Somogyi Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 206-230. szám)

1995-09-02 / 206. szám (207. szám)

1995. szeptember 2., szombat SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Drága, de csúf tákolmányok a védett nádasban Lebontották mind a huszonkét viskót Félmillió forintba került ed­dig; lebontották mind a 22 viskót a balatoni nádasban, Balatonszentgyörgy terüle­tén. A vízügyi kirendeltség dolgozói markolóval tüntet-* ték el a kalyibákat. A bontást két hete kezdték a Zala torkolatánál - hatósági határozattal rendőri véde­lem mellett. A balatoni vízügyi kirendeltség, a természetvé­dők, valamint a balatonszent­györgyi önkormányzat össze­hangolt akciójának eredmé­nyeként tizenkét csúf és kör­nyezetszennyező halászviskót számoltak föl; nyolcat pedig - mint Gál Antalné dr. szent- györgyi jegyző elmondta - az illegális létesítmény használói bontottak szét.- Mintegy félmillió forintba került eddig a balatoni vízügyi kirendeltségnek a Zala-torok­ban valaha telepített viskók el­bontása — mondta Soha Szil­veszter igazgatóhelyettes, a munka eredményéről tájékoz­tatva. - A huszonkét, illegáli­san felhúzott építmény eltávolí­tását úszódaru is segítette. Markolóval emeltük uszályra az építmények elemeit, s azon szállítottuk a 70-es főútig. On­nan teherautókkal vitték a ron­csokat néhány kilométerrel tá­volabb, a szombathelyi vízügyi kirendeltség telepére. Még hét ilyen viskó áll a ba­latoni nádasban, de ezek már Zala megye területén, s köz­igazgatásilag Keszthelyhez tar­toznak. Hamarosan ezek föl­számolását is megkezdik. A keszthelyi hivatal az eljárás so­rán lassúbbnak bizonyult a ba­latonszentgyörgyinél, amely időben megtette a szükséges jogi lépéseket. K. G. T.-C. A. Megkopott a szezonban az Aranyhíd forgalma Az egész évben nyitva tartó sió­foki, mintegy 450 vendég foga­dására épült Aranyhíd szálloda - amely korábban az OKGT- üdülő nevet viselte - bővítette szolgáltatásait. Légkondicioná­lóval ellátott 200 személyes ét­termet és 40 személy kiszolgálá­sára alkalmas sörözőt, 400 ada­gos konyhát és konferenciater­met alakítottak ki. A kilenceme- letes épület első három szintjét is teljesen felújíttatta a Mól Rt. Gulya Lajos, a hotel vezető­helyettese elmondta; nagy vá­rakozással kezdték az idei sze­zont, a várt jó eredmény azon­ban elmaradt.- Az egység több mint ötven százalékában saját dolgozóin­kat fogadjuk, a fennmaradó 36 százalékot, vagyis 51 szobát a külföldi turistáknak tartjuk fenn. Ennek értékesítésére kül­földi utazási irodákkal kötöt­tünk szerződést. Már az elősze­zon vendégforgalma is elma­radt a tavalyitól, és a főszezon sem hozta meg a várt ered­ményt. Az utószezoni szoba- foglalás is kevesebb, mindössze 60 százalékos. A vendégek hiánya eddig nem okozott gondot az Arany- hídban, sőt a telítettség volt jel­lemző rá. - Az idén nem érez­tük a vendégforgalmat - mondta Gulya Lajos. - Úgy tű­nik, a Balatonon nem is volt szezon. P. K. Számítógép a strandon A siófoki, 76 ezer 425 négy­zetméteren elterülő nagyst­randot a Balatonparty Kft hasznosításába adta ki a helyi önkormányzat. Az egység ve­zetői mögt a vendégek elma­radására panaszkodnak. Csavajda Richárd ügyve­zető igazgató elmondta: a sió­fokin kívül még Sóstón, Ga- mászán, Újhelyen és a Szent László utcában üzemeltetnek strandot. Tavasszal számítógépeket vásároltak annak érdekében, hogy nyilvántartásuk napra kész legyen. A legtöbb belépőt az idén július 9-én és 15-én váltották a turisták, akkor több mint 10 ezren feküdtek ki a partra, il­letve fürödtek a Balatonban. Míg az elmúlt években a jú­lius és augusztus azonos szá­mot mutatott az idén az au­gusztusi strandolók száma csak a fele volt a júliusénak. A napozni vágyók szeptember 15-ig vehetik igénybe szolgál­tatásukat. A siófoki festő felmenekül a képeire Egy muzsikus Brémából Jordán Péter könyvekből tanulta a festészet csínját-binját A kaposvári tanítóképző fő­iskola rajz szakára nem vet­ték föl Zserdjov Pétert. Az al­kalmassági vizsgán ugyanis mellette ülő, „botkezű” társá­nak segített — annak sike­rült... S bár zenei múltja egyenlő volt a nullával, az ének szakot — némi gyötrő­dés árán — elvégezte. (Utóbb remekül megtanult gitárt pengetni.) A katonaságtól idő előtt leszereltette a néhai Ká­dár János titkársága, a mélyen vallásos fiatalember ugyanis megtérítette az alakulat csak­nem teljes őrségét. Útja innen (más muzsikusok nyomában) egy kis kitérővel ezerhárom­száznyolcvan kilométerre északra, a németországi Bréma városába vezetett. Ke­resztény magániskolában ta­nította az aprókat négy évig, fizetésének javát képzőművé­szeti szakkönyvek vásárlá­sára fordította. Ezekből ol­vasta ki a festészet csínját- bínját — nem is rosszul. — Édesapám kezébe a so- mogytúri Kunffy Lajos adott ecsetet, tőle örökölhettem a színek szeretetét — mondta siófoki műtermében a nevét nemrég Jordánra változtató Péter, aki 32 éves. — Ked­vencem egyébként a meleg- kék-szürke. Talán mert ennek használatát tanultam meg először. No, és ezzel festem az eget, a tágas légtereket, amelyek számomra a nyu­galmat, a szabadságot jelen­tik. Bár az eszemet haszná­lom, festés közben hagyom, hogy a szívem irányítson. A tizenéves koromban tett nagy erdei séták illata, a lépések halk zöreje, hangulata villan fel bennem, amikor vászonra feszítem a természetet. Ha sorba szednénk a képeimet, bizony, elárulnák, hogy az utolsó években miképpen alakult a sorsom, a családom sorsa, hogyan éltük át, oldot­tuk meg a problémáinkat. Németországban nem volt hazám, de volt otthonom. Most, hogy visszateleped­tünk: van hazám, de nem ér­zem benne igazán otthonosan magamat. Errefelé mindenki vissza­húzódik a maga vackába. Amikor Bréma mellett házat vásároltunk, az ottani szom­szédok virággal árasztották el a szobáinkat. A Balaton mel­lett örülni a másiknak nem divat, de az emberek még csak nem is köszönnek egy­másnak a nagy rohanásban. Ezen én viszonylag könnyen segítek; olyan tájakat festek, ahol jobban érezném maga­mat. Fölmenekülök a képe­imre. És próbálom megszólí­tani az embereket, hogy tart­sanak velem... Czene Attila Négyszáz név hiányzik a háborús emlékműről Siófok központjában viták ke­reszttüzében épült a szökőkúttal díszített park. Igaz, ma már örülnek e létesítménynek a vá­roslakók. Most az borzolja a ke­délyeket, hogy az itt elhelyezett II. világháborús emlékművön mindössze egy hősi halott neve szerepel. Az emberek találgat­ják ennek okát. Van olyan, aki úgy tudja: a városatyák nem tud­tak megegyezni abban, hogy csak a katonák vagy a munka­szolgálatosok, esetleg a polgári áldozatok nevét is fölvéssék-e az emlékműre. — A szóbeszéd teljesen alap­talan — mondta Tóth Beatrix, az önkormányzat humánirodá­jának főmunkatársa. — Kiss Sándor szobrászművész alko­tását tavaly decemberben avatta a város; abban az időben már nem volt elég pénz a 414 név fölvésésére. Ez ugyanis félmillió forint plusz költséget jelentett volna. A képviselő- testületnek érvényben van az a határozata, amely szerint hi­ánytalanul fölkerül az emlék­műre valamennyi név, amit anyakönyvek, halotti bizonyít­ványok alapján felkutattunk. Többen bizonytalanok, hogy teljes-e a névsor, esetleg téve­sen kerülne föl valakinek a neve az emlékműre. — Mivel a döntést még az előző képviselő-testület hozta, ezért véglegesítése ismét napi­rendre kerülhet az oktatási és közművelődési bizottság szep­temberi ülésén. Ott vitatják meg ugyanis, honnan teremt­sék elő a szükséges pénzt. Ha a város költségvetése megen­gedi, és a képviselő-testület egyetért az előző döntéssel, fél éven belül fölkerülnek a nevek az emlékműre. O. L. Állami támogatás Pusztaszemesnek Egymillió 800 ezer forint „for­ráshiányos” támogatást kért és kapott Pusztaszemes önkor­mányzata. Geiger Károly pol­gármester elmondta: az össze­get gazdálkodásra, alapellátásra és a társkörzet intézményeinek fenntartására fordítják. Puszta- szemesről 35 kisgyerek jár be a Kőrösheggyel közös iskolába. Életmentő műszer Szárszónak Több hirtelen haláleset miatt kérte dr. Hódi István szárszói háziorvos, hogy az önkormány­zat a hét községet ellátó ügye­leti szolgálatnak egy difibrillá- tor újraélesztő készüléket vásá­roljon. A hét település összefo­gásával sikerült beszerezni a 320 ezer forint értékű, igen fon­tos orvosi műszert, és ezt az ügyeleti autóban helyezték el. Színpadon marad Kálmán Imre A tervek szerint e hét végén gördült volna le a függöny a siófoki Dél-balatoni Kulturális Központban. A Kálmán Imre dalaiból összeállított operettest nagy híre - élőszóban, újság­cikkek útján - terjedő jó rek­lámja támadt Ausztriában. így e hónapban hétvégeken továbbra is műsoron tartják az előadást. Osztrákok az elsők a repülésben A legtöbb repülő Ausztriából érkezett a nyáron a ságvári re­pülőtérre, a német géptulajdo­nosok csak másodikak a sor­ban. A legforgalmasabb napon több mint 40 repülő szállt le. Portalanított utak Kőröshegyen Kőröshegy önkormányzata por- talaníttatta a település Somosi útján a Platán fasort 250 méte­ren, valamint a Jókai utcát 400 méteren. A beruházás 780 ezer forintjába került. Az egy kilo­méter hosszú Dózsa György ut­cában az árkokat ásták ki és padkaleszedést végeztetett to­vábbi 187 ezer forint értékben. Kerekí nehéz betakarítása Késtek a betakarítással Ke- rekiben és a hozzá tartozó falvakban. Az Új Kalász mezőgazdasági szövetkezet ugyanis az elmúlt hat évben nem tudott új gépeket be­szerezni, s eszközei elhasz­nálódtak, így igencsak sok gonddal járt az aratás; ezért végeztek jóval később Ke- rekiben. Gulyás Ferenc, az Új Kalász elnöke elmondta: százhetven hektárról még időben betakarították az őszi árpát; búzát százötven hektáron termeltek, mustárt hetven hektáron, és száz­húsz hektár volt a tavaszi árpa termőterülete. A rossz termés csak a megélhetés­hez elég, így most sem jut újabb gépek beszerzésére. Harmincegy nyár Márián Akkor meg más szelek fújtak. A tó szinte a ház eló'tt hullám­zott, s tiszta volt a víz. Akkor jött ide először a Stuttgart melletti Gingen/Filsből Bernd Herzer. A találkozásból szere­lem lett: Balatonmáriafürdő és a magyar tenger iránt. S bár a szerelem vak, a német villamosszerelő mester - mi­közben villanymotoros csónak­jában szelte a kék Balatont — megfigyelt egyet s mást. Ahogy gyűlt a szemét, úgy fogyott a tó, mélyült az iszap, s vált a hajdani Mária profiéhessé.- Sok ismerősöm mondta: ez a Balaton nagyon drága, ráadá­sul piszkos. Az élelmiszerárak még kibírhatok, de az mégsem tisztességes, hogy napi 80 már­kát kérjenek egy házért ­mondta Bernd Herzer, aki ma­gyar származású feleségével 31 éve a nyarat Máriafürdőn tölti. A veszprémi Adóiján család­dal közösen tartják rendben a le­járót a Balatonhoz.- Volt, hogy ötven tonna iszapot szedtünk ki a tóból - mondta, s azt is: fotósorozatok sokaságát őrzi a vegetáló Bala­tonról. - Tizenöt éve 80 centis iszapot mértünk a stégnél. Egy­szer megkotorták, de nem elég jól; a daru ment, az iszap ma­radt.- Amikor kellett, hínarat vág­tunk. Összeállt néhány nyaraló­tulajdonos a környékről - mondta Adorján László -, s Bemd, a barátom volt a legaktí­vabb. Szervezője lett a kis csa­patnak. S életmentő: sok fördő- zőt, vitorlázót húzott ki már a bajból. - Gumimatracról, csó­nakból, vízibicikliről, szörfde- fektkor, viharban - sóhajt a ma­gyarul kitűnően értő Herzer. - Életveszélyes játék, amit néha a kölcsönzők megengednek. Nem figyelmeztetik a kuncsaftot: rossz az idő, ne menjen vízre... Régen motorcsónakba szálltam, most villanymotorral teszem ugyanezt. Minden évben 900 ki­lométerről hozom magammal. Jól ismerik már a vízi rend­őrök... Három évtized a Balatonon. Sok öröm, bosszúság, sok jó magyaros vacsora és még több kedves ismerős. A községhez hű Bemd Herzert az idén az ön- kormányzat - először a falu tör­ténetében - Balatonmáriafürdő díszoklevelével tüntette ki. Csíky K. Erika A stégnél Bernd Herzer fotó: kun G. tibor

Next

/
Thumbnails
Contents