Somogyi Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-20 / 117. szám
16 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1995. május 20., szombat Egy asszony a régi zákányi moziból A magyar mozitörténethez tartozik Horváth Imréné zákányi lakos is. A nyolcvan éves asszony 1928-ban férje oldalán kötött újabb „házasságot”, de a mozival. így emlékezik vissza az elmúlt évtizedekre: Negyvenhárom hold földet adott el az édesanyám, hogy beszerezzük a szükséges vetítőgépeket. Százötven tonett széket készítettünk Nagyatádon. Gyékényesen kezdtünk vetíteni, később a harminc kilométeres körzet településeinek az igényét igyekeztünk kielégíteni. A vándormozink bejárta Őrtilost, Szerdahelyt, Gyékényest. A közelben Nagykanizsán és Nagyatádon működött még mozi. Különösen az őszi, a téli időszakban tolongtak a nézők. A férjem ügyes gépész, jó szakember volt. A kavicsbányában is dolgozott, emellett vállalta a heti két utazást a környék településeire, hogy vetíthessen. — Át kellett vészelni a háborús éveket is. Bizonyára nem kis kárt okoztak a családi vállalkozásnak. — A vetítőgépeket a bolgárok szerelték le és vitték el, a tonett székeket a németek. Az agregátort tudtuk csak visszaszerezni a bolgároktól. A helybéli Jáger Erzsébetet egy bolgár tiszt vette feleségül, az ő közreműködésével sikerült jogos tulajdonunkhoz hozzájutni. — 1952-ben alakult meg a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat, amely alkalmazottként foglalkoztatta Horváth Imrénél. 1994-ben vonult nyugdíjba. — Az utóbbi években egyre kevesebb pénz jutott a zákányi mozi működtetésére. A saját tüzelőolajomból cipeltem kannában a fűtőanyagot, hogy befűthessek. A szívemen viseltem a mozi működtetését. — Melyik film volt az első', amit megnézett? — A bor. Gyékényesen vetítette a féljem. A főszerepet Rózsahegyi Kálmán játszotta. A sok-sok évtized alatt mintegy hatezer filmet néztem meg. Kedvenc színészeim: Tolnay Klári, Jávor Pál, Bulla Emma, Kabos Gyula, Páger Antal. — A mozikban manapság nem tolonganak a nézők. Hogyan volt ez évtizedekkel ezelőtt? — Mivel csak két napig kaptuk meg a filmet, sokszor nem tudtuk kielégíteni a nézők igényét. Telt ház előtt vetítettünk, olykor a kintrekedt nézők kikövetelték, hogy tartsunk még egy előadást. Amikor olyan filmet kaptunk, amelyet a fiataloknak, óvodásoknak, általános iskolásoknak is ajánlhattunk, fölkerestük az intézményeket, ahova „kitelepült” a mozi. Őrtilosban az iskola falára vetítettünk. A nézők hozták magukkal a székeket. — Nyolc gyereket nevelt föl. Huszonöt unokával, dédunokával büszkélkedhet. Nincs is olyan hétvége, amikor valamelyikük ne kopogtatna be hozzá, ilyenkor bizonyára a régi moziról is mesél. — Olyan szép filmeket játszottunk régen, mint például a Gül babát. Nagyon sokszor megnéztem, de ma nincs olyan film, amelyikben ne gyilkolnának. Utálom ezeket. Egyébként se szívesen tenném be a lábamat a zákányi moziba, még azt hinnék az utódaim, hogy felügyelem őket... Talán nekik is kellemetlen lenne... Egyébként is jó ha összejönnek nyolcán, tizen. Az üres nézőtér látványa elkeserítő... Somogy [megyében mégis példaértékű az a támogatás, amit a zákányi önkormányzat a mozi működtetésére fordít. Kovács fjéza iskolaigazgató, polgármester elmondta, hogy az önkormányzat ötvenezer forintot szavazott meg a mozi további működtetésére. A település rr)ár nemcsak a helyi lakosok érdeklődésének növekedésére számíthat, hanem a növekvő idegen- forgalomra is. A Somogyfilm Kft frissen juttatja el a legújabb filmeket. Horváth Imréné személyes példája a foghíjas nézőtéren is a folytatásra ösztönöz. Horányi Barna A színész és a lova FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Nyitott ajtó a polgárok előtt Múltidézés zenével — Focimeccsen az első ember Rögtönzött házimuzsika a Papsztéknál fotó: lánc Róbert Kaszás Gergő a budapesti Katona József színház egyik legifjabb vezető színésze, egy- szercsak felbontotta szerződését színházával, és eljött a kaposvári állattenyésztési karra lótenyésztést tanulni. — Mostanában mindenki azt kérdezi tőlem, miből lett elegem, pedig egyáltalán nem lett elegem sem a színházból sem másból, és nincs az átlagnál nagyobb szabadságvágyam sem. Egyszerűen arról van szó, hogy világéletemben szerettem a lovakat, 13 éves korom óta foglalkozom velük. A főiskola alatt nem volt rájuk időm, de már nagyon hiányoztak. — A Lovasakadémia lótenyésztő szakmérnöki képzése levelező, tehát nem kellett volna fölmondani a Katona József színháznak. — Azért mondtam föl, mert Zsámbéki Gábor igazgató is makacs és én is az vagyok. Szerettem volna, ha havonta egy hétre elenged a színházam. Zsámbéki erre nem volt hajlandó. Fölmondtám. Még meg is értem őt: színházigazgatóként annyi mindenhez és mindenkihez kell igazodnia, hogy érthetően nem szívesen vett volna be még egy szempontot a gyűjteményébe. Most szabadúszó vagyok. — Amíg társulatnál játszott, olyan szerepek és előadások között válogathatott, mint a Hamlet, a Vízkereszt, vagy a Halász Péterrel készített Kínai. Most, szabadúszóként a Kisvárosban forgat. Hogy érzi magát szabadon úszva? — Nem szeretem ezt az állapotot, mert olyan szerepek elvállalására is rákényszerít, amelyeket egyébként talán nem vállalnék, másrészt azért sem, mert akármilyen kitűnő színészekről van is szó, egymást alig ismerve nem készülhet jó előadás. Az legfeljebb csak jó iparosmunka lehet. Igazán jó előadáshoz huzamosabb együttlét kell, vagyis társulat. — Mitől fontos annyira a ló, hogy érdemes elhagyni érte mégis a társulatot? — Az ékszerteknőc elvan az akváriumban, a ló, ha nem ért hozzá a gazdája, elpusztul vagy elvadul. Érzékeny és kiszámíthatatlan, én pedig ezt szeretem. Sokáig nem értettem, hogy miért nem nézek szívesen színházi előadást. Aztán rájöttem, hogy ugyanazért, amiért a lovakat szeretem. A legtöbb előadásban előre tudod, mi lesz a következő lépés, mi lesz a vége, ki hogyan fog játszani. A legtöbb színházi produkció ilyen kiszámítható, ami zavaró és értelmetlen a számomra. Nem értem ugyanis, hogy minek dolKaszás Gergő és kedvence goztak rajta annyit. Az utóbbi időben úgy érzem, hogy a Katonában is egyre több a kiszámítható előadás. A lovakkal nincs ilyen gond. — Mi az alapja ennek a kiszámíthatóságnak? — A rutin és a tanácstalanság. Az előbbit nem kell magyaráznom, az utóbbi alatt pedig azt értem, hogy a Zsámbéki, Babarczy, Kerényi, Jordán, ezek a rendkívül tehetséges emberek is most kissé tanácstalanok. Ez a színházaikban már a darabválasztásokon is meglátszik. Tökéletesen ismerik azt, hogy hogyan kell olyan előadásokat létrehozni, amelyekbe a hatalom nem tud belekötni, és mégis lázítóak. Ennek legjobb példája talán a Csirkefej előadás volt. Erre a bujkáló nyelvre eddig vevő volt a közönség is, hiszen igen jó érzés összekacsintani. Most viszont ez már nem érdekes. — Ha ez már nem, akkor mi a dolga a mai színháznak? — A mai színház dolga szerintem a kísérletezés. Azt hiszem, a Zsámbéki is valami effélét szeretett volna elérni, amikor egyszerre hat főiskolást vett a színházába. Az út keresése közben pedig dinamikus, hatásos előadásokat kell csinálni. Az amerikai film a látványával, tempójával átformálta a gondolkodásunkat, és ezt be kell kalkulálni a szín- házcsinálásnál is: legyen állandó a feszültség a nézőben. Ascher Tamás Három nővére kitűnő példa erre, teli van mik- roakciókkal. A rossz előadásokban csak úgy a levegőbe hangzik el sok mondat, As- chemél minden mondat a helyén van. — Eddig elsősorban csak rendezőket említett. Mi a feladata a kísérletező színházban a színésznek? — Ötleteikkel, és természetesen játékukkal segíteni produkciót. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a színészekből 35 fölött kihuny az alkotókedv, és marad a megfelelni vágyás. A színész csak harmincöt alatt titán, és erről a rendezők is tehetnek. A jó rendező nem szándékosan ugyan, de elnyomja a színészt, ha pedig rosszal hozza össze a sorsa, az irányítatlanság még több kárt okoz benne. — Ha már károkról beszélünk, vannak nagyobb károkozói is a színháznak a rossz rendezőknél... — Ma ezen a magyar vadnyugaton, a szabályozatlan újraelosztás közepette legtöbben csak koncot keresnek, kevesen figyelnek a kultúrára. Egyedül a „told le a nadrágod, aztán nevessünk" színházra jut elegendő pénz. Olyanok, akik ma megrészegedtek a vagyonuktól, bele akarnak szólni a színház- csinálásba. Ez nem dolguk nekik, mint ahogy nem dolga a kormányzatnak sem. Egyet tehetünk: átvészelni ezt az időszakot. Nagy László A templomdomb gyönyörű stációi mellett kanyarodunk Lengyeltóti polgármesterének utcájába. A ház előtt szabályosan nyírt fagyalbokrok, gondozott gyep, az előkertben zöldellő tuják. Gazdájuk és kertészük Papszt Lajos. A házban — mint meséli — tervezői tudása mellett a verejtéke is benne van. Nem szülővárosa Lengyeltóti, mégis tősgyökeresnek számít: huszonöt éve a település lakója, itt született mindkét lánya, s a jövőt jelentő kisunoka is. — Édesapám magángazdálkodó volt, tíz-tizenkét holdat művelt Somogymeggye- sen, de a tsz elől menekülve még az ipari munkásságba és a pesti ingázásba is belekóstolt. Persze ő sem tudta elkerülni a tsz-szervezést, ám 47 évesen lebénult, s azóta nyugdíjas. Édesanyám a háztartásra áldozta erejét. Tabon jártam középiskolába, a főiskola előtt voltam vasúti forgalmista, matróz, katona. Bajáról a vízügyi diploma mellé a feleségemet hoztam magammal, s egy rövid zalai tartózkodás után itt telepedtünk le 1970-ben. A házigazda a tágas étkezőben idézi a múltat. Kisebbik lánya a 13 éves Edit szinte hangtalanul érkezik haza. Olyan észrevétlenül készülődik a lakásban, hogy már csak a búcsúzkodására figyelünk fel. Koncertre készül, zongoravizsgája lesz az iskolában, s nem könnyű rábeszélni egy kis házimuzsikálásra. A zongorajáték után megtudom, hogy hat évi zenetanulást hagy abba, s mostantól a testmozgást részesíti előnyben. Erzsébet asszony. A mama beletörődve jegyzi meg: eddig az ő kedvére tett a lánya, most a papa következik, aki szintén kézilabdázott valamikor. A zenei alapképzés után a nyelvtanulásra és a sportra fektetik a nagyobb hangsúlyt. — Magam is szorgalmaztam, hogy az általános iskolába zenepedagógust vegyenek fel, büszkék lehetünk a zenetagozatunkra, ahol ma már közel 70 gyereket képeznek. Talán nem hiú ábránd az önálló zeneiskola létesítése sem — jegyzi meg Papszt Lajos. Felesége 24 éve tanít az általános iskolában, tanítóként kezdte és nyelvtanárrá képezte magát, először az orosz, majd a német nyelv következett. Nehéz lenne összeszámolni, hány kis lengyeltóti polgárt segített a tudásszerzésben. Élénken tiltakozik, mikor rákérdezek: a város első asszonyaként kezelik-e? — Mindig „a tanító néni, a tanár néni” voltam. Sőt az első időben a páromat nevezték úgy, hogy a tanító néni férje. Ma is önálló emberként tekintenek rám, nem kapcsolják össze a személyünket. Egymástól távol álló a szakterületünk, nem is avatkozunk a másik dolgába. Illetve a féljem néha tervezőként segít a tablók készítésében. A ház körüli munkákban azonban teljes a családi együttműködés: az ezerháromszáz négyszögöles területen az ezerkétszáz tőke szőlő kikapcsolódást, mozgást, keresetkiegészítést és társasági életet egyaránt szolgál. A kötözéshez és a szürethez barátok, szomszédok jönnek segíteni, régi hagyományként ez a munka visszajár. A fólia alatti tennivalók főleg a feleségre várnak, a vidám férji magyarázat szerint itt a termet a meghatározó.(Szerencséjére olyan magasra nőtt a polgármester, hogy e feladatok alól kibújhat). Papszt Lajos kedvenc időtöltéséről azt mondja: — A vadászat feltölt, kikapcsol, ám egyre ritkábban tudok rá időt szakítani. Amúgy én gyalogló típus vagyok, keveset ülök a lesen, inkább az erdőt járom. Az utóbbi félévben csak egyszer volt erre alkalmam: a költség- vetjés készítési időszakban, az új testület alakulásakor minden időmet leköti a munka. Remek munkatársakkal vagyak körülvéve, a jegyzővel például az indulás óta, 16 éve dolgozunk együtt, ő tapasztalt igazgatási szakember, én a műszaki képességeimet kamatoztatom. A kollégáimmal soha nem arról vitatkozunk, hogy meg lehet-e valamit csinálni: nálunk a megoldás módja a kérdés. Ennek eredményeként tudtunk gázvezetéket létesíteni, telefont beve- zet|ni, tornacsarnokot, iskolát építeni. Az útjaink pormentesek, virágosak. Úgy gondolom jól érzik itt magukat a település polgárai. város általános közérzetéhez az is hozzátartozik, hogy a polgármester irodájába könnyű bejutni, háza ajtaja este, hétvégén is nyitva áll a lengyeltótiak előtt. Ha valaki találkozni akar vele, csak a Vasárnapi focimeccsre kell kimennie, ő az egyik leghívebb szurkolója a helyi csapatnak. Izményi Éva
