Somogyi Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 206-230. szám)

1995-09-25 / 225. szám

1995. szeptember 25., hétfő SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KORKÉP 3 (Folytatás az 1. oldalról) A művelődési ház zsúfolásig megtelt nagytermében ezután azt mondta Horn Gyula: — A gondok ellenére növekszik a gazdaság teljesítőképessége, megszabadultunk sok elavult üzemtől, amelyek helyett mo­dem gyártókapacitások mű­ködnek. Somogybán például 8 jelen­tősebb nagy vállalkozás jött létre. Sikerült megállítani a pénzügyi helyzet rosszabbodá­sát. A kormányzat azt is vál­(Folytatás az 1. oldalról) — Az elmúlt években politi­kusok előszeretettel beszéltek a gödörről, amelyben a magyar gazdaság volt. Ön szerint hol tartunk most ebben a gödör­ben? — Kifelé kapaszkodunk. Somogy megyében is az elmúlt egy esztendő alatt több nagyon fontos vállalkozás beindítására került sor. Nagy összegű beru­házásokra, munkahelyterem­tésre. Ahogy én tájékozódtam, a városok nagy többségében ma már nem, hanem inkább a kis településeken igazi égető gond a munkanélküliség. Tehát arra kellene venni az irányt, hogy a városok vonzáskörzetei is kap­janak lehetőséget a további fej­lődéshez, munkahelyteremtés­hez. Ha lassan is, de kifelé ka­paszkodunk. — A falu sokféle válsággal küzd ezekben az években. Rendezetlen a földtulajdon, és sajnos, falun van a legtöbb munkanélküli... —- Mi azt ígértük 1994-ben, hogy talpra állítjuk a magyar mezőgazdaságot. Sok minden történt is ennek érdekében. Hozzá szeretném tenni: nem teljes sikerrel. Elsősorban azért nem, mert amikor megnöveltük a mezőgazdaság támogatását jórészt azok fölözték ezt le, akiknek mindenre, csak nem támogatásra volt szükségük. A nyáron elhatároztunk, hogy két nagy csomagba visszük be a szükséges jogszabályjavaslato­kat a parlamentbe: rendezni kell a földtulajdont, az erdészet, az erdők ügyét, a jelzálogok ügyét, egyáltalán a mezőgazda- sági támogatás ügyét, és sok minden mást, amihez megfelelő törvényekre vagy törvénymó­dosításokra van szükség. A má­sik: ami számomra kulcskérdés, hogy megtaláljuk az értékesí­tési lehetőségét a kistermelők lalta, hogy talpra állítja a me­zőgazdaságot, ez azonban csak részben sikerült. Nem elsősor­ban a nehéz helyzetben levő termelők kapták a támogatást, hanem azok, akiknek sikerült kijátszani a támogatási rend­szert. A kormány ezt a jövőben törvénymódosításokkal és szi­gorú következetességgel akarja megakadályozni. Horn Gyula a kormány ed­digi legnagyobb vállalkozásá­nak nevezte, hogy megkezdő­dött az oktatás, az egészségügy, és a szövetkezeteknek, olyant, amely kiküszöböli azt a láncke­reskedelmet, amely ma elszívja a termelők jövedelmének na­gyobb részét. Fel kellene újítani — és éppen erről beszéltünk itt Marcaliban — azt a kezdemé­nyezést, amelyet még 1991-ben fogalmaztunk meg, a hangya szerű szövetkezeti mozgalmat. Ez lehetővé teszi többszázezer taggal, hogy a termelő és fo­gyasztó között közvetlen kap­csolat jöjjön létre, olyan, amely szolgálja a célirányos termelést és kiküszöböli a maffiát, a lánckereskedelmet. Szóval na­gyon sok tennivalónk van még a faluval, a vidékkel, de hát ezekről nem beszélni kell, ha­nem csinálni. — 1996-ra fellendülést ígért, 1997-re pedig ennek érezhető'jeleit is... — így van. Egyébként sze­rintem a fellendülés már 1995- ben is mutatkozik, hiszen ebben az évben a bruttó hazai termék körülbelül legalább 2 százalék­kal fog növekedni. Ez abban különbözik az előző harminc hónaptól, hogy megalapozott már pénzügyileg, stabilitás szempontjából is. Nagyon im­ponáló ami a beruházások, az ipari termelés és más területen van. A magyar mezőgazdaság­nak is alkalmazkodni kell a megváltozott időjárási viszo­nyokhoz. Azt hiszem, hogy ez a fejlődés, amely elindult és amely egyre inkább megalapo­zott 1996 után még inkább foly­tatódik. — Beszéljünk a koalícióról. Ön itt a gyűlésen keddet mon­dott, mármint a koalíciós meg­állapodásra. Ez választóvonal lesz? — Abban állapodtunk meg, hogy megtárgyaljuk Kuncze Gáborral a koalíciós miniszter­elnök-helyettessel a vitás kér­déseket. Mi gyakorlatilag a nyugdíjrendszer reformja, az ország teherbíró képességéhez való igazítása. Vállalták a pri­vatizációs folyamat felgyorsítá­sát is, amelyet a kormány 1997 végére szeretne befejezni. — Azzal, hogy Suchman Tamás privatizációs miniszter lett, elkezdődött egy folyamat, amelynek eredményeként telje­sülhetnek a privatizációval kapcsolatos költségvetési bevé­telek, növekszik a külföldi tő­kebefektetés és érvényesülnek a nemzeti érdekek. Az ország egyetértésre jutottunk szeptem­ber 20-án, ha ezt akceptálja az SZDSZ vezetősége, akkor a koalíció megmarad. — Ha nem? — Két kulcskérdés van: az egyik az, hogy elfogadhatatlan, ha valaki belül nem vállalja a kormányzat népszerűtlen intéz­kedéseiért a felelősséget, s kü­lönböző megnyilatkoztatások- kal, magatartással gyengíti a kormány cselekvőképességét. Ezen változtatni kell. A másik, hogy bizonyos strukturális mó­dosításokra van szükség a kor­mányban. Nem arról van szó, hogy az egész kormányt átala­kítjuk, csupán egy kis részét. Mindezt a célszerűség diktálja, s a célszerűség szükségességét az SZDSZ sem vitatja. Erről nem elég elméleti, elvi síkon beszélni, ehhez konkrét lépé­sekre van szükség. Meg kell mondanom, hogy a koalíciós együttműködés szegénységi bi­zonyítványa lenne, ha emiatt bomlana fel a koalíció. Stílus- váltásra, magatartás váltásra van szükség ahhoz, hogy együtt tudjunk cselekedni. — Megint csak idézek egy fölszólalót: azt mondta, hogy az SZDSZ nem most, hanem majd egy évvel a választások eló'tt lép ki a koalícióból. — Nem tudom, nem látok bele senkinek sem a fejébe. Azért kötöttük a koalíciós meg­állapodást 1994 nyarán, hogy ez a következő parlamenti vá­lasztásokig kitartson. Ha menet közben a másik fél meggon­dolja magát, azt én nagyon saj­nálom. Ugyanakkor úgy ítélem meg, hogy akkor se kerülne reménytelen helyzetbe a kor­mány és az MSZP. — Azt mondta az imént, hogy bizonyos változtatásokra készül, illetve változtatá­sokra van szükség a kormány­ban, ehhez a személyi javas­rendbetételéhez több évre van szükség, de 1997-elejétől már érezhető lesz némi javulás, eh­hez azonban szükség van hosz- szú távú gazdasági tervezésre is. Horn Gyula cáfolta azokat a vádakat, amelyek szerint a kormány átalakítások növelnék az apparátus létszámát. Mint mondta: kormánya eddig 7 ezer köztisztviselői állást szüntetett meg. A miniszterelnök attól sem tart, hogy felpuhul a Bokros­csomag. — Mitől puhulna föl? latai is meg vannak már? — Természetesen, és el­mondtam ezt a koalíciós part­ner vezető képviselőjének. A válasz most rajtuk áll. — Tehát ók nem mondtak sem igent, sem nemet ezekre a javaslatokra? — Ezt végül is az SZDSZ vezető testületé fogalmazza meg. — Itt a fórumon hangzott el, hogy a nemzeti bank volt el­nöke Londonban nem éppen kormánypárti nyilatkozatokat tesz. Erre ön elég indulatosan válaszolt. — Nem indulatos volt a vá­lasz: azt gondoltam, hogy mi decemberben megállapodtunk vele, hogy a kormányt képviseli Londonban. Ha nem képviseli megfelelően a kormányt, akkor haza kell hívni. Ha ez az állítás bebizonyosodik, akkor haza fogjuk hívni. Nem szerelemből, nem társadalmi munkában dol­gozik Londonban, hanem a kormány pénzén, illetve az or­szág pénzén, tehát neki kutya kötelessége a kormány, az or­szág érdekeit képviselni. — Nincs még olyan érzése, hogy a kormány jószándéka vagy jóakarata elég nehezen jut el a közvéleményhez? — Nagyon gyakran van ilyen érzésem, mert nagyon gyakran találkozom ferdítések­kel, csúsztatásokkal, valótlan­ságokkal. Nagyon szeretném, ha a tisztelt újságírók, a sajtó partner lenne abban, hogy ne csak a fonákját mutassák be a dolgoknak. Persze, soha nem lesz egy sajtó kormánypárti és ez természetes, de legalább arra figyelne, hogy ne hergeljék, hecceljék feleslegesen az em­bereket. Ez már támogatást je­lentene számunkra, és az ország ügyeinek intézésében lenne rendkívül fontos. — Ezt általában vonatkoz­— kérdezte, s így felelt: — Nem tartjuk nyereg alatt sem Bokros Lajost, sem a csomagot. Horn Gyula szerint hiába jó az ország külföldi megítélése, jó­tékonykodásra nem számítha­tunk. Végre tudomásul kell vennünk, hogy az IMF nem ad pénzt szociális kiadások finan­szírozására, csak beruházá­sokra. Az ország lakosságával pedig nehéz megértetni: addig is ki kell bírni, amíg eljutunk a kilábalásig. Lengyel János tatja a sajtóra, vagy csak bizo­nyos sajtóra? — Bizonyos sajtóorgánu­mokra és az újságírók egy szűk csoportjára. — Kérdezek egy személye­set: mit jelent Önnek Somogy? — Nagyon sokat. Én 1989 végétől ismertem meg So- mogyországot, a somogyiakat. Itt indultam az 1990-es tavaszi választásokon, nagyon megsze­rettem ezt a megyét, nagyon megszerettem Somogy lakóit. Voltak persze, kellemetlen él­ményeim is, de azok eltörpül­nek a kellemesek mögött. Min­dig szívesen jövök, és ha ösz- szevetem más megyékkel, ösz- szehasonlíthatatlanul többször jártam itt, mint az ország bár­mely más részében. Mindig örömmel jövök. Hozzá tennék még valamit: nagyon jó MSZP- s gárda van a megyében: föld­közeliek, okosak, aktívak. Amikor ők vetnek fel valami­lyen javaslatot vagy ők kémek, hogy látogassak ide el — beval­lom őszintén —, minden más elé sorolom a Somogy megyei maghívást. *— Úgy búcsúzott a marcali­aktól, hogy jövőre újra talál­koznak. Ezt vehetik ígéretnek? — Igen, ez komoly ígéret. Több mint egy évvel ezelőtt itt voltam Marcaliba, és nagyon szívesen jövök, nemcsak azért, mert innen származik a privati­zációs miniszterünk, akinek a tevékenységét igen nagyra be­csülöm, hanem azért is, mert Marcali mutatja, hogy egy vá­ros mennyire képes fejlődni, ha jó vezetői vannak. Ezen a váro­son látszik, hogy nem ragadt a sárba, nem süppedt el, hanem fejlődik, tisztaság van, műkö­dik a város. Szívesen megy az ember olyan helyre, ahol sok biztatót tapasztal. — Köszönöm az interjút. Kercza Imre Bűncselekmények a Dráva mentén Idén eddig csaknem négy- százötven bűncselekmény­hez hívták a rendőröket a Dráva-mentén, Barcs térsé­gében. Negyvenhat esetben személyt ért támadás, száz- hatvanegyszer tolvaj járt a környéken, háromszor pe­dig rabláshoz hívták a barcsi rendőröket. A barcsi statisz­tikából kiderül, hogy a munkanélküliek közül kerül ki a legtöbb elkövető. Har­mincnyolcán csak átutazó­nak minősültek a környé­ken, úgy követtek el bűncse­lekményeket. Hárman még nem érték el a felnőttkort, úgy tévedtek a bűn útjára. Középiskolások világnapi akciója A hét végén megrendezett Takarítási Világnapon a Ki­nizsi Pál Élelmiszeripari Szakközépiskola világbanki és környezetvédelmi osztá­lya vállalta a Béke-Füredi lakótelep rendbetételét, ta­karítását. A szükséges esz­közöket a Városgondnokság biztosította. Az osztály hu­szonöt diákja csaknem har­minc zsák szemetet gyűjtött össze. A megelőzésről Gálosfán A gyermekbetegségek meg­előzése és kezelése volt a témája annak a tanácsko­zásnak, amelyet szombaton tartottak Gálosfán. A szak­mai tanácskozást — amelyre az ország több tájá­ról érkeztek a gyermekgyó­gyászatban hírneves szak­emberek — a Magyar Gyermekorvosok Diabetes Szövetsége rendezte. A résztvevők szerint a színvo­nalas előadások sok értékes tapasztalatot és megfigye­lést tolmácsoltak a konfe­renciát hallgató orvosok számára. Új utak Barcson Nemrég hivatalosan is átad­ták Barcson a Felszabadulás utcai utat, Felszabadulás és Köztársaság utcák közti jár­dát és az Otthonházakhoz vezető utat és a Munkácsy utca járdáját. A munkák, amelyek a nyáron kezdőd­tek nem kis gondját oldották meg a helybélieknek, akik eztán kulturált körülmények között közelíthetik meg la­kásaikat. A beruházás az eredeti tervekkel egyezően valamivel kevesebb mint négy és fél millió forintjába került a barcsiaknak. Erősödő gazdaság, bizakodó társadalom Horn Gyula: A kormány világosan látja, hogy hova akar eljutni A jósnő, a miniszterelnök és a Krisna-hívők az expón Ünnepélyes vásárzáró vasárnap A kulturális központban tartott po­litikai nagygyűlés után Horn Gyula miniszterelnök és kísérete rövid lá­togatást tett a marcali nemzetközi kiállítás és vásár területén. A kormányfő jó néhány kiállító cég standja előtt megállt. A Balaton Fü- szért nevében Dévényi Zoltán vezér- igazgató köszöntötte Horn Gyulát, de - egyebek között - a Budapest Bank, a Dráva Tej, a Mustang, a Cydonia és a Lénia kft pavilonjainál is sor került egy gyors tájékozódásra. Üde szín­foltja volt a vásári szemlélődésnek a Krisna-hívőkkel való találkozás, va­lamint a vásári főboszorkány jóslata a privatizációs miniszter jövőjét ille­tően... A pesszimista jóslatot látható­lag sem a miniszterelnök, sem privati­zációs ügyekért felelős miniszter nem vette szívére túlságosan. Ellenkező­leg: kora délután jókívánságaikat kife­jezve, kellemes hangulatban vettek búcsút az expót sikerrel levezénylő várostól. Hogy milyen tapasztalatokkal zárta az idei vásárt, s mit hozott a rendez­vény szellemi tőkében és forintokban mérhetően a településnek, erről Kruppai Gyó'zot vásárigazgatót kér­deztük. A könnyűipar domináns jelen­létét külön is kiemelő vásárigazgató elmondta: — Az a százharmincnál is több termelő és szolgáltató cég, amely itt kiállított, s az a közel húszezer láto­gató, amely jelenlétével megtisztelte a marcali expót, önmagáért beszél. Ugyanakkor Kruppai Győző azt sem tagadta, hogy vannak dolgok, amelyeken a jövőben változtatni kell. Ilyen a vendéglátás vagy a vásár egy kézben tartása, a nagyobb hírverés, il­letve a kiállítókkal való kapcsolatépí­tés. Az utóbbi rohammunkában, nem egész két hónap alatt zajlott le — tud­tuk meg az vásárigazgatótól —, s köl­csönös veszteségként könyvelhető el néhány cég idei távolmaradása. — Egymillió forintot költöttünk a vásárhoz kötődő fix háttér biztosítá­sára — mondta Kruppai Győző. — Ez a pénz a költségvetésben mínuszként szerepel ugyan, mégis gazdaságos be­ruházásnak számít. Ilyen volt a víz-, a villany- és szennyvízrendszer kiépí­tése. Ézek is a marcali expo állandó­ságába vetett hitünket igazolják. Csíky K. Erika Dr. Suchman Tamás (balról), Horn Gyula, dr. Sütő László polgármester és Dévényi Zoltán a Balaton Füszért vezérigazgatója fotó: kovács tibor Koalíciós kulcskérdésekről Marcaliban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents