Somogyi Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-20 / 117. szám

1995. május 20., szombat SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 11 Ozirisz isten szobrát is megtalálták a régészek abban a kivételesen nagy 3000 éves sírkamra-együttesben, amit nemrégiben tártak fel az Egyiptomban a Kairó közelében levő Királyok Völgyében. feb-reuters Nincs többé macskajaj? Richard Branson, a Virgin Csoport munkatársa bemutatja a gyár új készítményét, a Vir­gin vodkát, amelyből a háromszori lepárlás állítólag kiöli a másnaposságot okozó összetevőket. feb-reuters Eredeti Salvador Dali festmény kerül árverésre jú­nius 1-jén Miamiban. A bejelentéssel egyidejűleg közölték, hogy a „Mao-Marilyn” című festményt 1993-ban szerezték vissza kolumbiai kábítószer csempészektől. feb-reuters Somogyvári fogas a váradi püspök asztalán Szent Lászlóra emlékeztek a hét végén Nagyváradon, a szent király születésének kilencszá­zadik évfordulóján. A minden évben megtartott Varadinum egyhetes rendezvénysorozatát ünnepi szentmise zárta a váradi bazilikában, ezt követően pedig a Szent László Gimnáziumban Tempfli József nagyváradi püs­pök díszebédet adott, amelyen megjelent többek között dr. Paskai László bíboros és Balás Béla kaposvári megyéspüspök, továbbá az erdélyi főpapok, a politikai élet számos képvise­lője, valamint Habsburg György főherceg is. A díszebéd szervezője és „ceremóniames­tere” a somogyi származású dr. Cey-Bert Róbert volt. — Mivel tudtuk, hogy a nagyváradi püspökség anyagi lehetőségei nem teszik lehe­tővé, hogy az esemény rangjá­hoz méltó ünnepi ebéddel ven­dégeljék meg a meghívottakat, a Fortuna étterem vállalta a szervezést és az ételek elkészí­tését is. Tavaly decemberben kezdtük az előkészületeket, s több támogatót is megnyertünk: egyebek között a Balaton-Bu­dapest Kft-t, a Corvinum Gast­rovint, az Integrál áfészt, a Lan­tos együttest, az MB Travelt. Korabeli királyi lakomát szeret­tünk volna készíteni: olyan éte­leket, amilyeneket Szent László korában ismerhettek. Ehhez minden alapanyagot Magyaror­szágról vittünk Nagyváradra, s a végeredménnyel, azt hiszem, elégedettek lehetünk. Egy kirá­lyi tor menüje került az asz­talra: egyebek között váradi ko­ronás libamájpástétom, sár­kányfüves kun vadkacsaleves, somogyvári emelvényes fogas­szelet és fehérmenyétvölgyi csillagos bogaáldos. Mindeh­hez Magyarország leghíresebb bortermelői készítettek — kü­lön erre az alkalomra — két borfajtát: az egyik a Váradi püspökbor, a másik a Szent László aranybora nevet viseli. A legfontosabbnak azt tar­tom ebben a kezdeményezés­ben, hogy bebizonyosodott: an­nak ellenére, hogy a magyar emberek egyre borúlátóbbak, mégis él bennük az összetarto­zás, a másokon segíteni akarás érzése, egy szép cél érdekében, nemzeti értékeink védelméért képesek az összefogásra. Jakab Edit Machiavelli mosolya Szemes alatt áll a hajó („meg­akadt a csipkebokor tövében”, szólal meg bennem a népi szür­realizmus meghökkentően töké­letes verssora), mégpedig a Ba­laton első gőzhajója, a „Kisfa­ludy” nevű, egy vékonypénzű Habsburggal, István nádorral a fedélzetén. A parton olajos képű szerezsánok, hosszú csövű mordályokkal, széles pengéjű, handzsárszerű kardokkal, vala­mint báró Jellasics elegáns tá­bornoki egyenruhában, lebegő tolldísszel a kalpagján. István kelletlen savanyú arckifejezés­sel mered maga elé, mint aki alig várja, hogy vége legyen a „színielőadásnak”, s a mellette álló mokány, keményöklű ma­gyarok közül mielőbb biztonsá­gos helyre menekítse a maga fenséges negyvenhét kilóját (mert mindössze ennyit nyo­mott, e tényre jóindulatú hu­morral emlékező hazai kortár­sak szerint). A históriai pillana­tot metszetbe örökítő „raj­zoló-riporter” a kép alá ezt írta: .Jellasics nem mert felszállni István nádor hajójára”, ahol a két fővezérnek természetesen a békéről kellett volna tárgyalnia. Csakhogy a békét akkor már csak az első felelős magyar kormány óhajtotta, amely ál­mában sem gondolta, hogy ugyanaz a kéz, mely őt „szente­sítette” intett Jellasicsnak, hogy „ugyan már, söpörje el ezt a re­bellis bandát”. A jóhiszemű képaláírás ellenére Machiavelli gúnyos mosolya süt át a metszet kompozícióján, a tárgyakon, a figurákon. Az önelégült Jella­sics tudja, hogy mit parancsolt Istvánnak a „felséges családfő”, s István is tudja, mit tartalmaz az a levél, amelyet a Burgból küldtek a vállalkozó szellemű bánnak Zágrábba. Persze, - berzenkedik bennem a Jókai-ra- jongó egykori sövényházi gye­rek - hős is lehetett volna. Mondjuk, ha felháborodik a tisztességtelen politika miatt (kérdem: volt, s van-e egyálta­lán tisztességes politika?!) s egyetlen szellemi kardcsapással elvágja a 600 éves dinasztiához kötődő szálakat. Csakhogy ezt megtenni - a korpulens alkatú Eötvös Károllyal szólva - „47 kilónyi testsúllyal nagyon ne­héz”. A Kisfaludy gőzös sarkon fordult és visszament Füredre. István pedig az éjszakába és zárt hintóba rejtőzve kihajtatott az országból. Amikor Jellasics még Lepsényben ette a jó me­zőségi cipót, s kortyolta a Bala­ton mellékit (előre a medve bő­rére), ő már átkocogott Győr vá­rosán és meg sem állt Schaum- burgig. Sose látta többé szülő­földjét, Magyarországot, amelynek utolsó nádorispánja volt. Szapudi András Karthágó kiásott titkai Karthágó, az észak-afrikai metropolis 2000 évvel azután, hogy a rómaiak lerombolták, ismét látható. Ez egy régé­szekből álló csoport húszéves munkájának köszönhető. A kutatásban a hamburgi egye­tem munkatársai is részt vet­tek. Mint Hans-Georg Niemeyer professzor, a német csoport vezetője a dpa hírügynökség munkatársának elmondta, az 1986 óta folyó ásatások leg­főbb célja az volt, hogy az ősi város lakóinak életformájára fényt derítsenek. Karthágó év­századokig a Földközi-tenger egyik leghatalmasabb támasz­pontja volt. A kutatók hét mé­ter mélységben találták meg a város sok házának romjait. A kutatócsoport 400 négy­zetméteres területen hat ház romjait ásta ki. A házak egy keskeny utcát öveztek. Az épületeket az ókori történé­szek szerint Krisztus előtt 814-ben emelték. A régészek úgy találták, hogy Karthágó rendkívül sűrűn lakott volt, 25-35 hektár területen 6000- 7000 lakos élt. A város romjainak felkuta­tását megnehezítette, hogy Publius Cornelius Scipio Ae- milianus, a rómaiak afrikai fő- parancsnoka Krisztus előtt 146-ban a tenger fölött elle­nőrzést gyakorló ellenséges metropolist a földdel tette egyenlővé. A házak tizenhét napon át lángoltak. A történészek be­számolnak arról, hogy a győz­tes rómaiak a területet felszán­tották és sóval hintették be, majd megátkozták az elpusztí­tott várost. Az átok azt cé­lozta, hogy ott soha többé ne létesüljön település. Száz évvel később azonban maguk a rómaiak kezdtek építkezni az elpusztított Kart­hágó helyén. A legújabb kuta­tások szerint a rombolás nem volt teljes. A Julia Karthágó­nak nevezett római gyarmat azután ismét évszázadokon át virágzó várossá fejlődött. A PHILIP MORRIS vezető szerepet tölt be a fogyasztási cikkek nemzetközi piacán. Az EGRI DOHÁNYGYÁR Kft. — amely e Vállalat 100%-os tulajdona — Magyarországon márkás cigaretták termelésével és értékesítésével foglalkozik. A belföldi eladások további növelése érdekében // TERÜLETI KÉPVISELŐT (Merchandize!*) keresünk Siófok és vonzáskörzete területére. Feladata: sikeres dohányipari termékeink piacának bővítése, rendszeres kapcsolattartás a meglévő vevőkkel, új vevők felkutatása, megnyerése és velük is tartós kapcsolat kiépítése. Határozott és megnyerő fellépéssel a vállalat képviselete. Mindenkor gyors és rugalmas reagálás a vásárlók igényeire a fogyasztási cikkek érzékeny piacán. Feltételek: legalább középfokú végzettség, kereskedelmi vagy vendéglátóipari tapasztalat, dinamikus, teljesítményorientált aktív egyéniség, jó kapcsolatteremtési készség. Angol nyelvtudás és hasonló munkakörben szerzett tapasztalat előnyt jelent. A sikeres jelentkezőket versenyképes fizetés, intenzív tréning és vállalati autó várja. Ha szeretne egy multinacionális nagyvállalat biztonságot jelentő légkörében dolgozni, szakmai önéletrajzát és fényképét az alábbi címre juttassa el: EGRI DOHÁNYGYÁR Kft., Cseres Péter 3300 Eger, Törvényház u. 4. Kérjük a borítékra ráírni: Merchandizer Siófok 2. "^PHILIP MORRIS^" 2 Játék mellé német szó A TIT a nyelvtanulás egyik in­tézményeként gondolt a kicsi­nyekre is: Rónai Mária vezeté­sével indított programot. — 4-től 6 éves korig hirdettük meg, de nagyon örülök, ha a ki­csi testvért is elhozzák, aki egye­lőre csak hallgatja a furcsa hangzású szavakat. Mondóká- kat, verseket tanulunk és dolgo­zunk fel, ezek hatását 12 évvel ezelőtt óvodás kislányomon próbáltam ki. Vele ültem le es­ténként a zongora mellé, s együtt találtunk ki zenét, táncot a ver­sekhez. A foglalkozásokra a szü­lők is beülnek, így legalább tud­ják hol tartunk, mit lehet otthon játékosan gyakorolni. Év végére majd összeáll egy kedves gye­rekműsor; azzal mutatjuk be, mennyit fejlődtek a kicsik. A rendszeresség nagyon fontos, erre jól példa volt a katolikus óvoda, ahol egy éven át minden­nap fél órát töltöttem a gyere­kekkel. — Sokan ellenzik, hogy óvo­dásokat tanítsanak... — Ez inkább játékos ismer­kedés, szinte észrevétlenül rög­zülnek a német kifejezések az apróságok tudatában. Nagyon vigyázok arra, hogy élvezzék a gyerekek a foglalkozást, hogy ráérezzenek az idegen nyelv dal­lamára, ritmusára. Tóth Ferencné, az apróságok Frau Verája gyakran kezdi úgy a foglalkozást, hogy cipőfűzőt köt, ruhát igazít „tanítványai­nak”. Képzett óvónő, s boldog, mert nyugdíjasként sem szakadt el kedvenc korosztályától. Két óvodában és a városi művelődési központban tart rendszeresen német nyelvi foglalkozásokat. — Érdemes ebben a korban elkezdeni a némettel az ismer­kedést? — Megfelelő feltételek mel­lett igen. Akkor lehet eredményt elérni, ha bensőséges kapcsola­tot tudunk kialakítani a kicsik­kel, derűs, nyugodt légkört te­remtünk, amelyben örömmel játszanak. Az ideális létszám a 8-10, ennél több gyereket nem lehet egy csoportba tenni, mint ahogy a 45 percet sem szabad túllépni. A gyerek életeleme a já­ték, tehát mindent ezen keresztül közelítünk meg, s mindent moz­gással kapcsolunk össze. Hely télén egyoldalú szellemi terhe­lést adni a gyerekeknek. — Gyakori a lemorzsolódás? — Nagyon ritka. A kis létszám lehetővé teszi a személyre sza­bott, egyéni foglalkozást. Nem feltétlenül kell kudarcot átélnie annak sem, akinek nincs nyel­vérzéke. A harmincon felüliek már csak bánni tudják az elherdált éveket, s kínnal nekiállnak, újra meg újra, a nyelvtanulásnak. S köz­ben sóhajtanak: bárcsak gyerek­ként tanultam volna... I. E.

Next

/
Thumbnails
Contents