Somogyi Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-205. szám)
1995-08-26 / 201. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. augusztus 26., szombat Egy éve vágott egy karaj kenyeret, hozzá szalonnát, aztán biciklire ült Nyim eltűnt lakója Tavaly, szeptember 14-én látták utoljára a nyimiek Őri Károly helybéli lakost. Aznap délután eltűnt, azóta se híre, se hamva. Az apró falu lakói más településeken találhattak csak munkát, s mellette állatokat tartanak, vet- nek-aratnak. A férfiak jó része a kocsmában pihen és vitatja meg a világ dolgait. Itt tudtam meg, hogy az eltűnt alkalmi munkákat vállalt, abból élt. A falura támaszkodó domboldalakon sok budapesti lakos vásárolt az utóbbi időben telket; házikóik építésében segédkezett, illetve helybéli gazdálkodók földjén dolgozott. A feleségének azonban ritkán adott haza pénzt, inkább elvette az övét is és magára költötte. Ha volt a zsebében, fizetett mindenkinek. Haragosáról senki nem tud. / En egy csirkét is megkeresek — Jó ember volt a Karcsi, csodálkozom is, hogy senki nem keresi már egy éve — mondta egy sört kortyolgató férfi, aki csak annyit árult el magáról, hogy öt évet ült börtönben. — Ha onnan valaki megszökött, elfogták, vagy feladta magát. Ha nekem elkóborol csak egy csirkém, sokáig kutatok utána. Mi egy utcában laktunk, jól ismertem. Nem volt hőbörgős, bírta a kemény fizikai munkát. Biztos, hogy nem akasztotta föl magát. Nem az a típus; írni, olvasni nem tudott, mint ahogyan a családja sem, én töltöttem ki mindig a papújait. Azt furcsállom egyébként a leginkább, hogy a biciklije sem került elő. őri Károlyék portája még a szegény faluban is a legszegényesebb. A feleség kezét tördelve jött a kapuhoz, s amikor mondtam, hogy a férje ügyében keresem, először azt kérdezte: lát-e ebből pénzt? Mert nemcsak a férfi, a megélhetésre való is hiányzik. — Háromnegyed egykor ért haza azon a napon — emlékezett. — Délelőtt a Kiss Lászlóék földjén dolgozott, meg is éhezett alaposan. Vágott egy karéj kenyeret, hozzá szalonnát, aztán biciklire ült és elment. Egy szóval sem mondta, hogy hová. Előtte mindig hazajött. Vártam egy napot, aztán egy hetet, akkor szóltam a polgármesterünknek, jő biztatott, hogy kéijek segítséget a rendőrségtől. Szerdai nap volt, sosem felejtem el. Azóta sem találják, sok szerda óta. Nem mondhatom egyébként, hogy jó ember volt a férjem, mert ha ivott, goromba volt hozzám és a három fiamhoz. De hiányzik, és tudni szeretném Őri Károly né egyik fiával végre, hogy mi történt vele, a gyerekeim apjával. De hallja, nem él az már! Sem az eszéért sem a pénzéért Gál Jánosné, a szomszéd. — Karcsi a lelkét odaadta volna bárkinek, segített nekünk, a szomszédoknak is, akár kérés nélkül — mondta. — Én úgy tudom: amikor a felesége megkérdezte a Kiss Lászlót, hogy hol az embere, azt válaszolta neki: „Mire leesik a hó, előkerül. Biztosan elment csajozni!” Azóta a hó leesett, el is olvadt, de a Karcsi nem jött elő. Én arra gondolok, hogy leütötték, aztán elásták. Mondják, hogy az itt módosnak számító Kiss László hirtelen haragú ember. A gazda épp végzett a tarlóégetéssel, amikor ráakadtam. Halk, udvarias hangon diskuráltunk. — Az őri Karcsit megbízható embernek ismertem. Annyira nem volt velem közvetlen, hogy különösebb dolgot lehetne róla mondani, de haragosáról sem tudok. Húsz éve találkoztam vele először, együtt dolgoztunk a ság- vári téeszben. Az biztos, hogy nem bántották sem a pénzéért, sem az eszéért. Aznap délután valamikor 3 és 5 óra között ment el tőlünk biciklivel, egy év távlatából a pontos időpontra már nem emlékszem. Pénzért volt nálam akkor is. Kétszáz forintot adtam neki, előtte vasárnap ezerötszázat. Azt mondta: hogy tartozik valakinek. Becsületes embernek ismertem: rá lehetett bízni minden munkát, és ha hegyekben álltak volna előtte az ezresek, a másé, nem nyúlt volna hozzá. Hogy mi történhetett vele? Meglehet: elütötte egy autós, aztán megpróbálta eltüntetni. Debrecen-Fradi 2:1 Többen közbeszóltak. Az egyik férfi emlékezett arra, hogy előfordult már: amikor Őri Károly a lovardánál dolgozott, és jó ideig nem került haza, akkor sem kereste(tte) a családja. Más úgy vélekedett: a falu embere volt, helybéli biztosan nem bántotta. Csak találgatni lehet: esetleg meglátott valamit, amit nem lett volna szabad? Az élet csendesen csorog tovább Nyimben. Újabb szomjas torok érkezett a kocsma elé, és azzal ugratta a cimborákat, hogy a Debrecen focicsapata 2:1- re megverte a tavalyi bajnok Fradit. Es már rá figyeltek. Elköszönve azért még odaszólt egy férfi hozzám: „ha nem kötöm be a biztonsági övét a kocsimban, megbüntet a rendőr. Most meg eltűnt egy ember, és nem csinálnak semmit.” Összeakadtam ifjabb Kiss Lászlóval is. Tőle tudom: három éve, vagy akkortájt is elveszett egy ember a faluból, azt sem találták meg. A nevére nem emlékezett, csak annyit tudott: öreg volt és sírkövesként dolgozott. Hogy milyen ember őri Károly? Szerinte ez attól függött, hogy éppen mennyi „piához” tudott hozzájutni. Az eltűnt testvére, Őri József Ságváron, a szomszéd falbuan él. Örökösödési vitát is felemlegettek a nyimiek. Nem dobták a dögkútba — Erről szó sincs! — szögezte le őri Józsefié. — Sőt, mi próFOTÓ: qZENE ATTILA háltunk meg a leginkább kutatni utána. Azokban a napokban adta le a malacait, de a felesége sem tudta, hogy mennyi pénz volt nála. Olyan hír járta, hogy leütötték és bedobták a somi dögkútba. Oda is sietett két tűzoltókocsi, de nem találtak semmit. Minket öt nyomozó is kihallgatott, és ezen túl számtalanszor mentünk segítségért a siófoki rendőrkapitányságra. „Az elő nem kerül már! Mindenki tudja, ki a bűnös, de nem mer senki szólni”. Szerintem, ha a rendőrök rögvest kutyával keresték volna, megtalálják. Az eltűnt sógornője, Szabó Györgyné Nyimben szívélyesen fogadtak, de amikor megtudták, miután faggatózom, egymás szavába vágva hangoskodni kezdtek: „Mi nem tudunk semmiről!” „Mások mit mondtak, kivel beszélt?” „Hogyan képzeli a Karcsi, hogy nem szól a családjának, ha elmegy otthonról?” Félős feljelentő Egy levelet tartok a kezemben: szerkesztőségünkhöz érkezett. Névtelen. Vélhetően fiatal, a korához képest intelligens, mély érzésű lány írta: „Elment egy ember. Nyim. A Balatontól 15 kilométerre egy kis falu. Itt élt az az ember, akiről e sorok mesélnek. Mint oly sokszor, 1994 szeptember 14-én délután is, miután megebédelt, és családjától elköszönt, munkaadójához indult. De onnan többé nem tért haza szeretteihez. Felesége és három fia azóta is mindennap várja a családfőt. De hiába?! A család a rendőrség segítségét is kérte, de a rend őrei sem tudnak az ügyben segíteni. Vagy nem akarnak? Ki tudja. Azóta a faluban sokféle szóbeszéd járja. De ezek csak találgatások. Vajon aki az igazságot tudja mit érezhet? Milyen lehet a lelkiismerete? S én ki e sorokat papírra vetettem kérdezem; Hogy lehet az, hogy egy ember nyomtalanul eltűnik? Hogy lehet az, hogy a rend őrei egy év eltelte óta semmiféle nyomra nem akadtak?” Az írás szerzője meg is indokolta, hogy miért kért névtelenséget: fél... A rendőrök topognak A siófoki rendőrkapitányság Majer Emil százados nyomoz ebben az ügyben. Elismeri: egy helyben topognak. — Őri Károly „csak” a feleségét és a fiait bántotta, senki mást — mondta. — A szomszéd'faluba, Ságvárra néha átkerekezett, de a felesége vallomása szerint ezen túl mindössze kétszer hagyta el Nyimet: egyszer Kaposvárra, egyszer pedig Siófokra utaztak. Másutt világéletében nem járt. Ismertem egyébként személyesen is tudom róla, hogy betegesen ragaszkodott ahhoz a kevéshez, amilye volt: soha nem hagyta volna hosszabb időre otthon az etetésre váró malacokat. A falubéliek egyébként sokmindenről szívesen pletykáltak, de amikor elővettük a papírt és a tollat, hogy vallomásba rögzítsük a mondandójukat, mindenki megijedt, elnémult. Igazi, követhető nyomot nem találtunk, bizonyítékot pedig főképp nem. Előkerült egyébként több bicikli is, de egyik sem az volt, amit kerestünk. Az országban eltűnt valamennyi, azonosí- tatlan hulla leírását folyamatosan megküldik nekünk, de egyik sem illett a Karcsira. Odáig sikerült összeraknunk az utolsó nap történéseit, hogy bement Kissékhez, amit ők el is ismernek, de kijönni onnan senki nem látta. Nagyon ritka az ilyen ügy, de mi még nem adtuk fel, hogy felderítsük. A nyomozás ilyen esetekben öt évig tart az jogszabály szerint, az elévülése pedig jóval tovább. Szinte minden falusit kihallgattunk már, sokakat többször is, és ezután is kijárunk Nyimbe, hátha valaki elszólja magát. * * * A többi munkanélküli szerint Őri Károlynak nem volt egyetlen rossz tulajdonsága sem. Ha csak az nem: felébredni reggelente nem szeretett, a nagy alvásból mindig úgy kellett felverni. Ébredésében még reménykednek. Czene Attila ILYEN A VILÁG Génlukra kopaszoknak Jó hír kopaszoknak és őszeknek: amerikai tudósok a kopaszság megszüntetésére génkúrán dolgoznak. A kopasz fejet génkenőccsel kell majd bekenni. A gének behatolnak a bőrbe és aktivizálják a szőrtüszőket. A kutatás jelenlegi állása még nem elegendő annak bizonyítására, hogy a kezelés hatására a haj újra kinő. A tudósok azonban bizonyosak abban, hogy a szőrtüszők génterápiás kezelése sokat ígér. Sőt, az eddigi kutatási eredmények arra utalnak, hogy hasonló módszerrel meg lehet akadályozni az őszülést is. Kemény szavak „Elértük a kritikus pontot: szórakoztatási kultúránk aláaknázza a nemzetet”. A súlyos mondat Bob Dole amerikai szenátortól, a Republikánus Párt legesélyesebb elnökjelöltjétől származik és éppen Hollywoodban hangzott el. A 71 éves politikus hevesen bírálta a film- és televíziós ipart, amiért az a jó ízlést, a tisztességet sutba dobva az erőszakot, az érzelem nélküli szexet népszerűsíti és butítja az embereket. Dole elutasította az iparág ellenérveit, hogy „csak a piacot, a keresletet szolgálják ki”. Emlékeztetett arra, hogy színvonalas, értékes filmek, mint például legutóbb az Oroszlánkirály vagy a Forrest Gump ugyanúgy nagy hasznot hajtanak, mint a vértől csöpögő tákolmányok. A hollywoodi filmipar vezetői válaszként képmutatással vádolták a politikust, mondván: azért tereli rájuk a figyelmet, mert a törvényhozás nem képes eltüntetni az amerikai utcákról a fegyvereket. Bosszúálló nők Megváltozott az utóbbi években a bosszúállás módja: egyre gyakrabban követnek el ön- gyilkosságot a sértettek, hogy a másiknak egy életen át lelkiismeret-furdalást okozzanak. Sokan azt hiszik, hogy a bosszú gyógyítja a megsebzett lelket. Egy német felmérés szerint a nők 63 százaléka bosszút akar állni, ha visszaélnek a bizalmával. A legfőbb indokok a következők: igazságtalanság (56 százalék), hazugság (52 százalék), félrelépések (51 százalék). A nők 83 százaléka ilyenkor kiköltözik a közös ágyból, 46 százalékuk tudatosan megszégyeníti valaha istenített társát. Carin Leijssen hulsti rendőr fotó: kovács Tibor A siófoki rend holland őre Ha nem viselne egyenruhát, nem gondolná senki, hogy Carin Leijssen bűnözők üldözésével foglalkozik. Azt meg főleg nem, hogy több mint tíz éve teszi már. A szőke hajú lány a balatoni napfénytől bronzbarnára sült és négy hetet dolgozot a siófoki rendőr- kapitányságon. Carin Leijssen a Zeeland tartománybeli Hulst rendőrségéről érkezett; a belga határ közeléből. Hat személyből álló csoport egyik tagjaként, főként a környezetszennyezéssel összefüggő bűncselekményekkel foglalkozik. Sok tennivalója akad a fiatalokkal kapcsolatban is, és jelentős részt vállal a gyilkossági helyszínelők munkájából. Azt mondta, otthon naponta 8-10 órát dolgozik. Itt, Siófokon a holland turisták gondjainak megoldásával foglalkozik; megpróbálja felvilágosítani őket, hogy miként őrizhetik javaikat a tolvajoktól. — A kiküldetés elnyerésére pályázatot írtam, és megnyertem — mondta. — Örülök, hogy én jöhettem Siófokra: itt magyar rendőröktől tanulok, otthon is,hasznosítható tapasztalatokat szerzek. — Más országokban is dolgozott már? —- Nem, de a kapitányságunk elhelyezkedése miatt rendszeresen együtt dolgozunk a- belga rendőrséggel. — Milyen tapasztalatokat szerzett itt négy hét alatt? — A rendőrség ügyintézése során rengeteg papírt használ; nálunk ez nem szokás. Hollandiában szinte minden információt, adatot számítógép rögzít. Úgy gondolom, itt sem kell sok idő ehhez. Somogybán hatalmas az idegenforgalom. Ehhez képest kevés a rendőr. Ennél már csak a pénz kevesebb a bűnözés visszaszorítására. — Milyennek látta Magyarországon a rendó'r-pol- gár viszonyát? — Nem olyan, mint otthon. A különbség a két ország lakosságának más-más gondolkodásmódjában keresendő. Ez nem azt jelenti, hogy Hollandiában jobb a viszony, csak más... Magyarországnak kell jó tíz év, hogy ez a kapcsolat javuljon. — Járt már hazánkban? — Nem. Magyarország gyönyörű. Úgy gondolom, Hollandiában nem is tudják, hogy a Balaton-part milyen idegenforgalmi centrum; sokkal olcsóbb, mint Spanyolország vagy Franciaország. A kaja kitűnő és az idő káprázatos. — Visszatér még Siófokra? — Szeretnék, de ezt a főnökeimnek is akarni kell... Tamási Rita
