Somogyi Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 206-230. szám)

1995-09-06 / 209. szám

1995. szeptember 6., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Bizonytalan a kercseligeti Maár-kúria sorsa Visszalépett a vevő Bizonytalan a kercseligeti Maár- kúria sorsa, mivel visszalépett a vásárlástól az a német cég, amely nyugati mintájú idősek otthonává akarta átalakíttatni. Terveik szerint külföldi idősek Számára rendeztek volna be lu- pcusotthont. Ezzel jól járt volna a falu, mert munkalehetőséget te­remtett volna, és megoldotta volna a kúria sorsát is. Régóta igényli ugyanis a felújítást. Hodics István, a kúriatulaj­donos kft vezetője elmondta: cége először résztulajdonos­ként, később mint építtető vett volna részt a tervezett beruhá­zásban. Mivel ez elmarad, az épület felújítására azonban még hónapokig várni kell. A kúria állaga azonban egyre jobban romlik, ezért a tulajdo­nosok is sürgősen szeretnének valamilyen megoldást találni. A kft-nek nincs módjában rendbe tetetni az épületet, ezért értéke­síteni akarja. Mint megtudtuk, folynak a tárgyalások, mert többen is ér­deklődnek a kúria iránt. Az ér­deklődők között van, aki a vidék vadászati lehetőségeit használná ki, vadászkastéllyá alakítva a re­zidenciát. S vannak olyanok is, akik vendégházként szeretnék üzemeltetni. (Nagy) Olcsóbb a nagybajomi és a somogyjádi ivóvíz Csak madárfütty maradt — Az a legnagyobb eredmé­nyünk, hogy zökkenőmentes az intézményi ellátás — mondta dr. Ulrich Károly nagybajomi jegyző, amikor az önkormányzati vagyon­gazdálkodásról kérdeztem. A nagyközségben régóta fo­gadja a vendégeket a melegvi­zes fürdő, jelenleg a gamesszal üzemelteti az önkormányzat, így sikerült a kétmillió forintos veszteséget a felére csökken­teni. Ez nemcsak a működte­tésnél éreztette kedvező hatá­sát; a lakosság pénztárcájában is több maradt. A korábbi, 65 forintos vízdíj 50 forint plusz áfára csökkent. A két melegvi­zes és egy úszómedencéből álló fürdő egyébként befektetőkre vár, az önkormányzat szeretné vállalkozásba adni. Felkészül­tek a fejlesztésre, a telkek par­cellázására is. A közelmúltban eladtak egy malomépületet, hogy növeljék bevételüket,és megváltak az Igmándy-kastélytól is. A volt tulajdonos unokája vette meg, s egy természetvédelmi oktató- központot szeretne a felújított­átalakított épületben létrehozni. Az AVÜ kezelésében van a volt munkásőrbázis, amit egy vállalkozó bérel. Ez csak akkor hozhat hasznot, ha privatizál­ják; a több millió forintos el­adási árból jelentős summa jutna az önkormányzatnak. — Mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ugyanolyan kedvezményekkel adjuk el a lakásainkat, mint a városi önkormányzatok — mondta Ló'rinczné Kiss Ilona somogyjádi polgármester. — Vagyonrendeletben határoztuk meg, hogy értékbecslés után a tényleges forgalmi értéknél leg­feljebb 20 százalékkal olcsób­ban, egyösszegű készpénzfize­téssel adhatók el a lakások. A szolgálati lakásoktól azért sze­retnénk megválni — igaz, nem mindenáron —, hogy utakat építsünk és más beruházásokra fordítsuk a pénzt. Ha jelentősebb összegű alap képződne, abból kedvezményes kamatozású vagy kamatmentes kölcsönt szeret­nénk adni a lakásra váróknak. A polgármesterasszony el­mondta azt is: egy kft működteti a vízmüvet, s így csak 44 forint plusz áfába kerül a víz köbmé­tere Somogyjádon. Saját teherau­tójukkal, mikrobuszukkal nem­csak önkormányzati fuvarokat bonyolítanak le, hanem szolgál­tatást is végeznek. Ebből, s a konyha kapacitásának növelésé­ből származó bevételekkel pró­bál némi kiegészítő jövedelemre szert tenni az önkormányzat. Néhány lakás értékesítéséből származó bevétellel szeremé fel­újítani ingatlanjait a kadarkúti önkormányzat. Verkman József polgármestertől megtudtuk: az önkormányzat tulajdonában lévő hatvan ingatlanból csak néhányat értékesítenek. A nagyközség minimális vagyo­nából a közelmúltban eladták a gyógyszertárat és a kihasználat­lanul álló, tágas kultúrházban három osztályt rendeztek be a szakmunkásképző diákjainak. Verkman József azt nehez­ményezi, hogy megkötötték az önkormányzat kezét. Mivel Kadarkút nem tartozik a hátrá­nyos települések közé — a kör­nyékbéli települések mind­egyike az —, jónéhány pályá­zatból kizárták őket, pedig szükség volna pénzre. Azt is furcsának találja, hogy a kár­pótlás kapcsán az önkormány­zatok nem kaptak semmit. Se legelőt, se erdőt, se földeket. Nekik — mint megjegyzi — csak a madárfütty maradt. Lőrincz Sándor Ha megéri a termelőnek, drága a fogyasztónak Lépéshátrány a húspiacon Nagyon drága a hús, lassan már nem lesz, aki megveszi. Hosszú idő után most újra megéri a termelőknek ser­tést hizlalni, de ha valakinek ilyen árak mellett sem jöve­delmező, akkor jobb ha nem foglalkozik vele tovább. Mindezt Dömös István, a Dömöshús Kft ügyvezetője mondta, aki három éve ve­zeti Mernyén a vágóhidat. Teljes kapacitáson dolgoz­nak, ami átlagosan 200-250 sertés és 4-5 szarvasmarha vágását jelenti hetente. Az ál­latokat régebbi üzleti kapcso­latok révén szerzik be a volt termelőszövetkezetekből —; Somogyból és Tolnából —, de bérvágást is rendszeresen vállalnak. A félsertések nagy részét Kaposvárra szállítják, és egy székesfehérvári feldolgozó- üzem is vevő a húsra. Na­ponta két félsertés a mernyei üzletbe is jut, ennél többre azonban nincs kereslet. Bor­jút inkább nyáron vágnak, s a húst Balaton-parti vendég­lőkbe viszik. — A tehén és üsző kilóját 150, a disznóét pedig 185 fo­rintért veszem. A felvásárlási ár nálam általában 5 forinttal kevesebb, mint máshol. Ol­csóbban jutok hozzá, így én is olcsóbban adom — tette hozzá Dömös István. Hogy a tenyésztésen és hiz­laláson kívül vágással is ér­demes-e foglalkozni ? — A nagyobb, exportképes húsfeldolgozó cégek egy kiló hús kivitele után — ha ezt da­rabolt áruként exportálják — 80-100 forint állami támoga­Hetente 200-250 sertést vágnak a mernyei vágóhídon tást kapnak — mondta a tu­lajdonos. így kilónként 10-20 forinttal többet tudnak aján­lani a termelőknek. Ezzel a kisebb üzemek nem tudnak lépést tartani. Szigorú higiéniai előírások vannak a vágóhidak működte­tésére. Negyedévente festetek és tataroztatok, mert nem akarok kockáztatni. Sok a re­zsi is; a hulladék megsemmi­sítése, a fuvar, víz- és energi­adíjak elviselhetetlenül ma­gasak. Egyenlőtlen verseny­helyzetben azonban még ezek is megsokszorozódnak... (Boldizsár) Előkészítő zeneiskola — A termekben potyog a vakolat Negyvenperces órák Mérőben Az idei tanévtől új igazgató, ifj. Miovecz János áll a ka- posmérői általános iskola élén. Arról kérdeztük, milyen intézményt örökölt. — Fő feladatunk elérni, hogy végzős diákjaink többsége gimnáziumban és nem szak­munkásképzőben tanuljon to­vább. Ehhez szükséges, hogy megteremtsük azokat a feltéte­leket, melyek más iskolákban már megvannak. Gondolok itt a számítástechnika, informatika és a nyelvek magasabb szintű oktatására. Ha ez megvalósul, akkor a mi iskolánk is egy vonzó suli lesz. — Ehhez megfelelő' segéd­eszközök kellenek... — Úgy van. Elsődleges cé­lunk a számítógépek beszer­zése, erre azonban a már elfo­gadott költségvetés miatt nincs pénz. Persze az iskola tetőszer­kezetét is mihamarabb fel kell újítani. Sajnos, a mostani lapos tető nem tökéletes, könnyen beázik, a termekben pedig po­tyog a vakolat. — Van viszont szép torna­csarnoka az iskolának. — Igen, és ha a Nemzeti Alaptantervet elfogadják, mi­vel mi gazdálkodhatunk az órakerettel is, egy speciális testnevelés-tagozatos osztályt is beindíthatunk. Erre azonban még várni kell pár évig. Most indul viszont a zeneiskola, egyelőre előkészítő jelleggel. Remélem, sikeres és népszerű lesz. — Mivel örvendeztették meg az idén a tanulókat? — A tanórák negyvenperce­sek. A lefaragott öt perc a szü­neteket növeli; így hozzájáru­lunk ahhoz is, hogy a gyerme­keink még egészségesebbek le­gyenek, hiszen többet mozog­hatnak a szabadban. A másik újdonság egy alapítvány, amellyel a legtehetségesebb ta­nulóinkat kívánjuk támogatni. Gombás Bálint Fogorvosi rendelő készül Kadarkúton Mike, Hencse, Kőkút, Hedre- hely, Visnye és Kadarkút ön- kormányzata fogott össze, hogy egy fogorvosi rendelő fogadja a környék betegeit. Kadarkúton — saját szakemberekkel — felújítanak, átalakítanak egy la­kást, s a tervek szerint novem­ber 1-jétől ott fogadják a bete­geket. Az átalakítás költségei 2 millió 700 ezer forintra rúgnak. Új plébános Osztopánban Haláleset miatt nemrég meg­üresedett az osztopáni plébánia, s most Sudár János balaton- szárszói plébánost helyezte ide Balás Béla kaposvári megyés­püspök. Az új plébános augusz­tus végén kezdte meg szolgála­tát Osztopánban. Járdát építenek Somogyjádon Leaszfaltozták a Május 1 utcát Somogyjádon; az ötszázezer forintos munkát a marcali Közút kft végezte. Somogyjád most egy járdaépítésbe fogott: a Fonyódi utca mellett, az orvosi rendelő előtt húzódik majd a járda a buszmegállóig. A 300 méteres járdát közhasznú mun­kások készítik, és 250 ezer fo­rintba kerül. Jegyzőváltás Belegben Szeptember 1-jétől dr. Fekete József lett Belegben a jegyző. A tisztséget korábban Porga Györgyné töltötte be; ő jelenleg a somogyaszalói önkormányzat jegyzője. Ismét van lelkész Gadácson Német segítséggel a közel­múltban felújították az 1700-as években épült gadácsi evangé­likus templomot. Sajnos azon­ban egy évig nem volt lelkésze a falunak. Jelenleg az ecsenyi lelkész tart istentiszteletet a ga­dácsi híveknek. Az évek során megfogyatkozott a hívek száma. Mindössze három csa­lád látogatja Isten házát. Kilencen élnek egy fedél alatt Kilencen élnek egy fedél alatt. A ház csak két és fél szobás. Czirákiék nyolc éve próbál­ják itt — több-kevesebb si­kerrel — elkezdeni a saját életüket. Talán most sikerül. — Nyolc év alatt többször is elköltöztünk, de végül mindig itt kötöttünk ki — mondta Czi- rákiné Horváth Annamária. — Szeretünk itt élni, de most már jobb volna külön. Mernye- szentmiklóshoz viszont ragasz­kodunk, nem tudunk elmenni innen. Ezért örülünk annak, hogy sikerült elkezdeni végre saját otthonunk építését; né­hány méterre férjem szüleinek a házától, ahol most lakunk. — Nagy merészség manap­ság belevágni egy építkezésbe. — Néha 'én is csodálkozom a bátorságunkon. A most épülő ház helyén egy ócska viskó állt; két idős ember lakta, emberte­len körülmények között. Az apa kilencvenéves volt, a lánya hat­vanöt, de testi és szellemi fo­gyatékos. Férjem édesanyja vi­selte gondjukat: enni adott ne­kik, mosott rájuk, mert sajnálta őket. Amikor az idős ember meghalt, nem hagyhattuk egye­dül magatehetetlen lányát. Ta­valy eltartási szerződést kötöt­tünk vele, magunkhoz vettük. A régi viskó helyén épülő ház­ban pedig szeretnénk mindany- nyiunknak kényelmes otthont teremteni. — Nem túl nagy ár ez az ott­honért? — Nem a házért tesszük. Igaz, fontos számunkra, hogy végre a saját életünket élhes­sük, de nem ez az oka, hogy be­fogadtuk ezt a szerencsétlen, apró termetű asszonyt. Egysze­rűen megsajnáltuk Máriát, és gondoskodunk róla. Olyan, mint egy kisgyerek; fürdetni, pelenkázni, etetni kell. Menni is alig tud. Ha nem szeretnénk, nem tudnánk mindezt meg­tenni. Úgy rendeztük be az éle­tünket, hogy ő is helyet kapjon benne. — A két fiú is elfogadta csa­ládtagként? — Szinte testvérként szere­tik. Főleg Csaba, a nagyobbik fiunk segít sokat. Hétévesen vi­gyáz Máriára; vezetgeti, játszik vele. — Miből élnek meg? — Talán ez lesz a legnehe­zebb. Kölcsönt vettünk föl az építkezéshez, azt is törleszteni kell. Szülői segítségre nem számíthatunk, mert mindket­tőnk szülei rokkantnyugdíja­sok. A férjem a kórházban dol­gozik, keveset keres, én meg a nagyobbik fiammal vagyok itt­hon, mert beteg: súlyos aszt­mája van. Mindennel próbálko­zunk, amivel csak lehet. A kertben megterem, ami a kony­hára kell, állatokat tartunk, gazdálkodunk. De így sem lesz könnyű... — Mikorra készül el a ház? — Úgy terveztük, hogy már ebben az évben beköltözhe­tünk, de nagyon lassan halad az építkezés. Mesteremberre nincs pénzünk; magunk csinálunk mindent, a barátok segítségé­vel. De talán tavasszal már ott lakhatunk. Jakab Edit Mária már családtag lett Mernyeszentmiklóson fotó: király

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents