Somogyi Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-205. szám)
1995-08-05 / 182. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. augusztus 5., szombat Z. Soós István egyidős a századdal Z. Soós István otthonában FOTÓ: KIRÁLY BÉLA Z. Soós István kaposvári festőművész augusztus 3-án volt kilencvenöt éves. Kiállításokra és könyvtárba jár, levelet fogalmaz, cikket ír, könyvet szerkeszt, és mindennap leül öreg festőállványa elé a műteremmé avanzsált nappaliban. — Engem már csak az öreg platánfák ismernek, minden korombéli kihalt mellőlem — mondta Z. Soós István, aki nevében őrzi, hogy Zalában született. — Még áll a ház Nagykanizsán, amelyben nevelkedtem. Nemrég írták: eladó, vegyem meg. Nem kell, mit csinálnék vele? Itt élek kilencven éve. Festőnek készült, de húsz évesen nem tudta, hogyan induljon el. Arra biztatták, beszéljen Rippl-Rónaival. Kiment a vasútállomáshoz, és kurblis telefonon hívta a mestert. — Amikor elmondtam, mit szeretnék megtudni tőle, csendes dörmögést hallottam a vonal másik végén és azt felelte: „Hát, elég nagy a világ, édes fiam.” A készülék elhallgatott. Az, hogy Rippl-Rónai tette le, vagy csak a vonal szakadt meg, soha nem derült ki. A fiatalember ugyanis nem merte újból felhívni a festőművészt, akit Z. Soós István szerint nemigen ismert a város, csak néhány kivételes személyiség becsült igazán. — Másodéves voltam a főiskolán, amikor először Rippl- Rónai képet láttam — mondja. — Nem értettem, de szerettem különös stílusát. Társammal egyszer megálltunk egyik festménye előtt az Emst Múzeumban, s mindketten csendben jegyeztük meg: ez nem tud kezet rajzolni. Aztán később rájöttünk: tud! A kéz mozdulata a kifejező, és nem a részlet. Mi, növendékek akkor a kidolgozottságot hiányoltuk, mert a pontosságra tanítottak bennünket. A főiskoláról hazatérve élesztették újjá a Berzsenyi Társaságot, amely akkor csodát csinált ebben a művészeti vonatkozásban álmos városban. Első kiállítását 1926-ban dr. Kaposvári György polgár- mester nyitotta meg, és akkoriban kapta első megbízását is. — 1927-ben egy egyenruhás embert küldtek hozzám azzal, hogy azonnal menjek a városházára. A polgármester arra kért: rajzoljam meg a felravatalozott Rippl-Rónait, és örökítsem meg a Kossuth téri gyász- szertartást is. A díszteremben Meggyesy Ferenc szobrász- művész, Rippl jó barátja gipszöntvényt akart csinálni a halott arcáról, de nem sikerült. Tiszta gipsz lett Rippl-Rónai szemöldöke, bajusza. Borovitz Imrével, az ismert cementgyárossal együtt — aki egyébként szobrászatot tanult —, letisztítottuk a halott arcát. Beolajoztuk és cigarettapapírokkal takartuk le a finomabb helyeket, így készült egy új gipszöntvény. Ez most is látható a megyei múzeum kiállításán. A ravatalról készített négy pasztell- rajzom — ki tudja, miért — egy mappában lapul. Ahogy a régmúlt évtizedek emlékei felszínre törnek Z. Soós István mesél. A képzőművészet jelesei is megelevenednek. Sokat beszél a műgyűjtő Rippl-Rónai Ödönről, Szó'nyi Istvánról, Kisfaludy Stróbl Zsigmondról, Bori Jenőről, a szomszédban lakó Bernáth Aurélról, Aba-Novák- ról, és Kunffy Lajosról. A so- mogytúri festőművész nevének említésekor párás lesz a tekintete. Z. Soós István Kunffyt a- tyai barátjának tekintette, évente meghívta őt Somogy- túrba, és sokat tanult tőle. Aztán a Gönczi Ferenc igazgatása alatt működő múzeumról beszél. A gyűjtemények visszaszerzéséről, az egérrágta szűrök, parasztingek rendbetételéről, a katonalábak taposta festmények helyreállításáról. A muzeológus-festőművész 1961-es nyugdíjazásáig körülbelül húszezer tárgyat restaurált vagy konzervált. ő készítette a szennai templom mennyezeti kazettáit és a szószéket, valamint restaurálta a régi díszítményeket is. — Nem akartam én maradni a múzeumban, mégis ott ragadtam. Szerettük volna megmenteni ezt az értékes gyűjteményt, és ehhez a megye sok segítséget adott — mondja. — Hívtak az esztergomi keresztény múzeumba rendezőnek, és Budapestre is fel akartak vinni restaurátornak. Nem mentem. Csakis festő akartam lenni, és az is maradtam. Akkor már túlvoltam két templom freskóinak festésén. Z. Soós István munkái közül sok van magántulajdonban — a Képcsarnok 150 darabot őriz —, de legalább hétszáz darabos az a gyűjtemény, amelytől nem vált meg. Kaposvárra szeretné hagyni, de csak akkor, ha méltó helyre kerülhet az életmű. Ez — mármint a méltó hely — több mint egy évtizede nem sikerül. Általában elég jól viseli korát, de néha gyenge. Még mindig készül valamire, van célja. Úgy véli, csak így érdemes reggelente felkelni. Lőrincz Sándor Például Ingstetten és Mike Szerződéssel erősítette meg tavaly Mike és a németországi Ingstetten azt a baráti együttműködést, melyet a települések önkormányzatai is jóváhagytak. Ennek szellemében úgy határoztak, hogy kölcsönös látogatásokat tesznek egymásnál. Legutóbb negyvenöt tagú küldöttség látogatott el Mikéből az alig több, mint négyszáz lelket számláló német faluba. A nyugalom szigete A kora hajnalban útra kelők között olyan is volt, aki először vállalkozott ilyen hosszú útra. Mire felébredtek az otthonmaradottak, buszunk Rábafüzesnél átlépte a magyar határt. Ausztrián átutazni csak türelem és a látnivalók kérdése volt. Az Alpok lábaihoz érve legtöbb tekintet az ablakok felé fordult. Néhány száz kilométer után már a München felé vezető autópályát koptatták a kerekek. Ulm előtt letérve rendezett gabonatáblák itt- ott erdők szakítják meg a képet. Közel ezer kilométer megtétele után végre feltűnik Ingstetten... A szelíd lankák között gördül be busz: Jozef Hagel polgármester a háza előtt fogadja, és vadászkürttel adja tudtul érkezésünket. A vendégsereget a tornateremben köszönti a polgármester és befogadó családok. Hamar megtalálja mindenki a helyét, s beszélgetésbe kezdfaki tud), vagy pihenni tér. Röpke idő alatt kiderül, hogy a faluban nincs kocsma és rendőr, s mindössze négy kutya mutogatja büszkén magát, hogy ez az állatfajta itt is létezik. A két kis élelmiszerüzlet napjai meg vannak számlálva. A rövid, egymást keresztező kis utcákon elvétve látni sétáló embereket, mindenki autóval közlekedik, még talán a közeli szomszédba is. Ami viszont van a faluban, azt óvják, és gondozzák. A házak örökzöldek között állnak, az udvarokban gazdasági épületek, másutt sziklakért. Ä falu központjában egy épületben van a polgármester hivatala, az óvoda és a általános iskola két osztálya. Tőle nem messze a pékség, ahol mindig más süti ki az otthon megdagasztott kenyeret. A takarékszövetkezetet szerintem csak azért szerelték fel többszörös riasztóval, mert előírás. A harminc éve épült templom mögött temetkeznek. A sportközpontot sokan megirigyeltük: a labdarúgó- pálya gyepszőnyege mint az asztal, de füves az edzőpálya is. Mellette két pályán is lehet teniszezni. Az épületben öltöző és mindenféle rendezvény lebonyolítására alkalmas tornaterem. Itt köszönt bennünket az énekkaruk. Itt ismerkedtünk meg két este mi is a szokásaikkal, táncaikkal és fáradhatatlan jókedvükkel. Tájról tájra járva Nyolc település 7500 lakosa tartozik a schelklingeni 27 tagú tanács irányítása alá. A Baden-Würtenberg tartomány kisvárosában található cementgyár meghatározó a környék iparában. Nyolcezer tonnás napi termelésével a legnagyobb Európában. Mindezt már Rudolf Stützte területi polgármestertől tudtuk meg, aki fogadta a magyar csoportot. Elmondta, hogy eddig is figyelemmel kísérte a település között kialakult szoros kapcsolatot. Sok időnk nem marad, menni kellett: Steinhausen- ben kiderül, hogy az 1415- ben épült templom ma a világ legszebb falusi temploma. 1733-ban szentelték fel, és oltára, belső kiképzése és falfestményei le- nyűgözőek. Kivételes alkalom ez a mostani, amikor a templom orgonáján Brant- müller János mikei polgár- mester két szenténeket is játszik. Munkanélküliek nélkül Azt hiszem Schussenried is az a hely, amelyet sokáig megtart emlékezetében a látogató. Itt egy helyen annyi régi és különleges söröskorsót láthattunk, amennyit eddig még elképzelni sem tudtunk. A helyi söröskorsó múzeumban az egyre száradni látszó társaság egy pohár eredeti német sörrel frissítette fel magát. Másnap Ulmban a monumentális templomot, és a bevásárlóközpontokat keresték fel sokan. Az esti közös isten- tisztelet után a 400 éves hársfa alá tervezett ünnepet mindenki sajnálatára elmosta az eső. A tornaterem adott menedéket, s újabb lehetőséget egymás megismerésére. Jozef Hagel polgármester készségesen válaszolt kérdéseimre. Elmondta, hogy a falu egyetlen munkahelyén negyvenen szerelnek vízórákat, de csak ketten dolgoznak itt a helybeliek közül. Később nyolcvan főre bővítik az üzemet. Száz aktív kereső a környező településeken vállal munkát. A férfiak tartják el a családot, szakmájukkal jól keresnek. Három család munkája mellett nagyban gazdálkodik, köztük Franz Kiöble is, aki a vendéglátóm. Kétszáz malacot nevelnek 30 kilós korig. Évente öt turnust vállalnak. Náluk heten vendégeskedünk a szülők és a négy gyerek mellett, de nem kell szorongani a lakásban. Azért ennyien, mert két magyar kislány is náluk tanulja a német nyelvet. Munkanélküli nincs a faluban, ketten élnek segélyből, de csak azért, mert nem akarnak dolgozni. A falu lé- lekszáma lassan emelkedik, a fiatalok itt maradnak. Első fizetésükön bankszámlát nyitnak, a lakásépítéshez annak negyven százalékát ösz- szegyűjtik, a hiányzó részre kölcsönt kapnak. Á kamat öt százalék, de az önkormányzat is ad 8 ezer márkát, amit nem kell visszafizetni. A házat maguk építik, van amikor három évig is eltart. Telket idegennek nem szívesen adnak. Ezer vendéget fogadnak Kiemelt feladatuk a sport- központ működtetése. Rendezvényeiből biztosítják a fenntartását, van amikor ezer vendéget is fogadnak egyszerre. Húsz éve hagyomány, hogy télen 10-15 színházi előadást is tartanak, melyre a jegyeket már előre eladják. Énekkarukba minden tizedik lakos szerepel. Bevételük évente eléri a 25 ezer márkát, melynek hatvan százalékát a sportra fordítják. Mindent összefogással érnek el. Jellemző erre két falu között az alsótagozatosok oktatása: Justingenbe jár az ings- tetteni első két osztály, a harmadikat és a negyediket itt tanítják. Három falunak van egy papja és egyházi énekkara. Ä falu a világ minden tájáról befogadja a német ajkúakat, így került ide a kórusvezető tanárnő is. Az aratás itt július végén kezdődik, most ez foglalja le az embereket. A legközelebbi nagyobb megemlékezés szeptemberben lesz, amikor az első, a százhuszonöt éve itt lefektetett vízvezeték ünnepségét tartják. A két település közt csak földrajzi a távolság. Az eddigi kevés találkozáson túl a levélváltások, a családi kapcsolatok felvétele szoros barátsággá erősödtek. A családok egymást külön is meghívják, de segítenek anyagilag mások is. Erősödő kapcsolatok Több mikei gazdálkodó vásárolt már Ingstettenben mezőgazdasági gépeket, most is tárgyaltak ilyenekről. Jó alkalom nyílik a nyelvtanulásra. Mint hamar kiderült szükség is van rá. Az egyik magyar családnak a német nyelvet itt gyakorló Brantmüller Judit siet a segítségére. Ő lett az alkalmi tolmács. Jozef Hagel házat vett Mikében, a hónap végén három fiatal kerékpártúrára jön a somogyi faluba. A lassan szövődő gazdasági kapcsolatokról az ingstetteni polgármester azt mondta, hogy könnyebb kereskedni a tengeren túli országokkal, mint Magyarországgal. Bízik abban, hogy az Európai Közösséghez csatlakozásunk után mezőgazdasági vállalkozást alakíthatnak Mikében. Segítenek, ahol tudnak, de a falvaknak közös összefogással addig is ki kell alakítani saját arculatukat. Szerinte nagy lehetőségek rejlenek még Mikében és a környéken. Az utolsó nap reggelén bú- csuzás: jövőre —, az 1100 éves évfordulóra — ők látogatnak el Magyarországra. Könnyek. Amilyen könnyen begurultunk a faluba, olyan nehezen hagyjuk most el. A visszafelé az Alpok hegyei között a busz ezer méter magasan egy lágy felhőn suhan keresztül. Negyvenötén egy pillanatra a fellegekben érezhetik magukat. Azok, akik itt a Földön megtettek egy kis lépést Európa felé... Németh István SZTÁROK ÉTLAPJA Sylvester Stallone mindig ugyanazt eszi. Az egészségére és kondíciójára sokat adó egykori bodybuilder már sportoló korában hozzászokott a fegyelmezett étkezéshez és úgy állítja össze napi étrendjét. Reggelire zabpehöly, almaié, ginzeng- tea és vitaminkészítmények kerülnek az asztalra. Ebédjét magával viszi a forgatások vagy tárgyalások helyszínére. Ez nem áll másból, mint fekete kenyérből, salátából és barna rizsből. Vacsorára só nélkül főzött csirkemellet és zöldséglevest kér minden nap. Cindy Crawford és Cher ugyancsak az egészséges és kalóriaszegény táplálkozás híve . Egyikőjük sem fogyaszt kenyeret, tésztát és édességet. A manöken pulykamellet, sonkát és rengeteg salátát eszik, az énekesnő a gomba és a párolt hal szerelmese. Nem kell viszont ügyelnie a súlyára Cindy kolléganőjének, Naomi Campbellnek. A latnaikéban született színesbőrű szépség hazája egyik nemzeti eledelét, a mangós-ana- nászos-kókuszos csirkét kedveli rizzsel. Elvis Presley kedvence a fogyókúrásnak éppenséggel nem nevezhető mogyoróva- jas-banános szendvics volt. Nem tör gasztronómiai csúcsokra Eric Clapton sem, akinek törzshelye egy kiskocsma, London egyik munkáskerületében. Itt fogyasztja el vegyes zöldséglevesből és bolognai spagettiből álló ebédjét. Tom Cruise a húspogácsát és a palacsintát kedveli, Alec Baldwin a kecskesajtot. A szendvics-barátok közé olyan ismert személyiségek tartoznak, mint Barbra Streisand, Demi Mooore, Tom Hanks és Steven Spielberg. Barbra imádja az angolok híres uborkás szendvicsét, de nem veti meg a libamájasat sem. Piros Christa
