Somogyi Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-24 / 146. szám
1995. június 24., szombat SOMOGYI HÍRLAP SPORT 7 Nem volt igazán „siófoki” a Bányász Gellei Imre: Magyarázat van, felmentés nincs XIV. junior ökölvívó Európa-bajnokság, Siófok Két bronz a magyaroknak Danes Zoltán — a másik magyar résztvevővel, Ladányi Róberttel együtt — bronzéremmel zárta a junior ökölvívó Európa-bajnokságot, s így ők ketten lettek a magyar válogatott legeredményesebb bunyósai fotó: kovács tibor Két bronzérmet szereztek a magyar versenyzők a XIV. junior ökölvívó Európa-baj- nokságon Siófokon. Tegnap este véglegessé vált, hogy egyik elődöntősünk sem tudta kiharcolni a fináléba kerülést. így magyar résztvevők nélkül rendezik meg a döntőket vasárnap délelőtt a Foki-hegyi iskola sportcsarnokában. Ladányi Róbert és Danes Zoltán legjobb négy közé kerülése csattanós válasz volt a pesz- szimistáknak. Döntőbe jutásuk már csak hab lett volna a tortán. A délutáni program első párjában a 48 kg-os Ladányi Róbert becsülettel helyt állt a román Cucerfanu ellen. Ahogy edzője, Bódis Gyula mondta: — Ez volt Robi második nemzetközi meccse, igazán elégedettek lehetünk. Majd a világbajnokságra alaposan felkészülünk. A román fiú 22-5 arányú pontozással győzött. A szemtanúk szerint nem biztos, hogy valójában ekkora volt a különbség kettejük között... Ezt követően már csak Danes Zoltánban bízhattak a magyarok — hiába. Az ő meccsén már valóban nem lehetett vita arról, hogy kit illet a döntőbe jutás. Az ukrán Ko- pelnyik imponáló öklözésessel 17-3 arányban diadalmaskodott, s jutott a vasárnapi fináléba. Szombaton pihenőnap lesz a junior ökölvívó EB-n; vasárnap 10.30 órakor kezdődnek a döntők. Lapzártáig a románok és az ukránok a legeredményesebbek: nekik három-három öklözőjük került eddig a fináléba. Fónai Imre Kaposvári birkózóérmek A tény ismert. A Siófoki Bányászt újabb kudarc érte. Tavaly a kiesés, idén a sikertelen feljutási kísérlet. Gellei Imre edző ez utóbbi részese volt. Miként élte meg a nehéz időszakot, hogyan látja együttese szereplését? Erről beszélgettünk a záróforduló után. — Ön nagyon optimista volt a tavaszi rajt előtt. Gondolom, most hasonló módon csalódott. Változatlanul tartja, hogy ennek a csapatnak legalább az osztályozóig el kellett volna jutnia? — Tartom, és arra alapozom, hogy sokkal, de sokkal több munkát végeztünk annál, hogy megértsem, mi okozta a véghajrában történt megtorpanást. — Túl azon, hogy nem sikerült megvalósítania a célkitűzést, mi jelentette önnek a legnagyobb csalódást? — Játékosaim többségének a felfogása. Azt hittem, hogy ha másért nem, hát ki-ki a saját jól felfogott érdekében mindent megtesz a sikerért. A jó teljesítmény, az élvonalba jutáshoz való hozzájárulás egyaránt növelte volna az ázsiójukat. — Köztudott, hogy talán az egész mezőnyben a Bányász rendelkezett a legtöbb kölcsön- játékossal, akiknek különösebb kötődése nem volt a klubhoz. Meggyőződésünk szerint ennek is szerepe lehetett a kudarcban. — Túlságosan leegyszerűsítenénk a képletet, ha csak erre hivatkoznánk. Hogy ez is közrejátszott elfogadom. Tény, hogy különösen a legutolsó hónapban — tehát éppen a hajrában — a játékosok többsége a saját ügyeivel és jövőjével volt elfoglalva. Ez emberileg még valahogy érthető, de szakmailag semmiképpen sem. — Tettek-e ellene valamit? — Felismertük mi ezt időben, nem véletlen, hogy igyekeztünk összetartani a csapatot, előbb utaztunk az ellenfelekhez, a mérkőzések előtt egynapos összetartást szerveztünk, igyekeztünk mindent elkövetni, hogy a játékosok csak a soron- következő feladatra koncentráljanak. — Mikor találkozott az első figyelmeztető jelekkel? Miként esett ennyire vissza a csapat? — Talán azzal kezdeném, hogy ez a csapat úgy istenigazából megdolgozott a hosszú időn át őrzött jó pozícióért. Tartották magukat a kitűzött célhoz és sokáig el is hitték, hogy a miénk a legjobb csapat ebben a csoportban. Ellenünk mindenki kettőzött energiával küzdött. Az első tizenkét fordulót „lehúztunk” veretlenül, ekkor következett a „vízválasztónak” számító paksi találkozó, amelyen óriási lehetőséget szalasztottunk el. Ma is meggyőződésem, ha ott nyerünk, mi vagyunk a feljutók. Ott egy szabályos — egyébként a győzelmet jelentő — góltól a partjelző fosztott meg bennünket. Magam sem gondoltam, hogy ez ekkora hatással lesz a folytatásra. Ezt követően itthon — bár megvertük a PVSK-t — de már valami „megszakadt” a csapatban és ott belül mindenki amolyan vereségként élte meg ezt a győzelmet. Tatabányára már annak tudatában utaztunk, hogy több pontot mi már nem veszíthetünk. Hihetetlen helyzeteket hagytunk ki, miként itthon a Sopron ellen is. — Ez a „góliszony” lett a végzete a csapatnak. — Az idén nyolc idegenbeli mérkőzésünkből ötön gólképtelenek voltunk. Ebben a hárompontos rendszerben ez valóban végzetes volt. Sovány vigasz, hogy rengeteg helyzetet alakítottunk és hagytunk ki. Hogy ez közös felelősség? Lehet, de higgye el, a játék egyetlen elemét sem gyakoroltuk annyit, mint éppen a támadás-befejezéseket. így aztán hiába kaptuk a legkevesebb gólt, sajnos akadtak köztük olyanok, amelyek mérkőzést döntöttek el, tehát befolyásolta a végső helyezést. Az a csapat amelyik otthonában tíz pontot veszít, másra aligha számíthat. Ezért a felelősségünk közös, a játékosokat sem lehet felmenteni. — Véleménye szerint miben volt „különb” a két ellenlábas? — Mindkettőjüknél mélyebbek a gyökerek a játékosok és a klub között, mint itt. Ennek pszichikai hatása éppen a kritikus véghajrában jelentkezett. Ez is arra figyelmeztet, hogy a magyar labdarúgásban a jelenleginél jobban illene a tradíciókat ápolni és lejjebb kellene ereszteni a gyökereket. Talán ezzel hozható összefüggésbe, hogy ez az együttes nagyon kevés megbecsülést és szeretetet kapott szurkolóitól. — Most ezzel „takaróznak” a játékosok? — Részben. És arra hivatkoznak, hogy ebben a nagy bizonyítási sorozatban felőrlődtek. — Ön ezt elfogadja? — Nem fogadom el. Nem tudom felmenteni őket, mint ahogy saját magamat sem. Jutási Róbert Dunaszerdahelyen rendezték meg a napokban a hagyományos Csallóköz Kupa nemzetközi birkózóversenyt. A háromnapos nagy seregszemlén a négy korosztályban — ifjúságiak, serdülők, diák „A” és diák „B” — hét ország színeiben több mint félezren (!) léptek szőnyegre. A nagyszabású Csallóköz Kupán — amelyet ezúttal kötöttfogásban rendeztek meg — részt vettek a Kaposvári Sportiskola birkózói is. Az iijúsági korosztályban volt érdekelt az 58 kg-os Bogyó Patrik, aki vereséggel kezdett: az első fordulóban a kecskemétiek világbajnokától, Rónaitól kapott ki. Ezután viszont egymás után háromszor is győzött: a bronzéremért vívott találkozón az idei magyar bajnok Gáspárral (Ferencváros) került szembe. A rendes mérkőzésidő leteltekor 4:4 volt az állás; így következett a hosszabbítás, amelyben Bogyó kerekedett felül, s így bronzérmes lett. A legnagyobb érdeklődés egyébként e korosztály küzdelmeit kísérte, hiszen ez a verseny egyes súlycsoportokban egyben válogató is volt a Németországban rendezendő Európa-bajnokságra. A serdülők között a 60 kg-os súlycsoportban két somogyi is szerepelt. A kaposvári Koleszár Gábor a magyar „A” válogatottban, míg a Marcali VSE reménysége, Balogh Tamás a Budapest válogatott néven szereplő „B” csapatban kapott helyet. Koleszár esélyeshez méltóan szerezte meg az aranyérmet, míg Balogh — egy cseh, horvát és osztrák versenyző mögött — végül az ötödik lett. Ugyancsak a serdülők között volt érdekelt Herczeg Attila. Ő az 51 kg-ban fog majd szőnyegre lépni a júliusi budapesti világbajnokságon, most viszont eggyel feljebb, az 55 kilósok között szerepelt Budapest válogatottjában. A Kaposvári Sportiskola kiválósága három győzelemmel és két vereséggel — Balogh Tamáshoz hasonlóan — az ötödik helyen fejezte be a versenyt. A diák „A”-korosztályban két, a „B”-ben pedig három érem jutott a kaposvári birkózóknak. Előbbiben a 37 kg-os Gondos Ferenc (három győzelemmel) lett első, a 30 kg-os Nagy András (három győzelemmel és egy vereséggel) pedig második. A diák ^’’-korosztályban a 41 kg-os Boszto- nics Bertold (három győzelemmel és egy vereséggel) a második, a 33 kg-os Sipos Tamás (négy győzelemmel és egy vereséggel), illetve a 45 kg-os Túlézi Lóránt (ugyancsak négy győzelemmel és egy vereséggel) a hannadik, míg a 37 kg-os Búzási Árpád (három győzelemmel és két vereséggel) a negyedik helyet szerezte meg. Úszóverseny Csík Ferenc szellemében Ma harmincharmadik alkalommal kerül megrendezésre a kaposvári sportuszodában a megye legnagyobb úszó seregszemléje a Csík Ferenc emlékverseny. Az idei eseménynek külön hangsúlyt ad, hogy a berlini olimpia százméteres gyorsúszó számának győztese, Kaposvár szülötte ötven esztendeje vesztette életét a háború utolsó napjaiban egy soproni bombatámadáskor. Megyénk ezzel az emlékversennyel igyekszik méltó emléket állítani valamennyi sportoló példaképének. A megyei úszószövetség 1961 - ban rendezte meg az első emlékversenyt, melyet azóta minden évben újabb követett. Korábban a Rákóczi FC, majd később a Kaposvári Sportiskola vette át a társrendező” szerepét. Ezen a versenyen sok neves úszó — olimpiai bajnokok és helyezettek Európa -és világbajnokok — indultak az eddigiek során. De még több azoknak a száma, akik később szereztek maguknak hírnevet. A férfi mezőnyben megemlíthetjük dr. Dobai Gyula, dr. Hargi- tay András, dr. Sós Csaba, vagy Verrasztó Zoltán nevét. A női mezőnyben láthattuk többek között Gyarmati Andreát, Kac- zander Ágnest és Patoh Magdát is. Dr. Dobai Gyula volt száz méteres Európa-csúcstartó most is itt lesz, ő a százméteres férfi gyors győztesének ajánlott fel díjat. Huszonöt egyesületet hívtak meg a rendezők, köztük a szlovén Ravne úszóit is. (A programot tegnapi sportműsorunkban közöltük). Olimpiai vetélkedő 8. Melyik volt magyar szempontból az eddigi legsikeresebb olimpia? A múlt heti kérdésünkre a helyes válasz: Hajós Alfréd, 1896, Athén — úszás. A közel félszáz helyes megfejtő közül ezúttal Geleta Fe- rencnének (Kaposvár, Arany János utca 8.) kedvezett a szerencse; ő nyerte a „A sport krónikája” című könyvet, amelyet a Somogy Megyei Testnevelési és Sporthivatalban (Kaposvár, Csokonai utca 3.) vehet át a 17- es szobában Körmendi Zoltán- nétól. Az e heti megfejtést is ugyanide kérjük eljuttatni nyílt levelezőlapon legkésőbb jövő hét csütörtök délig. Barcsi körzet A 29. forduló eredményei: Kutas-Darány 4-1, Ötvös- kónyi-Potony 4-1, Be- leg-Kálmáncsa 0-0, Lá- bod-Iharos 7-2, Drávata- mási-Gyékényes 1-4, Bak- háza-Porrog 0-1, Inke-Szabás 4-1, Bol- hás-Segesd 1-0. Balatonkeresztúrra az új üzletsorra, egész évben üzemelő gyermekruházati butikba, jó megjelenésű HÖLGYET FELVESZEK Német nyelv ismerete előny. Jelentkezni: 06-60-306-192 Úszásoktatás Atádon A nagyatádi polgármesteri hivatal sportirodája idén is megszervezte a város- és a környékbeli települések gyermekeinek úszásoktatását. Több mint száz óvodás és általános iskolás jelentkező látogatja a melegvizes medencét. Még Somogyszobról és Háromfáról is felkeresik az atádi uszodát. A gyerekek testnevelők irányításával sajátítják el az úszás alapelemeit. Sikeres földvári futógála Osztatlan sikert aratott a Bala- tonföldváron rendezett „Földvár Futás 95” elnevezésű futógála. A valamennyi korosztályt érintő tömegsportrendezvényen a Zenner cég támogatásával 42 díj talált gazdára. A 100 résztvevő között a helyieken kívül hazai és külföldi nyaralók is részt vettek és érdemes volt jól szerepelni. Görög és olasz utak, egyhetes Renault használat, ingyenes sétarepülés szerepelt a díjak között. A győztesek szép kivitelű serleggel is gazdagabbak lettek. Megannyi érem, emléktárgy tette színessé a napot, melyekhez a főszponzoron kívül még nagyon sokan járultak hozzá. A helyiek szeretnék hagyománnyá tenni ezt a kezdeményezést. Lövészek a Ropoly Kupáért A Somogyi Erdész Lövész Egyesület (SELE) a tokaji parkerdőben levő lőterén rendezte meg a Ropoly Kupát, melyen 16 csapat 90 versenyzője indult. Az esemény somogyi vonatkozású dobogós helyezettjei. Háromtusa 75 korongra: 1. Dobos (SELE) 64 találat, csapatversenyben 1. SELE „A” csapata 176... 3. SELE „B”. Skeet 75 korongra: 1. Lipcsik (SELE) 72/5..3. Horváth G. (SÉLE) 72/5, csapat: 1. SELE „A”206..3. SELE „B”. Skeet 25 korongra: 1. Zsuffa (SELE) 19..3. Herczeg (SELE) 16. Sportpisztoly 20 lövés: 1. Harkányi (Memye), ..3. Elek (Memye), csapat: 1. Memyei LE 547..3. SELE „A” 464. A Marcali VSZSE jó éve Eredményes, egyben sikeres bajnoki évet tudhat maga mögött a Marcali Szabadidő Sport Egyesület. A női kézilabdázók nagyszerűen helytálltak az NB II-ben és az élcsoportban végeztek. A férfi kosarasok vágya is teljesült és sikerült ismét kiharcolniuk az NB Il-es jogot. Korábban — újoncként — a harmadik helyen végeztek és most is jó a szereplés reményében készülnek az őszi idényre. Atlétáink a fővárosban Háromnapos atléta ünneppel folytatódott a versenyidény Budapesten. A nemzetközi versenyeken folytatták idei sikeres szereplésüket a kaposvári atléták. Az első versenynapon a Paulinyi ifjúsági emlékversenyen Kovács Réka (K. Építők) 53 méteren felüli dobással győzött. A nemzetközi ifjúsági Budapest bajnokságon Benke Judit (Favorit AC) diszkoszvetésben (41,08 m), Kilvinger Attila (Favorit AC) új felnőtt megyei csúccsal (15,26) 110 méteres gátfutásban szerzett bronzérmet. Szintén új megyei felnőtt csúcsot ugrott Győri Krisztina (Favorit AC) hármasugrásban (11,95 m) és lett negyedik. Ugyancsak negyedik helyen végzett Laczó Nikoletta (Marathon AC) 100 méteres gátfutásban. Erdős Anita (Favorit AC) ugyan nem került döntőbe, de száz és kétszáz méteren kiváló egyéni csúcsot futott (12,74-26,67). A harmadik napon atlétáink a Honvéd- Schwechater Kupa felnőtt nemzetközi versenyen sem maradtak győzelem nélkül. Pénzes Tamás (Favorit AC) szállította az aranyérmet, új felnőtt megyei csúccsal (18,41 m) győzte le két francia ellenfelét súlylökésben. Kovács Réka gerelyhajításban (54,02 m), Benke Judit súlylökésben (11,97 m) lett harmadik. Negyedik helyen végzett Boijus Erzsébet (Favorit AC) súlylökésben (11,39 m). Ötödik lett Győri Krisztina hármasugrásban (11,71 m) és Tóth Attila (Favorit AC) súlylökésben (15,48 m).
