Somogyi Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-03 / 129. szám
20 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. június 3., szombat Phü, de meleg van! A moszkvai állatkert sarkimedvéje is a medencében keres enyhülést a szokatlan 35 fok körüli melegben fotó: feb-reuters Állatvédők tüntetnek az Európai Unió mezőgazda- sági minisztereinek ülésével egyidőben az élő állat export ellen fotó: feb-reuters Felöklelte a bika Emilio Munoz spanyol torreádort, aki szerencsére komolyabb sérülés nélkül úszta meg a balesetet FOTÓ: FEB-REUTERS Gondolkodni tanít a matematika Eléggé idétlen dolog egy matematika tanárnőnek bejelenteni, hogy sosem voltam erős matekból. Az ember persze igyekszik menteni a menthetőt, így aztán hozzá is tettem, hogy a versek matematikáját és történelmi tanulmányaim logikáját mindig nagyon szerettem. Bodor Márta tanárnő lám megértett, mert azt mondta, hogy a matematika gondolkodni tanít, és az adatok csak azért kellenek, hogy legyen mivel gondolkodni. E mondatával felkeltette bennem az irigységet Horváth István, a fonyódi Mátyás Király Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola érettségiző diákja iránt, akit ilyen csodálatra méltó tanár segített az országos matematika verseny hatodik helyezéséhez, amellyel besétálhat az általa választott egyetemre. A gimnázium igazgatói irodájában üldögéltünk Bántó Zsuzsanna igazgatónővel négyesben. Kicsit kényelmetlen társaság lehet a felnőttkor küszöbén álló fiatalembernek. Hittem mindaddig, amíg ki nem derült, hogy a tanárnő, aki tiszteletemet egyetlen mondatával kivívta, az édesanyja. Ahogy asszonytársaságban lenni szokott, István ritkán kapott szót, de minden történet róla szólt. A gimnáziumban négy éve kezdték a matematika fakultációt, emellett az érdeklődők szakkörre járnak. Sok tehetséges fiatalember szerzett ezidő alatt megyei, területi és országos versenyeken szép sikereket. A tanárnők felváltva sorolják a helyezéseket, az ember eltéved a sokféle vetélkedőben, de István mellett gyakran elhangzik Vecsera Gábor, Tejfel Máté és Szabados Gábor neve, aki most éppen Amerikában unatkozik - szegény -, mert egy Soros ösztöndíjjal fél évet tölthet az egyik középiskolában. New York állam középiskolai matematika válogatottjának tagjaként versenyez és túl könnyűek számára az ottani feladatok. — A sikerhez kellett a Zsuzsa néni is (.Varga Ferencné, a fonyódi általános iskola tanára), mert amikor megelégelte, hogy István és Gábor állandóan püfölik egymást, elkezdett külön foglalkozni velük. Egyre nehezebb feladatokat kaptak és attól kezdve állandóan versenyeztek - mondta Bántó Zsuzsanna. Szerencséjük volt a fiúknak, hogy a kiváló pedagógus megértette a rendetlenkedés okát. Ha belegondolok, hogy a fiaimat ilyenkor kitessékelték a folyosóra, nem nehéz rájönni, hogy egy gyermek egész életpályája múlik ilyen apróságokon. — Versenyzőt nevelni csak jó szakmai alapokon lehet - mondja az édesanya - ha az általános iskola megfelelő hátteret ad. Persze István tanár szülei is állandóan segítségül hívták a matematikát, mondjuk a hosszú családi autóutakon problémák megoldásával bízták meg, hogy ne unatkozzon. Evek óta a száz éves Középiskolai Matematikai Lapok forgatásával múlatják az időt. A matematika tanárnő megjegyzi, hogy a füzetek feladatait minden nagy magyar matematikus rendszeresen megoldotta, tulajdonképpen zsenikiválasztónak is nevezhető a lapok által képviselt versenyzés. Hiszen van olyan probléma, amire egy hónap komoly munkája is rámegy. István például ma már bánja, hogy az egyik ilyen problémát félretette, mert felmerült az országos versenyen. Ha nem megy el mellette, jobb eredmény is született volna. Bántó Zsuzsanna igazgatónő egyszer csak feláll és e kis társaságban ünnepélyesen átadja a fiatalembernek az oklevelet és az országos hatodik helyezésért járó jutalmat. Reméljük, hogy legalább egy könyvutalványról van szó, de a bontókból ezer forintos Centrum utalvány csúszik ki. A csalódottság egyértelmű. Nincs a közelben Centrum Áruház. Majd egy pesti úton elfagyizhatja a jutalmazott a barátaival. Ennyit ér egy országos verseny hatodik helyezése. Amit amúgy is véletlenül, a lapokból tudtak meg. Aztán érdeklődtek az szervezőnél, az Országos Közoktatási Szolgáltató Irodánál: igazak-e a megjelent hírek? Mondták: ja, igen minden rendben van. Erre a gimnázium hozta helyre a csorbát. Könyvet ajándékozott tehetséges diákjának. Nevetséges, jegyzi meg az édesanya, hogy ennyire értékelik a diákok munkáját. Pedig a cégek biztosan szívesen támogatnák ezeket a kiválogató versenyeket, hiszen innen kerülnek ki a menedzsereik, akiknek tudására számíthatnak. Fonyódon is sokat segítenek a cégek. Horváth István a fonyódi gimnázium diákja az Eötvös Lóránt Tudományegyetem matematika szakára jelentkezett. Úgy véli nem a matematikából fog megélni, ahhoz el kellene hagynia Magyarországot, mert itt ez nem megy. Viszont háttérnek igen jó lesz, és ez alatt az öt év alatt elvégezné a műszaki egyetem informatika szakát is. Gáldonyi Magdolna Vörös Lajos hosszú útjai Vörös Lajos és felesége tapsonyi otthonukban fotó: török anett „Negyvenöt év hosszú idő, majdnem fél évszázad / Nem dicsekvés, nem is panasz, miért nyitom számat./ Nem szám nyílik, toliam forog. Jönnek az emlékek.../ Hosszú út, mit együttjártunk, hitvesem, tevéled. ” — írja Hosszú út című versében a tapsonyi Vörös Lajos. Az idézett, egyik verse a sok közül, melyek nyomtatott nyilvánosságot még nem kaptak. Bátorító vagy udvarias „szerkesztői szót” inkább, volt aki arra utalt, inkább nótaszövegekként érdemesek figyelemre... A szerzőt, ahogy láttam, ez nemigen bántja. Néhány mondat után kiderül, hogy olyan ember, aki nyíltan vállalja érzelmeit, a mély meghatódást és a széles vidámságot. Ugyanakkor megvan mégis az ő nyilvánossága helyben és a környéken, amikor például a háborús hősök emlékművének avatásánál kellett őszinte szóval tisztelegni, rímbefogva a hajdani barátok, bajtársak feledhetetlen emlékét. „Széles nagyvilágban, ahol most pihentek,/ Legyen bár sírotok jeltelen vagy jelzett, /Legyen könnyű a föld, béke szálljon rátok... ” — írja a Rekviemben. Tudom, e sorokon nem elsősorban a poézis méretik meg, sokkal inkább az ember, akinek érzelemgazdag egyéniségét az is hitelesíti amikor még Marcaliba is elhívják menyasszonykikérőt mondani, vőfélyköszöntőt rigmusolni. A hatvannyolc éves Vörös Lajos mégsem csak szavainak, hanem kertjének, portájának is gondos gazdája. Ugyanis udvarában különleges, a felső-somogyi éghajlathoz aligha szokott növények is pompáznak a pedánsan „kezelt” szőlősorok mellett. Élete párjával takarosán, csendesen élnek, a szorgos élet őszbefordultával is tevékenyen, békés órákat szüretelve nap, nap után. A kerti-természeti vonzalmat a község szépí- tészetében is kamatoztatja Vörös Lajos, különös figyelemmel gondozza a háborús hősök emlékművének környékét. Ugyanis a háború szele jócskán elérte őt is, tizenhét-tizennyolc évesen első „nagy utazását” úgy parancsolták a távoli orosz földre hadifogságba... Igaz a leventéből katonába át- ugrasztott fiatalember már életét kockáztatta korábban, hogy kimaradjon a vérzivatarból. Á második „nagy utazás” a háború utáni évekre esik, amikor kénytelen kelletlen Budapestre indította a megélhetés, volt vasgyári munkás is, s aztán visszatérhetett a környékre dolgoznia végül a szülőfaluba. Izgalmasak a részletek, valójában inkább regénybeillőek, melynek fejezetei bár róla szólnának, mégis egy nemzedék históriáját hömpölyögtet- hetnék hosszú fejezetekben... Ami Vörös Lajost összetéveszthetetlenül egyénivé teszi az a szívós szorgalom meg a tanulásvágy, amely hűséges útitársként tapadt hozzá gyermekkora óta. A tapsonyi szegénycsalád gyerekének kimérte sorsa, hogy már tizenkét évesen képé sarató volt, miközben (ha nem is a mezőn) hihetetlen mohósággal falta a könyveket. Ezért megadatott neki az is, hogy áldott emlékű tanítója, s más jóakaraté emberek „elintézték”: a kiváltott szegénységi bizonyítvány birtokában, a község támogatásával magántanulóként elvégezhesse a polgárit Marcalban. S akkor amíg a család a földeken dolgozott ő főzött a többiekre, közben a tankönyveket bújta, s eredményesen tette le a vizsgáit. így lehetett aztán tisztes hivatala később a körjegyzőségen, ezekre az évekre esik, hogy az uradalmi intéző unkoaöccsével összepajtáskodhatott, biciklijén még kerekezett is. Nem véletlen , hogy őrzi emlékeiben, hiszen a hajdani pajtás ma országszerte ismert: Sinkovits Imre színművész. Jöttek aztán későbbi kor- és sorsfodulók, keményebb köröket kellett leírni mint a hajdani bringával, ahova állnia kellett, azt a mesterséget kitanulta. így van az, hogy ért a szobafestéshez és mázoláshoz is, így van az, hogy érett fejjel érettségit tett a kaposvári mezőgazdasági technikumban, s helyét állta mindenütt. A szorgalommal együttjárt a szép szeretete, s ezt nem csupán a gyermekkorból hozott „rímfaragó” kedv mutatja, hanem az a néhány kisplasztika is, amely a kezemun- káját dicséri. Különösen megragadó a kicsinységében is erőteljes Hadifogoly. Látszik, hogy megélt élmények munkáltak alkotójában amikor szorgo- san-szépen megformálta a mundérjába búvó megviselt katonát. Szóval Vörös Lajosra valóban ráillik, hogy sokoldalú ember. Ezért igaza van unokájának, a barcsi gimnáziumban tanuló Szakmáry Andrásnak, aki levelet írt a szerkesztőségbe, hogy ismernénk meg nagyapját, mert nem mindennapi ember. Nem elfogult az unoka szeme, csak a nagyapáé lett fátyolos amikor megtudta, hogy kinek a levele irányított hozzá... Ami érthető, amikor nem várt ajándékot kap az ember... (Tröszt) Könyv a demokratikus ellenzékről Ez a könyv alkalmas arra, hogy elkerüljük a „doberdó- zást”, önmagunk akaratlan misztifikálását. Demszky Gábor Budapest főpolgármestere, Csizmadia Ervinnek, a Politikai Tudományok Intézete munkatársának a demokratikus ellenzékről megjelent munkájának bemutatásán jellemezte ezekkel a szavakkal a tudományos igényű munkát. A magyar demokratikus ellenzék 1968- 1988. című, három kötetes könyv prezentációjára a budapesti Kossuth Klubban került sor. Litván György történész hangsúlyozta: a demokratikus ellenzék volt az első az országban, amely felmondta azt a társadalom szinte valamennyi rétege által elfogadott kiegyezést a Kádár-rendszerrel. Hozzátette: a könyvből az is kiderül, hogy mennyire sokszínű volt a gyakran egy- neműként feltüntetett mozgalom. A szerző, Csizmadia Ervin elmondta: amikor 1987- ben felötlött benne a demokratikus ellenzékről szóló könyv megírásának gondolata, még azt hitte, hogy munkája szamizdatként fog napvilágot látni. A könyv első kötetében dokumentumok olvashatóak a mozgalom történetéről, a második rész inteijúkat tartalmaz a demokratikus ellenzék tagjaival, a harmadik kötetben pedig monográfia található. A tanulmány a T-Twins Kiadó gondozásában jelent meg.
