Somogyi Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 206-230. szám)
1995-09-25 / 225. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 1995. szeptember 25., hétfő A hír igaz, csak... A Somogyi Hírlap szeptember 19-i számában Szeméttelep Kárpótlásba című kis szösszenet a szabadi önkormányzat és Illés Attila helyi lakos ügylete kapcsán olyan tudósítást tartalmaz, amely alkalmas arra, hogy az átlagolvasóban azt a meggyőződést alakítsa ki: kárpótlásként szeméttelepet kapott valaki. A cikk nagybetűs kiemelt része és az a körülmény, hogy a kárpótlás szóval az utóbbi években a kárpótlási törvények végrehajtása a megyében a megyei kárrendezési hivatal tevékenysége, a köztudatban összefonódott, a hivatalt hátrányos megítélés helyzetébe hozta. Az ugyan a cikk elején kiderül, hogy a helybéli polgárnak részarányba osztották ki, ami azt jelenti, hogy a tsz- tagok és a velük azonos jogál- lásúak tulajdonában lévő részaránytulajdonba tartozó terület volt. A kárpótláshoz annyi köze valóban van, hogy a szövetkezetnek meg kellett képeznie 1992-ben 4 különböző földalapot, köztük a kárpótlási földalapot és a részarány tulajdonú földalapot is. A szövetkezet tájékoztatása szerint ezt valóban részaránytulajdonba kapta az érdekelt, a részarány tulajdon a magántulajdont jelenti, de ilyen szempontból kárpótlás során szerzett magántulajdonhoz semmi köze nincs. Az „akkori polgármester” — ahogy a cikk fogalmaz — sem tudja, miért nem kerülhetett az önkormányzat tulajdonába. Egyszerű okból: azért, mert az önkormányzat tulajdonába azok a szövetkezet ingyenes és határidő nélküli használatában lévő állami tulajdonú földek kerültek, amelyek 1994. május 31-ig az ún. I. földalap árverésein nem keltek el. Miután ez a terület részarány tulajdon földalap, tehát a tagok stb. magántulajdona és nem állami tulajdon, ezért nem kerülhetett önkormányzati tulajdonba. Az ügy végül is megoldódott az írás szerint, és ez ügyben az újságíró szíve-joga, hogy megjelentet valamit vagy nem, de ha egy témáról ír, az arra vonatkozó alapvető ismeretekkel illene rendelkeznie. Nem kérek helyreigazítást és előre borítékolom munkatársa indokait, miszerint ez az ügy a kárpótlás során fordult elő, tehát helytállóak az általa írtak és összefüggések. Erről az ismert vicc juthat eszembe, hogy a hír igaz, de nem Moszkvában, hanem Szentpéterváron stb. Dr. Matusik Walter hivatalvezető Utat az autópályának Az M 7-es autópálya továbbépítésének igénye napjainkban egyre fontosabb. Az építés megkezdésének elhúzódása beláthatatlan következményekkel járhat. Az M 7-es autópálya építésének szükségessége már korábban felmerült, és a 90-es évek elején hozzá is kezdtek a nyomvonal kijelöléséhez. Számtalan egyeztetésre került sor. A települések Balaton- földvár és Kőröshegy valós érvek alapján nem járultak hozzá az autópálya településeken történő átvezetéséhez. Az érintettek próbáltak egy olyan változatot kidolgozni, amely mindenkinek megfelel. Ez a változat pedig „V” jellel lett megjelölve, és az Autópálya Igazgatóság elkészítette az engedélyezési tervet. E tervnek megfelelően az M 7-es autópálya nyomvonala Zamárdi- tól délre haladna el az erdőterületen keresztül, és megkerülné Kőröshegyet délről. Az autópálya építésében érdekeltek, illetve érintettek részéről az erdőfelügyelőség az elmúlt évben első- és másodfokon is elutasította az Autópálya Igazgatóság kérését, és nem járult hozzá, hogy az autópálya az erdőn menjen keresztül. Az Autópálya Igazgatóság bírósághoz fordult, melynek kapcsán az erdőfelügyelőséget első- és másodfokon is új eljárásra kötelezték. Amennyiben az ügy jelenlegi szakaszában az erdőfelügyelőség hozzájárulna a nyomvonal erdőn keresztül való vezetéséhez, megnyílna a lehetőség az építési engedély kiadásához, a pályaépítés koncesszióba adásához, egyszóval az útépítés azonnali megkezdéséhez. Sajnos, a Somogy Megyei Erdőfelügyelőség az elmúlt napokban a 17-3849/1995. számú határozatában ismét nem járult hozzá az autópálya erdőn keresztül való átvezetéséhez. Most az ügy az Országos Erdőfelügyelőséghez kerül. Azt senki sem vitatja, hogy az elsőfokon eljáró Somogy Megyei Erdőfelügyelőségnek joga volt megtagadni a kérelem teljesítését. Az elutasítás indoklása azonban nem megalapozott, alapjaiban jogszerűtlen. Az erdőfelügyelőség igazgatója a következőkre hivatkozik: „Döntésem meghozatala során annak lehetőségét kellett vizsgálnom, hogy van-e olyan változat, illetve lehetséges-e a pálya olyan nyomvonalon történő vezetése, amely nem jár jelentős mértékű erdőművelésből történő kivonásával.” Véleményünk szerint senki sem bízta meg ilyen feladattal az erdőfelügyelőséget és nincs is ilyen jogköre. Nincs olyan jogköre, hogy az érdekeltek köztük az Autópálya Igazgatóság az önkormányzatok és mások fölé helyezkedve kijelölje, hogy az M 7-es autópályát az érintett szakaszon hol kellene elhelyezni. Erre törvény sem hatalmazza fel. Azt kellett volna figyelembe venni, hogy az autópálya településeken történő átvezetése súlyosabb hátrányt jelent az emberiségre, mint az erdőn keresztül történő átvezetés. A felügyelőség indoklásából egyértelműen kitűnik, igen kevés fogalmuk van arról, hogy Kőröshegyre és Balaton- földvárra nézve egy autópálya településeken történő átvezetése milyen hátrányokat jelentene. A világon egyetlen szervezet sem helyezi az erdőt az ember elé, még akkor sem, ha az erdőt elsősorban az ember érdekében védeni kell. Nemzetközi gyakorlat, hogy az autópálya-építések során igyekeznek a településeket elkerülni. Egyébként a többi települést itt a Balaton mellett is ki fogja kerülni. A kérelmező Autópálya Igazgatóság, de az érintett települések is egyértelműen alá tudják támasztani megfelelő indoklással, hogy miért nem szabad a településeken átvezetni az autópályát. Egyértelmű és világos, hogy a lakott területeken legalább olyan károkat okozna, mint az erdőben. Úgy tűnik, hogy az erdőfelügyelőség mindezeket szándékosan figyelmen kívül hagyta, és megfeledkezett az ember védelméről. Ha a Riói Egyezmény és különböző jogszabályok alapján védeni kell az erdőt, akkor miért nem kell megvédeni Balatonföldvárt a gyönyörű települési, amikor szinte egybefüggő erdőként jelenik meg, mert annyi a zöldterülete? A fákkal sűrűn beültetett lakóterületet miért nem kell védeni? A lakott területen lévő fákra és ott élő emberekre nem vonatkozik a Riói Egyezmény? Mi balatonföldváriak is védenénk az erdőt, mert saját érdekünk, de az autópálya megépítésére égetően szükség van és nincs ésszerűbb megoldás annál, mint hogy az erdőn keresztül vezessen a nyomvonal, elkerülve a két települést. Az autópálya két településen történő átvezetése nemcsak a lakott területet tenné tönkre, hanem az idegenforgalmat is mélypontra züllesztené. Ez pedig nem mindegy sem az ország, sem a helyiek szempontjából. Nemcsók János államtitkártól az autópálya építésével kapcsolatban a következő véleményeket kaptuk: „Az M 7- es autópálya nyomvonalának kijelölésével kapcsolatos véleményemet az alábbiakban összegzem: 1. Feltétlen és azonnal hozzá kell kezdeni az autópálya építéséhez. 2. Mindkét alternatívát elfogadhatónak tartom a sajátos, de ugyanakkor eltérő érvelések alapján. 2/1. Racionális és példamutató döntésnek tartom az erdőirtással járó megoldást is, mivel ez kétszeres területű új erdő telepítésével jár együtt. 2/2. Az alagutas megoldás sem áll távol a nemzetközi gyakorlattól. 3. 2/1 és 2/2 döntést egyaránt jónak tartom, valamelyik végrehajtását haladéktalanul meg kell kezdeni.” Az érthetőség érdekében megjegyezni kívánjuk, hogy a 2/2 alatti variáció jelentené az autópálya településeken történő átvezetését. Az államtitkár véleményéből kitűnik, hogy több változatot is el tudna fogadni, azonban a „V” változat szerinte teljesen elfogadható, ismerve az erdőtelepítési szándékot. Tehát nem kifogásolja az autópálya erdőn keresztül történő átvezetését. Figyelemre méltó az államtitkár azon megjegyzése, hogy feltétlen és azonnal hozzá kell kezdeni az autópálya építéséhez. Mindenkinek tudnia kell, hogy a koncesszióba adás a közeljövőben csak egy módon lehetséges, ha mindenki, köztük másodfokon az Országos Erdőfelügyelőség is elfogadja azt a „V” változatot, amely több éves egyeztetés után alakult ki és jelent meg engedélyezési terv formájában. Ha mindez meghiúsul, az autópálya építése néhány évre vissza fog esni, még akkor is, ha sikerülne találni egy újabb, eddig nem létező nyomvonalat. Vagyis az autópálya nem épülne meg a Balaton déli partján, a 70-es út közlekedési problémái az itt élők és ide látogató vendégek életét elviselhetetlenné tennék. Úgy gondoljuk, hogy a másodfokon eljáró Országos Erdőfelügyelőségre nem kis feladat vár az elkövetkezendő napokban vagy hetekben. Mi, az érintett önkormányzatok nem tudjuk megérteni, hogy egy szűk erdészeti lobby miként keresztezheti vagy semmisítheti meg a nagy többség érdekét érintő cselekvési szándékot. Berkes László, polgármester Az állampolgári fegyelemről A Somogyi Hírlap 1995. szeptember 18-i számában megjelent a Bírósági „Jön a farkas” című cikk olvasása közben merült fel bennem, hogy a közvélemény, a sajtó — sajnos, nem egy esetben az igazságszolgáltatásban dolgozó egyes személyek is — a bíróságokat marasztalják el azért, mert az ügyek elhúzódnak, emiatt az igazukat kereső állampolgárokat és szervezeteiket hátrány éri. Nem vitatom ezeknek a kritikáknak a sokszor valós alapját, pár dologra azért fel kell hívni a jogkereső állampolgárok és a sajtó figyelmét. A bírósági eljárások rendje szigorúan szabályozott. A büntetőeljárást szabályozó törvényünk kategorikusan leszögezi, hogy a bíróság az ügydöntő határozatát a tárgyaláson közvetlenül megvizsgált bizonyítékokra alapítja. A magyar büntetőeljárás az írásbeliséget csak szűk körben és fokozott garanciák mellett fogadja el. Nyilván ebből adódik, hogy a tanúként, sértettként megidézett állampolgárok többszöri idézés után mintegy zaklatásnak vélik a bíróságok újabb idézését. A bíróságok a büntetőeljárásban a tárgyalás mellőzésével hozható döntések kivételével — amelyek köre egyébként 1995. szeptember 1-jétől bővült, és a bíróságok pénzbüntetés, valamint különböző mellékbüntetések és intézkedéseken túl ma már felfüggesztett szabadságvesztést is kiszabhatnak — az ügyek döntő többségében csak tárgyaláson hozhatnak ügydöntő határozatot. Ezekben az ügyekben viszont az előbbi hivatkozott közvetlenség elve nem szenvedhet csorbát. Mindez azt jelenti, hogy a vádlottak, szükség esetén az ügyész és a védő távollétében, valamint a tárgyaláson ki nem hallgatott tanúk és sértettek vallomása nélkül ügydöntő határozatot nem lehet hozni. Az ügyekben szereplő vádlottaknak csak egy töredéke van a bírósági eljárás során előzetes letartóztatásban. Ezeknek az előállítása a bírósági tárgyalásra nem okoz gondot. A szabadlábon védekező vádlottak azonban — különösen a Bala- ton-part mellett működő bíróságok illetékességi területén elkövetett bűncselekmények esetében — az ország legkülönbözőbb területén laknak. Nem egy közülük csavargó életmódot folytat, pontos lakcímük felderítése rendkívüli nehézség elé állítja a hatóságokat. Ezért fordul elő, — sajnos, viszonylag gyakran —, hogy a bíróság az adott határnapra idézi a vádlottat vagy vádlottakat, valamint a sértetteket és a tanúkat. A vádlottak azonban vagy mert az idézést nem vették át, vagy mert érdekükben áll az eljárás minél tovább történő elhúzása, a tárgyaláson nem jelennek meg. Természetesen a bíróság ebben az esetben tárgyalást nem tarthat, a tanúk, sértették feleslegesen jelentek meg, de mert a meghallgatásuk szükséges, a következő tárgyaláson ismét meg kell jelenniük. A bírósági ügyeket vizsgálva azonban nemcsak ez állapítható meg, hanem az is, hogy a bíróságoknak számtalan esetben azért kell elnapolniuk az ügyet és újabb tárgyalási határnapot kitűzni, mert a szabályszerűen megidézett tanúk és sértettek nem jelennek meg, holott jelenlétük és vallomástételük esetén a bíróság az eljárást befejezhetné. A büntetőeljárási törvényünk értelmében a tanúzás állampolgári kötelesség. A mulasztó tanúval szemben a büntetőeljárási törvényünk lehetőséget ad a büntetőügyekben eljáró hatóságok részére kényszerintézkedés alkalmazására. Az idézett tanú tehát nem mérlegelheti, hogy a hatóság idézésének eleget tesz vagy se. Az idézéssel szembeni mulasztás esetében ugyanis a büntetőeljárási törvény a hatóságnak lehetőséget ad arra, hogy a mulasztó elővezetését rendelje el, vagy 500 forinttól 50 ezer forintig terjedő bírságot szabjon ki a távolmaradást előzetesen ki nem mentő tanúval szemben. Az ilyen mulasztások esetén a kényszerintézkedést alkalmazó bírák csak az eljárásjog által biztosított lehetőségekkel élnek, az eljárás minél gyorsabb befejezése érdekében. A kívülállóknak bármilyen furcsán is hangzik, a bíróságoknak ugyanis érdeke, hogy egy-egy ügyet minél előbb befejezzenek és ne kelljen azzal pár hét vagy pár hónap múlva ismét foglalkozni. Az előbb említett szabályok azonban megkötik az eljáró bíró kezét. Ezért kívánatos lenne, hogy a sajtó és a közvélemény ne csak a bíróságok tevékenységét kifogásolja, ne csak a bíróságokat marasztalja el, hanem nyújtson segítséget az amúgy is túlterhelt, nagy ügyhátralékkal dolgozó bíróságoknak és működjön közre a saját eszközeivel az állampolgári fegyelem megszilárdításában. Dr. Ifkovics István megyei bírósági bíró A kuka mellé öntött szemét a lakótelepen Most volt a takarítási világnap. Sajnos, egész országunkra, városainkra jellemző, hogy szemetelünk, nem vigyázunk a környezetünkre. Külön említést érdemel szemétdomb ügyben a kaposvári Búzavirág utcai 32-től 35-ös számú lépcsőházakhoz tartozó szemeteskukák környéke, amely évek óta a lakótelep szégyene. A városgazdálkodás mindent elkövet az itt halmozódó szemétdomb megszüntetésére: hétfőn hajnalban már külön takarítanak az embereik. Három kukát is kihelyeztek, de sajnos, ez sem oldott meg semmit. Azt hiszem, az egész városra nézve jó volna visszaállítani azt a régi jó szokást, hogy minden ház- és lakótelepi tulajdonos köteles tisztán tartani a háza táját, s ha nem teszi, megbüntetik. Itt épült egy Búzavirág nevű presszó, amely a környék szép színfoltja lenne, ha a betérő vendéget nem ez a kép fogadná. Azt tanácsolom az illetékeseknek: ha egy hétig megfigyelnék és megbüntetnék a szemetelőket, meggondolnák, hogy a kuka mellé vagy bele öntsék-e a szemetet. Váry Éva Kaposvár Vízmérő óra Nem én vagyok az egyedüli, aki ha a fenti szót olvassa, egyszerűen a gyomra is görcsbe rándul. Néhány évvel ezelőtt sokan osztottunk, szoroztunk és úgy döntöttünk, hallgatunk az okos szóra, felszereltetjük ezt a bűvös szerkezetet. Ez akkor igazán jó ötlet volt. Különösen úgy, hogy a vízművek megígérte az ingyenes óracserét. Most már nyugodtan mondhatjuk: volt. Az elmúlt négy évben kiderült, hogy órával mindössze harmadát fizettük az átalánydíjnak. Ha csak egy-két ilyen „harmados” fizető lenne, sima az ügy, kap új órát és el van intézve. Az óra bizonyít, így szerintem túl sokan lettünk, akik a DRV szerint keveset fizetünk. És megszületett az igazán ötletes megoldás: négyévenként hitelesíteni kell a vízórákat. Le is lehet cseréltetni, ha akarjuk. Az új vagy felújított órák ára 1700- 3200 forint, a hitelesítés 3600 forint plusz 700 forint plombá- lás. (Az árat a vízművek ügyfélszolgálatán dolgozó hölgy adta meg augusztus 10-én.) Négy éve sokan voltunk, akik úgy éreztük, egy jó cél érdekében kell beljebb húzni az övét. És ma? Hányán vagyunk dolgozók, akik létminimum alatt élünk? Hány nyugdíjas van, aki mindennapi kenyerét alig vagy egyáltalán nem tudja megvenni? Es most kemény ezresekért lecseréltethetjük vagy hitelesíthetjük a vízórákat. A sávházban például lakásonként három van. Egyszer megvettük az órákat. Akkor még nem tudtuk, hogy négyévenként újra és újra meg kell vennünk! De választhatunk: fizethetünk háromszoros átalányt is, bár négy év alatt bizonyítottuk, hogy nem használunk annyi vizet. Nekem például a konyhai hidegvíz vízórám (mivel lehetőleg minél melegebb vízben mosogatok) mindössze 9,8 köbmétert mutat, de ezt is cserélni kell! A cserét azonnal, készpénzben vagyunk kötelesek kifizetni. 10-20 ezer forintos nyugdíjból, fizetésből 3650 forintos lakbér (csak lakbér) mellett, és még hol van akkor a rezsi többi része? Kaiser Józsefné Kaposvár, sávház II/III/22. Műbútorok Nagyatádon A Somogyi Hírlap szombati Programajánlójából és a szeptember 18-i Búcsú Nagyatádon című cikkükből kimaradt, hogy „az intézmény kiállító- termében megnyílt Arató Béla babócsai amatőr festő kiállítása”. Érdemes volt megnézni. De! Az intézményen belül volt még több kiállítás, borospalack-, pohárbemutató és egy szép műbútorbemutató is. Igaz, nem somogyi mintával, hanem észak-dunántúli és más mintázattal, őrizve a magyarság hagyományait. A mai rohanó és pénzhaj szás világban találtam egy embert, aki nem a pénzért gyárt bazári árut, hanem művészi munkával, türelemmel, szerintem ízléssel és ismerettel készítette el. Juhász Lászlóné Nagyatád
