Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-29 / 176. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. július 29., szombat A „Morva”-vendéglő fél évtizede Kohl kancellár titkára siófoki törzsvendég Ősz úr, könnyű vászon öltözetben. Asztala félárnyékban. Jeges sört rendelt, mint rendesen, minden áldott délelőtt. A felesége ilyenkor a strandon tartózkodik, s ő itt várja meg a Morvában. Mire a kedves mosolyú, már messziről integető „frau” megérkezik, a doktor úr körülbelül a negyedik korsónál tart, s ezután jöhet a könnyű, ám ízletes ebéd. Változások sodrában az állandóság A 73 éves német úriember, dr. Wolfgang Aue, egy világhírű politikus, Kohl kancellár titkára. 30 esztendeje jár a Bala- ton-partra (az utóbbi időben évente többször Js), s amióta Siófokon a Morva étterem létezik, itt sörözik, étkezik. Törzsvendég a javából. A Morva pedig öt éve létezik a városközpontban, s a körülötte — helyenként és időnként — hisztérikusnak tetsző változások sodrában valamiféle állandóságot, családias meghittséget képvisel. Amikor a siófoki áfész és az Opavai szövetkezet közös vállalkozása révén megvalósított üzletet „avattuk”, az említett cseh város lakói még Csehszlovákiában éltek, ezt az üzletet azonban már akkor is az a Tóth László vezette, aki korábban a Kiliti csárdát, amely az arctalanná váló balatoni vendéglátás egyik utolsó, kellemes emlékű színfoltja volt. Cseh és magyar konyha — Bizony sokminden megváltozott 1990 óta, bár a tulajdonosok magyar és cseh részről ugyanazok, én pedig 91 óta bérelem az üzletet — mondja Tóth László. A tervezett eredmény minden évben több volt a vártnál, ám evégett az eredeti elképzelésektől némileg el kellett térni. Már az első évben, októbertől bevezettük a közétkeztetést, amely kis haszon ugyan, de vendéget hoz, és ezáltal „átmentettük” télire a dolgozókat. A rendszeresen nálunk ebédelőkből sokan lettek törzsvendégek. Kezdetben kizárólag cseh specialitások szerepeltek az étlapon, amelyeket szívesen megkóstoltak a magyar vendégek, de a külföldiek, itt, Siófok központjában, közel a Balatonhoz, inkább a magyar konyha készítményeit óhajtják. Természetesen ma is többféle cseh ételt kínálunk, de az igényeknek megfelelően főként magyar specialitásokat. „Közétkezők”, kávézók — A közétkeztetést mindenkor (szezonban is!) vállaljuk — folytatja az üzletvezető. — 150 forint a jegy ára, s bárki, akár ebéd előtt egy perccel is megvásárolhatja. Ezért egy komplett menüt kap a vendég, s ha elviszi, még olcsóbban juthat hozzá. Egy úgynevezett gyorsétkezőben ennyi egy hamburger ára. Persze, hogy mi dárga, mi olcsó, az relatív... De ha megnézzük egy-egy parti büfében, hogy mennyiért adják a sört, vagy a kávét, akkor nálunk egy korsó kiválóan hűtött és felszolgált sör 120 forintért szerintem nem drága. A kávé: 30 forint. Hozzánk kávézni a környékbeli üzletvezető kollégák, tisztviselők, no meg a közétkeztetés vendégköre jár. Siófokiak. Köztük nyugdíjas értelmiségiek például, ugyancsak törzsvendégeink. Nem kell bankett — A hamburgerről jut eszembe... Már az étkezési kultúránk is amerikanizálódik? — Főként a fiatalok hódolnak a filmekben, tv-reklámok- ban látott stílusnak. Még azok is, akik ezt a szakmát választották, fogják gyakorolni. Nálunk mindig dolgoznak tanulók (most például nyolcán vannak), jó kapcsolatot tartok az iskolával, igyekszem minél többet tenni a jövő vendéglátóiért. Mondom egy végzős tanulónak: „Rendezzétek meg a hagyományos bankettet, itt, az étteremben, megfelelő körülmények között, természetesen búsás kedvezménnyel”. A gyerekek elvetették az ajánlatomat, inkább elmentek egy diszkóba pizzát enni. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentárt fűznöm. Én nem vagyok diszkó- és pizza-ellenes, de az én nemzedékem (és az elődeink) szerint: a végzősök bankettje életre szóló emlék. Következésképpen meg kell adni a módját. Remélem, ez is csak egy divat a sok közül. A kisebbik fia — Tóth Richard — szintén az idén kapta meg szakmunkás-bizonyítványát. Mielőtt továbbtanulna, egy-két évet az apja mellett dolgozik. így határozott a „családi tanács”, így akarta ő maga is. Az apjánál magasabb, nyílt tekintetű fiatalember. Most ő a „fizető”. (Szapudi) Krisnafalu Somogyvámost Krisnafalvá- nak is emlegetik, hiszen a magyarországi Krisna-tudatú hívők közösségének tagjai már régóta dolgoznak azon, hogy élettel teli völgy legyen. Az elképzelések lassan valóra válnak, és a sokaknak ismeretlen jövevények végleg tanyát vernek a 120 hektáros területen. Az indiai kulturális központ és biofarm kapuja a múlt hét végén tárult ki. LANG RÓBERT FOTÓRIPORTJA A világ legkisebb emberei a Balatonon A világ két legkisebb embere - az Opel előtt — Mindössze 65 centiméter! A világ legkisebb embere! - harsogja az utcákat járó cirkuszi reklámautó. Méghogy 65 centis ember! — csatlakozik hozzánk a kételkedés kicsiny ördögfiókája, s vele indulunk a hajóállomás melletti térre, a cirkusz sátraihoz. — István elment valahova — világosít föl egy kedves hölgy, már a helyszínen —, de itt a nővére. Tóth Juditnak hívják, és semmivel sem magasabb... A cirkuszi lakókocsi titokzatos világában az ülőgarnitúra, és minden berendezési tárgy olyan, mint mindenütt. Csak a mosolygó, szívélyes hölgy más. Akkorka, mintha Lilliput mesevilágából varázsolták volna az „óriások” világába. A szőke hölgy a térdünkig ér, de a legtermészetesebb hangon kínál hellyel, majd a méreteihez képest óriási — kétliteres — kólásflakonból tölt a poharakba. — Biztosan jólesik — kínál. — Szabad megkérdezni... — Szabad — feleli —; 65 centiméter vagyok, és ennyi a testvérem is. O 32 éves, én 34. — Valóban önök a világ legkisebb emberei? — Igen. Bejártuk a világot, de nálunk kisebbekkel még nem találkoztunk. Vagy maguk talán igen...? — Mi vagyunk a legkisebbek — csatlakozik nővéréhez Tóth István, aki farmert visel, övén nagy tőrrel. Az utóbbi munkaeszköz: a csupa izom kis férfi késdobáló artistaként is szerepel a cirkusz műsorában. Egyik fő attrakciója: a fejenállás kólás- ü végén. — A nővérem most kutyákkal dolgozik. Ezek a máltai selyemebek nehezen fegyelmezhetek, de Judit egyebek között gyerekkocsiba tudja parancsolni őket, s vidáman sétafikáinak a közönség nagy örömére. — Maradjunk a méreteknél. Mekkora cipőt visel? — 22-est. A többit ne kérdezze: a ruháinkat varratni kell, és minden egyéb használati eszközünket a magunk méreteihez igazítani. Például az autónkat. Mindketten vezetünk... Nekem Ladám van, Judit Opelt vezet. Alig akarjuk elhinni, de a lil- liputi hölgy beül a kocsiba, s mutatja: gond nélkül képes vezetni. Azt mondják, hogy a „természetes” kényelmetlenségen túl igazán nagy problémát nem okoz hihetetlenül kicsiny termetük. István például meg is házasodott: a felesége 170 cm, most nyolcéves leányuk pedig édesanyja példájára szintén szépnövésű. Ez is mutatja — magyarázza István és Judit —, hogy családjuk a gének kiismer- hetetlenségének iskolapéldája. — Kinek mi rendeltetett — búcsúznak, s apró kezükkel megszorítják kezünket. A rekordok könyvében egyébként legkisebbként nem a Tóth testvérek szerepelnek. Egy külföldi, egyméteres „óriást” tartanak nyilván a világ legkisebb embereként. Erre ők csak legyintenek: bejárhatja bárki a kerek világot, Tóth Judit és István 65 centijénél kisebbet nem talál. Kun G. Tibor
