeres kompjárat a Dráva vízvári szakaszán. Huszonhárom véradó Rinyaújlakon Rinyaújlakon tüdőszűréssel egybekötött véradásra hívták a héten a lakosságot. Huszonha- tan jelentek meg, és 23-an adtak vért - összesen 9,2 litert. A Deák iskolában új térítési díjak Barcson a Deák általános iskolában 68,30 forint térítési díjat fizetnek azok a tanulók, akik csak ebédet igényelnek. A kétszeri étkezést - ebédet, uzsonnát - igénylő diákoknak pedig 85,10 forintot kell fizetniük. Rendezték az óvoda tulajdonjogát Évtizedes bizonytalanság után rendeződik a csurgói IV. sz., úgynevezett ktsz-óvoda tulajdonjogi helyzete. Eredetileg a Napsugár szövetkezet létesítette; majd az 1986-ban kivált Metallux a tulajdonjog 1/3- ában részesült. Mára sürgetőek lettek az épületfenntartási munkák, s a városi önkormányzat négymillió forintért megvásárolta az épületet. A vételárat a két csurgói szövetkezet helyi adóiból számolják le, több évig. Kaposvárról költöztek a csendes kisvárosba Az új otthon első lakói Tóth József ék új otthonukban fotó: pölöskei tiborné Barcson elkészült a tizenkét otthonházi lakás. Építését az 525. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet végezte az önkormányzat megbízásából. A beruházás költsége 14 millió forint, ebből négymillió a pályázaton nyert pénz. Haga Ferencné, a szociális központ vezetője elmondta: folyamatosan költöznek be a lakók. Húszán foglalják el majd új otthonukat. Most még csak hatan laknak itt. A kaposvári Tóth József és felesége költözött be elsőként. A nyugdíjas házaspárral garzonlakásukban beszélgettünk. — Előre befizettük az ön- kormányzatnak a lakás használatbavételi díját és a tartási szerződés szerinti összeget — mondta Tóth József. — A múlt héten jöttünk Barcsra, miután eladtuk kaposvári lakásunkat. Egyik ismerősömtől hallottam erről a lehetőségről. Érdeklődtünk, s emellett döntöttünk... Csak pár napja élünk itt, de máris megszerettük a Dráva-parti várost. Ennél jobbat nem találtunk. Úgy érezzük, hogy nyugalmas, kellemes hely lesz életünk hátralevő részének eltöltéséhez. Tóthék öt év után költöztek el Kaposvárról; előtte több mint harminc évig Ausztráliában éltek. Gyerekeik angol állampolgárok, Londonban laknak. — Kaposvári gyerek voltam, ezért szerettem volna ott tölteni öregségemet — mondta Patricia asszony. — Az ember azonban idősebb korában nemcsak a szívére hallgat, hanem az eszére is. Most már Barcson is otthon vagyunk. Gamos Adrienn Külföldön ismertebb, mint szülővárosában Megfesti Széchényit is Két éve fest szorgalmasan Komáromi László. Eddig 40 képet készített; a közeljövőben Barcs iskoláinak névadóit örökíti meg vásznain.- Gyerekkorom óta rajzolok. Keszthelyen a Festetich- kastélyban láttam egy lovat festményen; annyira megragadott, hogy elhatároztam: én is festek lovat. Sikerült... Komáromi László Barcson végezte a középiskolát. Erdész, fakitermelő vállalkozó - csak a szabadidejében fest. fafaragással is foglalkozik.- Legjobban olajjal szeretek festeni - mondta a fiatalember. - Többnyire fára, ritkábban vászonra festek: tájképeket meg portrékat. Különösen kedvelem a sötét tónusokat, legjobban a kék árnyalatait. Egyik művem, a Krisztust ábrázoló freskó a barcsi római katolikus templom belsejét díszíti. Komáromi Lászlót festőként alig ismerik Barcson. Kiállításon még nem mutatta be a képeit, de már Olaszországból is érdeklődtek művei iránt. S ha elkészül egy kép, az egy kis győzelem. Terveiről a következőt mondta:- Szeretném a képeimet bemutatni a nagyközönségnek Barcson is. Hamarosan megörökítem a város iskoláinak névadóit: Deákot és Széchényi Ferencet is. (Gamos) Garai Lajos stúdióvezető - a csurgói híradón dolgozik
