Somogyi Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-205. szám)
1995-08-19 / 195. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. augusztus 19., szombat Az ezüstérmes aranygyűrűje Gyenesei István: Nem mentem el a megyéből, mert így tartottam erkölcsösnek Minek tekinti a Somogyért kitüntető címet: eddigi munkája elismerésének, végkielégítésnek vagy biztatásnak a jövőre nézve? — kérdezte a Somogyi Hírlap dr. Gyenesei Istvánt, a megyei közgyűlés tanácsnokát, aki az elmúlt ciklusban a megyei közgyűlés elnöke, azt megelőzően pedig a megyei tanács elnöke volt. A kitüntetést augusztus 20-a alkalmából kapta meg. Dr. Gyenesei István fotó: kovács tibor — A köszönetét és a biztatást érzem benne. Negyvenhét éves korban az ilyen elismerés jelzés is: benne van az, hogy az embernek volt feladata, amelyet úgy oldott meg, ahogyan azt a környezete elvárta tőle. De kiérezni ebből azt a jelzést, biztatást is, hogy lesz még feladat. — Lehet tudni azt egy kitüntetés átvételekor, hogy kitől származik a javaslat? — Köszönöm azoknak, akik a javaslatot megtették, s tudom, hiszen ez az előterjesztésben szerepelt, hogy nagyon széles a kör. Sok települési önkormányzat — mint testület — tett javaslatot, nagyon sok polgár- mester, és számomra meglepetésként hatott, de nagyon jólesett, hogy a 40 tagú megyei közgyűlésből 27-en aláírásukkal megerősítve tettek erre javaslatot. Vagyis a testület döntő többsége. A megyei közgyűlés a döntést egyhangúlag, egy tartózkodással hozta meg. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen felemelő érzés és biztatás. Addig is, amíg nem szólítanak újabb nagy feladatok, szeretnék harag, gőg és gyűlöl- ség nélkül, békésen élni ebben a megyében. Életemben kaptam már számos kitüntetést, és talán még kaphatok is. Ehhez az elismeréshez mérhetőt azonban úgy hiszem, hogy már soha. A megye címerével díszített aranygyűrű, amely ezzel a címmel jár, számomra egy életre szóló eljegyzés szimbóluma. — Az indoklás szerint Gyenesei István politikusnak ítélték oda a kitüntetést. Mit jelent az a kifejezés, hogy politikus? Életformát, szakmát, beosztást? — A politikus a politikát műveli, azt alakítja. A politikát sokan tartják piszkos dolognak. Persze nem az, legfeljebb egyesek művelik piszkos eszközökkel, módszerekkel. Az én olvasatomban a politika sokkal inkább művészet, mint szakma. Ha valaki görcsösen, izzadság- szagúan műveli azt, akkor legfeljebb egy szakmunkás címre tarthat igényt. Ez is tiszteletre méltó, de nem elégséges. Meg lehet, meg is kell tanulnia annak, aki eredménnyel szeretné művelni. A tudás sokszor kínkeserves tapasztalatok árán születik. Számomra a politikai szerepvállalás tudatos volt életem majd minden szakaszában. Aktívan azonban csak racionális érvek alapján voltam hajlandó bekapcsolódni. Alapvetően az motivált, hogy meggyőződésem szerint nincs jó hatalom. A hatalom nem lehet szimpatikus, ahogyan egy kormány sem lehet jó az állampolgárok nagy többsége számára. Ezért minden hatalom és minden kormány számára szükség van hiteles kontrollra, objektív kritikára. Azoknak a táborát próbáltam gyarapítani, akik ezt a hiteles kontrollt közvetítik vagy maguk is megfogalmazzák a mindenkori hatalom irányába. Tulajdonképpen soha nem voltam — az egypártrendszerben sem — hivatalból kormány- párti, illetve hivatalból ellenzéki. Kormánypárti voltam és az vagyok most is, ha az itt élő embereknek ez a hasznos de ha kell — és indokolt —-, akkor ellenzéki voltam, és vagyok. Az igazit a mesterségesen csinált politikustól egyébként az különbözteti meg, hogy a szürkeséget soha nem vállalja. Ettől óvja önmagát és a környezetét is. A szürkeség ugyanis soha nem hoz létre valódi új értéket, de képtelen még arra is, hogy a korábban létrehozott értékeket megóvja. Ezért — ha lehet — mindenkinek azt tanácsolom — különösen aki jó politikussá szeretne válni —, hogy az egyéniséget bányássza ki magából: csak így képes arra, hogy értéket teremtsen vagy részese legyen az értékteremtésnek. Vezetői munkám során megtanultam és alkalmaztam azt a bölcsességet, amely szerint azokból a kövekből, amelyet utunkba gördítenek, egy kis ügyességgel lépcsőt is lehet építeni. Tudom, többek számára nem voltam vagy nem vagyok szimpatikus azért, mert soha nem elégedtem meg az elég jóval, és nem elégített ki az egyéni siker sem. Mindig közbülső állapotban éreztem magam, és ezt próbáltam a környezetemmel is éreztetni. Ritkán adódott alkalom a pihenésre és onnan a tovább lépésre, állandó menetből próbáltuk megoldani az éppen soros leckét. Kilenc éven keresztül azért végeztem szívesen ezt a munkát, mert szerettem, amit csináltam. Csak megköszönhetem a sorsnak, hogy ebben a munkában sokan segítettek és különösen azt, hogy én sokaknak segíthettem. — Melyek most Gyenesei István politizálásának színterei? Mivel foglalkozik? — Decemberben a megyei közgyűlési elnökválasztáson — minimális különbséggel — lettem ezüstérmes. A politikában azonban csak az aranyérmest díjazzák. Két cikluson keresztül nekem jutott ez a medál, a harmadiknál másként alakult. Nem volt könnyű feldolgozni. Talán soha nem fogom tudni megérteni a választás körülményeit és az alkalmazott eszközöket. De tisztességgel tudomásul veszem. Azt is tudom, hogy többek cselekedetét az adott esetben motiválta a félelem is. Az ő döntésüket is megértem. A választást követően néhány nappal valójában már nem is foglalkoztam ezzel. — Ha van történelem alulnézetből, akkor biztosan van funkció is alulnézetből. Miként változott meg a viszonya környezetéhez, illetve miként változott meg az emberek viszonya önhöz? — Az emberek nem fordultak el tőlem. Sőt, talán még többen keresnek fel, és nem részvétnyilvánítási szándékkal, hanem hogy segítséget kérjenek. Sok pozitív hozadéka volt és van számomra ennek az új helyzetnek. Ezek közül talán a legfontosabb az, hogy még nyilvánvalóbbá vált: nagyon sok önhibáján kívül nehéz helyzetbe került ember, település, közösség van. És egyre több lesz. Vagyis a szegénységükben vétlen szegények száma napról napra nő, és keresik a kapaszkodókat. Természetes módon bizalmatlanok a mindenkori hatalommal, illetve a hatalom megszemélyesítőivel. A szemükben sok esetben korábban én is — mint a megyei közgyűlés elnöke — a hatalomnak voltam a megtestesítője, megszemélyesítője, még akkor is, ha érezték: bizalommal fordulhatnak hozzám. Megszabadultam ezektől a rám rakódott, mesterségesen rám rakott jelektől, sok ember szemében még emberibbé váltam. Tapasztalataim a kapcsolati tőkém, amivel rendelkezem, és az ismeretanyagom ezekben az emberekben bizalmat ébresztett, és segítséget várva fordulnak hozzám. Bosszant — nemcsak engem, másokat is —, hogy a jelenlegi hatalom mennyire érzéketlen az emberek, illetve a települések, ön- kormányzatok napi gondjai iránt. Kinyilvánítja: azért teszi a dolgát, hogy könnyebb legyen. Közben azonban olyan eszközökhöz nyúl, amelyek az emberek sorsát megnehezítik. Átmenetileg sem volna szabad ekkora terheket róni az emberekre. Ha én azt várom valakitől, hogy jobban húzzon, többet teljesítsen, akkor nem üdvözítő megoldás, ha fölrajzolom a kecsegtető jövőt és a nyakába akasztok akkora súlyt, amelynek a terhébe belerokkan. A jelenleginél kisebb hátizsák kellene a többség hátára. Akkora, amekkorát elbír. Az emberek egy részének most nagyobb a hátizsákja, mint amekkorát elbír. Ezért kilátástalannak látja a küzdelmet és feladja. Ez az össztársadalom számára csak hátrányos lehet. — Ez az ön véleménye. Hol, milyen csatornán keresztül van most módja arra, hogy a hatalomhoz eljuttassa? — Szerencsésen alakult a sorsom: a csapatkapitányi karszalagot végül is át kellett másnak adnom, de a pályán maradtam, a csapat, a megyei közgyűlés 40 tagjának egyike vagyok, mégpedig tanácsnokként. A mozgásterem még bővült is: az önkormányzati törvény a megyéből kiragadta Kaposvárt, de a megyei jogú város képviselő- testületében is szavazati jogom van: a 27 képviselő egyike vagyok. Azért keveseknek adatik meg az, hogy a megyében két meghatározó képviselő-testületben dolgozhatnak. Más kérdés, hogy a szavunk adott esetben meddig hallatszik el. A magam számára korlátokat fogalmaztam meg: az első év végéig nem szeretném kritizálni a jelenlegi vezetést, mert köny- nyen tűnhetne úgy, hogy savanyú a szőlő, és kívülről könnyű belebeszélni. — Ez azt jelenti, hogy nem szólal fel a közgyűlésen? — Erről szó sincs, de csak akkor szólok, ha van a megoldásra konkrét javaslatom. Csak kritikát nem fogalmazok meg. Az, hogy bizonyos dolgokat megoldjunk, nem is mindig az itteni vezetők alkalmasságán múlik, hanem a körülményeken, amelyekben ők tevékenykednek. A körülményeket kellene megváltoztatni, s erre a testület nem alkalmas, mert túlságosan beleivódott a kormánypárti tagjaiba az a tétel, hogy a saját csapatot nem illik minősíteni, kritizálni: vegyük tudomásul a döntéseiket, akkor is, ha számunkra kedvezőtlenek, illetve kellemetlenek. Ezt soha nem tudtam így elfogadni, de most nem én vagyok a vezető. — Nehéz lehet megtartani a hallgatás parancsát. — Rettenetes nehéz, s néha nem is tudom. — Fordítsunk a szón: miből él? — Azt a kapcsolati tőkét, ismeretanyagot, tapasztalatot kamatoztatom, amivel rendelkezem, amit az évek során összegyűjtöttem, és amit korábban a megye érdekében hasznosítottam. Létrehoztam egy Hátszél névre hallgató gazdasági tanácsadó irodát. Ez az iroda azok számára ad segítséget, akik szeretnének gyorsabban futni vagy mozdulni. Ez a tevékenység ad biztonságot. Nincsenek napi megélhetési gondjaim, és ezért nem kell görcsösen egy íróasztalhoz kapaszkodnom vagy íróasztal megszerzéséért küzdenem. Ez a munka azonban messze nem elégít ki. Lehet, hogy évek múlva rá fogok érezni ennek az igazi ízére, és azt fogom mondani, hogy soha többet főfoglakozású politikusi státuszt és állást... Ma azonban nosztalgiám van és akkor érzem jól magam, ha elébe mehetek a problémáknak, s megoldást kereshetek, másokon segíthetek. A Somogyért Egyesület társelnöki funkciójában az egyesület tevékenységén belül ilyen típusú feladatok adódnak szép számmal. Úgy érzem, hogy tartogathat még számomra olyan feladatot az élet, ahol eszközök is lesznek a kezemben, hogy a rászorulókon segíthessek. — Azt mondta, ez olyan versenypálya, amelyen ezüstérmet már nem tartják nyilván. A gyakorlat az volt, hogy az ilyen versenyben az ezüstérmes elhagyta a terepet is, elment a megyéből. Gyenesei Istvánnak erre nem volt lehetősége vagy nem akart elmenni? — Lett volna lehetőségem. Az első napokban egzisztenciálisan is csábító ajánlatokat kaptam. Nem mentem el a megyéből, mert így tartottam erkölcsösnek. És ezt tudatosítottam is környezetemben. Ha számomra fontos és kedves volt ez a megye akkor, amikor első számú vezető lehettem, akkor erkölcsi kötelességem, hogy fontosnak tartsam akkor is, amikor nem vagyok már az. Ez most is a szülőmegyém. A másik ok, amiért nem mentem el az, hogy nem kényszerűen erre senki és semmi. Ez jó dolog, pozitívuma a mai világnak. A maradásomban természetesen nagyon sok érzelmi tényező is közrejátszott. De ilyenkor — bármilyen nehéz — félre kell tenni az érzelmeket, és magunkat a legszigorúbb mércével kell mérni, adottságainkhoz és a nagyvilághoz, nehogy illúziókat és álmokat kergessünk, így érhet bennünket és a környezetünket kevesebb csalódás. A somogyi átalakulást országon belül és határon túl sokan és sokféle formában ismerték el. Emögött nagyon komoly csapatmunka volt, és ennek egyik vezetője lehettem. Az eredményre büszkék lehetünk, nincs miért elvágyódni Somogy ból. Végül is ez az én világom, jól érzem magam, tudok alkotni, tenni, dolgozni. A visz- szajelzések itt számomra mindig hitelesek voltak, feldolgozhatok és remélhettem, hogy nem torzul el az egyéniségem. Valaki megkérdezte: mi az, ami mostanság a legtöbbet foglalkoztat. Azt feleltem: Deák Ferencnek egy gondolata, amely így szól: „amiről egy nemzet önként lemond, azt örökre elvesztette, amit azonban elvesznek tőle, azt még visszaszerezheti.” Meggyőződésem, hogy ez az egyénre is pontosan így igaz. S ha mégsem, akkor is boldog ember lehetek, mert kilenc évig első számú vezetőként szolgálhattam Somogy megyét, az itt élő embereket. Kercza Imre SZÁZNEGYVEN TANULMÁNY A „HÁTTÉRANYAG” Készül az alkotmánykoncepció Dr. Csákabonyi Balázs: Szükség van az Alkotmánybíróság feladatának korszerűbb meghatározására Dr. Csákabonyi Balázs — Az év végére elkészítjük az új alkotmány koncepcióját, s azt az Országgyűlés elé terjesztjük — mondta dr. Csákabonyi Balázs somogyi országgyűlési képviselő (MSZP), a parlament alkotmányügyi bizottságának alelnöke, akik nyári pihenőjét hatalmas iratkötegek között tölti. — Ennek a feltételei adottak: létrejött és dolgozik az alkotmányt előkészítő bizottság. Vállaltuk azt is, hogy a nyáron feldolgozzuk azt a tudományos háttéranyagot, amely 140 tanulmányból áll s az ország legjobb alkotmány- jogászai készítették. Az Igazságügyi Minisztérium ennek alapján állította össze a szakmai alkotmánykoncepciót, amelyet aztán megvitatásra eljuttattak a társadalmi és civil szervezetekhez. Október elején már ezeket a véleményeket is figyelembe lehet venni. — Kik írják az új alkotmány szövegét? — Ezt sohasem politikusok. Erre csak egy kis csapat alkalmas, amely tapasztalt kodifikátorokból áll. A jogszabály megszövegezése „külön tudomány”. Az előkészítő bizottság megvitatja a tervezetet és ezt terjeszti a parlament elé. — Mikor lesz új alaptörvény? — Ha a koncepciót elfogadja a parlament, 9 hónapon belül el kell készíteni a pontos szövegtervezetet, és a parlament lefolytathatja a részletes vitát. Ha a pártok valóban komolyan gondolják az alkotmányozást, s legalább öt parlamenti párt egyetért a javaslatokkal, akkor a dokumentum viszonylag gyorsan a parlament elé kerülhet. Ha lesz olyan kérdés, amelyben nem sikerül ötpárti konszenzust létrehozni, akkor a jelenlegi alkotmány rendelkezései élnek tovább. — Mit várhatunk az alkotmányozástól? — Nem várhatjuk a magyar közjogi rendszer átfogó reformját, s azt, hogy mélyreható változásokat idéz elő a demokratikus államrendszerben. Véleményem szerint elsősorban hangsúly eltolódásokra van szükség, mégpedig a szabadságjogok kibővítésére és a korábbinál normaszerűbb alaptörvényre. Nem elég elveket megfogalmazni, hanem néhány pontot szinte törvényszö- vegszerűen kell meghatározni. Erre a jogbiztonság fokozása érdekében van szükség. S azért is, mert a fejlett országokban a bíróságok több esetben az alkotmány szövegére hivatkoznak. A magyar ítélkezési gyakorlatban ez teljesen ismeretlen. — Milyen szerep vár az Alkotmánybíróságra ? — Ez fontos kérdés, hiszen éppen az Alkotmánybíróság feladata, hogy az alkotmányt értelmezze, s ebből következtessen arra, hogy a jogalkotó által megfogalmazott norma össze- egyeztethető-e az alkotmányos elvekkel. Az Alkotmánybíróság a jelenlegi alkotmány régiessége miatt olyan helyzetbe került, hogy nemcsak értelmezte, hanem építette is az alkotmányt. Ez viszont már nem biztos hogy összegegyeztethető a hatalmi ágak megosztásának elvével. Tehát szükség van az Alkotmánybíróság feladatának korszerűbb meghatározására is. Lengyel János
