Somogyi Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-08 / 132. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK 1995. június 8., csütörtök • • Összetart a család Szerecz Vendelnének ma is bőven ad munkát a kert Szerecz Vendelné 18 éve nyugdíjas. Három éve, amióta férje meghalt, egyedül él csokonyavisontai házában. — A lányom itt lakik a faluban — mondja. — Hetente legalább egyszer meglátogat. Az elhunyt férjem után van egy mostohagyerekem, néha ő is felkeres. Szerencsére összetartó család vagyunk. Szerecz Vendelné 73 éves kora ellenére is mindig talál valamilyen elfoglaltságot. Korán megszokta a kemény munkát, fiatalon is a felnőtteknek segített. Családjával naponta kijárt a földre, s pirkadattól napestig dolgoztak. — Tízéves koromban már aratni jártam. Nagyon nehéz munka volt az — mondta. — Iszonyatos meleg volt., S nem lehetett megállni: szinte egész nap folyamatosan dolgoztunk. Sokszor úgy éreztem, hogy egybefolynak a napok... Abban az időben nemigen volt kikapcsolódásra lehetőség. Néha tartottak egy kis falusi mulatságot, szüreti bált, de más nemigen volt. A munka szeretetét máig megőrizte. Családi háza, az udvar és a veteményeskert gondozott; a kiskertben olykor órákig elkapálgat. Rá marad a szőlő és a virágok gondozása is. — A föld, a friss levegő nekem sokat jelent. Nem tudnék én már máshol élni, annyira megszoktam ezt az életet. Főleg a nagyvárosok idegenek nekem. El se tudom képzelni, mi lenne velem, ha tömbházban kellene laknom. (Harsány i) Városgazdálkodók követendő példája Nagy örömet szerzett egykori dolgozóinak a Kaposvári Városgazdálkodási Rt Mint arról Csonka Endre nyugdíjas szerkesztőségünket tájékoztatta — s egyúttal társai nevében megköszönte volt munkahelye vezetőinek a nemes gesztust — az rt háromnapos kirándulásra vitte dolgozóit, s az úton az aktívak mellett több nyugdíjas is részt vehetett. A programban Szegeden városnézés, Gyulán fürdőzés, Szarvason az arborétum megtekintése szerepelt, s a kirándulás sok szép élményét sétahajózással tették még emlékezetesebbé. Felvonulást szerveztek a siklósi öregek A siklósi Kanizsai Dorottya Nyugdíjasklub békés felvonuKi igazolja mozgáskorlátozottságot? Az okmányok beszerzése A múlt csütörtökön arról írtunk, milyen címen jár a mozgáskorlátozottaknak közlekedési támogatás. Most arról tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a közlekedési kedvezményekhez nem elegendő a mozgáskorlátozottság igazolása, ugyanis - a parkolási kedvezmény kivételével - az összes többi támogatásnál egyéb feltételek meglétére is szükség van. Ilyen feltétel az, hogy a kérelmezővel közös háztartásban élő közeli hozzátartozónak — családtagnak — az egy főre jutó megelőző évi havi átlagos nettó jövedelme nem lehet több a tárgyév január 1-jén hatályos öregségi nyugdíj legkisebb ösz- szegének a két és félszeresénél. A mozgáskorlátozott igénylőnek érvényes vezetői engedéllyel kell rendelkeznie. Ha ez nincs meg — például betegségéből adódóan —, akkor csak abban az esetben kaphatja meg az említett kedvezményeket, ha a szóban forgó személygépkocsi vezetését (rokkantszállítás esetén) a vele legalább egy éve közös háztartásban élő és érvényes vezetői engedéllyel rendelkező házastársa vagy szülője írásbeli nyilatkozatban vállalja. Ha súlyosan mozgáskorlátozott gyermekről van szó, akkor az autóátalakítási és fenntartási támogatást egyévesnél idősebb korú gyermek esetében a szállítás írásbeli vállalásával lehet szerezni. A gépkocsibeszerzéshez szükséges segítséghez a 3-18 év közötti gyermek esetében ugyancsak írásbeli vállalással lehet hozzájutni, de csak akkor, ha a gyermek rendszeres intézményi ellátása, gyógykezelése vagy tanulmányai végzése miatt indokolt. Nem kaphatják meg ezeket a kedvezményeket azok a mozgáskorlátozottak, akik bentlakásos szociális intézményi ellátásban részesülnek, kivéve a Mozgáskolátozottak Állami Intézetének lakóit. Hogy ki milyen mértékben mozgáskorlátozott, ezt a háziorvosa igazolja, de a támogatásról végső soron a helyileg illetékes polgármesteri hivatal, önkormányzat jegyzője dönt. Szerzési, közlekedési és gépjárműfenntartási támogatásra az igénylést az adott év április 30-ig, az átalakítási támogatás és a parkolási engedély iránti kérelem — a szükséges okmányok mellékelésével — bármikor benyújtható a jegyzőhöz. A parkolási engedély iránti kérelemhez csak a mozgáskorlátozottságot igazoló orvosi szak- véleményt kell csatolni, de ezt a szakvéleményt évente felül kell vizsgáltatni, ha azt állapítja meg, hogy a kérelmező állapota változhat, vagyis nem végleges. Öregdiákok találkoztak Kaposváron Csengőszó 40 év után — Te ki vagy? Nem ismerlek meg! Mintha szemüveged sem lett volna — sokan így üdvözölték egymást a kaposvári Cukor- és Édesipari Technikum 1955-ben végzett diákok közül, akik a minap tartották 40 éves találkozójukat. — Nagyon jó iskola volt a mienk — emlékezik Preller Antal, a találkozó főszervezője. — A gyakorlatra nevelt bennünket. Jó alapokat adott; csaknem mindenkit felvettek egyetemre, főiskolára, aki itt végzett. — Elég nehéz körülmények között indult ez az iskola — mondja Békés Lajos. — A mi osztályunk volt az első, amelyik itt végzett. Szerettük a tanárainkat; sokat köszönhetünk nekik. A technikumban nyitották fel a szemünket. A nagybajomi születésű, világhírű frankfurti érsebész, Várady Zoltán professzor is itt végzett. Mint megjegyzi: már akkor magas szintű biológia-, fizika- és kémiaoktatás folyt itt. S hogy orvos lett, az egy kicsit Honfi Aladámé érdeme is. A nyugdíjas éveiben levő tanárnő megőrizte szépségét. A négy évtizeddel ezelőtt készített, tablón lévő fotó láttán sokan vélekedtek úgy: semmit nem változott. — Dehogynem, gyerekeim — sóhajt nagyot, de hogy most köztetek vagyok, megfiatalodtam. — Remek csapat volt az övék — mondja. — Ők akartak! Lendítették az embert, öröm volt közöttük lenni. Tudták: készületlenül nem lehet jönni. A technikumba többnyire olyan diákok jártak, akiket „származásuk” miatt máshova nem vettek föl. Gazdagok csemetéi, pap-gyerekek. Innen aztán szétrepültek, és — ez a tanárnő legnagyobb öröme — mindegyik megállta a helyét. Itt érettségizett a Siemens egyik tervezőmérnöke és egy kanadai biztosítótársaság tulajdonosa is. Sokan körbeállják az óriás tablót, rajta 29 fotó. A fiatal arcok mellett ékesebb tanárok fényképe. Miközben betűzzük a neveket, egy-egy érdekes történet hangzik el Lovrits Kálmánról, dr. Kerekes Imrénéről, és Lőczy Zoltán igazgatót is emlegetik. S egyszercsak ott terem a bejáratnál a szikár, ősz hajú tanárember! Meghatottan beszél a hajdani diákokról, és saját fiatalságát is felidézi. — Erős osztály volt az övék, és az eredménycentrikusságot az életben is megőrizték — így summáz. Megszólal a csengő. Hosszan — szinte ünnepélyesen — cseng. Negyven éve is csengőszó hívta a tanulókat az órákra, ám annak nem volt ilyen erős hangja. Az öregdiákok egymás után felballagnak egykori tantermükbe. Szőke Attila, a Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet jelenlegi igazgatója is velük tart, hogy az intézmény mindennapjairól és a mai tanítványokról beszéljen. Lőrincz Sándor Többe kerülnek a gyógyfürdők Számos somogyi nyugdíjas veszi igénybe az ország gyógyfürdőit, az azokban nyújtott szolgáltatásokat. Ez idő szerint kilenc féle kezeléshez (például termál kádfürdőhöz, súlyfürdőhöz, iszappakoláshoz, orvosi gyógymasszázshoz) jár különböző mértékű társadalombiztosítási támogatás. Most — a stabilizációs intézkedések részeként — az eddiginek a felére csökkenne a gyógyfürdő-szolgáltatások tb- támogatása és a jövő hónaptól a betegnek is fizetni kellene a gyógyfürdőkben kapott kezelésekért. Kilenc évtized mosolya Ujjai kézimunkákat varázsolnak fotó: király j. Béla Harminc éve él egyedül Nagy Ferencné, a kaposvári Szigetvári utcai idősek klubjának egyik legrégibb tagja. Derűvel tölti mindennapjait. Ki- lencvenévesen is naponta elsétál a közösségbe, ahol szívesen beszélget, zenét hallgat, s közben mindig valamilyen kézimunkát készít. Csodálatos horgolásokkal viszonozza a gondozónők törődését; ügyesen mozgó csontos ujjai zoknit, kesztyűt, csipkegallérokat varázsolnak elénk. Humorral fogadta annak idején a farsangi beöltözést: társai boszorkányjelmezt készítettek neki. A söprűt ajándékként hazavihette... A nővérektől segítséget kér ugyan a frizurája elkészítéséhez, de a ruháit maga mossa. Kilencve- névesen sem hagyja el magát. Nehéz kezdet nyugdíjjal — Amikor a férjem januárban nyugdíjba ment, egyszerűen nem találta itthon a helyét — mondta Varga Károlyné, Kapo- lyon a Szabadság utcában. — Csak járt-kelt, toporgott. Szóval nagyon nehéz napjai voltak. Megértettem, mert sok-sok éven át naponta ingázott a munkahelyére. Legutóbb Siófokon a kórházban volt betegápoló... — Évtizedekkel ezelőtt kerültünk Somogyba — mondta Varga Károly. — A szüleim Celldömölkről költöztek Tabra, Sérsekszőlősön és Nagybe- rényben laktunk. 1956-ban telepedtünk le Kapolyon. A helyi termelőszövetkezetben dolgoztam, majd később a fővárosi 3. Számú Építőipari Vállalatnál helyezkedtem el, betanított munkásként. 1969-től tizenhét éven át a tabi szociális otthon betegápolója voltam. Nagy türelmet igényelt ez a munka, hiszen a lakók többsége szellemi fogyatékos. — Innen 1985-ben a siófoki kórház belgyógyászati osztályra mentem ápolónak. Remek munkahelyem volt, nagyon jól éreztem magam a kórházban. A napi mintegy nyolcvan kilométeres ingázás egyáltalán nem fárasztott. Szerettem a betegekkel foglalkozni. A belgyógyászaton — akik nem kelhettek föl — sokan igényelték a beszélgetést. Amit rám bíztak, mindig szívvel-lé- lekkel csináltam. Ez másképp nem megy. A Tab térségi és a Balaton környéki települések betegei közül Varga Károlyt sokan ismerték. S ahogy tapasztaltam, tisztelték is. — Hálaisten, jó egészségben értem el a nyugdíjkorhatárt. Beteg nem voltam, az SZTK-ellá- tást sem vettem igénybe. Sajnos, még ma is hiányzik a rendszeres elfoglaltság, az emberek... Varga Károly és felesége négy leányt nevelt föl. Hárman már korábban kirepültek a családi fészekből. A legkisebb esküvőjét szeptemberre tervezik. Krutek József lást szervezett a városi kórház tervezett bezárása ellen. A tiltakozásra az évszázados intézmény fennmaradása mellett azért szánták magukat az idős polgárok, mert a bezárás a siklósiakat és a környékbelieket hátrányosan érintené, csökkentené a kórházi ápolásra szorulók esélyegyenlőségét, hiszen így a térségben élő betegeket csak a pécsi fogadhatná. A szegény ember gyakrabban beteg Egy piackutatói felmérés szerint minél magasabb életkorú a magyar polgár, annál rosszabbul érzi magát. Amíg például a megkérdezettek közül valamennyi 20 éven aluli jól, sőt majdnem kétharmaduk kimondottan nagyon jól érzi magát, addig a 60 éven felülieknek mindössze 5 százaléka adott hasonló választ. A nők előbb keresik fel betegségükkel az orvost, mint a férfiak. Az életkor előrehaladtával mind többen betegszenek meg, s a nők aránya minden betegségnél magasabb — olykor két-háromszor magasabb —, mint a férfiaké. A szívás érrendszeri betegségeknél nagy jelentőséggel bírnak a jövedelmi viszonyok is, vagyis a szegény embereknél megnő a betegségek gyakorisága. Tiltakozóakcióra is sor kerülhet A tiltakozóakcióktól sem riad vissza a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének női választmánya, ha nem vonják vissza a felemelt nyugdíjkorhatárra vonatkozó törvényi rendelkezést. Az MSZOSZ 200 ezer nőt tömörítő választmánya Nők a holnapért névvel alapítványt hozott létre a nehéz helyzetbe jutott családok problémáinak rendezésére, s elfogadhatatlannak tartja, hogy a pénzügy- miniszter egy banki fórumon jelentette be a nyugdíjrendszer tervezett reformját, noha korábban megígérte, hogy a szakszervezeteket is bevonják az előkészületekbe. Véleményük szerint az átfogó nyugdíjtörvény keretében kell rendezni a nők nyugdíjkorhatárának kérdését is. Harkányban marad az eddigi ágyszám A 2780 ágyas Harkányi Gyógyfürdő Kórházra nem vonatkozik a leépítés — az ágyak számának csökkentése — , mivel a kórházat az önkormányzat működteti. Az országos üzemeltetésű gyógyfürdőhelyeken — mint amilyen az ORFI, Balatonfüred, Sopron, Hévíz — az intézmény nagyságától függően 150—200 ágy megszüntetésével számolhatnak. Bodrogról jött a „remete” Ebédet is kapott volna A múlt hét csütörtökén, a nyugdíjasok oldalán szóvá tettünk egy szerintünk tarthatatlannak vélt helyzetet. Kaposváron, a Kinizsi lakótelepen egy koros férfi „lakótelepi remeteként” éli mindennapjait. No, nem barlangban vagy egyéb vadregényes zugban lakik, hanem emeletes épületek földszinti beugróiban húzza meg magát éjszakánként, mások által leve- tett-eldobott ruhaneműkből veti meg az „ágyát”, kegyelemkenyéren és kukák tartalmán él. Hamarosan telefonhívást kaptunk a Kaposvár közelében levő kis településről, Bodrogról: Bodó Ferenc polgármester arról értesített, hogy az írásban szereplő férfi Bodrogról került Kaposvárra és Horváth Lászlónak hívják. Korábban felajánlotta neki az önkormányzat, hogy rendszeresen meleg ételhez juttatja, azonban mindeddig hiába próbálkoztak a „megnyerésével”, nem sikerült maradásra késztetni az egyébként analfabéta férfit. A polgármester tudomása szerint is egy ideig a kaposvári hajléktalanok otthonának lakója volt Horváth László, ám ott sem találta a helyét... Vajon mikor — és hol — lel végre emberhez méltó otthonra? H, F,
