Somogyi Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-27 / 123. szám
16 SOMOGYI HÍRLAP GYERMEKNAP 1995. május 27., szombat Kacagnak, feleselnek, sírnak, aztán — ha mérgük to- vaszállt — odabújnak hozzánk. Jólesik nekik a simogatás, a biztatás és az igaz szó. Mert a gyerek őszinte, s ezt a felnőttektől is elvárja. Még akkor is, ha legszívesebben eltitkolnánk előlük a világ bajait. Egyik pillanatban megmaradnának gyereknek, a másikban meg hirtelen fel akarnak nőni. Most egy nap a gyerekeké, amikor engedékenyebb anya és apa, és a kedvenc étel van az asztalon. Talán még egy közös teniszpartira, homokvárépítésre, egy kiadós sétára és egy óriás lufira is futja majd. Meg egy mesére, amely arról szól: milyen jó gyereknek lenni. lang Róbert fotóriportja GYEREKSZEMMEL Nem akarok felnőni — Nem jó felnőttnek lenni — véli Komlóssy Anikó, a kaposvári Zrínyi iskola nyolcadikosa. — Én nem is akarok még közéjük tartozni. Néhány évtizedig kiegyeznék, mai önmagámmal, mert a tanuláson kívül nincs más dolgom: eltartanak a szüleim, nem kell azzal foglalkoznom, hogy lesz-e kenyér az asztalon. Németet tanul, kosarazik, szeret úszni, biciklizni. Sci-fi és horrorkönyveket olvas. Két testvérével a tanulásról esik a legtöbb szó, és ha rosszabb jegy lapul az értesítőben, azt sem titkolják el. Komlóssy Anikó szerint nem kellene különösebben megünnepelni a gyermeknapot: inkább a mindennapokban kellene jobban figyelni a gyerekekre. — Egyetlen szóval hogy jellemeznéd magadat? — Célratörő vagyok... — Mi szeretnél lenni? — Vállalkozó. De még nem akarok felnőni! Három a kislány — Teljes családban élünk, ez adja a legnagyobb biztonságot. Ez a hetedikes Szu- hánszky Agnes véleménye. — Az is jó, hogy nem egyetlen gyerek vagyok a családban. Megfogadtam nagyanyám bölcsességét, addig élvezd az életet, amíg gyerek vagy! A barna, szemüveges lány zeneiskolába jár, németet tanul, s tudja: érdemes takarékoskodni. Ha összegyűlik némi zsebpénze, nem Barbie babákat vesz. Nincs oda értük. És a modem ruhákért sem. Szerinte nem a küllem számít. — Az a legfontosabb, hogy jók hozzám idehaza, és az iskolában is, ahol egy aranyos tanítónéni vár — veszi át a szót csillogó szemű Szu- hánszky Hanna. Harmadikos még csak, és úgy látja: jó a felnőtteknek, mert nem kell házi feladatot csinálni. Ezért szeretne mielőbb felnőni, szép házban élni, rajz- vagy fuvolatanár lenni. A harmadik kislány, Szu- hánszky Krisztina már ötödikes. Arra kíváncsi, hogy milyen lesz, ha felnő. Szerinte az a jó felnőtt, aki úgy viselkedik, hogy ne utálják, ő is ilyen felnőttkorra vágyik és gyógypedagógusnak készül. A randevú percei Kerényi Balázst, a pelyhedző baj szú fiút a fantasztikus történetek érdeklik. Az idő foglalkoztatja. Szeretné egy kicsit megállítani. Főleg a mozi utáni randevú perceit... — Kiegyeznék ezzel az állapottal. Nem kell a politikával foglalkoznom, nincsenek pénzügyi problémáim, s ez jó -I- véli a nyolcadikos zrínyis fiú, aki gimnáziumban tanul majd tovább. Építészmérnöknek készül, és már most megtervezte saját otthonát. Neki fontos a meleg családi fészek, s ha felnő — mint mondja —, családcentri- k|us lesz. Sokat beszélget majd gyerekeivel: vele és nővérével is gyakran leültek a szülei. — Az is fontos, hogy az dmber szeresse a munkáját, (fsak így lehet boldog. Kerényi Balázsra büszke az iskolája. Megvan a nyelvvizsgája németből, és egy iskolai újság írása-szerkesztése is az ő kézjegyét őrzi. 4— Sok a tanulás, kevés a szünet — ez a sorsa Csanádi Györgynek, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola hetedikesének. Azért hozzáteszi: — Mégis jobb gyereknek lenni, mert mi szabadabban élhetünk. Még akkor is, ha énekkari próbára hív bennünket Csuka Zoli bácsi. Mert ha vége a próbának, rögtön biciklire pattanok. Csanádi György szólóját sokan megcsodálták már az arany minősítésű kórusban. A [jó hallást édesapjától örökölte, aki a Happy and Band gitáros énekese. Éiának még isincsenek tervei az énekkel. Elektroműszerész akar lenni. Gyurinak nincs testvére. Nem is szeretett volna, mert , akkor kevesebb idő jutott volna rá... — Jóban vagyok a szüleimmel, de néha veszekszünk is, mert széthagyom a holmimat. De azért a mostani gyereknapon is lesz dobostorta az asztalon. Anyu tudja, hogy az a kedvencem. Lőrincz Sándor Dobostorta a kedvenc Gyermekjogok a társadalom mérlegén A jogok és kötelességek harmóniáját a család és az iskola együtt alakítja ki A Gyermek Jogairól Szóló Egyezményt 1989-ben alkották meg, s azóta az ENSZ közel félszáz tagállama ratifikálta. Magyarországon 1991- ben hirdették ki az Egyezményt, így annak szabályai a magyar jogrendszer részévé váltak. — Mennyire ismeri a társadalom a gyermeki jogokat? — Nem eléggé! — felelte Papp György az Állampolgári Tanulmányok Központjának igazgatója a Somogyi Hírlapnak. Egyrészt az Egyezmény létrejötte óta egyik hivatalban lévő kormány sem tett semmit a népszerűsítéséért, másrészt Európának ezen a felén hosszú évszázadok során az a szemlélet alakult ki, hogy a gyermek csak a szülő által létezik. Attól félnek, hogy a gyermeki jog kiterjesztésével szűkül a szülői jog. Inkább csak külföldi botrányokról hallunk, ahol a gyerek beperli a nagypapát, mert nem engedte el diszkóba vagy a szüleit, mert felpofozták. — Miként jutnak érvényre a családban a gyermeki jogok nálunk? — A normálisan működő családnak normálisan működik a jogérzéke, kialakul egy szokás, belső fegyelem, amihez gyermek és szülő egyként tartja magát. Más a helyzet, ha felborul a család belső harmóniája, ha már a jog és a hatóság eszközeivel kell érvényt szerezni a gyermekjogainak. Sajnos az a baj, hogy a fiatalokat senki nem készíti fel a szülői szerepre. — A mi tekintélyelvű, „poroszos” pedagógiát megvalósító iskolarendszerünkben a gyermekek kötelességei élveznek elsőbbséget a jogok helyett... — Valóban így van, mert az iskola Magyarországon — eltérően még néhány környező országtól is — elsősorban közigazgatási és nem pedagógiai intézmény. Még a gazdálkodó szervezeteknél sincs annyi belső szabályozó, mint az iskolában, ahol a dolgokat személyes ráhatással, pedagógiai eleganciával, a személyiség varázsával kellene megoldani. Felesleges tételesen leírni a pedagógusnak és a diáknak azokat a kötelezettségeket, amelyekért amúgyis együtt vannak. Idegen ma még a diákjog fogalma, mert azt a feltételezést szüli, mintha oksági összefüggés volna a kötelesség teljesítése és a jog érvényesítése között. Annak is vannak jogai, aki semmiféle kötelességét nem teljesíti. A rablógyilkos kérhet kegyelmet, míg a gyerek az egyes osztályzat ellen sehova nem fellebbezhet. Pedig sokkal több szubjektív elem van az intőben, mint a rablógyilkos elítéltetésében. — A tanulók jogainak egyik érvényesítője a diákönkormányzat. — A mai jogi szabályozás olyan homályos, hogy nehezen lehet belőle kibontani, mi is az a diákönkormányzat, és milyen feltételek mellett kaphat bármiféle jogosultságot. Ahol létrejött, ott sem a közéleti, érdekképviseleti feladatokat vállalja, hanem a diákélet szokásos megszervezését, melyhez elég volna egy klub is. Nagyon kevés helyen érvényesül a valódi szerepköre. — Lehet-e jelentősége a „diákom- budsman” választásának? — Egyelőre ez elképzelés, bár eléggé kimunkált. Nem lenne jó, ha állami képződményként jelenne meg. Léteznek diákszervezetek — az országban 8 diákjószolgálati csoport van —, melyek elláthatnak ilyen szószólói szerepkört. — A gyermeki jogokat megfogalmazó Egyezmény néhány pontja ütközik a hatályos törvényeinkkel. Az alkotmányozási munkában figyelembe veszik-e ezeket az eltéréseket? — Biztos vagyok abban, hogy az emberi, politikai, állampolgári jogok területén hamar létrejön a jogharmonizáció. Még azt is merem állítani — mert résztvevője vagyok a munkának —, hogy a mostani kormányzati ciklus végére megvalósul, törvényi szabályozás szintjén. A gazdasági, kulturális és szociális jogokkal azonban alig merünk foglalkozni. Ezek megállapított jogok, de csak akkor érvényesülhetnek, ha az állam anyagi feltételei lehetővé teszik. Az egyezmény ebben megengedő, azt mondja: ezek fokozatosan érvényesíthető jogok, de a ratifikálás után nem romolhatnak, amit mi sajnos nem tudunk megtartani. — Az egyik pont szerint biztosítani kellene a ,jóléthez szükséges védelmet és gondozást”, most, amikor sokaknak még a családi pótléka is veszélybe kerül. — A megélhetés költségeiből — normális családban — ugyan mindig a gyerek kap többet a családtagokhoz viszonyítva, ám egyre kevesebb lesz a család által felhasználható anyagi lehetőség. Ennek súlyos pszichológiai következménye lehet: a szülő, aki egyre kevesebbet tud adni, kompenzálni szeretné a kihívást, de nem a szegénység derűjével, hanem egy felfokozott hektikus légkörrel, melyben a gyerek bűnbakként jelenik meg. Mindenképpen csorbul a családi harmónia. — Mennyire fogékonyak a pedagógusok a gyermekjogi kérdések iránt? —, Aki az erről szóló kurzusra eljön, már éleve ilyen attitűddel rendelkezik. Persze vannak olyan kivételes képességű pedagógusok is, akik mindenféle jogi megfontolás nélkül is a diák érdekében lépnek fel. Azért jó lenne, ha iskolánként legalább ketten felkészülnének e tárgykörben. Sajnos a közoktatás mai helyzetét látva csekély a lehetősége, hogy sok aktivistával, diákbarát pedagógussal találkozzunk, mert sok más dolog viszi el az erőt. Izményi Éva
