Somogyi Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-13 / 162. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1995. július 13., csütörtök Tennivalók nyaralás előtt Kaposváron 17-18 ezer nyugdíjat kézbesítenek ha­vonta a postások. A nyári üdülések, szanatóriumi be­utalások idején gondot okozhat a nyaralást terve­zőknek a nyugdíjuk átvé­tele. Hegedűs Józsefet, a kaposvári postahivatal ve­zetőjét arról kérdeztük, mit tegyen a nyugdíjas, hogy pénzét biztonságban tudja? Mint mondta, a nyugdíjinté­zet és a posta külön megál­lapodást kötött az utalvá­nyok kezeléséről. Ennek alapja, hogy a nyugdíj az eredetileg megadott címen fizethető ki, csak kivételesen — kórházi ápolás esetén — küldik a címzett után. Ám ez néhány napot igénybe vesz, ugyanis nem spórolható meg a szokásos út: a posta visz- szaküldi a pénzt Budapestre, a Nyugdíjfolyósító Intézet­hez, és onnan jut el a külde­mény az új címre. Egysze­rűbb megoldás a meghatal­mazás, melyet magánok­iratként, tanúk előtt — tanú nem lehet a meghatalmazott —, vagy postai formanyom­tatványon, aláírva ad a nyugdíjas. Érdemes a naptárat meg­nézni, mert ha a nyugdíjas a kifizetés lejártáig, a követ­kező hónap ötödikéig visz- szaér lakóhelyére, akkor még a postahivatalban min­den gond nélkül megkapja a pénzét. Ilyen esetben tehát nem kell előre gondoskod­nia az átvételről. A hírlapoknál megold­ható az utánküldés, de en­nek az a feltétele, hogy leg­alább hat nappal korábban történjen az igény bejelen­tése. A két hétnél rövidebb időre máshová rendelt lapot bontókban, a megjelenést követő napon kapja meg az előfizető, ha viszont két hétnél hosszabb időre kéri az átirányítást, akkor a lap a megjelenés napján a nyugdí­jas levélszekrényébe kerül. A hetilapok, folyóiratok mindig borítékban követik nyaraló olvasójukat. A Somogyi Hírlap ideig­lenes átirányítását 3 nappal előbb kell kérni a kiadóhiva­tal terjesztési csoportjánál. A legrövidebb utánküldési vállalási idő 12 megjelenési nap. Somogyon kívül Tol­nában és Baranyában a hír­lapkézbesítő viszi ki az új­ságot a megjelenés napján, az ország többi részébe pe­dig postai úton, többletkölt­ség felszámolásával juttat­ják el a lapot. I. É. Az elviselhetőbb öregségért Orvosi tanácsok arról: mit tegyünk, hogy ne legyünk környezetük terhére? Az évek súlya önvizsgálatra késztet A kazincbarcikai „doktor úr” ma már „doktor bácsi”, sőt a fiatalabbaknak deres fejű bá­csika. Évtizedeken át gyógyí­tott kicsiket-nagyokat, s most, élete alkonyán önmagának, de talán sok kortársának is, meg­fogalmazta az öregkor ars po­eticáját. Fohász formájában papírra vetett megkapó gon­dolatait szó szerint idézzük: „Igen, Uram, érzem, megöreg­szem. Kérlek, őrizz meg engem mindattól, ami az öregeket ki- állhatatlanná teszi. Védj meg a fecsegés hajlamától, ne engedd hinnem, hogy éppen én vagyok az, akinek minduntalan min­denkihez szólnia kell. Add meg a hallgatás örömét, a belátást, hogy időnként nin­csen igazam. Szabadíts meg at­tól a hiú vágytól, hogy mások ügyeit éppen nekem kell rendbe tennem. Tégy engem segítő­késszé, de ne legyek se izgága, se zsarnok. Adj türelmet, hogy meghallgassam mások szenve­dését, de tégy pecsétet a számra, ha egyre növekvő fáj­dalmaimról, vagy törődöttsége- imről ejtenék szót. Add Uram, hogy higgadt és békés legyek, ne ideges és túl pedáns. Ádd, hogy belenyugodjak lassú testi, lelki fogyatkozásomba, hogy az embereket és a dolgokat elné­zően ítéljem meg, ne megköve­sedett ítélettel. Add, hogy ne legyek szenve­délyes bírálója azoknak, akik engem nem szívlelnek. Add Uram, hogy ne őrködjem aggo­dalmasan jogaimon, hiszen tu­dom, hogy minden semmiség a végtelen árnyékában. Add Uram, hogy ne legyek mohó maradék örömeimben, hanem alázatosan engedékeny. Adj nyugalmat, hogy a dolgokat, amelyeket nem változtathatok meg, elfogadjam és elviseljem, bátorságot, hogy amelyek meg­változtathatók, meg is változ­tassam s adj bölcsességet, hogy e kettőt egymástól mindig meg tudjam különböztetni. Végül ne engedj elmagányosodnom, hi­szen tudod, nekem is szüksé­gem van egy-két jó barátra.” Ferenczy Europress Sokba kerül a víz, a villany, a gyógyszer Gárdonyi hétköznapok — Alig tudok már valamit dol­gozni. A jobb szememet meg­műtötték, a másikat pedig a nyáron operálják — mondta András József. — Pedig ki nem állhatom a tétlenséget: világéle­temben szerettem a munkát. A nyugdíjas férfi feleségével együtt drávagárdonyi ottho­nukban él. Rendezett házuk, kertjük árról tanúskodik: gon­dos gazdák lakják a portát. Bár sokkal többet kellene pihenni, ismerte be András József, mégis majdnem egész nap dol­goznak. A házban is akad min­dig valamilyen foglalatosság: mosás, főzés, takarítás. Ez a háziasszony dolga, a férj az ál­latokat gondozza, ugyanis az idős házaspár jószágot is tart. — Két malacunk és néhány baromfmk van. Ennél több ál­latra már nincs szükségünk, és nem is bírnánk többel. Ameny- nyi hús nekünk kell, arra ez bő­ven elég. A ház mellett van még egy kis kert, abban is sok minden megterem. Hiába, taka­rékoskodni kell: ez már csak ilyen világ. Az élet falun sem olcsó mostanság. A házaspár 14 ezer forint nyugdíjból él. A fiuk velük la­A kedvencek holnap fazékba kerülnek fotó: harsányi mklós kik, így ő is hozzájárul vala­mennyivel a családi kiadások­hoz. S erre szükség is van, hi­szen — mint hallottuk — a kertben ugyan sok minden megterem, de így is mindennap vásárolni kell a boltban. — A tej, a kenyér, a hús na­gyon drága — mondta a fele­ség. — Mielőtt az ember be­megy az üzletbe, nem árt, ha alaposan átgondolja, hogy mit vesz. A nyugdíj épp csak az en­nivalóra elég. Hát akkor hol van még a gyógyszer ára... Havonta sok száz forintot költenek orvosságra. A dráva­gárdonyi házaspár panaszkodik a dráguló vízre, meg a vil­lanyra. Sokallják a televízió előfizetési díjat is. Az állatok etetése sem olcsó mulatság. Az utóbbi pár évben sok ezer forin­tot fizettek ki malac- és csibe­tápért. — Sokat takarékoskodunk most, szerencsére korábban is spórolósak voltunk — folytatta Ándrásné. — Csak így tudtuk felépíteni a házunkat. Férjhez adtuk a lányunkat, a fiataloknak bútort vettünk. A lakodalom se két fillérbe került. — Amíg dolgoztam, minden hónapban félre tudtunk tenni — így a férfi. — Na, persze, nem sokat, hiszen a fűrésztelepen elég keveset fizettek. De ez arra elég volt, hogy mindig rendel­keztünk egy kis tartalékkal. Harsányi Miklós A kárpótlási törvény módosításáról Szeptemberben módosítják a harmadik kárpótlási tör­vényt. A törvénymódosítás csaknem négyszázezer, éle­tétől és szabadságától poli­tikai okokból jogtalanul megfosztott embert érint, s a korrekciónak 20 milliárd forint körül lesz a költség- kihatása. A módosítás megszüntetné azt a kirekesztő különbséget, amelyet a munkaszolgálatba hurcoltak között korábban aszerint tettek, hogy sérelme­iket harcoló alakulatok köte­lékében vagy másutt szenved­ték el. Az egyik módosítás szerint egyösszegű kárpót­lásra jogosult az, akinek a hozzátartozója a magyar ha­tóság vagy hatósági személy politikai önkénye következté­ben hunyt el. Áz egyösszegű kárpótlás révén 300 ezer fo­rinthoz juthatna az élő öz­vegy, a szülő vagy a gyermek, illetve ilyen hozzátartozó hí­ján 150 ezer forintot kaphatna a testvér. A törvénymódosítási javas­lat szerint a deportálás és a kényszermunkára hurcolás súlyosabb sérelem, mint a szabadságvesztés, követke­zésképp az előbbiekért húsz százalékkal több kárpótlás jár, mint az utóbbiért. Éz a húsz százalékos kiegészítés azt a ,239 ezer sérelmet szenvedet­tet, illetve annak hozzátarto­zóját érinti, akinek a hatóság kiadta a deportálás, kény­szermunkára hurcolás tényét elismerő, kárpótlásról szóló határozatot. A tervezett rendelkezések között szerepel az is, hogy a kényszermunka vagy a depor­tálás alatt elhunyt személy özvegyét az említett 300 ezer forint egyösszegű kárpótlás és ez a 20 százalékos emelés is megilleti, ha a kárpótlás és a nemzeti gondozási díj együtt­véve nem több egymillió fo­rintnál. Fontos tudnivaló: ha meg­születik a törvénymódosítási az érintetteknek nem kell új kérelmet benyújtaniuk, mivel ezekben az ügyekben koráb­ban, mielőtt meghozta volna határozatát, már folytatott el­járást az illetékes hivatal. Az emlékérmes emléke A rendszerváltást megelőző évtizedek magyar mezőgaz­daságáról sokak szerint ma úgy „illik” beszélni, mint a „zöldbárók”, az úrhatnám té- esz-vezetők korszakáról. Pedig a vezető beosztásban levő szakemberek döntő többsége nem harácsolt — máskülönben hogyan tartha­tott volna a magyar élel­miszergazdaság a hetve­nes-nyolcvanas években ott, ahol tartott —, nem használta a könyökét, nem taposott kö­nyörtelenül, hogy pozícióban maradjon vagy előbbre jus­son. Vannak — voltak —, akik abban lelték örömüket, hogy másokon segítettek. Mondok erre egy példát. Akiről szó van, a somogyi mezőgazdasági szövetkeze­tek egyik legjobb ismerője- ként tartották számon. A MÁV-nál kezdte, aztán az egyik téesz főkönyvelőjeként dolgozott a volt tabi járásban, majd a Somogy megyei té- esz-szövetség mellett mű­ködő kölcsönös támogatási alap ügyintézője lett. Ä szövetkezetben, ahon­nan Kaposvárra érkezett, sze­rették, és ő is így volt az otta­niakkal: még a megyeszék­helyről is „haza” járt segíteni elkészíteni a zárszámadáso­kat... A közelmúltban, a hetven- harmadik Nemzetközi Sző-. vetkezeti Napon az Országos « Szövetkezeti Tanács buda-4 pesti ünnepségén átvehette volna a szövetkezeti emlék­érmet, de nem tehette: éppen azon a napon — szombaton ■*— érkezett háza olaszországi jutalomútjáról, ámikor a ki­tüntetéséről szóló tudósítás megjelent a Somogyi Hírlap­ban. A támogatási alapnál végzett munkáját ismerték el az olasz úttal. Miután hazaért, másnap bement a kórházba, mert rosszul érezte magát. Az ag­godalomra minden oka meg­volt, korábban ugyanis már rendetlenkedett a hetven éve működő „inotor”. Aztán a kórházból már nem tért haza: még azon a napon meghalt. Kedden temették. Ennek az embernek az élete jórészt azzal telt, hogy a somogyi téeszek anyagi tá­mogatását szorgalmazta, in­tézte. Talán azért van, hogy nemcsak a közvetlen család­tagok, a hozzátartozók gyá­szolják... (Hernesz) Megkésett találkozás Nagy volt az öröm, amikor közel húsz év elmúltával újra találkoztak. Gyerekkorukban egy utcában laktak, akkor szövődött közöttük egy ked­ves, diákköri szerelem. Aztán szétváltak útjaik. Mindketten családot alapítottak .és nem hallottak egymásról. A leg­utolsó, húsz év előtti találko­zás idején nehéz időket éltek. Az egyiküket elhagyta a férje, a másik megözvegyült. A gyerekek egyetemre jártak, ezer gonddal járt a taníttatá­suk. Sokat beszélgettek az egy­más iránt érzett, soha nem múló vonzalmukról. Akkor mégis úgy döntöttek, hogy nem zavarják meg a gyerekek nyugalmát, nem kapcsolják össze a sorsukat. Ennek húsz éve, és most újra megfogták egymás meg­fáradt kezét. — Ugye, te is megszoktad a magányt? — kérdezte az asszony. — Igen — mondta az öreg barát —, csak azt fájlalom, hogy ritkán látom az unoká­mat. — Hozzám sem jönnek a gyerekek. Talán majd jövőre, anyák napján meglátogatnak. — Te mióta laksz itt? — Már két éve. Nem olyan rossz ez a hely... — Olyan sötét képet festet­tek az öregek otthonáról, hogy féltem tőle. Ha akarod, most összeházasodhatnánk... Talán még külön szobát is kapunk! (Ondrejovics) Előnyugdíj az idén még kérhető A közelmúltban —július 1-jén — lépett életbe az a jogszabály, amely kimondja: 1996. január elsejétől előnyugdíj helyett nyugdíj előtti munkanélküli­segélyt kapnak az arra jogosult munkanélküliek. A módosított foglalkoztatási törvény szerint azok a munkanélküliek, akik az előnyugdíj megállapításához szükséges feltételekkel rendel­keznek, 1995. december 31-ig kérhetik az előnyugdíj megál­lapítását. Az előnyugdíj megál­lapításához az igénylőnek négy feltételnek kell megfelelni: leg­feljebb három éve hiányzik az öregségi nyugdíjkorhatár eléré­séhez, legalább 180 napig munkanélküli-járadékot kapott, a folyósítás lejáratát követő egy éven belül az előírt életkort be­töltötte és munkanélküli-jára­dékra nem jogosult, rendelke­zik az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel, s nincs kilátás megfelelő munka­hely biztosítására. Kiránduló kaposvári nyugdíjasok Nyári autóbusz-kirándulásokra várja tagjainak jelentkezését a Nyugdíjasok Kaposvári Egye­sülete. Július 28-án Abaliget — Orfű — Magyarhertelend az úticél. Augusztus első felében egy Dombóvár — Gunaras út szerepel a programban, a hónap második felében pedig Szlové­niába — Lendvára, Csáktor­nyára — látogatnak. Szeptem­ber 15-16-17: egy csodálatos­nak ígérkező szlovákiai kirán­dulás résztvevői lehetnek a ka­posvári nyugdíjasok, ugyanis megismerkedhetnek Túróc- szentmártonnal, Ótátrafüreddel, a Csorba tóval és a Tarpataki vízeséssel. Az utakra az egye­sület kaposvári irodájában (Fő utca 37-39, III. emelet 312-es ajtó) lehet jelentkezni. Újabb nyugdíjasbolt nyílik Kaposváron Az éppen 5 éve megnyitott és azóta is közmegelégedésre mű­ködő, Szent Imre utcai nyugdí­jasbolt után újabb, hasonló cél­lal létesülő üzlettel gyarapodik Kaposvár: hétfőn adják rendel­tetésének a Kossuth Lajos utca 1-9. szám alatt (a Szakszerve­zetek Házában) a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének 2.számú boltját. A kaposvári kezdeményezés egyébként mind több követőre talál más megyékben is: ezen a héten hét­főn például akciós árukból nyi­tottak boltot nyugdíjasoknak Bonyhádon. Az üzletben nyug­díjasok, mozgássérültek és munkanélküliek kedvezményes áron vásárolhatnak. A szociális biztonság megőrzéséért A hazai nyugdíjasok — az őket tömörítő szervezetek révén — részt vesznek a nyugdíjreform előkészítésében. A Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége legfőbb céljának tartja, hogy hozzájá­ruljon a szociális biztonság megtartásához. Magyarorszá­gon egymillió idős ember kap tizenötezer forintnál alacso­nyabb nyugdíjat, hétszázezer­nek az ellátmánya pedig a tíz­ezer forintot sem éri el. A nyugdíjasszervezetek arra tö­rekszenek, hogy mielőbb létre­jöjjenek a megyei tb-önkor- mányzatok, amelyek hatéko­nyabban és gyorsabban reagál­hatnak a helyi gondokra, mint az országos testületek. Szeret­nék, ha ezekben a megyei testü­letekben a nyugdíjasszerveze­tek is helyet kapnának.

Next

/
Thumbnails
Contents