Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-20 / 168. szám

1995. július 20., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP FIATALOK 9 Sok az előítélet, mégis divat lett a tetoválás Főleg a fiatalok „viszik vásárra” a bőrüket FOTÓ: LANG RÓBERT Már Egyiptomban is ismer­tek olyan módszereket, amivel a bőrt egy életre ki lehetett „festeni”. Ez a díszí­tésnek és egyben megkülön­böztetésnek is számító meg­jelölés volt a mai tetoválás őse. Kivétel nélkül minden földrészen elterjedt ez a „szokás”. Az eszkimók például ma­gukba varrták a kívánt ábrát, míg másutt a felvágott bőr alá szórták a színes port. Napja­inkban divatosabb a tetoválás, mint valaha. A különbség annyi, hogy ma bemegy az ember egy szalonba, kivá­lasztja azt amit magán sze­retne hordani, és azt profi ki­vitelezésben, géppel, bőrbarát festékkel és ami talán a leg­fontosabb; higiénikus kör­nyezetben végzik. Közel három hónapja Ka­posváron is működik egy LOCO névre hallgató stúdió. — Szerencsére -divat, ma­napság a tetoválás - mondja Gyurina Zsolt, a szakma egyik hazai mestere. — Oda kéne eljutnunk, hogy legyűr­jük végre az előítéleteket. Ugyanis még ma is sokan gondolják, hogy akinek teto­válása van az egyenesen a börtönből jön. Tény, hogy egy időben ez volt a jellemző, de ma már nincs összefüggés a két dolog között. — Kik járnak önökhöz? — Főleg fiatalok, de volt már egy negyven év körüli nő és egy ötvenes férfi is. Fele-fele arányban jönnek a fiúk és a lányok. — Mik a kedvelt ábrák? — A konkrét alakkal nem rendelkező, úgymond nonfi­guratív rajzok, a horoszkóp minták, és sokan hoznak egyéni tervezésű ábrákat is. A legfurcsábbnak mondható ké­rése egy férfinak volt, a saját arcát egy viking harcosként tetováljam rá. — Hova tetováltatnak? — A fiúk főleg vállra, a lá­nyok pedig lapockára, mell fölé, az ágyékra és bokára. Sokan keresnek meg olyan céllal, hogy a már meglévő rajzot javítsam át. — Milyen eszközökkel dolgozik? — A gép és a festék is francia, egyébként hat év ga­ranciát vállalok a munkámra. — Meddig maradnak meg a bőr alá vitt rajzok? — Egy életre szólnak. Bár, ha valaki meggondolná ma­gát, van arra mód - lézerrel - hogy kiszedesse magából, de az körülbelül a tetoválás négyszeresébe kerül. Ennek kapcsán kérdeztük meg dr. Szegi Balázs bőrgyó­gyászt a tetoválás hatásairól. *— Teljesen nyom nélkül nem lehet eltüntetni a tetová­lást, ezen kívül felléphet még bőrallergia, aminek a lappan- gási ideje néhány hét. Ha nem megfelelő körülmények kö­zött csinálják, fertőzések is történhetnek - a mai stúdiók­ban ennek kicsi az esélye - , de ehhez elég egy gondatlanul elvégzett műtét vagy beadott injekció is. Ezen kívül szö­vődményei is lehetnek, ame­lyek csak pár év után jelent­keznek. Magyarországon tilos ti­zennyolc év alatt szülői enge­dély nélkül tetováltatni, de aki már túl van a korhatáron és úgy dönt, hogy kell neki egy ilyen ábra, ne felejtse el: saját bőrét viszi a vásárra. Cs. A. Mindennapjaink regénye Könyv és filmbúvárokat kér­deztem arról, volt-e olyan re­gény vagy film, amiben saját életük fordulatait látták vi­szont. Próbáltak-e már ha­sonlítani egyik-másik mozi­hősre? Ha élettörténetüket filmre vinnék, vajon tolong­nának-e az emberek a jegy­pénztáraknál? Kovács Richárd a fantaszti­kus és kalandtörténetek után érdeklődik.- A Vasakarat című film kapcsán figyeltem fel először az életem és a történet közötti hasonlóságra. A főhős fiú segí­teni próbált szánhúzó apján, mikor az egy tóban fuldokolt. A fiú is életveszélybe került, ám végül mégis az apa áldozta éle­tét a fiáért. Persze velem nem történt hasonló, de életem bizo­nyos részletei emlékeztetnek a filmbeli küzdeni akarásra. A történet folytatásában már több a rokon vonás. A srác, mintegy apja előtt tisztelegve igyekezett megvalósítani annak álmait. Én sem akarok tucatember lenni. Azt szeretném, hogy maradjon utánam valami jelentős, amire később büszke lehetek, s lehet­ne apám is. Nem azonosultam a figurával, de éreztem, hogy ve­lünk is ilyesmi történhetett. Éle­temnek ez az epizódja mégsem lenne jó forgatókönyv téma. Igaz, a filmek is a mindenna­pokból veszik alaptörténetei­ket, ám megannyi sűrítéssel, túlszínezéssel. Ha az életemet filmre vinnék talán lennének, akik elgondolkoznának a látot­takon, míg mások alighanem épp a mozitörténetek humoros kitaláltságát hiányolnák belőle. Szabó Albert évekig karaté- zott. Azokat a filmeket, köny­veket szereti, amelyekben a küzdősportok is részei a törté­netnek.- Imádom Bruce Lee-t. A stí­lusát, a filmjeit. Emberileg ke­mény, céltudatos és tempera­mentumos figura volt. Én is mindig ilyen szerettem volna lenni míg karatéztam. Aligha­nem máig is ezeket a vonásokat igyekszem fejleszteni magam­ban. A "harcos" Lee-t az egyik példaképemnek tekintem. Edzéseken próbáltam azt csi­nálni, amit filmjein tőle láttam. Hanggal, mozgással egyaránt. Bevallom kevés sikerrel. Csak a haverokat sikerült ezzel el­szórakoztatnom. Azóta belát­tam, hogy más a Bruce Lee tör­ténetek világa, mint amiben én élek. Ha fenntartás nélkül őt próbálnám majmolni csak ne­vetségessé válnék. Most már egyszerűen csak vonz ez az erőt inkább titkoló, semmint fitog­tató, higgadt karakter. Egy filmhez életemnek azt a részle­tét adnám, amit a sporttal töltöt­tem. Ajánlanám mindazoknak a fiataloknak, akik most kezdtek el versenysporttal foglalkozni, és azoknak is, akik már aktívan küzdenek, hogy bebizonyítsák erejüket és tehetségüket. En­gem is ezek a célok hajtottak míg sportoltam. Miklós Zsuzsa nem néz meg minden filmet, néhányat azon­ban többször is.- a Párizsi diáklány című mozifilm a legkedvesebb szá­momra. Egy diáklány és egy bohém férfi zűrös szerelmi Túrarekord a Duna-mentén — Ha nem bújuk tovább, ha úgy érezzük, hogy az egészsé­günk kárára lehet, abbahagyjuk — mondta Kosa László és Ko­ros Péter, két 16 éves kaposvári középiskolás, mielőtt a nagy útra indult. Tervük valóban két­séget ébresztett, hiszen a Duna 400 kilométeres magyarországi szakaszát akarták „legyalo­golni” éjjel-nappal, alvás nél­kül. Tervük sikerült... Hogy mi­lyen élményekkel, megerőlte­téssel teli volt a — világcsúcs­nak is beillő — túra, erről be­szélgettünk a két fiatalember­rel. Mivel betonon gyalogolni könnyebb, mint a fűben (ke­vésbé megerőltető, hiszen a lá­bat nem kell olyan magasra emelni), többnyire igyekeztek az úttesten haladni. Ha esett az eső, szenvedtek a kamionok verte vízfaltól, ha nagy forga­lom volt, akkor pedig az autó­soktól, akik nem igazán nagy ívben kerülgették a fiúkat. Fé­lelmetes, amikor egy autó száz­ötvennel ment el a könyökünk­től alig fél méterre — mondják. Egy-egy árokparti — néhány perces — szempihentetésnél pedig arra „ébredtek”, hogy ha­talmas teherautók húznak el szinte kezükkel elérhető távol­ságban. Az első éjszaka nem okozott gondot, a másodiknál azonban úgy érezték: vége, nem bírják tovább... Aztán ahogy felkelt a nap, egyre jobban magukhoz tértek, s folytatták monoton út­jukat. A harmadik éjszakán már hallucináltak: tankhajókat lát­tak közeledni, az autók féklám­páit pedig nem bírták „élesre” állítani szemükkel. Amikor ne­gyedszer ment le a nap, arra az éjszakára nem emlékeznek, ek­kor már szüleik és barátnőik kí­sérték őket, a két lány együtt gyalogolt a fiúkkal. Pulzusszá­muk leesett ötvenre, az utolsó kapcsolatáról szól. Jó néhány­szor megnéztem és időnként már azon kaptam magam, hogy képzeletben egy kicsit a film történetében élek. Rajta kaptam magam, hogy a filmben el­hangzott egy-egy mondatot előszeretettel építem bele be­szédembe. Ezek apró dolgok, szinte észrevehetetlenek, mégis adott helyzetben jól beválnak. Tudom, hogy ez csak álarc, amivel a személyiségemet igyekszem színesebbé tenni. Feldobja a hangulatomat, ami­kor azt érzem, hogy a barátaim, ismerőseim természetesnek ve­szik szerepjátszásomat. Ilyen­kor már nem is a filmbeli sze­replő jut eszembe. Csupán át­élem ugyanazt a helyzetet. Horváth Eszter a romantikus, bestsellereket olvassa nagy él­vezettel. Fontosabb számára a könyv, mint a film. Mint mondja, egy regény átélhetőbb számára.- A romantika utáni vágyam olthatatlan. Bizonyára azért, mert épp a regényesség hiány­zik az életemből. Ezekben a tör­ténetekben minden olyan egy­szerű; a konfliktusok megol­dódnak, a rosszak elnyerik méltó büntetésüket, a jók pedig boldogan élnek míg meg nem halnak... Mint a mesében. Az életben nem ilyen egyszerű az egész. Ilyenkor sajnálom is ki­csit magam. Néha megkönnye­zem az érzelgős jeleneteket, majd megállapítom, hogy mi­lyen boldogok is a könyv sze­replői. Ezekután már ki lenne kíváncsi az én szürke hétköz­napjaimra? Kovács Gabriella 30 kilométer pedig olyan volt, mint „mikor egy évig vár valaki a karácsonyi ajándékra, de még nem szabad felbontani”. Tehát mentek és mentek, aztán Her­cegszántónál célbaértek. 400 kilométer volt a cipőjükben, az utat 108 óra 52 perc alatt teljesí­tették. Útjukat a Sensey Vagyonvé­delmi és Szolgáltató Bt szpon­zorálta: autóval kísérték a fiú­kat, ételt és italt biztosítottak útközben, valamint sportcipőt adtak. A két diák nem kisebb álmot dédelget: szeretnének egyszer a Camel Trophyn résztvenni, a közelebbi tervük pedig egy sivatagi túra. Ehhez azonban „keményen” szponzo­rokra lenne szükségük. Bár még nem pihenték ki az út megpróbáltatásait, egy barát­tal kötött fogadás eredményé­nek, egy karton banánnak már nyoma sincs... (Tamási) Éjjel érkezem Egyre többször találkozik az ember éjszakai szórakozóhe­lyeken fiatalkorúakkal, akik néha még a felnőtteket is megszégyenítő gyorsasággal isszák az egyik pohár italt a másik után. Természetesen az alkohol mellé néha még üdítő is társul. Ha könnyen fognánk fel akkor ez lenne az öröm az ürömben. Azonban másról is szó van. A következő beszél­getésekből kiderül: a szülők néha még azt sem tudják, hogy a gyerekük hol tölti a fél, néha az egész éjszakát. — Engem háromig, négyig engednek el otthonról, attól függ, hogy meddig tart a diszkó - így a 16 éves Nagy Laci -. A barátaimmal me­gyünk, elbulizgatunk, aztán hazamegyünk. — Iszol alkoholt? — Nem veszélyes. Néha egy két sört, de mást nem­igen. Nem attól van jóked­vem ha iszom, szerencsére jó a társaság, jól érzem ma­gam velük. Engem hétvégén enged­nek el sokáig, ilyenkor az unokatestvéremmel me­gyek, aki 18 éves, de há­romra mindenképpen otthon kell lennem. Nem iszom, nem dohányzom - mondta Petri Anikó, aki 17 éves. Jó fejek a szüleim, így nem szólnak bele a dolgaimba, amíg olyat nem csinálok - vallotta a 17 éves Horváth Szilvi. Tökéletesen megbíz­nak bennem, de ez érthető, hiszen még nem játszottam el a bizalmukat. Akkor me­gyek haza amikor akarok, és én nem élek vissza ezzel, ők is jó fejek, megpróbálok én is az lenni. Néha egy kis alkohol, egy-egy szál cigi, de semmi extra nincs az életmódomban. Ha lesznek gyerekeid, te is ilyen jó fej leszel velük? Igen. A szüleimmel jól ki­jövünk. Azt szeretném, ha én is ilyen jól kijöhetnék a gyerekeimmel. A haverjaimmal kime­gyünk Lellére az Üveg­házba - így a 15 éves László Attila. Négyre otthon kellene lennem, de nem igazán sike­rült még hazaérnem időre. Szerencsére addigra már al­szanak, úgyhogy ezért még nem kaptam „büntetést”. — Mit csináltok a buli­kon? — Iszunk, már általában „jókedvűen” érkezünk. Ott ráteszünk még egy lapáttal, úgy hogy a buli végéig kel­lemesen elvagyunk. Tánco­lunk, csajozunk. — Tudják a szüleid, hogy hol vagy ilyenkor? — Honnét tudnák? Ifj. Csorba András KAPOSVÁRI TOP 20 1. La Bouche: Be My Lover 2. Bon Jovi: This ain't a Love Song 3. Corona: Baby, Baby 4. Offspring: Gotta Get Away 5. Scatman John: Scatman 6. Whigfteld: Think of You 7. U2: Hold Me, Thrill Me, Kiss Me, Kill Me 8. Michael and Janet: Scraem 9. Erotic: Fred Come To Bed 10. Real McCoy: Love and Devotion 11. Diana King: Shy Guy 12. The Connels: 74-75 13. Bobby Brown: Two Can Play That Game 14. Rednex: Wish You Were Here 15. Nightcrawlers: Push the Fe­eling On 16. Bryan Adams: Have You Ever Really Loved a Woman? 17. The Outhere Brothers: Boom, Boom, Boom... 18. Z. O. E. E.: Tekkno Won­derland 19. N-trance: Set You Free 20. Rave Nation: Going Graly G. B. Banda Zoltán rejtvényrovata az Á-G Electronic Kereskedelmi és Szolgáltató Kft ajándékával Kiki szólóban és napszemüvegben A június 29-én megjelent rejtvényünk helyes megfejtése: Nyírség. A jó választ beküldők közül ezúttal Varga Ibolya pécsi (!) olvasónknak kedvezett a szeren­cse. Gratulálunk a Baranya megyei nyertesnek! A könnyűzene világában az énekesek gyakran választanak maguknak mű­vésznevet. Patkó Béla — meghallgatá­sok után — azzal a feltétellel került anno az Első Emeletbe, ha kitalál va­lami jól csengő becenevet. Bélából így lett Kiki. Négy év óta szólóban tevé­kenykedik, s eddig főként a Filmsláge­rek magyarul elnevezésű produkcióban vett részt. Tavaly duettalbumot készített Zoltán Erikával. Júniusban pedig az EMI-Quint jóvoltából megjelenhetett Kiki első szólóalbuma. Kiki egyébként tegnap ünnepelte 37. születésnaDiát. Reitvénvünkben az éne­kes pályafutásának néhány érdekességét emeljük ki öt tételben. A megfejtésből kiderül, hogy tiniként melyik külföldi zenekar lemezét vásárolta meg elsőként. 1. Vajon mi akart lenni Béla gyer­mekkorában? D / autóversenyző B/ űrhajós F/ kéményseprő 2. Melyik együttesben kezdett éne­kelni? AJ Lobogó RI Corvina 0/ Óceán 3. Melyik film címadó dalát énekelte magyarul? El Papermask O/ Neverending Story X/ Boomerang 4. Mi a címe annak a tavalyi sláger­nek, amelyet együtt énekelt a magyar popzene sztárjaival? AJ Segít a dal R/ Mindannyian mások vagyunk N/ Mit tehetnék érted? 5. Az Éretlenek című tévéfilmsorozat főcímdala Kiki előadásában vált nép­szerűvé. Ki írta a dal szövegét? S/ Valla Attila 1/ Vilmányi Gábor D/ Geszti Péter Az együttesnevet július 31-ig várjuk, eredménvt augusztus 3-án hirdetünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents