Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-31 / 177. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 1995. július 31., hétfő Az öreglaki ebédszámla A cégadat még nem céginformáció Lapunk július 18-i számában A cégadatok nem titkosak címmel jelent meg cikk. Erre reagál a Követelésbehajtók és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetségének elnöke. Az 1993 januárjában alakult szövetségünk egyik céljaként tűzte ki, hogy a Magyarországon az üzleti életben kevéssé elterjedt, az üzleti biztonságot elősegítő céginformációs szolgáltatást minél többen megismerjék és használják. Ezzel kapcsolatban igen fontos tisztázni néhány alapfogalmat, többek között azt, hogy mit értünk „céginformáción”. A céginformáció semmiképpen sem azonos sem mennyiségében, sem tartalmában a cégbíróságok által nyilvántartott adatok összességével. Ezeket szoktuk cégadatoknak nevezni. A céginformáció a kérdezett cég valamennyi, a cégbíróságon bejegyzett adatának naprakész állapota mellett a cég pénzügyi helyzetének megítélését és a biztonságosan adható áruhitel nagyságát is tartalmazza. Naprakész, mert a cégbírósági adatokat a kérdezett céggel minden esetben pontosítják. A pénzügyi helyzet a mérleg elemzését, likviditási és fizetőképességet mutató számokat jelent. A céginformáció tehát nemcsak egy új partnerrel kapcsolatban jelent iránymutatást, hanem — rendszeres alkalmazásával — az állandó vevő fizetőképességének változása is figyelemmel kísérhető. Mivel az Igazságügyi Minisztérium nevében nyilatkozó dr. Kovács Péter szerint a minisztérium céginformációkat ad, szeretném, ha ezzel kapcsolatban néhány fontos tudnivalóval a lap olvasói tisztában lennének. Fontosnak tartom legfőképpen azért, mert egy most kibontakozó szolgáltatásról van szó, a téves képzetek pedig az üzleti biztonságot nem fokozni, hanem csökkenteni fogják. Ha valaki a minisztérium szolgáltatása alapján fog üzletet kötni, akkor csak többségében már idejétmúlt adatot fog kapni. A cégbíróságokon a beadott kérelmek elbírálása a bíróságok létszámhiánya és a beadványok tömegénfek hiányosságai miatt 1-2 évig is eltarthat, a jogerősen bejegyzett adatok tehát nem az aktuális helyzetet tükrözik, márpedig a minisztérium számítógépes rendszere ezen adatokat szolgáltatja. Bár 1995. július 30-át követően a beadott de még érdemben el nem bírált kérelmek adatai is nyilvánosak lesznek, ezek azonban valószínűleg nem fognak a minisztériumi adatbázisban megjelenni. Egy újonnan alakult cégről tehát ebben az adatbázisban nem lesz semmi sem megtalálható. Ami a mérlegadatokat illeti, köztudott, hogy a cégek közül csak kevesen tesznek eleget a törvényben előírt kötelezettségüknek, azaz annak, hogy mérlegüket eljuttassák a cégbíróságra. Könnyen megtehetik, hiszen ezt a cégbíróságok — túlterheltségük miatt — képtelenek ellenőrizni. Hogy a leadott mérlegek mennyiben felelnek meg a valóságnak, arról jobb nem beszélni. Az APEH-nál leadott mérleggel sokszor nem egyezik, hiszen a két mérleg soha nem fog találkozni, a cégbíróság pedig nem arra hivatott, hogy a mérlegek valódiságát ellenőrizze. A fentebb említett, a cégbíróságokról szóló törvény 1995. július 30-ától előírja ugyan, hogy a cégek a minisztériumnak a mérleg egy példányát küldjék meg, de ennek elmulasztása nincsen semmilyen szankcióhoz kötve. Ugyan ki fog vele törődni? Legkorábban az 1995-ös év adatait kell majd 1996 májusáig beküldeni — lévén több százezer mérlegről szó —, valószínűleg csak 1996 végén lesznek hozzáférhetők. Vajon biztonságos üzletet lehet-e kötni egy céggel 1996 végén az 1995-ös mérlegadatok alapján? A cikk szerint a rendszer arra is alkalmas, hogy egy bizonyos személyről megtudjuk, hány vállalkozásban tölt be valamilyen szerepet. Kovács Péter úr korábban több fórumon is hangsúlyozta, hogy ilyen adatokhoz csak az államigazgatás juthat. Vajon mi változott, Hogy az Alkotmánybíróság éppen most döntött arról, hogy adatrendszerek összekapcsolása alkotmányos szempontból nem törvényes, az nyilván itt is érvényes kell legyen. Arról nem is beszélve, hogy az, hogy egy adott személy mely cégekben tulajdonos, nem lényeges, amikor egy adott céggel szeretnék üzletet kötni. A cikk valószínűleg terjedelmi okokból nem említette, hogy a minisztérium kérőlapja szerint mérlegadatokat jelenleg nem lehet kérni. Kár volt úgy beállítani egy most induló szolgáltatást, mint ami már — legalábbis Budapesten — teljes gőzzel működik. Jó lenne, ha a minisztérium nem vindikálná magának a jogot, hogy ő egy 150 éve működő, minden részletében kiforrott, a világon mindenütt működő céginformációs szolgáltatást nyújt. Az általa működtetni kívánt — de még csak kezdetlegesen és esetlegesen működő rendszer — nem fogja növelni az üzletet kötni kívánók biztonságát. Régen túl kellene már tennünk magunkat a paternalista állam képzetén, aki majd mindennel el fog látni. A minisztérium helytelenül teszi, amikor egy bevett kifejezést használ szolgáltatása megnevezésekor. Az üzleti biztonságnak is, mint mindennek, ára van, de a céginformáció nem megfizethetetlen. Az, hogy a minisztérium az általa kért 500-2000 forintot költségtérítésnek hívja, még nem jelenti azt, hogy neki ennyibe kerül a rendszer működtetése. Aki hajlandó 3000-6000 forintot költeni egy professzionális, valódi céginformációra, az jobban fog boldogulni az üzleti életben. Javasolom, hasonlítsák ösz- sze a két szolgáltatást, meglátják, hogy micsoda különbség! Dr. Radó Ákos elnök Orvosi szemmel a tetoválásról Zavar a televízió vételében A közétkezde-vitával laktak jól Öreglakon címmel a Somogyi Hírlap július 25-i számában megjelent írásra érkezett a következő kiegészítés. Az AGRO-SZTÁR Rt már több éven át biztosította az öreglaki önkormányzat intézményei részére a saját konyháján és éttermében az étkezési szolgáltatást a kölcsönös érdekek figyelembevételével kötött megállapodás alapján. Az előző években ki- sebb-nagyobb késedelmekkel, de eleget tett az önkormányzat a megállapodás szerinti fizetési kötelezettségeinek. 1994-ben azonban már komolyabb elmaradások keletkeztek, és a tartozás 1 millió forint fölé emelkedett. 1994 decembere óta pedig egyáltalán nem fizetett az önkormányzat a tőlünk igénybe vett étkezési szolgáltatásokért. Az önkormányzat így felhalmozott tartozása az rt-vel szemben az étkezési szolgáltatásokért 3 678 673 forint, és a késedelem miatt ezután felszámított kamat értéke 1995. július 20-ig 454 609 forint, tehát a tartozás összesen 4 133 282 forintot tesz ki. A polgármestert természetesen többször megkerestük, szóban és írásban kértük, hogy rendezzék tartozásaikat, illetve tartsák be a megállapodást. Kezdetben még ígéreteket kaptunk, később viszont már válaszra sem méltattak bennünket. Sőt a polgármester olyannyira nem kívánta rendezni a tartozást, hogy a szülőktől beszedett térítési díjakat sem fordította a tartozások részbeni kiegyenlítésére. Az rt vezetése a legmesszebbmenőkig elment a jóindulat terén, és erején felül hitelezett az önkormányzatnak. Türelemmel vártuk, hogy a polgármester ígéreteinek eleget tesz és rendezi tartozásaikat, és ez esetben eltekintettünk volna a késedelmi kamat megfizetésétől is. Sajnos, a polgármester az ügyet és a témát nem tartotta elég fontosnak, mivel még érdemi választ sem kaptunk a megkereséseinkre, így kénytelenek voltunk az étkezési szolgáltatást 1995. július 15-ével megszüntetni. A történtekért és az ebből eredő anyagi és erkölcsi károkért a felelősség tehát egyértelműen az önkormányzat illetékeseit terheli és nem az rt-t. Reichenbachné Kovács Ilona az AGRO-SZTÁR Rt igazgatója, Öreglak Több mint három hete azt tapasztaltuk, hogy nagyon megromlott a televízió vételi minősége. Bejelentésünkre kijött egy szerelő az antennaüzemtől, de sajnos, délután, a zavarás viszont este 6 órától kezdődik. A szerelő elmondta: nem tud mit kezdeni panaszunkkal, a pécsi zavarszűrő vizsgálatára van szükség. Újabb reklamálásunkra elmondták az antennaüzemnél, hogy kint voltak a zavarszűrőktől, de semmit nem tapasztaltak, ami a televízió vételét zavarná. 80 lakás van a házunkban, és mindenhol ugyanez a probléma. Pathelyzetben vagyunk, mert nem tudjuk, kitől várhatjuk a hiba kijavítását. Szigeti Józsefné Kaposvár, 48-as ifjúság útja 37. A Somogyi Hírlap július 20-i számában Sok az előítélet, mégis divat lett a tetoválás címmel megjelent írásunkra érkezett a következő vélemény. Be kell vallanom, nem igazán szeretem a tetovált bőrt. Lehet, hogy túl sok bűnözővel volt dolgom, meg a torzonborz vad motorosok agyontetovált karjai sem voltak rám jó hatással. „Szerencsére divat manapság a tetoválás” — mondja Gyurin Zsolt, a szakma egyik hazai mestere, és emberileg teljesen érthető, hogy örül ennek. Oda kéne eljutnunk — mondja a mester —, hogy legyűrjük előítéleteinket. Csak azt nem tudom, miért? Illetve tudom, hiszen az előítélet rontja a tetua szalon üzleti érdekeit. Díszítőelem primitív népeknél Magam, mint orvos — aki előző munkahelyemen plasztikai sebészettel is foglalkoztam — számos kisebb tetoválást távolítottam el, most mégis a dolog pszichés részével foglalkoznék. A tetoválás primitív (itt nem pejoratív értelemben használom a kifejezést) népcsoportoknál kultikus célt szolgált egyfelől, másrészt — mivel az éghajlati viszonyok a ruha viseletét feleslegessé ették-----dís zítő elemként jelenik meg. Másfelől az egy törzsbe tartozók megjelölését is szolgálja. Egyik módja a festékanyag bevitele a bőrbe, vagy — s ez volt a gyakoribb — a bőr megkarco- lása oly mélységig, hogy a bőr maradandó heggel gyógyuljon, s így különböző mintázat rajzolódott ki. Ez főleg sötét bőrnél volt előnyös, hisz ott a festék bevitele nem lett volna látható. Nálunk ez a díszítő elem a népviseletben jelenik meg. Tehát egyik sem divat kérdése. Nyom nélkül nem távolítható el A divat gyakorta egyfajta hóbort, gondoljunk csak a XVIII. század tetővel tele parókáira vagy az abroncsszoknyákra, századelőnk malomkerék nagyságú női kalapjaira. Napjaink rózsaszín vagy zöldre festett hajviselete fura divat, de köny- nyen elmúlik, könnyen korrigálható. Nem úgy a tetoválás, és ebben dr. Szegi Balázs bőrgyógyász véleményét tudom megerősíteni: a bőrből a tetua, ha nagyobb területű, nyom nélkül nem távolítható el. (Kisebbet a bőr kimetszésével el lehet távolítani, de a heg ott marad.) A bőr élő szövet, belőle a festéket eltávolítani, kimosni nyomtalanul nem lehet, nem olyan, mint a piszkos fehérnemű, amit az Ariel vagy egyéb szer eltávolít. Pedig szerették volna, akik később megbánták a tetoválásukat. Tragikomikus példa rá Jean Baptista Bernadett, Napoleon hős tábornoka, aki fiatal korában, lelkes forradalmárként mellére tetováltatta a „Halál a királyokra” szöveget. Mit ad Isten — Napóleon jóvoltából - XIV. Károly néven Svédország királya lett. Képzeljük el, milyen kínosan kellett takargatnia fiatalkori botorságát. A II. világháborúban az SS katonák hónaljába tetoválták a vércsoport jelzésüket. Ennek szerintem, a hadvezetés részéről egyéb célja is volt. A megjelölés. A Waffen SS tagjai tudták, hogy a szovjet fronton — fogságba esésük alkalmából — nincs irgalom. De megjelölték a zsidó deportáltakat is, csuklójukba tetoválva az azonosító számukat. Ez részben a szökésük megakadályozására szolgált, részben egy megalázó le- degradálás volt. Már csak számok voltak, nem emberek. Nagy divat volt a tengerészeknél a tetua, no meg a bűnözőknél, hisz a rácsok mögött lassan teltek a napok, volt idő a tetoválásra, éltek is vele. A bűnüldöző szervek pedig örültek neki, megjelölték magukat az alvilág tagjai, így elfogásuk esetén azonosításuk könnyebb volt. Gondolkodjon mielőtt cselekszik Nem tudom, a mai fiatal ha legszebb ruhájára vagy szobája tapétájára ábrákat festenék, örülne-e neki? Alig hiszem. Akkor a bőrére nem kényes? Lehet, hogy a mai tetuák sokkal „művészibbek”, mint elődeik, de én Szász Endre vagy Reich Károly karcait és rajzait sokkal szívesebben nézem egy kiállításon vagy szobám falán, mint hölgyrokonom popsiján. Mert ifjú hölgyem, uram! Mikor a tetováló szalon felé tart, hogy bőrét — no nem vásárra, csak tetoválásra vigye, gondolt-e arra, hogy pár év múlva megunja az ábrát? Netán összetalálkozik élete igazi nagy Ő-jével, aki nagyon elítéli a tetovált embereket. Javasolom, a jóvátehetetlen beavatkozás előtt gondoljon erre is, jusson eszébe XIV. Károly svéd király esete. Dr. Oláh Vilmos sebészfőorvos PÁLYÁZATI FELHÍVÁS MÓDOSÍTÁS 1995. június 15-én a PRI-MAN Kft. az Állami Vagyonügynökség megbízásából nyilvános egyfordulós pályázatot hirdetett a - cégbejegyzés alatt álló - Nagyatádi Gépipari Vállalkozó Rt. (Nagyatád 7500 Dózsa György út 100.) állami tulajdonban lévő részvényeinek megvásárlására. A PRI-MAN Kft. a pályázatok benyújtási határidejét az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. egyetértése és az ÁVÜ PER 13.5 pontja alapján 28 nappal meghosszabbítja. A pályázatokat a módosított beadási határidő alapján 1995. szeptember 13-án (szerda) 12- 14 óra közötti időpontban kell leadni az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (Budapest, XIII. kér., Pozsonyi út 56.) 804-es szobájában. A pályázati felhívás további részei változatlanok maradtak. További információk beszerezhetők személyesen és telefonon a pályázattal kapcsolatban a 266-4690-es telefonszámon BollaTibortól (PRI-MAN Kft. 1065 Budapest, Bajcsy-Zs. u. 7.) a társasággal kapcsolatban a (82)351 -651 -es telefonszámon Magyar Vincétől, a társaság ügyvezető igazgatójától (7500 Nagyatád, Dózsa Gy. út 100.) (90105) Nem üzlet, korszerűsítés Nem mehetek el szótlanul a lapjukban Vitás patika-privatizáció címmel megjelent cikk mellett. Szeretném, ha mindenki megértené, hogy a padka-privatizáció elsősorban nem üzleti ügy — bár az sem elhanyagolható —, hanem az egészség- ügyi alapellátás egy fontos láncszemének, a gyógyszerellátásnak az átalakítása és korszerűsítése. Ezt a korszerűsítést a vállalkozó gyógyszerészek nemcsak a jobb — a hiánycikket nem ismerő — gyógyszerellátással valósítják meg, hanem a gyógyszertár — az új jogszabályoknak megfelelő — átalakításával és berendezésével. A népjóléti miniszternek egy személyi jog adományozó határozatából idézem: „Felhívom figyelmét, hogy közforgalmú gyógyszertár létesítése, működésének megkezdése és működtetése során a törvény szabályai szerint köteles eljárni. így határozatom jogerőre emelkedésétől számított 1 éven túl a közforgalmú gyógyszertár csak akkor működtethető, ha a működtetés megfelel a gyógyszer- tárakra és a gyógyszerellátásra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek.” Tehát a jogszabályra való utalással nem zsaroltunk meg senkit, mert minden személyi jogért folyamodó gyógyszerész megkapja a fenti figyelemfelhívást, nemcsak az az egy somogyi patikus. A jövőben gyógyszertárat csak magángyógyszerész vagy gyógyszerészekből álló bt működtethet a népjóléti miniszter által adományozott személyi jog alapján. A gyógyszertári központ, vagy jogutóda, a Sa- novita Bt működtetési joga csak átmeneti megoldás! Eddig 28 gyógyszertárat privatizáltat- tunk, még negyven hátra van. Az idő sürget, ezért a lakosság jobb és biztosabb gyógyszerellátása érdekében kérem az önkormányzatok rugalmas együttműködését. Dr. Győrbíró Árpád vezérigazgató a privatizációs bizottság titkára, Sanovita Gyógyszernagykereskedelmi Rt, Kaposvár