Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-22 / 170. szám

1995. július 22., szombat SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Kalappal, gitárral A fonyódi aluljáróban sikere van a blueszenének fotó: czene Rózsaszín elefánt és pelenkázóasztal Gyermekmegőrző Földváron Ha a csaladommal fürödni in­dulok, elképzelhetetlen, hogy fiaim ne pancsoljanak mellet­tem. Ezért megütköztem azon a híren, hogy Földvár nyugati strandján gyerekmegőrző nyílt. Odaérve meglepő kép tárult elém; a színes sátor alatt kisautók, kerékpárok, asztali játékok, hajasbabák, ízléses fajátékok, pelenkázóasztal, no és mindenütt vidám aprósá­gok. Mintha óvoda vagy böl­csőde költözött volna a partra. — A létesítmény a Gyer­meklánc alapítvány kihelye­zett részlege — mondta Zsem- bery Gyula pedagógus, a kura­tórium tagja. — Központunk Budapesten, a BNV területén található, ahol 1990 óta adunk ingyenes gyermekmegőrző szolgálatot a vásár idején. Mostani kitelepülésünket egy­éves szervezőmunka előzte meg. A kis alapítványok nagy gondjaival küzdenek. — Kis alaptőkénk arra ösz­tönöz, hogy mindig újabb szponzorokat keressünk. Álta­lában termékeikkel, például sátorral, pelenkával, játékok­kal támogatnak bennünket, cserébe reklámfelületet kap­nak. Balatonföldvár képviselő­testülete térítésmentesen bo­csátotta rendelkezésükre a mintegy 120 négyzetméteres területet. A segítők tették lehe­tővé, hogy a szülőknek csak jelképes összeget kell fizet­niük. — Tíz perc a legrövidebb idő, amire vállaljuk a gyere­kek felügyeletét, ez mindössze 50 forintba kerül. De akár nyi­tástól zárásig velünk marad­hatnak a gyerekek, óránként 250 forintért — mondta Ivárt- falvi Györgyné, aki már az ötödik nyarát áldozza ingyen az alapítvány céljaira. — A ránk bízott apróságok nagy része német, akik egy­két órát töltenek nálunk, amíg a szülők sorbaállnak az ebé­dért, hazaszaladnak vagy be­úsznak a mélyvízbe. A renge­teg játék közül természetesen a gyerekek választják ki a ne­kik tetszőt, mi csak akkor avatkozunk be, ha nem talál­ják fel magukat. Sírni legföl­jebb akkor szoktak, ha szüleik el akarják vinni őket. Naponta átlagosan húszán veszik igénybe szolgáltatásunkat, bár hatvan lurkót is tudnánk fo­gadni. Ezeket a figurákat négy-öt éves csemeték is meg tudják csinálni — teszi az asztalra „kincseit”, a papírból, rongy­ból, filcből, fonalból készült remekműveket Raksányi Má­ria. — Ha sok az érdeklődő, leülünk az árnyékban, és ott „dolgozunk”. Szerda délelőt­tönként igen sokan keresik föl a város közösségi házát is, ahol kézműves-játszóházat vezetek. A résztvevők a mun­kadarabokat természetesen hazavihetik. — Ha a támogatás nem ma­rad el, jövőre is kitelepülünk egy, esetleg két helyre — mondta Zsembery Gyula. — Az elégedetten távozó szülők dicsérő szavai, s a visszavágyó gyerekek igazolják, hogy jó ügyre áldozza pénzét az ala­pítvány. Mikulcza Gábor A külföldi üdülők is ritkán járnak már vendéglőbe Még a lángos a legolcsóbb Panaszolják a vendéglősök, hogy a külföldi turista sem jár vendéglőbe, inkább ABC-ben vásárol, főzőcskézik. Legföl­jebb a lángost engedi meg ma­gának a strandokon. Aztán an­nak is megy föl az ára — nagy a kereslet, megveszik. íme! Balatonfenyvesen 30 forint a sima lángos, és attól függően, hogy mit raknak rá, 60, illetve 80 forint. A ham­burger 95-100-180, aszerint, hogy milyen finomságokkal pakolja meg a büfés. A sült hal 10 dekája 70-79 forint. Egy palacsintáért 30, 2 deci üdítő­ért átlagosan 40 forintot kér­nek. Balatonbogláron 50 forinttal kezdődik a lángos, de aki süti, jó fantáziával ízesíti, így 130- at is kérhet érte, miként a ham­burgerekért, amelyeknek ára 110-160 forint között mozog. A hal 10 dekája 80, illetve 150 forint. Egy adag palacsinta — három darab — 100 forint. Üdítőt 40-50-60 forintért le­het kapni. A siófoki és a balatonföld- vári strandok árairól a követ­kezőket tudtuk meg: Siófokon a sör korsója 140-160, egy deci bor 20-40, egy deci üdítő 20-30 forint között változik minőségtől függően. A pala­csinta 35^40 forint, a rántott hal tíz dekája 90, a hamburger 100, egy pár virsli 100, tíz deka kolbász 80, a kávé 50 fo­rint körül mozog. Balatonföldváron: egy korsó sör 80-150, a lángos 50, a pa­lacsinta 20-30 forintba kerül. „Ajtómon nincs kilincs...” Horváth Zoltán leszerelés előtt álló taszári katona, Mester And­rás most fejezte be tanulmá­nyait a barcsi vízügyi szakkö­zépiskolában. Mindketten Ka­posváron élnek, de a nyár jó ré­szét a fonyódi vasútállomás aluljárójában töltik. Zenélnek, nem is rosszul. — Főképpen blues-t játszunk — mondta Horváth Zoltán, aki Ritka alkalom, hogy vallási alapon jöjjön létre nemzetközi kapcsolat. Most mégis ilyen szervezés keretében utazhat­tak Hollandiába Balatonszár­szóról református diákok. — A történet 1990-ben kezdő­dött, amikor az Északholland Református Egyházkerület ve­zetősége kereste meg Somogy megyei elöljáróinkat — mondta Kocsev Miklós szárszói lelkész. — A központi szervezésű láto­gatások után tavaly mi, szárszó- iak adtuk a szállást és a prog­ramot a Heemskerkből érkezett fiataloknak; ennek viszonzása­ként élvezhettük az idén a hol­land kisváros vendégszeretetét. Ketten kísértünk tizenegy diá­kot- Kiválasztásukhoz két szempontot vettünk figye­lembe: a mi felekezetűnk tagjai legyenek és jól beszéljék a né­met vagy az angol nyelvet. Csa­ládok láttak vendégül, ez azért fontos, mert a megyei szerve­évek óta visszajár Somogy e szegletébe. — Nagyon jó a for­galom; a kalap ritkán üres, egy óra leforgása alatt meg lehet keresni kétezer forintot is. A tu­risták főképp Máté Péter vagy az LGT dalait akarják meghall­gatni, s rendszerint együtt éne­kelnek velünk. Megesett már, hogy a gitárt is kikönyörögték a kezünkből... zésű kapcsolatból így válhat személyes barátság. A progra­mok egy részét a vendéglátók szervezték. Ellátogattunk Há­gába, Amszterdamot sétahajó­ról néztük meg. Fürödtünk a 13 fokos Északi-tenger vizében, megcsodáltuk a Madurodamot, ahol Hollandia nevezetességei­nek kicsinyített másait gyűjtöt­ték össze. Megtekintettünk egy falumúzeumot, amelyben a múlt század életét mutatják be, egy középiskolában pedig meg­ismertük a fiatalok jelenét. Vendéglátóink kalauzoltak bennünket, és azok, akik e kap­csolat révén már jártak Ma­gyarországon. Természetesen együtt vettünk részt az isten­tiszteleteken is. Úgy érzem: ez a látogatás több volt, mint va­káció, hiszen a csodálatos ellá­tás és a színes program mellett a résztvevők megismerték egy másik nép és ország életét, megtanulták becsülni értékeit. (Mikulcza) Azt mondta Ligeti Gábor a Lei­lei Kapoli Múzeum és Galériá­ban Pálfy István képei és Ko­vács J. Gábor fából faragott szobrai előtt, hogy hálás a mű­vészembereknek, mert majd­nem elfeledett érzésekre hívják fel a figyelmet. Mondjuk két egymásba fonódó kézben föl­fedezheti a szeretet. Az erős marokba fogott sarló nélküli kalapács a munkáról mesél, amit jól elvégezni, bizony, jó dolog. S milyen igaza van Li­geti Gábornak, a festmények és szobrok között bolyongó néze­lődő új örömöket fedezhet föl az alkotások által. Pálfy István a Kárpátalján élt, egy esztendővel ezelőttig, amikor egy Nyíregyháza kör­nyéki tanyán telepedett meg. Sehogysem sikerült a kor és a hely szellemének megfelelő „termelési” képeket festenie. A szürrealista magyar festők von­zották. Leilei kiállításán meg­győződhet az érdeklődő, hogy nagyon is egyéni arcot mutat­nak képei. Kovács J. Gábor mindennapi munkáját nap nap- után megtekintheti a Balaton- parton kószáló, hiszen a bogiári városközpont üzletházának az építésvezetője. így építész szakmájában is igazolja, hogy mestere hivatásának. Ám a fá­ban képes megálmodni és ezt az álmot megmutatni. Nincs találóbb szó alkotó­munkájára, mint Szalai Vernon Béla költő két sora: „Ajtómon nincs kilincs/ De nyikordulását várom.” G. M. Erdélyiek nyaralnak Kőröshegyen Kőröshegy testvérfalujából, Sóváradról — a helyi iskola meghívására — negyven kis­diák érkezett a Balatontól pár kilométerre eső településre nyaralni. A 3-4. osztályos erdé­lyi tanulók a faluházban vers­mondással, énekléssel és tánc­cal köszönték meg az őket fo­gadó családoknak a vendéglá­tást. Kelendő a vert csipke Balatonendréden Az endrédi művelődési házában megnyílt csipkekiállításnak nagy a sikere. A tárlatot látogató turisták élnek a vásárlási lehető­séggel: már számos népművé­szeti alkotás gazdára talált. A nyitvatartási idő alatt 8-10 asz- szony tart bemutatót e ritka mű­vészetről, így a betérők szemé­lyesen is bepillantást nyerhetnek a vert csipke készítésébe. Fenyvesi históriák a községházán Újra megvásárolható a község­házán és a helyi papírboltban a Balatonfenyves történetét fel­dolgozó helytörténeti munka. A száz esztendő történetét átfogó összeállítást sok fénykép il­lusztrálja, s a kiadvány olvasói megismerhetik a falu valahai, jeles polgárainak életét is. Hétvégi tárlatnyitók Balatonbogláron Eseményekben gazdag hétvé­géje lesz Balatonboglámak. Ma 15 órakor a Fischl-házban nyitja meg a város 6000 éves múltjá­nak régészeti emlékeit bemutató tárlatot Gálné Jáger Márta, a megyei levéltár osztályvezetője. Ugyanitt a Boglárka hagyo­mányőrző egyesület népi hímzé­sekből és szőtteseiből rendeztek kiállítást, amelyet Károly Irma, a Somogy Megyei Művelődési Központ igazgatóhelyettese nyit meg. Délután 5 órakor pedig a Kék kápolnában Losonczi Lilla festőművész mutatkozik be al­kotásaival. A méltató szavakat Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott igazgatója mondja. Az Északi-tengertől a Balatonig Vallási turizmus Szigorú rendszabályok - Összehúzta magát a polgármesteri hivatal Őrök védik Szárszó virágait- A település évi 240 millió fo­rintos költségvetéséből 24,7 milliót terveztünk fejlesztésre- mondta Bereczk Gyula, Ba­latonszárszó polgármestere. - Ezek elsősorban az idegen- forgalmat szolgálják. Több mint egy évtizedes munkával sikerült ellátni a települést közművekkel, szilárd útbur­kolattal. Szárszó csatornahálózata 90 százalékos kiépítettségű. Jö­vőre, ha a beadott pályázattal sikerül pénzhez jutni, akkor a teljes lakóterületen, az üdülőte­rület 80 százalékán vezetékes gázzal látják el az ingatlanokat.- Ez év augusztusáig kell az itt élő üdülőtulajdonosoknak el­dönteni, hogy hozzájárulnak-e 65 ezer forinttal telkenként a kivitelezés költségeihez. Bereck Gyula beszélt arról is: a helyi televízió fejlesztése és a parkosítások javítják az itt élők közérzetét. Áz üdülőven­dégek megérkezéséig kiültettek 1,5 millió forint értékű virágot és dísznövényt, ugyanilyen áron locsolókocsit vásároltak, hogy ápolni tudják a növénye­ket. Nagy gond azonban a tele­pülésen az a rendkívül rossz emberi magatartás, hogy nem óvják a közös értékeket. Ä kiül­tetett virágokat kitépik, a sze­metesedényeket feldöntik, a vi­rágtartókat összetörik. Ez a vandalizmus arra kényszerítette a hivatalt, hogy parkok és virá­gok megóvására őröket alkal­mazzon. — Kiadásaink csökkentésére szigorú rendszabályokat léptet­tünk életbe. A polgármesteri hivatal emeleti szintjét kiürítet­tük, az ott lévő irodákat hasz­nosítani akarjuk. A fűtési költ­ségeket is havonta 5-6 ezer fo­rinttal csökkenti ez az összevo­nás. Új dolgozót nem veszünk föl. A kétezer-kétszáz lakosú településen ezernyolcszáz ma­gáningatlan van, hat km hosszú Balaton-parti szakasz tartozik hozzánk. Nyaranta a megnövekedett feladatok és a szabadságok mi­att a kis létszám egy kis feszült­séget okoz, mert lassúbb az ügyintézés. — Bevételeink növelése cél­jából 40 üdülőtelket parcelláz­tunk — mondta a polgármester. — Ezeket 600-700 négyzetmé­teres telkeket közművekkel lát­tuk el és 2000 forint négyzet­méterenkénti áron akarjuk érté­kesíteni. Szép színfoltja lesz a telepü­lésnek, reményeik szerint, az a József Attila-emlékmű, amit Ortutai Tamás szobrászművész tervezett. A Farkasházi Tiva­dar, Jacsó Miklós és Böjté Jó­zsef által szervezett jótékony- sági előadások bevételéből a Nemzeti Kulturális Alap 3 mil­lió forintos hozzájárulásával a jövő év nyarán állítják föl az új alkotást. Ondrejovics László 4000 talicska szemét marad a Balatonban Elmaradt a környezetvédő diáktábor Siófokon. Tízéves hagyomány szakadt meg ebben az évben — a fiatalok szezononként 4000 talicská- nyi szemetet szedtek ki a tó­ból. — Próbáltunk szponzorokat keresni, elsősorban az idegen- forgalomban és a környezet­védelemben érintett szerveze­tek és vállalatok körében — mondta Fejér Vilmos, a bala­toni vízügyi kirendeltség ve­zetője. — ígéreteket kaptunk, de ez nem elég. S még a ta­valyra ígért pénzek sem ér­keztek meg. Az előző évek­ben 250 fiatalnak teremtet­tünk lehetőséget, hogy a Bala­ton partján táborozzon és egyben munkájával hozzájá­ruljon a tó és környezete megóvásához. Az akció nem­zetközi jellegű volt, jártak itt japán, francia és kanadai gye­rekek is. Ez a munka vállal­kozókkal négyszer többe ke­rülne, mint a táborozás költ­ségei. S az sem elhanyagol­ható, hogy az itt dolgozó fia­talokban kialakuljon a kör­nyezetbarát szemlélet. Jövőre újra megpróbáljuk. Addig csak arra jut pénz, hogy ha­vonta két alkalommal össze­szedjük a parti sávban a sze­mét. Ez is valami. (Ondrejovics)

Next

/
Thumbnails
Contents