Somogyi Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-205. szám)
1995-08-26 / 201. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. augusztus 26., szombat Párizsi borlexikonban bogiári bioborász FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Tóth László balatonboglári bioborász kapott egy díszes kötésű lexikont Párizsból, s a Nemzetközi bor ki kicsodá?- ban megtalálta a saját adatait. Összesen kilenc magyar szerepel ebben a rangos kiadványban, közülük hét tudományos kutató. Tóth László mellett a másik termelő a villányi Tiffán Ede. A BB egyik szakembere látva kollégája sikerét, felhívta a kiadót, miként juttathatná cégét a lexikonba? Azt a választ kapta, hogy csak különleges személyiségeket kérnek fel kellő ajánlás után. No, most ezen töri a fejét Tóth László, hogy ki ajánlhatta őt a lexikon szerkesztőinek figyelmébe. Azt már megszokta, hogy a hazai kertészeti egyetem, főiskolák küldenek hozzá csoportokat, diákok írják nála a diploma- munkájukat. Francia borásziskola csoportja is megnézte már biogazdaságát, s még 1992-ben járt nála Christian Mouchet professzor. Aztán a francia diákok látogatásának alkalmával küldött is neki néhány palack kiváló biobort. Egy esztendő múltán kapta a felkérést adatainak átadására a francia lexikon kiadójától. A professzor ügyszeretetére gyanakszik, hiszen nagyon elégedett volt a balatonboglári borász organikus termesztési módszereivel. Amúgy papi kapcsolatban van a franciákkal, ottani üzletember rendszeresen szállít tőle garantáltan biobort. Tóth László a Biokultúra Egyesületben — MagyarorTóth László bioborász szág ezt a szervezetet delegálja Brüsszelbe a hazai biotermesztés szigorú szabályainak ellenőrzésére — elkötelezett híve a biogazdálkodásnak, amely a természet energiáit, szervezeteit használja okosan a kertészkedésben. S lám a bioborokkal is lehet elismerést elérni. Nemcsak a lellei borhét alkalmával vett át aranyérmeket Tóth László, mert legutóbb a szegedi magyar bor ünnepén Nagy Aranyérmet kapott a '93-as évjáratú Cabernet Sa- uvigna. Kéthektáros gazdaságában, ahol nemcsak szőlőt, hanem mindenféle gyümölcsöt, zöldséget termel, visszavarázsolta a természetet. G. M. Botrány egy kulcsregény körül A falak ereje A menekült gyerekekért Augusztus elején mintegy 150 ezer menekült indult Horvátországból és Bosznia-Hercegovinából Jugoszlávia felé, s pusztán a legalapvetőbb dolgaikat vihették magukkal. Többségük öregember, gyerek, nő. Elsődleges szükségletként ételt, gyógyszert és ruhát gyűjtöttek számukra a különböző jótékonysági szervezetek. A jugoszláv Soros Alapítvány elsősegélyként 3 tonna bébiételt, 1 tonna élelmiszert, higiéniai cikkeket és a sérülteket fogadó kórházaknak gyógyszereket osztott szét. Az általuk kezdeményezett hosszabb távú segélyprogram viszont az új menekülthullám legsérülékenyebb résztvevőire, a gyerekekre és csecsemőkre koncentrál. Az új körülményekhez való alkalmazkodás és a normális élet elemi feltételeinek megteremtése a legelső és legfontosabb feladat. A csecsemők számára elengedhetetlen az alapvető higiéniai cikkek (pl. pelenka, babaápoló szerek) biztosítása. Ha a nagyobb gyerekek pedig rendszeresen iskolába járhatnának, ez óriási segítséget nyújtana az otthonuktól és a megszokott életüktől való elszakadás okozta trauma leküzdésében. Mivel néhány héten belül megkezdődik az iskolaév, ezért különböző iskolaszerek (füzet, ceruza, iskolatáska stb.) szétosztására lenne szükség a menekült iskolás korú gyerekek között. A szervezők kérik, hogy a nemes cél — mintegy 50 ezer gyerek szenvedésének enyhítése — érdekében csatlakozzanak a magyar Soros Alapítvány, a Fővárosi Szociális Központ, az Oltalom Karitatív Egyesület, a Másik Kéz- és a Max Weber Alapítvány közös kezdeményezéséhez. A civil szféra segítő szándékát mutatja az eddig ösz- szegyűlt 2,5 millió forintos hozzájárulás. Készpénztámogatásukat a Másik Kéz Alapítvány e célra elkülönített BBRT 380-22423/7007 számú számlájára juttathatják el. Árucikkek, adományok, valamint ezek szállításához szükséges járművek, üzemanyag, illetve fuvarozás felajánlását váija a Fővárosi Szociális Központ, a XIII. Dózsa György út 152. szám alatt és a 1291^174 telefon- és fax számon. Mivel az akciót három héten belül kellene lebonyolítani, ezért felajánlásaikat lehetőleg egy héten belül tegyék meg. Az adományokról kérésre igazolást kaphatnak. A segélyprogramokról részletes tájékoztatás kérhető a Soros Alapítványnál a 202-6211 -es telefonszámon. Az akció fejleményeiről a közvélemény folyamatos tájékoztatást kap. Teijedelme 530 oldal,a címe „A szikla”, szerzője Pierre Rey, műfaja kulcsregény, kiadója Robert Laffont. A könyv most jelent meg és máris vihar tombol körülötte. A szerző megszokta a könyvei által geijesztett botrányokat, mondhatnánk, ebből él, méghozzá kitűnően. Mestersége címere a kulcsregény, vagyis az olyan regény, amelynek szereplőit az író nagyon is vaskos realitással az életből mintázta. Rey előző könyvének például „A görög” a címe, egy milliárdos hajómágnásról szól és csak az nem ismer Aristoteles Onassisra, aki nem akar. ,,A görög” 1973-ban jelent meg és pontosan három év múlva követte egy másik könyv, aminek a gyengébbek kedvéért „Az özvegy” volt a címe. A figurából, a sztoriból egyszerűen nem lehetett nem felismerni Jackie Kennedyt, az elnök özvegyét, aki félje halála után hozzáment a görög hajómágnáshoz. Hát persze, hogy a nyájas olvasók falták ezeket a könyveket. Pierre Rey jéghideg profi, aki pontosan tudja, mit csinál. így senkit nem lepett meg, hogy legújabb műve „egy az egyben” az operetthercegség, Monaco viselt dolgait énekli meg. Még akkor is, ha a regényben a miniállamot Roccadurának hívják, a herceget Pontinak. A lényeg mégiscsak az, hogy ez a herceg egy ünnepelt amerikai filmcsillag félje volt, s annak halála után egyedül nevelte két igencsak szilaj leányát és hozzájuk képest viszonylag kellemes, könnyen kezelhető fiát, a trónörököst. A regénybeli herceg ugyanis többek között nagy nőfaló, színésznőből lett neje ezt zokon veszi, s már a válás gondolatával foglalkozik. A hölgyben félreismerhetetlen Grace Kelly, az akkori Gracia hercegnő, aki később közismerten furcsa autóbaleset áldozata lett. (FEB) A domb tetejéről lerohan a szél, megdöngeti a kapukat. — Itthon-e a kistanító úr? — érdeklődöm egy képzeletbeli kántométól, aki a múlt század 80-as éveiben főzte Karádon a töltött káposztát és ültetett kot- lóst a segédtanítók szállásán. „Itthon hát!” — feleli éneklő hangon a tekintetes asszony, aki megbámult fényképen áll az ura mellett, földig érő szoknyában, darázsderekúvá fűzve. Az ura a vitorlás bajszú, terebélyes kántortanító kicifrázott támlájú széken ül tekintélyesen, tenyerét a térdén nyugtatja. — Meglátogathatnám — szólok — remélhetőleg megkínál egy kis borral. A tanítónő nagyot néz. Persze, mosolygok magamban, nincs bora a segédtanítónak, nem futja abból a kis fizetésből, amit a kántor úr juttat neki. Ezt a karádiaktól tudom. Mást nem igen őriz róla a falu emlékezete. Néhány idősebb asszony még tudni véli, merre felé, melyik úton járt udvarolni — állítólag Tabra — egykoron. Üres zsebű, vékony pénzű legényke néhai Cziegler Sándor Karádon tanítóskodó fia, aki talán azért jött éppen ebbe a faluban, mert közel van Szőlősgyö- rök, az anyai ház, sok szép gyerekkori emlékkel. És nem is maradt sokáig — alig egy esztendeig — talán mert kényelmesebb szállásra, bőségesebb kosztra vágyott, s egy kis bort is szeretett volna néhanapján látni a kalamáris és a papíros mellett. Mégis — miközben az egyre sűrűbb estében sétálok — úgy érzem, Gárdonyi Géza falujában vagyok. Ott, ahol olyan különös jó ízű az esték békessége, ahol tavasszal feltehetően a legselymesebb a barka, és a mezítláb járó költészet sma- ragdmosolyú gyermekparadicsommá változtatja a libalegelőt, patakpartot, ahol mindig időben leesik a hó, és a gólyahírrel megérkezik a gólya, ahol a kályhában lakó tűznek és a méhesbe tévedő kékpillének is lelke van, akárcsak az embernek. Furcsa. Eszembe jutott, hogy rövid ideig élt, tanított itt, de máris az ő szemével látom a falut, mint gyermekkoromban a saját falumat. Mert „Az én falum” olvasása közben a jelenetek, a táj, az emberek „ízig-vé- rig” sövényháziaknak tetszettek, bár tudtam, hogy mifelénk sohasem tanított (hozzánk, a Kisalföldre újságírónak jött) Gárdonyi Géza. Mégis: Tabi Jóska csizmája sarka a mi iskolánk küszöbén koppant, a rorá- téra totyogó öregasszonyok árnya a mi templomutcánk kékes haván imbolygott, s Kevi Pált a nagyapám bamatámlájú ágyában láttam haldokolni. Alakjai sövényházi férfiakkal, nőkkel, gyermekekkel azonosultak bennem, s jó ideig nem is akartam másként látni az embereket, az életet. Később más írók másnak mutatták: sokukért lelkesedtem, vitáztam irodalmár barátokkal, és az ő neve egyre ritkábban került szóba. Róla, a „serdülők írójáról” (mintha ez a cím nem volna megtisztelő), a paraszt élet „idilli” ábrázolójáról, legföljebb vállveregetős stílusban beszélt néhány, a serdülőkorból éppen hogy kinőtt nagyokos társam: Olyankor megvallom, én is csak óvatosan ejtettem egy-egy szót a védelmében, talán mert önmagam előtt is restelltem kicsit, hogy üdének, élőnek érzem, s élvezem mondatait. Az is eszembe jutott, hogy bizonyára elfogult vagyok, hiszen első olvasmányélményem Gárdonyi volt. Az 50-es évek elején, miután a falumbeli öreg főtanítónék kiköltöztek a szolgálati lakásból kicsi parasztházban húzták meg magukat. A földes, nedves hátsószobában zsúfolták össze porlepte bútoraikat, s egy jókora könyvtárat, amelyben minden Gárdonyi-kötet megvolt. Ide szabadultam én be. Most is látom a féltve kímélt díszkiadású könyveket és érzem kellemes dohszagúkat. Egri csillagok. Egymás után tízszer. Az én falum. Legalább annyiszor. Isten rabjai, Láthatatlan ember, Ábel és Eszter. Loholtam velük az utcán hazafelé. Elfogult vagyok? Lehet. Bár úgy vélem, az Egri csillagok írója nem szorul az én elfogultságomra. Máséra sem. Nemzedékek tanultak belőle hazaszeretetet, sok ezer fiatalhoz jutott el tanító szava. „A falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében.” Az egri vár déli bástyáján van a sírja: „Csak a teste”. Jártam a portáján, ahol egykor a csönd rakott fészket. (Ámikor Egerbe költözött, édesanyja eladta szőlősgyöröki házát, ennek árából fedezte a költségek nagy részét.) Az ablakot elsötétítette, hogy még a fák se láthassanak a szobába, csak a csillagoknak van ehhez joguk. Láttam a könyveit, a festőállványát, az íróasztalát. Hálószobájában a puritán rézágyat, a néptanítós bútorokat és édesanyja fejkendős arcképét az ágya fölött. Különcnek, embergyűlölőnek, rideg remetének tartották az egriek. Igazuk volt? Bornemissza Gergely elnézően mosolyog, Kevi Pál legyint. — Itthon-e a tanító úr — kérdem az esti homályba süppedt Karádtól. A kérdés szóno- kias, hiszen tudom, hogy itthon van. Karádon, Sövényházon, Magyarországon. Szapudi András ÉRDEKESSÉGEK A KOMPUTEREK VILÁGÁBÓL WIN ’95 - magyarul is Hetente egymillió példányt készít öt másolóüzem, illetve nyomda a Microsoft minden eddiginél okosabb operációs programjából, a Windows ’95-ből. A sokáig csak Chicago fedőnéven emlegetett, ám pár hónappal ezelőtt végleges nevet kapott szoftver népszerűsítésére máris legalább 100 millió dollárt költött a Microsoft. Több százezer példányt osztott szét a világban a Windows ’95 bétaváltozataiból, hogy szakemberek, felhasználók vizsgáztassák az újdonságot, és véleményüket haladéktalanul közöljék a cég rendmondi központjával. Az ugyancsak Microsoft gyártmányú DOS- és az eddigi Windows-változato- kat forradalmi módon egyesítő Win ’95 előnye, hogy tartalmazza a Microsoft Network világhálózatba való bejutás szofveijét is. Az angol nyelvterületen augusztus 24-én megjelenő Windows ’95-öt várhatóan novemberre magyarul is kiadják. Kihal az írógép? Nem képes lépést tartani a jó öreg írógép a szupergyors személyi számítógéppel, hordozható komputerrel és a mindentudó szöveg- szerkesztő programokkal. A szakemberek eleinte úgy vélték, hogy az elektromos, majd elektronikus, némi memóriával is ellátott írógépeknek még van/lehet jövőjük. A jelek szerint napjaik megszámláltattak. A minap az utolsó amerikai írógépgyár, a patinás Smith Corona is csődöt jelentett, nem tovább versenyezni a „padlóig zuhant” árakkal. Megjelent a LexlROM Az elképesztő mennyiségű információt hordozó új média, a számítógépes lézerlemez — a jelek szerint — feleslegessé teszi a nagy terjedelmű, nehézkesen kezelhető, irdatlanul sok papírt fölemésztő, nyomtatott lexikonok, katalógusok, szakkönyvek, szótárak kiadását. A Microsoft németországi leányvállalata — összefogván a patinás Meyer lexikon —, továbbá a Duden és a Langenscheidt nyelvkönyv — illetve szótárkiadóval — megjelentette a LexiROM-ot, az év legjobbnak minősített CD-jét. Egyetlen ezüstkorongon megtalálható a legfrissebb adatokat tartalmazó Meyer Lexikon, a Duden német helyesírási, idegen szavak és szinonima-szótára, valamint a Langenscheidt német-angol, angol-német kéziszótára. Az új multimédia-alkotás természetesen sok ezer képet, film- és videórészletet, továbbá hangfelvételt is tartalmaz. Operálás számítógéppel A mainzi egyetemi klinikán egy agyvérzést szenvedett asszony műtétjére készültek a sebészek. Ám nem a műtőben, hanem a képernyők előtt: először is az elektronikus agyröntgen-felvételeket elemezték a számítógépeken, majd „végigpróbálták” a veszélyes beavatkozást. A beteg adatainak birtokában a részben önműködő berendezésekkel teljes pontossággal kikísérletezhették, hol és hogyan kell a beteg agyát műteniük. A számítógépes modellezés és programozás lelkes hívei szerint új korszak kezdődik az orvostudományban is: az emberek testének, tulajdonságainak. programozásával ki lehet kísérletezni új gyógyászati, kezelési eljárásokat. A pszichiáterek például a házassági konfliktusok jellegzetességeit kívánják modellezni, hogy megismerjék azok alkotóelemeit és megfelelő segítséget nyújthassanak a rászorulóknak. A gyerekorvosokat a játékelmélet modelljeinek tanulmányozása segítheti új sikerekhez. Egy amerikai sebész arra számít, hogy a jövő háborújában távirányított robotokkal lehet majd menteni a sebesülteket. Az orvos leolvassa a számítógép által közvetített adatokat és ezek alapján utasítani tudja a távirányított robotberendezéseket a vérátömlesztéstől kezdve a műtétig. Igényes rablók Nem vette tudomásul azt az ősi tanulságot, amely szerint nincs tökéletes bűntény, ezért rajta vesztett. A 27 éves férfi a nyitás perceiben próbálta kirabolni a megeve-i Banque de Savoie-t. Fegyverét az alkalmazottakra irányítva követelte a páncélszekrény tartalmát. Közben két ügyfelet is sakkban tartotta. Szerette volna magával vinni az eseményeket megörökítő vidókazettát is. Azt azonban a bankosok nem tudták kivenni a készülékből, erre a rabló kezdte el feszegetni. Végül sikerült az egész készüléket leszerelnie, de nem vette észre, hogy az egyik alkalmazott megnyomta a rendőrséget riasztó gombot. A kijáratnál azonnal bilincs kattant a rabló csuklóján.
