Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-22 / 170. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1995. júl. 22., szombat Új könyvek PÁZMÁNY PÉTER Imádságos könyve A magyar stilus nagy meg- újftója és máig példaképe Pázmány Péter, ezt a művét 1606-ban adta ki Grácban. Ez a kötet az eredetinek szemet-lelket gyönyörködtető, műbőrkötéses rekonstrukciója. (Balassi-764 Ft) CSÜ JÜAN Száműzetés A kínai költészet az időszámításunk előtti II—III. században élt, első név szerint ismert alkotójának elégiája eredeti, illetve - Nagy László fordításával - magyar nyelven. (Balassi - 305 Ft) UTTA DANELLA Szivárvány A Regina révbe ér című, tévésorozatból ismert regény szerzőjének ez a műve egy különös szerelem története, míg meg nem jelenik egy új, tiszta érzés. (Falukönyv-Ci- cero Kiadó- 405 Ft) HERNÁDI SÁNDOR Szópárbaj Anyanyelvűnket művelni, nyelvtant tanulni és tanítani játékosan, észtomák alkalmazásával is lehet. Ennek szép példája az ismert nyelvművelő tanár Szópárbaj című könyvének új kiadása. (Aqua Kiadó - 350 Ft) SUSAN HOWATCH Éjszakai telefon SUSAN HOWATCH EJSMUtA« TELEFON Claire Sullivan az. óceánon túlról érkező kétségbeesett telefonhívás nyomán elindul húga, Gina felkutatására, végül gyilkosának keresésére, fMagyar Könyvklub -429 Ft) Dr. Lamperth Mónika most az egyetemektől kér méltányosságot A matematika-érettségi árnya — Bekövetkezett az, amitől tartottunk: a nagy vihart kavart „nevezetes” kaposvári, megismételt matematika érettségi, illetve írásbeli felvételi miatt több somogyi fiatal is hátrányos helyzetbe került — mondta a Somogyi Hírlapnak dr. Lamperth Mónika országgyűlési képviselő (MSZP). Mint ismeretes az érettségizők más írásbeli feladatot kaptak matematikából mint az ország többi középiskolájában. Azóta kiderült: az újbóli megmérettetés kockázatát vállaló száznegyvenegy somogyi diák közül tizenegynek (bár jó dolgozatot írtak, de néhány ponttal gyengébbet, mint az első volt) jelentősen csökkenti a felvételi esélyeit ez az egyedülálló tételcsere. A diákok tehetetlenül szenvednek egy olyan tévedés miatt, amely tőlük, sőt tudásuktól teljesen függetlenül befolyásolhatja akár egész életüket. Fodor Gábor művelődési miniszter az ismételt felvételi dolgozat megírásának lehetőségén túl nem „vállalkozott” további — tényleges — kompenzációra. Dr. Lamperth Mónika levélben kereste meg az érintett egyetemek, főiskolák rektorait, főigazgatóit. Azt kérte, hogy a felvételi, illetve a fellebbezés elbírálásánál vegyék mindezt figyelembe. A tizenegy somogyi fiatal közül hárman a pécsi közgazdaságtudományi karon, hárman a Köz- gazdasági Egyetemen, hárman a zalaegerszegi Pénzügyi és Számviteli Főiskolán, szeretnék folytatni tanulmányaikat. Egy diák jelentkezett a budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskolára, illetve a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolára. A fellebbezések elbírálása augusztus elejére várható. Aki a királynőt szereti... Emlékszem, addigra egy huncut peták sem gubbadt már a zsebemben, hajnalok hajnalára el- dorbézoltam a zsebpénzemet mind. (Az persze már akkoriban, mondjuk tíz évvel ezelőtt sem adott okot különösebb erőfeszítésre, hogy egy középiskolás diák eltékozolja balatoni kiruccanásának forint fedezetét.) De, hogy a lényegre téijek, azon az éjszakán, annak is a vége felé éppen egy dekoratív hölgyön legeltettem szemem, mikoris jött a virágárushölgy. Vérvörös rózsával, a virágok királynőjével személyesen hódolhattam ekkor az ismeretlen leányzó szépségének. Amit nem tehettem volna, ha Lajos Sándomé- nak, a kaposvári virágárusnak nem esik meg rajtam a szíve, a legatyásodott, ámde felettébb lelkes deákon, akit jó messzire elragadott az ügybuzgó ifjonti hév, és mint ilyenkor ez lenni szokott, nem ismertem határokat. Idehaza aztán, ahogy azt Lellén, az Üvegház sokat látott belterében ígértem, megfizettem, ami az éji virágért dukált. Persze, az ismeretlen szépség, még mielőtt behatóan megismerhettem volna, elkalandozott az élet végeláthatatlan tengerén. Romantikus vagyok most piszkosul, de hát erről szól ez a történet. A virág a történetben pedig egy lehetőség, olykor egy adu ász, ami nemegyszer teljes meg- és odaadásra sarkallhatja szívünk választott hölgyemé- nyét. Nyakig benne a sűrű és sötét éjszakában ugyanakkor az üzletek már vajmi kevés esély- lyel tartanak nyitva, így hát ilyentájt virágot vagy csór az ember, aminek azért vannak hátulütői meg veszélyei, vagy megejti az anyagbeszerzést az éppen arra járó virágáruslánynál. Említettem volt, Lajos Sándorrá egy, a virágárusok közül, pontosabban szólva az általam ismert egyetlenegy. Vele beszélgettem a minap, érdeklődésem ezúttal már nem a rózsák hogylétére irányult, irányzott kérdéseim viszont annál inkább azt firtatták: tudunk-e még „csak úgy” virágot adni, vannak-e még köztünk, marcona férfiak között dzsentlmenek? És ha vannak, hogy festenek, melyik korosztály büszkélkedhet a jelzővel meg ilyenek... Most, hogy tájékozódtam, elmondhatom, a virágadományozás-ügyi helyzet kevéssé lesújtó, mint gondoltam. Nem is állunk any- nyira hadilábon. Az általános állapotok még egy meglepetéssel is szolgáltak számomra, ugyanis a tapasztalatok szerint az ifjú titánok járnak az élen az éjszakai virágvételben. Arra, hogy nem a középkorosztály, amint ezt én feltételeztem, van egy kézenfekvő magyarázat, éspedig az, hogy ezekben a kapcsolatokban a feleség a kamarás, nála van a kassza kulcsa. Virágot adni ugyanakkor kevéssé tudunk, olykor épphogy csak kiesik a kezünkből a szál, le a terített asztalra. Nyilvánvaló, hogy akinek egy ismerkedés során vízválasztó lehet egy efféle aktus, az nem puskázza el ilyesformán a dolgot, hanem megadja a módját ennek is. Az is egy érdekes megfigyelés, hogy kizárólag az osztályon felüli helyek nem bírják eltartani a virágárust, (nem igazán kapós a virág például az elit kávézók törzsközönsége számára sem), ezért bizony be kell térni a jófélébb krimókba is, hogy a vágott szálak gazdára találjanak. Az a feltételezésem, hogy az emelkedett hangulatú egységekben bizonyára jobban fogy az áru, mint a szolidabbakban, helytállónak bizonyult. „Igen-igen de azért annyira egy vendég sem spicces, hogy ne a legszebb szálat választaná...” További tapasztalatok szólnak arról, hogy a kereslet nem tudta megtartani a kínálatban a gerberát, kálát, szegfűt, s más szépségeket, mivel kiütötte őket a nyeregből, a virágok dölyfös- nek is, tüskésnek is nevezett királynője: a rózsa. A kaposvári virágárus amúgy nem a fényeskedő, hivalkodó virágok szerelmese, hanem az egyszerű, erdők mélyén megbúvó ibolyáé, és a rózsaszín kerti szegfűé. „Csúnyácska ugyan, de én szeretem”, mondta erről. Lajos Sándoménak, persze fölraktam az elmaradhatatlan kérdést is: tényleg nem lehet rossz ember, aki a virágot szereti? Egy csöpp vállalt naivitással azt válaszolta, szerinte tényleg nem lehet rossz ember, aki a virágot tényleg szereti. Balassa Tamás Egy kis szárnyalás tömött erszénnyel Tengerparti légiparti Ha nem is a mesék csodaparipáján, de légitaxin bárki fennen szárnyalhat, aki hajlandó a kétségkívül üdítő, tíz perces sétarepülésért kétezerötszáz forintot fizetni. A Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság kiüti repülőterén ugyanis ennyi a tarifa; ott, ahol tavaly még hét vállalkozó kínálta a kényelmes légibuszokat, az idén már csak ketten maradtak a konkurenciából. Gidáli József, reptérvezető 1989-től kíséri figyelemmel a Balaton-menti légi forgalmat, s bár a repülőturizmus, s benne a magyar részvétel erősödni látszik, az összkép most mégis halványabb a megszokottnál. — Valami baj van, de nem a reptérrel, hanem általában az idegenforgalommal. — Májustól október végéig nemzetközi vámrepülőtérként dolgozunk - szakzsargonnal élve, kapuzunk -, s igény szerint éjszaka is nyitva tartunk. A magángépek mellett a sportegyesületek bérelt gépei is megjelennek nálunk, mivel 20 tonnásig bármilyen gépet fogadhatunk. Az osztrák és német vendégekhez az utóbbi években olaszok, angolok és skandinávok csatlakoztak, s azt, hogy ezek között egyre több az üzletember, a kétmoto- ros gépek feltűnéséből gyanítjuk. Kilitin naponta átlagban 14-24 gép száll föl-le. Súlytól függően ezer kilogrammonként 7-9 dollár a tarifa, ehhez jön a reptérhasználati és a parkolási díj: személyenként és alkalmanként szintén néhány dollár. Kísérleti jelleggel heti egy menetrendszerű járat közlekedik Horvátországba; a tengerparti légitúra utasainak ki- és beléptetése Siófokon történik. Á 2500 méteres nappali és 1200 méteres éjszakai, kivilágított kifutóval bíró reptérnek nincs saját gépe. Áz így kieső pénzeket különböző táborok bevételeiből pótolják; jelenleg egy vitorlázó német repülőtábor tartózkodik náluk, s rendszeresek az ejtőernyős ugrások is, persze megfelelő díjszabás fejében. Csíky K. Erika Vége a vérbő jókedvnek Gomba-hegyen Búcsú a búcsútól Nem igazán vidám világot élünk. Jelzi ezt egyebek közt a nem is rég még oly híres volt marcali-gombai búcsú. Erre a nagy alkalomra — miként a helybéliek szívesen emlékeznek — seregestől jöttek a vendégek. Volt, hogy napokkal a jeles esemény előtt megérkeztek a világnak mégoly távoli zugából is a jó rokonok. S bírt bár szép, gangos portával a gombai gazda, előfordult, hogy sátrat kellett felállítani a tucatnyi atyafinak az udvarban. Tyúkok, libák, lábasjószág bánta a nagy vigadozást, na meg: Gomba hegyi borai, miket hörpölvén hangulatba jött a jónép, s vérmérséklete szerint ki nótába kezdett, ki ve- szekedett-verekedett. A végén a levét az egésznek a kocsma itta meg, mit is az úri közönség rendszeresen vert ripityára, nem kis kárt okozva a bérlőnek, tulajnak. Mára — úgy tűnik — vége a vérbő jókedvnek. Csak a sátoros árusok érkeznek a búcsúra számolatlan (persze, őket is megszámlálják), de nem gyűl össze már a rokonság — nemigen invitálják —, nem kell késtől tartania kacsának, malacnak, sem nem a legénynek, vagánynak... Ám a tapasztalt kocsmáros óvatos, s búcsú-napon ki nem nyit. Mert az ördög ma sem alszik, így hát a gombai kocs- már búcsúkor inkább otthon pihen. S ha rákérdeznek, hogy , jó, jó, de akkor miből lesz a haszon?”, rezignáltan az egyszeri választ mondja: abból, hogy — zárva tartok. Búcsúzhatunk a régi jó, „belevaló” búcsúktól...? Kun G. Tibor Filmesztelen tények: nyakig a videjóban Egyhangú akcióáradat Nosztalgiázzunk egy kicsit. Néhány évvel ezelőtt sokan hallhatták módosabb szomszédjuk, vagy éppen a „nagyfőnök” csemetéjének szájából a következő mondatot: „Apuci volt kinn Bécsbe' és hozott haza egy videjót!” Ugye, hogy rohan a világ? Ma már lassan nélkülözhetetlen, sőt mi több bútordarabként funkciónál a videomagnó. S ahogy az lenni szokott, megjelentek a videofilm kölcsönzők, a „videotékák” is, ahol stószokban állnak a tucatfilmek. A választék kialakulásánál a mérce nem annyira művészi, minthogy teljesen piaci. Elmúltak már azok az idők, amikor sorba kellett állni egy-egy Jókai vagy Mikszáth filmfeldolgozásért. Persze, akkor még nem is volt akciófilm dömping. Volt viszont filmbarátok köre, volt mozimúzeum megannyi Bergmann, Fellini, vagy Bertolucci alkotással. A fiatalok körében sikk volt „vájtfülű mozinézőnek” lenni. A tizenéves filmbarát dinoszauruszoknak azonban ez a faja, már majdhogy nem kihalt. Talán a kultúra jégkorszaka hozta. Ma már — elvégre piac- gazdaság van — keresve se találnánk hasonló színvonalú filmeket. Az egyik kaposvári kölcsönzőben négy vígjátéktekercs porosodott a polcokon. (Ez volt a rekord.) Porosodtak, hiszen lejárt a szezonjuk. Már Koltai is kevés nekünk magyaroknak. A művészfilmeket sem viszik. Úgy látszik a sportszerűen videozók, az igényes filmbarátok köre nem esik egybe. Maradnak tehát a rekeszizom mozgató, szívet nyúzó, körmöt csonkító komédia- horror-pszichothriller-kri- mik. És a pornó. No meg a Forrest Gump... Gombás Bálint Nyári mikulások a dán tengerparton. A 32. Nemzetközi Mikulás Kongresszus résztvevői a nyár örömeit élvezik a Koppenhágától északra fekvő tengerparton. A találkozóra 15 országból érkeztek „hivatásos mikulások” fotó: feb-reuters
